Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1909-07-15 / 14. szám

Séj Vj; , ,, \

1909_ jialixis 15,

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

= MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = !

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

i

I

♦

ií

Felelős szerkesztő :

DR MOLDOVÄN FERENC

| Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap

£

I szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Egy esztendő megmentése.

(P. M.) Ma mindenkit talán a politika érdekel legjobban. Érdekesebbnél érdekesebb politikai események kergetik egymást, hol összedől egy remény, hol meg felépül, de hogy mi lesz holnap: senki sem tudja.

Bármiképen is zajong körülöttünk minden, időszerű egy olyan tervvel foglalkozni, a mely most került felszínre és az utánunk következő nemzedékre vonatkozik. Foglalkozzunk kissé a jövendő nemzedékkel is, dolgozzunk ne csak az azonnali szükségletekért: a mai napért.

Egy fővárosi iskolaszék elnökéhez egy felterjesztés érkezett, a melynek az a tartalma, hogy mentsünk meg egy esztendőt gyermekeink életéből. Most ért véget az iskolaév és tehát most időszerű erről beszélni. Az az év, a melynek megmentéséről szó van, a zsenge gyermekek játékéve. Az iskolakötelezettség jelenleg a hatodik életévnél kezdődik. Az a pedagógus, a ki ezt a felterjesztést tette, azt állítja, hogy ebben a rohanó korban, a mikor a sietségtől és az életküzdelemtől mindenki veszedelmesen ideges, a gyermek a hatodik életévében még teljesen fejletlen. Testileg, lelkileg az. Nagyon is szüksége van még egy esztendei játékra, mozgásra, fejlődésre. Ez esztendő alatt annyira kifejlődik, hogy az élet küzdelmeivel szemben jobban megerősödik. Kezdődjék tehát a tanulási kötelezettség a hetedik esztendőnél.

Nagyon rossz kifogás az, hogy nem lehet az egyént megfosztani az egy évvel előbb való érvényesüléstől, nem lehet elvenni a munkaidejéből egy esztendőt. A ki egy évvel később végzi iskoláit, az egy évvel elkésik az érvényesüléstől.

Ha az iskolakötelezettség a hetedik életévben kezdődik, akkor játszva végezheti el a gyermek az első és a második osztályt egy év alatt. A tananyag aránylag oly kicsiny, hogy a kifejlődött gyermek megerőltetés nélkül végezheti el a második és első osztályt egyszerre.

így lehet megmenteni a gyermeknek egy esztendőt a legdrágább idejéből anélkül, hogy elvesztene egy évet a munkaidejéből és évényesülési idejéből.

A terv oly nagyfontosságu, annyira belenyulik a felserdülő nemzedék jövőjébe, hogy minden pedagógusnak, aki komolyan fogja fel hivatását, kötelessége ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni. Az argumentumokat pro és kontra mérlegelni kell és mindent jól fontolóra kell venni, mielőtt döntenek.

Nálunk úgy félnek a tanügyi reformoktól, mint körülbelül a katonáiktól. Akármilyen üdvösnek is lássék valamilyen újítás, félreteszik, épen azért, mert újítás. A *copf«-ot senki sem meri levágni.

Tartunk tőle, hogy e kérdés fölött is napirendre fognak térni, épen azért, mert minden jel arra mutat, hogy üdvös. Mert sürgősen megvalósítanak mindent, a mi talán senkinek sem kell, a mit senki sem óhajtott, elenben mindent ad acta tesznek, a mit mindenki óhajt és amelynek megvalósítását mindenki várja.

A Juli tar Mai üt.

Nemrégen fogadtuk városunkban a »Köl csey-egyesület« irodalmi társaságot, a magyar nemzeti kultúra terjesztőjét, és f. hó 11-én ismét bevonultak az irodalom és művészet zászlóvivői egy estére, hogy hazafias czélokért lángoló lelkesedésüket itt szétárasszák.

A nagybányai »Teleki Társaság« felolvasó- ülést tartott a városi színházban.

Eljött hozzánk hivatását teljesíteni, melyért nemrégen alakult. Eljött gyönyörködtetni Felsőbánya város értelmiségét, az irodalom és művészet termékeivel, melyeknek mindegyikéből sugárzott a nemzeti szellem és érzés. Zengett a magyar szó és magyar zene fényes, művészi köntösben s a müveit hazafias közönség átérezte, leikébe befogadta a burkolt tanítást; a nemes hangok visszhangra találtak a szivekben. Felsőbánya nemcsak nyelvében, de érzésben is magyar város, amit tehát itt a Teleki társaság tett, az forró, lelkes ölelkezése volt a szervezett harcosoknak a szervezetlenekével, habár a város vezetősége mint egy test és lélek áttörhetlen rajvonal a nemzeti érdekek anyagi és szellemi feltételeinek fenntartásában és oltalmazásában.

Üdvözöljük a Teleki társaságot első kiszállása alkalmából; szívből Örülünk, hogy ide jöttek, céljukat fényesen elérték; gyönyörködtettek s megtudták azt is, hogy Felsőbánya város nem megtérítendő terület, hanem csendes szövetséges, azonkívül az irodalomnak és művészetnek lelkes pártolója. Ne keltsen visszatetszést, hogy a felsőbányái közönség az első felolvasó-estélyen nem jelent meg olyan számban, mint azt megérdemelte volna; máskor ez nem igy szokott lenni, de a színházi saison szellemileg is kimerítette a felsőbányaiakat! azután meg kissé elfeledkeztek disztingválni, észrevenni az estély különleges fontosságát és az erkölcsi értéket, mely azt bármely szinielőadás fölé emeli.

