Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-12-30 / 26. szám

Felsőbányái Hírlap iskola, polgári fiúiskola) járó gyermekét tudjuk elhelyezni intézetünkben. A tanítói gyermek után — kinek atyja e részesjegyet kiváltotta — havi 28 korona, más tanulóifju után havi 40 korona fizetendő, amely díjért kitűnő polgári kosztot, mosást., fűtést, vilá­gítást és a modern hygienia és pedagógia köve­telményeinek mindenben megfelelő lakást, egy­szóval teljes ellátást nyernek a növendékek konvikfusunkban. Ezenkívül a nevelésre és tanul­mányi előmenetelre a közoktatásügyi kormány által berendelt intézeti igazgató és egy bentlakó nőtlen gimnáziumi tanár gyakorol állandóan atyai felügyeletet. Látható az elősoroltakból, hogy a befizetett havi mérsékelt díj ellenében oly elő­nyöket élvez a bentlakó növendék, ami részére magáncsaládnál való elhelyezés mellett ily árért nem biztosítható. Bizalommal kérem igen tisztelt munkatár­samat, hogy mindezek felől működése helyén lakó azon szülőket felvilágosítani s nekik intéz­ményünk igénybevételét ajánlani szíveskedjék, akik gyermekeiket Szatmáron szándékoznak továbbtanittatni. Egyúttal felkérem arra is, hogy ezen szülők pontos cimét legkésőbb 1910. február hó 1-ig kivétel nélkül közvetlenül az internátus igazgató­jához : Neubauer Elemér úrhoz Szatmár . be­terjeszteni szíveskedjék, hogy konviktusunk rész­letes ismertetését tartalmazó fentjelzett prospek­tust számukra elküldhessük. Ha valamely szülő jóelőre akarna a jövő tanévre helyet biztosítani konviktusunkban fia számára, eziránti bélyegtelen kérvényét 1910. januártól kezdődőleg a fentebb említett címre beküldheti. A tanitószülőknek szintén ajánlatos idejében bejelenteni igényüket a kedvezményes helyekre. Nem kétlem, hogy a jelen sorokban foglalt kérelem munkatársaim részéről saját intézményük jól felfogott érdekében a legnagyobb körültekin­téssel s lelkiismeretességgel teljesítve leend. A jó, nemes és hasznos ügy felkarolását ismételten szives figyelmébe ajánlva s munkatár­saimnak boldog karácsonyi ünnepeket kívánva maradok Szatmár-Németi, 1909. deczember 14-én. Hazafias üdvözlettel Bodnár György, kir. tanfelügyelő, épitőbizottsági elnök Városi közgyűlés. Folyó hó 16-án rendkívüli közgyűlés volt a városházán, kevés tárgygyal és kevés kép­viselővel. 1. A kövezetvámszedés ügyében a Máv. igazgatósága megkeresése folytán a vámszedés­nek az államvasutak által való gyakorlásának feltételéül megjelölt engedélyokiratot közgyűlés egyhangúlag elfogadta s a vámdijszabályzat helyesbítésével a tanácsot bízta meg. 2. Reizmann Herman kérelmére az általa kötelezett tiszti-lak építést a város a már eddig teljesített építkezésekért és méltányosságból, miután a céget, mely a rossz fakereskedelmi viszonyok miatt üzemét amúgy is kénytelen volt beszüntetni, a város nem akarja olyan helyzetbe hozni, hogy egy 4 szobás tiszti lakást építsen, mikor arra a cégnek szüksége nincsen, csak azért, mert az az eredeti szerződésben a város szépítése céljából ki lett kötve. 3. Az 1910. októberi vásár áthelyezése iránti intézkedésekkel közgyűlés a tanácsot bízta meg. 4—5. Demjén János és Iványi Valériának felsőbányái illetőségét közgyűlés nem ismerte el. 6. Stoll Bélának a város szépitési céljaira adott 1000 korona ajándékáért közgyűlés jegyző- könyvi köszönetét szavazott. 7. A városi tisztviselőknek közgyűlés a kért fizetési előlegeket engedélyezte. Előfizetési felhivás. A Felsőbányái Hírlap XV-ik évfolyamára ezennel előfizetést hirdetünk. