Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-12-02 / 24. szám
1 Városi közgyűlés. Mult hó 30-án tartotta a városi képviselő- testület második rendes közgyűlését, melyen a jövő év költségvetése is tárgyaltatott. A költségvetés 221 korona 48 fillér előirányzati felesleget mutat, minek láttára több vármegyei lap sóhajt fel és boldog városnak nevez minket. Pedig ez csak azt jelenti, hogy a város nem nyújtózkodhat tovább, mint a takaró ér, mert újabb és szükséges elhatározások terhét a város lakossága nem bírja el és nem jelenti azt, mintha itt nem volna szükség jövedelmező, de nagy tőkét igénylő alkotásokra. A város folyó évi állami egyenes adója 1770 K 74 f, ha tehát 100 százalék pótadót is vetne ki a város, ez is olyan összeg, a mivel nem igen lehet messzire menni. De a város nem is akarja pótadóval nyomorítani az adózók legnagyobb osztályát, a tengő iparosságot és kereskedelmet. Ez a kényszerítő és lelkiismeret- beli józanság viszont nem jelenti a tétlen resignatiot, mert a hatóság folyton azon dolgozik, hogy kísérők és források csoportosításával lassan, de biztosan fejlessze a várost, mint ahogy ez 10 év alatt vasutjával, vízvezetékével, villanyvilágításával, uj szállodájával stb. nagyot haladt. A költségvetés reálisán van összeállítva. A bevételek szigorúan a kiadások bőségesen vannak előirányozva, be lett illesztve a rendes kiadások közé a tisztviselők eddigi 30 százalék drágasági pótléka is, melyet a közgyűlés az alapfizetéshez csatolt. A magyarláposi vasút ügyében közgyűlés készséggel szavazta meg a városra eső 3500 korona előmunkálati költséget, miután a köz- igazgatási bejáráson az összes hatósági képviselők javasolták és helyeselték a vonatnak a jelenlegi állomáson át való vezetését. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő. 1. Az 1910. évi költségvetést közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Eszerint előirányoztatott rendes bevétel 72980 K 60 f, rendkívüli bevétel 50391 K 58 f, átmeneti bevétel 19593 K 07 f. Az 1908. évi pénztári maradvány 316 K 29 f. Összes bevétel 143281 K 50 f. Rendes kiadás 108409 K 82 f, rendkívüli kiadás 21057 K 20 f, átmeneti kiadás 13593 K 07 f, összes kiadás 143060 K 09 f. Előirányzati maradvány 221 K 48 f. Az alapoknál a bevétel és kiadás egyforma, miután a jövedelem vagy tőkésit- tetik vagy rendeltetésére felhasználtatik. Bevétel és kiadás: a szegény ápolda alappénztárnál 4965 K 02 f, Viktoria tűzoltási alapnál 214 K 76 f, hidalapnál 205 K 46 f, nyugdíjalapnál 3096 K 82 f, bányakárpótlási alapnál 22890 K 49 f, a községi közmunkaadónál a szükséglet és fedezet 950 K 80 f. nyai mutatják az emberi kéz nyomát, de különben oly kihalt a táj, olyan szomorú itt ez elhagyott erdő. Madár nem röppen fel utunk- ból, szárazágat zörgető vadnak nem látjuk nyomát az erdő puha felázott talajában: magunk vagyunk itt egyedül. A madarakat már emberlakta helyre csalta ösztönük, az erdők vadjainak pedig kevesebb ott az élet, ahol emberjárta ut nem szeli át birodalmukat. Egy-egy megkésett virág után lehajlunk, s elnézzük, mint nőnek, illatoznak e bájos eldugott virágok, s nincs aki leszakítsa, s elhervadnak anélkül, hogy valaki látta volna őket. Mennyi illat, mennyi szépség vesz itt kárba, mig szirmukat ezek itt leontják! Elnézzük a lombok különféle zöldjéből támadó csodálatos színharmóniát, s elképzeljük ha ezen színek most egyszerre hangokká változnának, milyen fölséges összhangzatos muzsika kelne itt szárnyra kürülöttünk. A képzelet, ha ilyenkor szárnyra kap, nem áll meg könnyen röptében. Csodálatos erővel hajtja, kergeti a csöndesség ingere, bejárja velünk mindenütt, a merre vágyaink vonják, csalóka fénynyel, mosolygó derűvel aranyozza be utunkon mindazt, ami lelkünket megvesztegetni képes — És nem látunk egyebet, mint megtévesztő káprázatot, nem érzünk mást, csak a megelégedés boldogságát. Minden bokor töve, dúsan leomló árnyas zöld lugasa, a durva kezekből összerótt kunyhó a rengeteg közepén: mind egy-egy tanyája a boldogságnak a mi szemünkben. A