Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-20 / 10. szám
XIV. évfolyam.. 10O0_ május SO. ÍO. széna. G ?\ * FELSŐBÁNYA! HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. =| Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szara ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : [)' MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Az uj földadó. (V. L.) Nagy bucsujárás van a pénzügyminisztériumban. Nehány állásra hirdetett pályázatot a pénzügyminiszter és pedig az elkövetkezendő kataszteri munkálatok végzésére hivatott tisztviselők kinevezése van soron és ezért a nagy bucsujárás a pénzügyminisztériumban. Tessék elképzelni, hogy a hány hivatalvadász van a mi szép hazánkban! Ezek most jobb ügyhöz méltó buzgalommal szaladnak a zsíros falat után és azt mondják, hogy csupán a kérvényekre ragasztott bélyegek felette szép összeget jövedelmeznek az államnak. Kitelik belőle egy-két hivatalnok évi fizetése. Érdemes volna ezt a szomorú jelenséget, társadalmunknak ezt a nagy betegségét, a hivatalvadászást, az élhetetlenség e kiáltó jelenségét hosszasabban szóvá tenni. De még ennél is komolyabb dologról van most szó. Ismeretes dolog, hogy a közadakozásról szóló uj törvény szerint a kontingentált földadó jövedelem uj alapokon, a kiigazított kataszteri jövedelem alapján fog kivettetni. Megjegyezzük, hogy a kontingentált földadó a múlthoz képest nem változik. Az államnak a földre eddig kirovott 74 millió koronája ezután is terhelni fogja a birtokos osztályt. Tudjuk, hogy a parlamenti tárgyalásokon a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a katasztert revízió alá véteti s azt hiszi, hogy mivel a revízió a művelési ágakban beállott differencia következtében más és fejlődöttebb állapotokat talál, a földadó leszállított kulcsa következtében beálló mintegy 74 millió korona adóhiány a revízió következtében meg fog térülni. Ebből a gazdák a következő konklúzióra juthatnak: igaz ugyan, hogy a földadó kisebb lesz, vagyis 25%-ról 20°/o-ra apasztották az uj adótörvényben a tiszta kataszteri jövedelem után kiróható földadót. De ebben nem sok köszönet lesz. Mert ha megmarad az eddigi kontingentált földadó: vagyis a 72 millió korona, akkor ezt a kontingenst mégis a gazdák fogják végeredményben fizetni. Csak az a kérdés, hogy kik? És erre majd csak a megejtendő kataszteri revízió adja meg a választ. Ebben a helyzetben azt hisszük, nem tehetünk nagyobb szolgálatot a gazdáknak, mintha felhívjuk figyelmüket, hogy résen legyenek. A pénzügy- miniszter rendeletet bocsájtott ki, melyben fölhívja a községi képviselőtestületeket, valamint az összes birtokos közönséget, tehát természetesen a kisgazdákat is, hogy a földadó kataszter kiigazítására vonatkozó javaslataikat az 1909. évi V. törvénycikk életbeléptetésétől számított 3 hónap alatt, vagyis legkésőbb julius 1-éig ajánlott levélben küldjék be a minisztériumba. Néma gyermeknek az anyja se érti a szavát. Közérdeket képez, polgártársainknak valamennyinek érdeke, hogy a most meginduló kataszteri munkálatnál ne a mi határunk földje legyen kénytelen elviselni annak a 11 millió adókulcsbeli deficitnek hányadát, melyet majd a revíziónak kell az állami kasszának biztosítani. A földadó igazságos kivetése kérdésében nagybirtokos, középbirtokos, kisbirtokos érdekének egységesnek kell lennie. A világért sem szabad nagy és kisbirtokosoknak ebben a kérdésben szembe helyezkednie. Wekerle miniszterelnök, mint pénzügyminiszter méltán érdemli becsülésünket, hogy egy évtizedes panaszt végképpen meg akar szüntetni. Azt a panaszt, mely — most nem kutatjuk, jogosan-e vagy jogtalanul, — a régi kataszteri munkálatok igazságtalansága és aránytalansága miatt annyiszor hangzott. Emberi munka sohasem tökéletes. Errare humánum est. Csakhogy minden emberi tévedésnek egy kitűnő orvossága van: a nyilvánosság. A miniszternek az az intézkedése, hogy az érdekeltek, legyen az akár kisbirtokos, középbirtokos, avagy nagybirtokos módot nyújt a földértékelési munkálatoknál való közreműködésre és a maga jaja-bajainak elmondására, valamint az a mód, amelylyel a kataszteri becslés majd történik, azzal a reménynyel biztat, hogy végre a gazdák egyszersmindenkorra minden alapot nélkülözvén majd vádjuk a kataszteri becslés