Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-12-30 / 26. szám

Felsőbányái Hírlap

iskola, polgári fiúiskola) járó gyermekét tudjuk elhelyezni intézetünkben.

A tanítói gyermek után — kinek atyja e részesjegyet kiváltotta — havi 28 korona, más tanulóifju után havi 40 korona fizetendő, amely díjért kitűnő polgári kosztot, mosást., fűtést, világítást és a modern hygienia és pedagógia követelményeinek mindenben megfelelő lakást, egyszóval teljes ellátást nyernek a növendékek konvikfusunkban. Ezenkívül a nevelésre és tanulmányi előmenetelre a közoktatásügyi kormány által berendelt intézeti igazgató és egy bentlakó nőtlen gimnáziumi tanár gyakorol állandóan atyai felügyeletet. Látható az elősoroltakból, hogy a befizetett havi mérsékelt díj ellenében oly előnyöket élvez a bentlakó növendék, ami részére magáncsaládnál való elhelyezés mellett ily árért nem biztosítható.

Bizalommal kérem igen tisztelt munkatársamat, hogy mindezek felől működése helyén lakó azon szülőket felvilágosítani s nekik intézményünk igénybevételét ajánlani szíveskedjék, akik gyermekeiket Szatmáron szándékoznak továbbtanittatni.

Egyúttal felkérem arra is, hogy ezen szülők pontos cimét legkésőbb 1910. február hó 1-ig kivétel nélkül közvetlenül az internátus igazgatójához : Neubauer Elemér úrhoz Szatmár . beterjeszteni szíveskedjék, hogy konviktusunk részletes ismertetését tartalmazó fentjelzett prospektust számukra elküldhessük.

Ha valamely szülő jóelőre akarna a jövő tanévre helyet biztosítani konviktusunkban fia számára, eziránti bélyegtelen kérvényét 1910. januártól kezdődőleg a fentebb említett címre beküldheti. A tanitószülőknek szintén ajánlatos idejében bejelenteni igényüket a kedvezményes helyekre.

Nem kétlem, hogy a jelen sorokban foglalt kérelem munkatársaim részéről saját intézményük jól felfogott érdekében a legnagyobb körültekintéssel s lelkiismeretességgel teljesítve leend.

A jó, nemes és hasznos ügy felkarolását ismételten szives figyelmébe ajánlva s munkatársaimnak boldog karácsonyi ünnepeket kívánva maradok

Szatmár-Németi, 1909. deczember 14-én.

Hazafias üdvözlettel Bodnár György,

kir. tanfelügyelő, épitőbizottsági elnök

Városi közgyűlés.

Folyó hó 16-án rendkívüli közgyűlés volt a városházán, kevés tárgygyal és kevés képviselővel.

1. A kövezetvámszedés ügyében a Máv. igazgatósága megkeresése folytán a vámszedésnek az államvasutak által való gyakorlásának feltételéül megjelölt engedélyokiratot közgyűlés

egyhangúlag elfogadta s a vámdijszabályzat helyesbítésével a tanácsot bízta meg.

2. Reizmann Herman kérelmére az általa kötelezett tiszti-lak építést a város a már eddig teljesített építkezésekért és méltányosságból, miután a céget, mely a rossz fakereskedelmi viszonyok miatt üzemét amúgy is kénytelen volt beszüntetni, a város nem akarja olyan helyzetbe hozni, hogy egy 4 szobás tiszti lakást építsen, mikor arra a cégnek szüksége nincsen, csak azért, mert az az eredeti szerződésben a város szépítése céljából ki lett kötve.

3. Az 1910. októberi vásár áthelyezése iránti intézkedésekkel közgyűlés a tanácsot bízta meg.

4—5. Demjén János és Iványi Valériának felsőbányái illetőségét közgyűlés nem ismerte el.

6. Stoll Bélának a város szépitési céljaira adott 1000 korona ajándékáért közgyűlés jegyző- könyvi köszönetét szavazott.

7. A városi tisztviselőknek közgyűlés a kért fizetési előlegeket engedélyezte.

Előfizetési felhivás.

A Felsőbányái Hírlap XV-ik évfolyamára ezennel előfizetést hirdetünk. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy lapunkkal városunknak jól felfogott érdekeit szolgáljuk és hogy erre az orgánumra itt, ebben a végvidéki kis városban valóban szükség van.

