Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-12-16 / 25. szám

Fels ő bányai Hírlap

nemesebb intentiókat s mely végeredményében egész országok sírját megássa, egész nemzetek sorsát megpecsételi.

A cimkórság leküzdésére indított akciónak első kövét, a parlament tanácskozása alapozta le. A mely azt kívánja, hogy senki, kinek módjában van a cimkórság malmára vizet hajtani, aki azáltal, hogy közel van ahhoz a konyhához, a melyben a különféle címeket, kitüntetéseket gyártják, hogy ezeknek ne szabadjon mindezekből semmit sem elfogadniok. A képviselő ne legyen nemesítve, bárósitva, sem királyi, sem udvari tanácsosi méltóság ne díszíthesse s egyéb kitüntetéseket sem szabadjon elfogadnia.

Ez az indítvány azonban csak a kezdet kezdete. Mert nemcsak a képviselők vágyakoznak gomblyukaik feldíszítésére, nemcsak azok egyetlen vágya a közönséges emberek közül való kiválás, nemesítés, bárósitás s egyéb által, nemcsak az ő névjegyük nyer nagyobb fényességet, ha azon a királyi, vagy udvari cim díszeleg. Oh nem! A polgári elem is utánozza azokat, kik a kiválóságot a címekben s nem a tettekben, cselekedetekben találják.

A cimkórság, e veszélyes miazma kiirtására, az egyetlen helyes módszer, az összes címek, kitüntetések eltörlése. Ne díszítse a kabátunk gomblyukát az a barbár korra emlékeztető fényes gyermek- játék, a melyeknek a különféle uralkodók szeszélye különféle neveket kölcsönzött. Ne adományozzuk a királyi, udvari tanácsosi címeket, mikor azok mindig csak címek maradnak és soha egyetlen kitüntetett sem a királynak, sem az udvarnak tanácsot nem ad. Ne nemesítsünk, bárósitsunk, sőt ellenkezőleg tegyük egyformává külsőleg az embereket, hogy azután ők maguk jöjjenek arra az eszmére, hogy az egyesek különbségét belső kiválóságokban találják meg.

Franciaországban az összes rendjeleket s címeket eltörölték. Csak a legújabb kor hibás rendszere teremtette meg az egyetlen becsületrendet, kiváló honpolgári erények jutalmazására, de ott is már mozgalom

indult meg, ez egyetlen s tényleg felesleges cicoma megszüntetésére.

Amerikában, a szabad polgárok ez államában, nem ismernek semmiféle külső megkülönböztetést. Ott mindenki annyit ér, amennyit belső tartalma értéknek megállapít. S ime ott látjuk a legnagyobb haladást a kultúra, a műveltség terjesztésében,otta legnagyobb anyagi bőséget s az ipar, kereskedelem hihetetlen előhaladását.

Ezek a példák vezéreljenek minket is cselekedeteinkben. Ezek a példák a folyamos élet mintái. Ezekből merített tanulság az élet iskolájából származnak s azokban csalódni nem lehet.

Tekintsünk csak körül, a mi szükebb társadalmi életünkben s látni fogjuk azt a szörnyűséges pusztítást, mit a cimkórság a társadalmi élet lerén véghez vitt. Látni fogjuk azt az őrületes hajszát a címek s rangok után s látni egyúttal azt a petyhüdt életuntsággal telielett energiát, mit az ilyen egyedek egyéb közhasznú tevékenységeikben kifejtenek.

Le a címekkel! De becsüljük meg az igazi értéket s ne a címek, a titulusok nagyságában találjuk a polgárok közötti különbséget, hanem abban, hogy ki minő mértékben válik magának, családjának s egyben hazájának hasznára.

Ha majd nálunk is mindenki egy címet kap s ha a név tisztessége, a becsület szeplőtlensége lesz mindenkinek legszentebb kincse, akkor talán nálunk is más világot élünk s mi is bejutunk azon nemzetek sorába, kiknél a vagyon, a gazdagság s kultúra egy forrásból fakad.

Közegészségügy.

— Jakab Lászlú dr. városligeti szanatóriuma Budapesten. —

Már régen érzett hiányt pótol az a nagyszabású szanatóriom, mely a fővárosban a Nagy János-utca és Aréna-ut sarkán, közvetlenül a Városliget szélén épült, a modern technika és gyógytudomány minden uj és kipróbált eszközeivel felszerelve. A már külsőleg is minden csint és kényelmet eláruló hatalmas épület belsőleg oly j berendezést és komfortot mutat, hogy ehez hasonló gyógyintézet nemcsak: hogy hazánkban, de még

az ily intézményekről annyira hires Ausztriában sem található.