égbekiáltó igazságtalanságait nem fogják annyiszor fölpanaszolni. Mindenesetre szükség van azonban arra, hogy együttesen, egységesen induljunk cselekvésre és résen legyünk abban, hogy amig a kataszteri becslés igazságos legyen, másrészről résen leszünk, hogy maga a pénzügyminiszter által is bevallott földadőcsökkenés következtében ne éppen a mi gazdáinkra rakjanak több terhet. Mert valóban csakugyan kacagtató dolog volna, ha az igazságos, a progresszív adótörvény nagy szociális áldásnak kürtöl- tetvén, amely a földadót 5%-al enyhíti, ugyanekkor a kataszteri revízió egyenesen több terhet rakna a gazdák amúgy is súlyosan megterhelt vállaira. Ima.*/ A templomban gondol lelkem redd, Itt szövi embered meg sok dalát, Mikor az orgonának hangja csendül, Szivemen egy-egy nóta zsong keresztül! S mikor a hívő halk imát rebeg, Én elsuttogom a te nevedet, És leborulok búbánatban égve, Ha a zsolozsma szálldogál az égbe! Vájjon az Isten érte megbocsát, Hogy itt sírja el lelkem sok dalát? Hiszen az egy: buzgó imát rebegni, Vagy téged mindig álmodon szeretni! Fliesz Henrik. Hazavár ás. — Irta: Batíyán Radó. — A zegzugos park majd mindegyik pavillon- ját már bejártuk az igazgató főorvossal. A férfibetegek osztályát már véges végig szemléltük, még csupán a női osztály egy kisded villaszerű házacskája maradt hátra. Ezt szándékosan hagyta hátra részemre az intézet szeretetreméltó vezetője, mert itt szerinte akadunk a legérdekesebb esetekre. Itt tartják a *) Mutatvány a szerzőnek most megjelent müvéből. csendes lelki betegeket, akik egész napon keresztül senkinek sem munkát, sem gondot nem adnak, hanem egykedvűen, nagyrészt a semmibe bámulva töltik lemorzsolandó életüket. Az igazgató azt is hozzáfűzte megjegyzéséhez, hogy ép e betegek között találhatni a legkomplikáltabb lelki küzdelmeken keresztül haj- szoltakat. S az élet egy-egy tragédiája ezekben a lelkekben talál örökös temetkező helyet. A régi barokstylben épült pavillonhoz közeledve, szinte megkövesedett a lábam. Az egyik ablakából egy gyönyörű fej tekintett ábrándosán felénk. A nyitott ablakon keresztül valami régi skot ballada elmosódó hang hullámait sodorta felénk a virágzó tavasz enyhe fuvalma. Az arcz, a dal . . . Oly ismerősnek tűnt előttem, hogy agysejteim azonnal működni kezdtek a titok megfejtésén. — Ki az a gyönyörű nő, ki az ablakon kihajolva oly bűbájosán énekel, — fordultam az igazgatóhoz. — Nelly Perkins, egy dúsgazdag angol özvegye. — Nelly Perkins! Nelly Perkins! Ez a név. Mintha már hallottam volna, mintha már érdekelt volna. — Majd segíteni fogok kissé memóriájának, — szólt mosolyogva vezetőm. Emlékezni fog talán, még a múlt esztendőben, hiszen ön is ott volt Saint-Moriceban. — Hopp megvan! Hiszen ez az a gyönyörű angol nő, kibe az egész fürdőközönség egy szálig belé volt bomolva. Persze, persze 1 Éjszakánként ez a dal őrjítette meg Saint-Morice férfiközönségét, ettől nem tudott aludni sem férfi sem nő. S ezért siettem én sátorfámat elhordani onnan, nehogy szivemet örökre zálogba felejtsem a szép Perkinsnénál. De hogyan került e helyre, micsoda rettenetes tragédia sodorta az élve eltemettek e szörnyű kriptájába, a lelki betegek azilumába. — Ha érdekli, elmondhatom, hogy mi szükséges ahhoz,hogy egy-egy törékeny emberi lélek miképen kerülhet zátonyra, miképen vesziti el egyensúlyát az emberi öntudat s hogyan kerül valaki Saint Móricé gyönyörű hótakart bérczeiről, ebbe a kies, de mégis barátságtalan lelki gyógyintézetbe. — Feltétlenül érdekel, hiszen mindaz mi a szép Perkinsnéra vonatkozik első sorban s melegen érint, mert ha alapos takarítást végeznék belső világomban, nem egy olyan jelet találnék, mely a szép angol nőre még most, oly fájóan emlékeztet. — Nos, tehát hallja. Egy jóbarátom, ki ép olyan mód belé volt háborodva a gyönyörű Perkinsnéba, mint ön avagy akármelyikük a Saint Móricéi üdülők közül, mesélte el nekem e szegény asszony egyszerű tragikumát. A fiatal, milliomos Perkins egetverő szerelemmel imádta feleségét, akit a színpadról ismert meg, ahol csak egyszerű »Schow girl« volt, vagy ahogy nálunk nevezik, kóristaleány. Nelly Norfolk tüneményes szépség volt s noha színpadi érzéke egyáltalában nem volt, a szinházi direktorok egymás kezéből kapkodták ki őt, mert von-