A fővárosi lapok nem sokat törődnek velünk, hacsak valami nagy szerencsétlenség vagy gyilkosság, öngyilkosság nem történik, azokban szó sem esik rólunk. A város nagyohb érdekeit e lap hasábjain szoktuk megbeszélni s nem puszta véletlen, hogy Felsőbánya három legnagyobb alkotása, a vízvezeték, a vasút és a villámvilági- tás azóta létesült, mióta ennek a városnak lapja van.

A világért sem akarjuk ezzel azt mondani, hogy ez pusztán a lapnak érdeme, de igaz az, hogy a kulturális küzdelemből mi is kivettük a részünket.

Lapunk iránya a régi marad, munkatársaink is a régiek, a megszokott irányban óhajtunk továbbra is működni.

Minden cikknek szívesen nyújtunk tért, mely az igazságot szolgálja, leközöljük az ellentétes nézeteket is, ha azok személyeskedésbe nem csapnak át.

Főcélunk a magyarság szolgálata, a magyar

kultúra terjesztése s ehez kérjük továbbra is a t. munkatársak és előfizetők szives támogatását.

Előfizetési árak:

Egész évre .... 4 korona.

Félévre

...................2 korona.

Eg

yes szám ára . . 20 fillér.

A Felsőbányái Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala

Különfélék.

szerencsétlenné, nagy családu apa létemre !... Legyen szive!

— Micsoda? Nekem legyen?... Hát az illik, hogy egy családapa ennyi pizt elutazgasson ? . .. Szégyelje magát 1 Gondatlan, köny- nyelmü, léha!

És gonoszul röhögött.

Méregre gyuladtam.

— Uram, urrram -- dörögtem — visszaadja a pénzt, vagy segítséget hívok I. ..

Hidegvérrel felelt.

— Csak kiabáljon, ha akar. A kis kutyák máj visszaugatnak. Ki a kutya gyünne ilyen gyalázatos időben? .. . Nézze, hogy rákezd az eső! Csak úgy zuhog ... Igaz is! Engedje meg, hogy kikölcsönözzem az esernyőjét; látom, a földön hever, nincs rá szüksége . . . Pedig nem szeretnék megázni nagyon . . .

Erre az agyafúrt tolvaj zsebébe csúsztatta a pénzemet, párszor megveregette tenyerével, aztán lehajolt esernyőmért, felnyitotta és elment a sötét éjszakába.

Tönkrejutottan álltam ott, mig a vihar kidühöngte magát. Bőrig ázva, agyon hülve-fázva, az elkeseredéstől betegen virrasztottam hajnali háromig, a karom egészen elhalt a zsibbadástól. Végre az éjjeli őr hozott lakatost és kimenekültem.

Stante pede hazautaztam. Kölcsönt is csak a lakatosmestertől mertem kérni, titokban.

De azért bizonyos, hogy ma minden bocs- korodi gerle az én esetemen kaczag már.

mert kénytelen voltam lábujjhegyen maradni. Esernyőm kihullott hónom alul, bele a legnagyobb porba. A zivatar jött, jött. Megnéztem a táblát: »A leveleket kiszedik reggel 6 órakor.« No, szép is lesz, ha addig itt maradok. Már azt csakugyan ki sem bírnám.

Izzadtam, mint egy kengyelfutó, kiabáltam, ahogy kifért a torkomon. Senki nem hallotta. Kétségbeestem. Meg fogok őszülni reggelig. . . Egyszerre lépteket hallottam. A lámpaoltogató jött felém lihegve. Kaptam rajt’, ez lesz meg- mentőm.

— Jó estét, édes barátom — igy fuvo- láztam szelíden — igazán lekötelezne, ha egy szívességet. ..

— Nja, nja . . . nem ráérek . . . Gleich éssig ász esse, i musz laufa ... e sietni... Kudi I nácht!

Azzal a vén öreg eloltotta a fejem felett az utczalámpást és bekanyarodott az utczasar- j kon . . . No, szépen kezdődik. így megvirradok még ... Az ég dörömböl féktelenül. Az eső j nagy cseppekben meg-raegered, meg-megáll. > Villog . . . Recseg-ropog . . . Szakad a nyakamba ... De ... de ... mintha ... mintha jönne valaki ...