Eddig betegeink, de különösen a cukor-, gyomor- és bélbetegekuek, továbbá köszvényesek- nek ezrei mentek ki a külföldre, hogy bántalmaik ellen ottani gyógyintézetekben találjanak drága pénzért s idegen szó mellett enyhülést. Kiváltképpen Ausztria vezetett eddig e téren s oda zarándokoltak a magyar szenvedők azért, mert itthon nálunk bizony olyan gyógyintézetet, mely mindama gyógyászati kellékekkel egy helyben lett volna felszerelve, nemcsak hazánkban, de még a messze földön sím találunk s igy betegeinkre nézve egyenesen áldásos intézmény e modern szanatórium, mely e mellett olcsó áraival is elsősorban számításba kell, hogy essék közönségünk előtt.

Az orvosi tudomány s felszerelés dolgában tökéletes, külsőségekben pedig Ízléses és szimpatikus intézetet megmutatták az újságok képviselőinek és az orvosoknak s a vendégek őszinte csodálkozással nézték végig az összes helyiségeket, amelyekben mindent megtalálnak a betegek, amit az intézet orvosai a külföld legnagyobb szanatóriumaiban egyenként megfigyeltek és tanultak. Az intézet szemlélői egyhangú lelkesedéssel ismerték el, hogy a Jakab dr.-féle ligetszanatórium a lehető legtökéletesebb minden e nemű szanatóriumok között. Megvan ebben az intézetben minden, ami a betegség felismeréséhez okvetlenül szükséges. A legmodernebb s drága berendezésű laboratóriumok, górcsövi készülékek s nagy Röntgen-laboratorium segítenek a betegek vizsgálatában, A gazdag berendezésű vizgyógy- intézetben szebbnél-szebb és igen elmés készülékek sorakoznak egymás mellé, hogy vízzel, meleggel, villamossággal, szénsavas fürdőkkel stb. gyógyítsuk a szenvedőket. Nehéz elsorolni egyszeri látás után mindazt, amit ebben a nagyter- jedelmü intézetben a látogató egy sétájában tapasztalhat. Az egyik nagyteremben az u. n. Zander gépek gyúrják, mozgatják az embereket, amely gépek segélyével az emberi test egyes részeit szabályos mozgásba hozhatják, anélkül, hogy az illető helyéből kimozdulna. így pl. lovagolhat, evezhet, biciklizhet stb. mindent egy helyben Aztán gépeket láthatunk, melyek az aszth- más betegek lélegzését segítik elő. Mindenesetre egyik legérdekesebb része az intézetnek a lapos háztetőn levő téli-nyári nap- és légfürdő, ahonnan mesés kilátás nyílik a városliget legköltöibb részére. Az egész épületben elömiő bájos intimitás, mely az előcsarnoktól kezdve végig kiséri a benlakót, a tervező építő művészek: Komor és Jakab művészetét dicséri. Meleg derűs kedv uralkodik itt, amely feltétlenül üditöleg hat a betegre, bizonyos, hogy hazánk nagyot nyert ezen uj intézménnyel, melynek vezetősége már egyedül is garantia arra nézve, hogy a maga elé tűzött huaz átélt nagy idők tanulságaiból elkérjünk valamit tőlük, amit magunkkal vihetnénk az élet harcaiba: ahol annyiszor látjuk magunk előtt a sorból kidőlni az épet, az erősnek látszót, anélkül, hogy a hirtelen elmúlás okát meg tudnánk magyarázni meg, tudnánk érteni.

Felsajog szivünk itt is, amint az örök ifjúnak, az örök életűnek hitt csodaszép világban, a béke és csönd bűbájos birodalmában a harcok és az elmúlás szomorú képeit látjuk helyenkint elénk rajzolódva; ha madárdal helyett megtépett madár tollát hajtja felénk a szél, ha látjuk, hogy itt az örökös árnyékban a nyirkos levegő hömpölygő áramlása is csak jobban növeli a dús mohából védő takaróját a fa élete ellen törő s a százados törzset is biztosan megőrlő hitvány féregnek, — de fölemeli lelkünket ismét egyetlen tekintetünk, mely a sudarak közé a magasba száll, ahol mosolygó tavaszi hajnalon Isten napjának szerelmes csókjától megduzzad a rügy, kibomlik a fényes levél s a dohos enyészet feletti diadalt vesz az élet.

Ezért a szerelmes csókért töri magát kora tavasztól késő őszig az erdő minden fája, minden ága, hajtása.