napfényben sütkérező nevető nyírfák láttára azt hisszük, hogy ünnepe van az erdőnek, s legszebb fái áltak ki utunk mellé, hogy kirándulásunkat diadaluttá varázsolják. Felsőbányái Hírlap 2. A városi jogok és javadalmak bérletére hirdetett pótárverés eredményeképen közgyűlés a kenyérszinboltot özv. Tóth Pálnénak 70 korona évi bér mellett, a vasúti felső lakházat Pircsy Kálmán állomási elöljárónak évi 100 korona bér mellett, a fogyasztási adó alá eső árak kimutatásának díjtalan elvállalásával adta ki. Az I. sz. piaci kisboltra s az Abrahám- féle lakóházra uj árverést tűzött ki december 7-ikére. 3. A vizműszabályrendeletet a belügyminisztérium utasításának megfelelőleg módosította a közgyűlés s jóváhagyás végett ismételten felterjeszti. 4. Grünfeld Henriknek a juharfaeladás ellen beadott felebbezését a közgyűlés, mint minden alapot nélkülözőt, elutasította. 5. Özv. Kremniczky Albertné közmunkaadóját, mely lovai után vettetett ki, 1908. és 1909. évekről törölte. 6. Gájer János kőszénkutatás iránti kérvényét a közgyűlés szótöbbséggel elutasította, mert a város területére Tanczer György és társainak már adott kutatási engedélyt. 7. Szmik Antalnak a város és a muzeum számára ajándékozott 2200 korona értékű képgyűjteményéért a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. 8. A fazekasipar fellendítésére a város egy agyagégető kemencét a megfelelő épületekkel állít fel a Fazekas-téren. 9. Stoll Béla indítványára a város mint magánelőfizető elhatározta belépését a nagybányai telefonösszeköttetésbe. A költségek egyharmadrészét Stoll Béla, egyharmadrészét a Felsőbányái Részvénytakarékpénztár vállalta magára. 10. Babies János és társainak a Tölgyligetre vonatkozó földvételi ajánlatát miután ingatlan elidegenítés forog fönn, a törvény értelmében 30 nap közbevetésével december 31-én fogja tárgyalni a közgyűlés. 11. A legtöbb adótfizetőknek 1910. évre érvényes névjegyzékét a közgyűlés az összeíró bizottság javaslata alapján a következőleg állapította meg: 1. Erdőkincstár 681 K 31 f. 2. Pály Ede 473 K 06 f. 3. Dr. Szokol Pál 365 K. 4. Cs. Vajda Péter'330 K 30 f. 5. Róth Mihály 318 K 59 f. 6. Dr. Csausz Károly 306 K 82 f. 7. Róth Lázár 236 K 42 f. 8. Róth Salamon 269 K 24 f. 9. Kilián Béla 264 K 30 f. 10. Sarudy Sándor 223 K 12 f. 11. Dacsek Péter 221 K 82 f. 12. Csausz István 221 K 66 f. 13. Salamon Mayer 204 K. 14. Husovszkyné Herr Ida 196 K 26 f. 15. Farkas Jenő 182 K 32 f. Özv. Kremniczky Albertné 181 K 53 f. 17. Kincst. bányászat 179 K 24 f. 18. Ref. egyház 178 K 34 f. 19. Kende Dániel 176 K 28 f. 20. Bernovics Emil 176 K 28 f. 21. Nagy Lajos 176 K 06 f. 22. Vider Lázár 176 23 f S ha nem volna utunknak kitűzött célpontja, megállhatnánk minduntalan, tanyául választhatnánk a legközelebb kínálkozó pázsitot, legnyugalmasabb óráját tölthetnénk életünknek bármelyik fa tövében, ha megtudnánk állani, hogy szemünket lehunyva ébren álmodva éljük át életünknek ez óráját, ha eltudnánk altatni vágyra serkentő gondolatainkat! . . . Erdő szivében százados bükk árnyában puha pázsiton elaludni, s édes álomban meríteni erőnkhöz az őserőből uj erőt: gondolatban mily szép, s elérni ezt, a vágy mily édes 1 De ha egyszer bezárult mögöttünk az I erdő enyhe sátora, ha vezetőnkül szegődött a játszi napsugár: órák hosszán járhatunk az erdő mérföldekre futó ruganyos ösvényén anélkül, hogy testünk fáradtsága vagy az arcunkra kiülő veríték megállítana . . . A keresztut, melyhez értünk, más irányba tereli utunkat. Amint a Kapnikbánya felé vezető útról letérünk, egyszerre elmarad mögöttünk a bokrok fiatalos életének derűs hangulata, hatalmas törzsű bükkök nyirkos talajú őserdejében kiálló kövek zakkanói között döcög szekerünk tovább. A hangtalan némaságban különösen hat reánk lábaink dobogásának morajló viszhangja. Csend után vágyva jöttünk ide, s mégis a hirtelen támadt nagy csöndesség, mintha terhűnkre volna most nekünk, hogy beteltünk a faóriások bámulatával. Keressük kedélyünk elváltozásának okát, lábaink ezalatt sietve visznek tovább, mint mikor temetőből távozunk, a hová csöndes emlékezésre vágyódtunk, s a honnan felujult fájó emlékeink ismét visszaüztek. 