Üdvözöljük a díszes nagybányai társaságot, melyet Felsőbányára vonzott az együttérzés, a szépért, nemesért való lelkesedés és a természetnek szeretete. A két város közötti

Összeesküvés.

— Angolból fordította; ifj. Kárpáti Endre. —

— Very well, Ken. Megbízóin szavaiban s kérem egyszersmind: segítsen tanácsával tervem kivitelében.

így beszélt hozzám Priscilla, s én ezer örömmel Ígértem titoktartást, mivel úgy is legnagyobb vágya volt életemnek, hogy Priscilla segítségére lehessek.

— Evelyről van szó — mondta és az üres csészékbe tejszint öntött. Arca habozó töprengést árult el: nyilván még mindég küzdött lelkében, hogy őszinte lehet-e iráutam. Tudja úgyis, Ken, — hát már hogyne tudná — hogy Mr. Denham mély hódolattal szereti öt.

— Sejtettem, de . . . biztos benne ?

— Anite. Egy doboz chocolatot hozott nekem. Ez pedig biztos jel.

— No, nem feltétlenül biztos. Lássa, én is hoztam sokszor chocolatot és még sem szeretem a nővérét, Evelynt.

Ravaszul hunyorítottam Priscilla felé, de a következő pillanatban már erősen megbántam ezt a gúnyos megjegyzést, mikor ilyen komoly dologról foly szó. Priscilla sértődten nézett rám.

— Ne tegyen bolonddá, vagy akkor nem mondom tovább.

— All right, kegyelmezzen I . . . Csak folytassa tovább; jól viselem magamat.

A kis félreértés szépen elsimult; Priscilla neu» vette tőlem az ilyenfajta gonoszkodásokat

zokon. Ismertük már egymást. Gyermekkorunktól fogva jóbarátok voltunk, amikor még együtt másztuk a fákat és gázoltunk a patakban. De az idő repült; felcseperedtünk észrevétlenül és én csendesen mindmáig jóbarátságban maradtam vele. Pedig milyen szép gyermek vált belőle 1 Nagy, égszínkék szemei, melyek ezelőtt még szembenéztek az egész nagy világnak, bátran, bizalommal ; mostanában mar elrejtőztek hosszú szempillái árnyékába. Csendesebb lett, komoly és visszavonult, mintha csak folyton a saját gondolataival, érzesvilágában bolyongna a lelke.

Szemben ült velem, az apró saloón asztalnál és lassan kanalazta a habot csészéjéből. Aztán gondolt egyet, felegyenesedve rátámaszkodott a szék karjára s újra továb fűzte megszakított beszédét. Szemembe nézett.

— Nagyon furcsán állok, Ken. Tudja-e, hogy a jövő héten Londonba költözöm ? . . .

— Mi az, mit mond Priscilla ? 1

— Azt teszem. Zongoratanitó lesz belőlem. Mert itt nem maradhatok tovább . . . Igen, helyesen gondolja: Evelyn miatt I Mert jól tudom, hogy nagyon szeretik egymást Mr. Denhammal és mivel jó anyám azzal bízta meg, hogy énró- lam gondoskodjék, most egyáltalán nem akar férjhez menni.

Szavába vágtam.

— Hát már miért ne! Hiszen együtt maradhatnak, nem kell azért levennie a kezeit magáról.

Épen ez az. El kellene válnunk akkor. Nem lakhatom én ö náluk, amiatt a faragatlan Mr.

Denham miatt. Nem tehetek róla, de ki nem álhatom ezt az embert. Ha hozzánk jön, egyszeriben kimenekülök a szobából. Én egy perczig sem bírnám ki az életet az ő közelében. És Evelyn is jól tudja ezt, azért akarja visszautasítani Denham urat. Én miattam. Nem más ez tőle, mint szeszélyes komédia Azt hiszi, hogy nála nélkül már el se tudnék lenni.

— Szórakozottan, egy 18 éves »Nagylány« sértett önérzetével darabolta szét késével a tányérján levő cakes-szeleteket; szó nélkül ültünk gondolatokba merülten és a probléma megoldásán törtem fejemet. Egy megfelelő kibontakozási módszer jutott már eszembe, mely egy csapásra megszüntetné Piscilla minden aggodalmát. De belevágna az én régi-régi tervembe is, amelyekkel úgyis kissé többet foglalkoztam utóbbi időben. Csupán csak az volt hátra, hogy Priscilla elé terjesszem elfogadásra, tisztán, világosan feltárva előtte minden eshetőséget.

A mély hallgatást zajos hangok zavarták meg. Bejött a szalonba Mr. Denham Evelynnal.

Csak egy pillantást kellett vetnem Evelyn arcára és észrevettem, hogy Priscilla nem tévedett. Evelyn Morden csakugyan szereti azt a komoly, hallgatag embert. Goodbye-t mondtam a társaságnak és eltávoztam. Priscilla lekisért a rácsos kapuig.

— Igazam volt, vagy nem ? — kérdezte lelkendezve. Majd újra komolyság vonódott rá arcára, beszédjére.

— Igen, úgy teszek, amint megállapodtunk, Ken. Holnap, ha jön, okvetlen megmondom Eve-