Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-14 / 1. szám
IXLI'V- évfolyam. 1. szám. 1909_ jazmáir 14, FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = | Felelős szerkesztő : Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. | Egyes szám ára 20 fillér. | DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Tanulságok. Felsőbánya, 1909. jan. 11. Nagy gyásza van az olasz nemzetnek! Iszonyú csatát vesztett egy láthatatlan ellenséggel. A hatalmas elemek: a föld, viz és tűz összeesküdtek az emberek, a föld urai és nagyszerű alkotásaik ellen. Orozva, éjjel a sötétben, mikor még hajnali édes álmát aludta háromszázezer ember, megrázta hátát a föld, rohamra indult a tenger s egy perez alatt semmivé tett virágzó olasz városokat, maga alá temetve ezek népét és mindenét. A romboló munkát folytatta a tűz s folytatja a levegő, mely döghalált rejtő undorító bűzt terjeszt a teremtés koronájának oszladozó hulláiból. Rettenetes kép tárul az emberiség szeme elé, az absolut pusztulás borzalma. Valóságos Jerikó pusztulása, mikor kő kövön nem maradt. Iszonyú emberi szenvedéseket osztogat néha a sors egy-egy halandónak, de azok a szenvedések, melyek ott lenn a földrengés túlélőket gyötrik, meghaladják az emberi erő határait. Bambán, érzéketlenül bo- > / lyóngunk a szerencsétlen hátramaradottak megbillent lelki egyensulylyal a romok között s nem akarnak elválni onnan, ahol a nemes életczélok, emberi erények utáni küzdelemben csúfos vereséget szenvedtek. Mi volt ez a pusztítás? Az Isten haragja az istentelen emberek ellen, vagy a földkéregnek természeti erők működése folytán való megmozdulása és alakulása? A zabolátlanul felfuvalkodott ember hitetlenségére, a gonoszság, fajtalanság rohamos terjedésére a Mindenhatónak intelme, vagy egyszerű természeti tünemény, mely előtt tehetetlenül áll az emberiség összes tudománya? Bírálja el azt kiki a maga benső meggyőződése szerint. Itt csak azon nagy tanulságokra akarunk rátekinteni, melyek rendkívüli események nyomán alakulnak ki az emberekben. A szerencsétlenség által az egész világon okozott borzalom alig hogy dűlt, felébredt az érző emberiségben a részvét az elpusztult és megmaradt szerencsétlenek iránt. Aligha akadt kultur ember, kinek szive fájdalmasan meg ne dobbant volna 160 ezer ember borzalmas halálán s az életbenmara- dottak nyomorán. S miközben szeretet övéit minden emher szorosabban ölelte magához, összebeszélés, buzdítás nélkül megindult a jótékonyság árja Délolaszország felé. A nemes érzések melege izét terjedt a müveit világon j az emberiségnek gyászában nagynak mutatta meg magát az ember. Sietett a gyógyító irgalmassággal, kenyeret adott az éhezőknek, felruházta a mezíteleneket; az egyház mentésére indult veszendő hívei lelkének, megkezdődött a milliók vándorlása a szérencsétlenek anyagi felsegélyezésére. De ezen külsőleg tettekben nyilvánuló hatásnál nagyobb kellett legyen az emberiség lelki hitéletének megrázkódása, a hitetlenek lelkében a múlandóság borzongása, egy magasabb hatalom sejté é.iek njraébredése. A gondolkodás ilyen rendkívüli események fölött nem térhet egyszerűen napirendre, kell hogy legalább egy sóhajtást küldjön valami nagy ismeretlen felé, mely fohász vagy az Istenben való hitnek vagy a hitetlen gyarló félelmének kitörő hangja. És miután a hitetlenek és azok az emberi vadállatok, kik halottakat csonkítva, fosztogatják a romba- dölt városokat, mégis csak kevesen vannak, ennek a rettenetes pusztulásnak megtaláljuk erkölcsi jótékony hatásait és eredményeit. Végtelen drága ára van az emberiség egészében bár csak egy árnyalatszerü javulásnak, de csupán a nagy megrázkódtatások képesek az embert javítani vagy tökéletesíteni. Dr< Mt F Városi közgyűlés. Az elmúlt év utolsóelőtti napján rendkívüli közgyűlést tartott a képviselőtestület s ezzel befejezte működését az 1908. évre. A közgyűlés oly gyorsan folyt le, mint amilyen gyorsan közeledtek az ó-év utolsó órái. 1. Az alispán rendelete folytán közgyűlés az ügyvezető városi orvos és a többi orvos teendőiről s egymáshoz való viszonyáról a szabályrendeletet megalkotta, illetve a szerződési szabályrendeletnek az egész egészségügyi személyzetre, igy a szülésznőkre is vonatkozó részét a rendelethez képest módositotta. 