23- Ferencz Mihály 174 K 39 f. 24. Dr. Berks Aurél 172 K 50 f. 25. Szabó Károly 161 K 02 f. 26. Növi Salamon 160 K 28 f. 27. Hámoriné Riedl Etelka 156 K 27 f. 28. Bónis Sándor 154 K 41 f. 29. Özv. Lévay Ferencné 152 K 67 f: 30. Hajdú Lajos 149 K 78 f. 31. Szőke Károly 146 K 82 f. 32. Lupán Athanász 137 K 62 f. 33. Lévay Károly kereskedő 125 K 44 f. 34. Literáty Zsigmond 115 K 18 f. 35. Mikola A. Gyula 114 K 24 f. 36. Toma- sovszky Imre 105 K 50 f. 37. Jó Antal 104 K 38 f. Rumpold Gyula 105 K 60 f. Ezen viri- lisek közül kiesnek azok, kik hivatalból tagjai a képviselőtestületnek vagy akik választott képviselőségüket óhajtják megtartani. A jogi személyek, özvegyek és távollakók képviselőiket a vármegye alispánjának lesznek kötelesek bejelenteni. 12. A gyámpénztári vizsgálatnak 2 képviselőtestületi tagnak közbejöttével elrendelt foganatosítása végett közgyűlés rendes ellenőrző tagnak dr. Szokol Pált és Jó Antalt, helyettes tagnak Kilián Béla és Nagy Lajos képviselőket választotta meg. 13. Közgyűlés a vármegyei közigazgatási bizottság fölhívása folytán bejelenti, hogy a Il-ik szülésznőt 240 korona alapfizetéssel választotta meg. 14. Közgyűlés kimondotta, hogy a kövezet vámbevételből a Kálvária utcát a László- térig, a Kohóteret és két utcát, a Bányászutcát, a Vörösmarty-utcát és a Kereszt-utcát fogja sorban rendezni, illetve rendes kövezettel ellátni, fedezi továbbá a villanyvilágítás költségeit a vasúttól a bányahivatalig elhelyezett lámpák után. 15. A Vörösmarty-utcai lakók kérelme folytán a város ezen utcán továbbá a Keresztutcán és Kohó-téren is befogja vezetni. A vízvezetéket a kérelmezők utcájába befogja vezettetni, ha erre szükséges összeggel rendelkezni fog. 16. Remetyán Sándornénak lovai után kivetett közmunkaadóját közgyűlés törölte. 17. Trif Pável földtér feladás iránti kérvényét közgyűlés elutasította, mert a város közlegelőből földterületet fel nem ad. 18. Brodács János és társainak kérvényét a kohótéri szekérút visszaállítása iránt közgyűlés elutasította, mert azt már a város a bányakincstárnak a partfenntartás kötelezettsége mellett jogerős közgyűlési határozattal feladta. 19. Moldován Sándort közgyűlés nem ismerte el felsőbányái illetőségűnek. A kath. legényegylet és a rendőrkapitány. Közel állott az elmúlt nyár derekán a kath. legényegylet azon kedves naphoz, amelyen a renovált épületet felavassa és azt a tagoknak ismét rendelkezésére bocsássa. Renoválni kellett, mert az idő nagyon megviselte kivül- belül az épületet. Táncmulatságok és szinielő- adások jövedelméből igyekeztünk a javítási költségeket fedezni. Mindent elkövettünk, hogy tagjaink barátságos és családias otthont találjanak az egyletben. Kifestettük, kipadoltuk, villanyvilágítással láttuk el, bebutoroztuk, kívül csatornát és folyosót készíttettünk, a falakat vakoltattuk. A javítási költségek meghaladták az 1100 koronát, amely összeg meglehetősen jelentékeny olyan egyletnél, amelynek a Pemp Antal-féle 800 kor. alapítványon kívül semmi egyéb jövedelme nincs az épület fentartására. Azonban a város közönségének, főképen a tagoknak buzgó pártolása és áldozata által sikerült az összes kiadást fedezni. Az egylet felavatási ünnepélyét kellemetlen, igen sértő esemény előzte meg. Augusztus 22-én este 10 óra után öt perzeel Bay Károly városi rendőrkapitány Istent szidalmazva belépett az udvarba és itt nem közölhető gyalázó szavakkal illette az egyletet. Pedig semmi rendzavarás nem történt. A még ott lévő tagok csupán poharukban levő boraikat akarták .meginni, már készen állottak az eltávozásra. Érthetetlen tehát, miért avatkozott a rendőrkapitány a legényegylet ügyeibe. Tiz óra ugyan elmúlt 5 perccel, azonban az egyletben, miután az sem korcsma,sem vendéglő, sem kávéház, tovább is lehet időzni, épen úgy mint a két olvasókörben. A rendőrkapitány tehát jogosan nem avatkozhatott a legényegylet ügyeibe.