Siet, rohan mind fölfelé a fény után csodákat mivel ilyenkor a sietésben szemünk láttára a teremtés munkája s a frissen kihajtott levelek tapsolnak örömükben, ha közelebb juthattak az élet forrásához.

De jaj annak a levélnek, melynek késői napsugár adott életet, ha nem sietett eléggé a virulás szakán. Ha egymásra hajol a korán hajtott levél, ha lezárult fölötte a fény forrása, útja: haldoklás lesz élete a szindus lomb alatt s korai sírjába száll, mielőtt az esztendő alkonya az erdő díszét leontotta volna.

Erdő zúgása kisér ki a nyár ifjú halottainak apró kis sirhalmai közül az erdőszél messziről mosolygó tisztására. Mohó vágygyal szívjuk ismét az éltető friss levegőt, kétszeres gyönyörrel élvezzük a napfénynyel behintett tér szépségét.

S amint teljesen kibontakozunk a szabad tér szélét szegélyező pagonyok közül, az utolsó facsoport mögül, mintegy varázsszóra, hirtelen előttünk terem a Guttin egyik hatalmas nyúlványa: a »Kazalkő« csoport. Gyermekes örömmel állunk meg, hogy egyszerre ilyen közelről gyönyörködhetünk a hegyóriás fényes panorámájában. De az eltakarva maradt rész láthatása csakhamar fürge sietésre ösztökél s egy mindjobban szélesedő köves mező szélén rövid idő múltán előttünk áll a maga nagyszerűségében a sokszor megbámult, a hatalmas Guttin :

E pontról már nem olyan könnyű tovább menni. Régi vágyak teljesülésének feltornyosult örömeit ontja ilyenkor számunkra minden pillanat; s az igy szótlanul eltöltött percek, az idők egymásra zuhanó tömegei alól is örök életre kelnek emlékezetünkben. Az emberi gyarló emlékezésben való bizalmatlanságunk eíőszedeti velünk itt a fényképező kamarát is s pár perc múlva a tájat uraló hatalmas hegy büszke szikláival együtt birtokunkba kerül s a szekérkasba fölpakolva diadalmasan visszük magunkkal. Ezt azonban jónak látjuk oláh fuvarosaink előtt gondosan eltitkolni, mert könnyen azt gondolhatná, hogy a Guttin elcipelésével ő bizony nem teszi tönkre szekerét, lovát. — Ám gyanúját igy sem tudjuk teljesen eloszlatni.

A Guttin alatt haladva most már egyre azt fürkészszük, hol lesz kedvezőbb hely a fölkapaszkodásra. Ha rajtunk állna, mi neki indulnánk a legmeredekebb sziklafalnak is, de óvatos vezetőnk nem sokat törődik felbuzdulásunkkal,

csak megy az általa ismert feljáró ut felé kitartóan. Könnyű neki, ő már volt a Guttinon. Mi azonban már alig győzzük türelmünket biztatással.

A Kazalkő-csucs mind közelebb látszik már, csaknem alatta vagyunk, mikor egy hatalmas fatörzs, mely utunkon keresztbe fekszik, megállít haladásunkban. Körültekintünk, aztán egymásra nézünk s mintha vezényszóra tör- ; ténne, jóleső sóhajjal teszi le mindenki botját I s egy akarattal állapítjuk meg, hogy ez lesz a 1 mi tanyánk!

A szekér-kasban elrejtett kosarak tartalma iránti némi kis érdeklődés után búcsút veszünk fuvarosunktól s magunkhoz vevén a szüksé- j geseket, megújult lelkesedéssel indulunk neki í a hegyoldalnak.

Megállapítjuk mennyi időbe telhet mig ; feljutunk s az ebéd elkészítésének helyét és idejét a Guttin tetejére tűzzük ki. De a mind sűrűbben csoportosuló törpe-fenyő bokrok között a meredek lejtőre kapaszkodás nem könnyű dolog s a kitűzött időből hovatovább hajlandóbbak vagyunk valamit engedni, jóllehet fogyó lélekzetünk lelkesedésünket egy cseppet sem ; lohasztotta le.

A kazalkő-csucs merész szikla csoportjához már jó magasra, egész közel jutottunk.

Olyan szépnek tűnik az fel nekünk, hogy elragadó képétől alig tudunk megválni. Hogy máskor is, mikor már innen messze leszünk, felújíthassuk azt az igazi élvezetet, reá czéloz- I zuk sötét kamránkat a napfényes csúcsra s 1 ezzel immár második tornyát is meghódítottuk | a Guttinnak.

Kissé pihent erővel indulunk neki a me- : rész kapaszkodó utolsó szakaszának. De a szent- ! irás szavait: »Egymásnak terhét hordozzátok«