2. A váratlanul eszközölt pénztárvizsgálatról a jelentést, mely szerint a város gazdasági pénztáránál, az árvagyám és árvaletéti pénztárnál, továbbá a városi alapok pénztárainál minden teljes rendben találtatott, közgyűlés tudomásul vette. 3. A tanács előterjesztése alapján közgyűlés elhatározta, hogy a városi tőkéket, mint eddig, úgy ezután is a Felsőbányái Ilészvénytaka- rékpénztárnál helyezi el; azonkívül magánfeleknek 8% kamattal negyedévi 5°/0-os tőketörlesztéssel első helyen való telekkönyvi bekebelezés és háromszoros ingatlan biztosíték melleit kölcsönt ad és pedig 3000 koronáig a tanács, azon felül a közgyűlés mindkét helyen a becslési jelentések beérkezése után. .A róm Í.Q0P évhsn engedélyezett 24% drágasági pótlékot 1909. évre is megadta közgyűlés ugyanazon feltételek mellett, mint a városi tisztviselőknek, nemkülönben a fizetési előleget is. 5. A folyamodó városi tisztviselőknek közgyűlés a fizetési előlegeket engedélyezte. 6. Közgyűlés azon indítványt, hogy a Felsőbánya—máramarosszigeti állami utón a felső utkaparó házat »Hartigház«-nak nevezzék, elfogadta azon kiváló érdemek elismeréséül és méltánylásául, melyeket Hartig Sándor kereskedelemügyi m. kir. miniszteri tanácsos ezen állami ut létesítése körül szerzett, s azon jóindulatért, melylyel Felsőbánya iránt a város egyéb ügyeiben viseltetett. 7. Wurscher János, a »Korona« vendéglő bérlőjének az épület kibővítése alatt szenvedett kára fejében az 1908. évi bérből 400 koronát elengedett s a bérlőnek 1909. április 1-re való felmondását elfogadta közgyűlés. Egyben intézPanasz. Irta: Jörgné Draskóczy Ilma. Már megint nagyon csüggedt vagyok, lásd Az arcom sápadt, elkerül az álom, A végnemérő hosszú éjszakákat Halk zokogással átalsirdogálom Lesve a virraddst. . . A virraddst. .. amelynek nincsen enyhe, A reggelt... mely, ha jö is — céltalan. A holnapot... amelylyel jól tudom, hogy Csak hitegetem, ámítom magam Hasztalan egyre. .. ... Oh drágám ; fogd kezedbe a kezem És cirógasd meg arcoddal az arcom, Tekints szemembe gyöngéd-biztatón, Ha fejemet a te szivedre hajtom Mindenről megfeledkezem. Csak azt tudom: hogy élni. élni jól Hogy csókod forró s édes a szerelmed És rámfonódó karjaidbau mintha Csodás szépségű álom-tájak melleit Ringatna lágyan egy hajó . . . . . , Egy mese hajó. Melyik volt a nagyobb? Körülbelül 50 esztendeje annak, hogy egy barátommal az év utolsó napján Szatmáron a Szamoshidon túlra kimentünk sétálni, részint hogy tisztább téli levegőt szívjunk, másrészt pedig hogy fesztelenebbül mondjuk el egymásnak bajainkat: mert bizony az akkori időben nem lehetett úgy nyíltan beszélni még a leg- közömbösebb dolgokat sem, mert »a falaknak is volt fülök.« Borzasztó idők voltak azok. Az ember soha sem volt biztos a felől, hogy nem kerül-e dutyiba ha mindjárt gyermek-ember (tanuló) is lett légyen. Mig mi úgy egymásnak kölcsönösen elpanaszoltuk ügyes bajos dolgainkat, sorsunkat, mert bizony abból is kijutott, azalatt kezdett az idő szürkülni, esteledni. Eközben megkon- dult a nagy templomban az érc nyelve. Valami oly magasztos, oly szomorú, de egyszersmint oly biztató, reményt nyújtó volt, hogy az embert a kétségbeesés letárgiájából felrázta, mintha mondta volna: ember, bizva-bizzál, mert a jövő a tied! Mi is — ennek hatása alatt — szótlanul visszafordultunk, hogy jelen lehessünk a 6-órás esti isteni tiszteleten Midőn a templomhoz értünk, már a másodikat is elharangozták. Be akartunk menni, de az lehetetlen volt. A templom annyira zsúfolva volt már, hogy ! lehetetlen volt bemenni. Legalább is 2—3 ezer ember szorongott ott egymás hátán. Volt ott nem csak katholikus, hanem református, sőt zsidó is. Hát kérdem barátomtól itt oly ájtatos a nép? Oh, — mondja ő — ezeket nem egészen ájtatosság vonzotta ide, hanem a divat árama. Ugyanis itt van egy fiatal pap, a kit a divat felszínre dobott, t. i. ha ő prédikál, akkor az egész város itt van, a burgerségnek a bálványa ; ma pedig ő fog prédikálni. Ez nagyon érdekes. De hát — mondám — sajnálatunkra nem hallhatjuk meg e rendkívül érdekes beszédet, s ezt nagyon sajnálom. De meghalljuk — mondá ő — csak kövess engem. És azzal sebes léptekkel mentünk a baloldali torony külső ajtajához, s ott a lépcsőn fel a kórusra. Éppen jókor. A kóruson sokan voltak, de azért nekünk is jutott hely és még