— Hé... hé I... cksss!!... pssz-szt, pszt 1!... Cksss!!!! — tüsszögtem én a vészjeleket.. . Jött is az a valaki, de a sötétben alig láttuk egymást.

— Ugyan, kérem az urat — esdekeltem majdnem sírva — legyen segítségemre! Nézze nyomorúságomat!

— Parancsújjék a zűr — felelte. Kivettem a szavaiból, hogy egész egyszerű ember lehet.

— Az Istenre kérem, menjen be a legközelebbi lakatosig, zörgesse fel a házat és hívja ide a lakatost, hogy feszítse szét ezt a czudar alkotmányt.

Itt az égen egy rémeset villámlott, annak a fényénél megláthattam emberem torzonborz arczát.

— Há lakatost hijjak f — igy ő.

— De hamar ám!. . . Megfizetek!

— Úgy má ja! De előre kő itt fizetnyi. Mer azalatt elszökhet a zűr a pizemmel.

— Jól van, fizetek. Hanem arra kérem, vegye ki a pénztárczámat a jobb zsebemből.

A jobb kezemen lógtam, a bal meg nem ért el a másik zsebemig.

Az emberem ravaszul sompolygott mellém és kihuzkodta az erszényemet.

— Vegyen ki belőle egy koronát... Akár kettőt is, nem bánom.

— Nem látok, sötét van ... De kutya nehéz ez a berzli... Sok pénze lehet... Ehun egy bankót is érzek benne.

— Igen . .. igen . . . Több is van benne... Az egész útiköltségem . . . Mondogattam kissé gyanakodva. Az meg morgott.

— Hán? . . . Úti kőccség? . . . Tudja-e, mit ? .. . Ezt a pizt máj magamhó veszem, mer még utóbb elveszti.

Borzasztó sejtelmem támadt!

— Mit mond, jó ember? . .. Csak nem tesz

Lapunk tisztelt előfizetőinek és olvasóinak boldog újévet kívánunk.

Személyi hirek. lfj. Münnich Sándor vezérkari százados nejével a karácsonyi ünnepeket Felsőbányán szüleinél töltötte. — Manga Béla várm. tb. főjegyző, Mező Károly vámtanácsos Nagykárolyból hivatalos ügyben városunkban időztek.

Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter dr Kilián Gézát miniszteri segédfogalmazónak nevezte ki.

Címadományozás. A király, mint a hivatalos lap közli, Tomasovszky Lajosnak, a selmecz- bányai bányászati és erdészeti főiskola adjunk- tásának a főiskolai rendkívüli tanári címet adományozta.

Rendkívüli városi közgyűlés lesz f. hó 31-én.

Vármegyei közgyűlés volt folyó hó 21-én Nagykárolyban, melyen Farkas Jenő polgármester is részt vett. Ugyanakkor dr Mdkray Mihály nagybányai polgármesterrel együtt tárgyaltak a vármegyénél és polgármesterüak Szatmár városnál is a Nagybánya—magyarláposi vasút ügyében. Mindkét helyen nagy összegű hozzájárulást helyeztek kilátásba. A vasút iránt általános az érdeklődés.

Szilveszter este. A Polgári Olvasókör saját helyiségében az idén is megtartja a szokásos Szilveszter esti közvacsorát. — A Korona-szállo- daban szintén társas vacsora lesz hölgyek részvételével.

A nagybánya—magyarláposi vasút vonalának a közigazgatási bejárás alkalmával megállapított áthelyezésére az előmunkálatokat s telepszemlét folyó hó 28-án kezdték meg Zinner Imre és Mandel Ignácz vállalkozó mérnökök. A pálya igen érdekes lesz, a menynyiben a nyiresi őrháztól kiágazva 500 méteres átmérőjű körrel 2-szer fogja a Zazart és az országutat metszem s mostani vasúti állomásra hátulról fog befutni a vonat. A külső munkálatokat a városunkban időző mérnökök még e héten befejezik.

f Moldován István dr. 1848/49 iki honvédek közül ismét kidőlt egy. 79 éves korában, aggkori gyengeségben halt meg az egész város »Pista bacsi«-ja folyó hó 20-án. Felső-