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy lapunkkal városunknak jól fel­fogott érdekeit szolgáljuk és hogy erre az orgá­numra itt, ebben a végvidéki kis városban való­ban szükség van. A fővárosi lapok nem sokat törődnek ve­lünk, hacsak valami nagy szerencsétlenség vagy gyilkosság, öngyilkosság nem történik, azokban szó sem esik rólunk. A város nagyohb érdekeit e lap hasábjain szoktuk megbeszélni s nem puszta véletlen, hogy Felsőbánya három legnagyobb al­kotása, a vízvezeték, a vasút és a villámvilági- tás azóta létesült, mióta ennek a városnak lapja van. A világért sem akarjuk ezzel azt mondani, hogy ez pusztán a lapnak érdeme, de igaz az, hogy a kulturális küzdelemből mi is kivettük a részünket. Lapunk iránya a régi marad, munkatársaink is a régiek, a megszokott irányban óhajtunk to­vábbra is működni. Minden cikknek szívesen nyújtunk tért, mely az igazságot szolgálja, leközöljük az ellen­tétes nézeteket is, ha azok személyeskedésbe nem csapnak át. Főcélunk a magyarság szolgálata, a magyar kultúra terjesztése s ehez kérjük továbbra is a t. munkatársak és előfizetők szives támogatását. Előfizetési árak: Egész évre .... 4 korona. Félévre ...................2 korona. Eg yes szám ára . . 20 fillér. A Felsőbányái Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala Különfélék. szerencsétlenné, nagy családu apa létemre !... Legyen szive! — Micsoda? Nekem legyen?... Hát az illik, hogy egy családapa ennyi pizt elutazgas­son ? . .. Szégyelje magát 1 Gondatlan, köny- nyelmü, léha! És gonoszul röhögött. Méregre gyuladtam. — Uram, urrram -- dörögtem — vissza­adja a pénzt, vagy segítséget hívok I. .. Hidegvérrel felelt. — Csak kiabáljon, ha akar. A kis kutyák máj visszaugatnak. Ki a kutya gyünne ilyen gyalázatos időben? .. . Nézze, hogy rákezd az eső! Csak úgy zuhog ... Igaz is! Engedje meg, hogy kikölcsönözzem az esernyőjét; látom, a földön hever, nincs rá szüksége . . . Pedig nem szeretnék megázni nagyon . . . Erre az agyafúrt tolvaj zsebébe csúsztatta a pénzemet, párszor megveregette tenyerével, aztán lehajolt esernyőmért, felnyitotta és el­ment a sötét éjszakába. Tönkrejutottan álltam ott, mig a vihar ki­dühöngte magát. Bőrig ázva, agyon hülve-fázva, az elkeseredéstől betegen virrasztottam hajnali háromig, a karom egészen elhalt a zsibbadástól. Végre az éjjeli őr hozott lakatost és kimene­kültem. Stante pede hazautaztam. Kölcsönt is csak a lakatosmestertől mertem kérni, titokban. De azért bizonyos, hogy ma minden bocs- korodi gerle az én esetemen kaczag már. mert kénytelen voltam lábujjhegyen maradni. Esernyőm kihullott hónom alul, bele a leg­nagyobb porba. A zivatar jött, jött. Megnéztem a táblát: »A leveleket kiszedik reggel 6 órakor.« No, szép is lesz, ha addig itt maradok. Már azt csakugyan ki sem bírnám. Izzadtam, mint egy kengyelfutó, kiabáltam, ahogy kifért a torkomon. Senki nem hallotta. Kétségbeestem. Meg fogok őszülni reggelig. . . Egyszerre lépteket hallottam. A lámpaoltogató jött felém lihegve. Kaptam rajt’, ez lesz meg- mentőm. — Jó estét, édes barátom — igy fuvo- láztam szelíden — igazán lekötelezne, ha egy szívességet. .. — Nja, nja . . . nem ráérek . . . Gleich éssig ász esse, i musz laufa ... e sietni... Kudi I nácht! Azzal a vén öreg eloltotta a fejem felett az utczalámpást és bekanyarodott az utczasar- j kon . . . No, szépen kezdődik. így megvirradok még ... Az ég dörömböl féktelenül. Az eső j nagy cseppekben meg-raegered, meg-megáll. > Villog . . . Recseg-ropog . . . Szakad a nya­kamba ... De ... de ... mintha ... mintha jönne valaki ... — Hé... hé I... cksss!!... pssz-szt, pszt 1!... Cksss!!!! — tüsszögtem én a vészjeleket.. . Jött is az a valaki, de a sötétben alig láttuk egymást. — Ugyan, kérem az urat — esdekeltem majdnem sírva — legyen segítségemre! Nézze nyomorúságomat! — Parancsújjék a zűr — felelte. Kivettem a szavaiból, hogy egész egyszerű ember lehet. — Az Istenre kérem, menjen be a leg­közelebbi lakatosig, zörgesse fel a házat és hívja ide a lakatost, hogy feszítse szét ezt a czudar alkotmányt. Itt az égen egy rémeset villámlott, annak a fényénél megláthattam emberem torzonborz arczát. — Há lakatost hijjak f — igy ő. — De hamar ám!. . . Megfizetek! — Úgy má ja! De előre kő itt fizetnyi. Mer azalatt elszökhet a zűr a pizemmel. — Jól van, fizetek. Hanem arra kérem, vegye ki a pénztárczámat a jobb zsebemből. A jobb kezemen lógtam, a bal meg nem ért el a másik zsebemig. Az emberem ravaszul sompolygott mel­lém és kihuzkodta az erszényemet. — Vegyen ki belőle egy koronát... Akár kettőt is, nem bánom. — Nem látok, sötét van ... De kutya nehéz ez a berzli... Sok pénze lehet... Ehun egy bankót is érzek benne. — Igen . .. igen . . . Több is van benne... Az egész útiköltségem . . . Mondogattam kissé gyanakodva. Az meg morgott. — Hán? . . . Úti kőccség? . . . Tudja-e, mit ? .. . Ezt a pizt máj magamhó veszem, mer még utóbb elveszti. Borzasztó sejtelmem támadt! — Mit mond, jó ember? . .. Csak nem tesz Lapunk tisztelt előfizetőinek és ol­vasóinak boldog újévet kívánunk. Személyi hirek. lfj. Münnich Sándor vezér­kari százados nejével a karácsonyi ünnepeket Felsőbányán szüleinél töltötte. — Manga Béla várm. tb. főjegyző, Mező Károly vámtanácsos Nagykárolyból hivatalos ügyben városunkban időztek. Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter dr Kilián Gézát miniszteri segédfogalmazónak ne­vezte ki. Címadományozás. A király, mint a hivata­los lap közli, Tomasovszky Lajosnak, a selmecz- bányai bányászati és erdészeti főiskola adjunk- tásának a főiskolai rendkívüli tanári címet ado­mányozta. Rendkívüli városi közgyűlés lesz f. hó 31-én. Vármegyei közgyűlés volt folyó hó 21-én Nagykárolyban, melyen Farkas Jenő polgármes­ter is részt vett. Ugyanakkor dr Mdkray Mihály nagybányai polgármesterrel együtt tárgyaltak a vármegyénél és polgármesterüak Szatmár város­nál is a Nagybánya—magyarláposi vasút ügyé­ben. Mindkét helyen nagy összegű hozzájárulást helyeztek kilátásba. A vasút iránt általános az érdeklődés. Szilveszter este. A Polgári Olvasókör saját helyiségében az idén is megtartja a szokásos Szilveszter esti közvacsorát. — A Korona-szállo- daban szintén társas vacsora lesz hölgyek rész­vételével. A nagybánya—magyarláposi vasút vona­lának a közigazgatási bejárás alkalmával meg­állapított áthelyezésére az előmunkálatokat s telepszemlét folyó hó 28-án kezdték meg Zinner Imre és Mandel Ignácz vállalkozó mér­nökök. A pálya igen érdekes lesz, a meny­nyiben a nyiresi őrháztól kiágazva 500 méteres átmérőjű körrel 2-szer fogja a Zazart és az országutat metszem s mostani vasúti állomásra hátulról fog befutni a vonat. A külső munká­latokat a városunkban időző mérnökök még e héten befejezik. f Moldován István dr. 1848/49 iki hon­védek közül ismét kidőlt egy. 79 éves korá­ban, aggkori gyengeségben halt meg az egész város »Pista bacsi«-ja folyó hó 20-án. Felső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom