Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-03-26 / 7. szám
■X.IH. évfolyam. 7. szám. 1008. nVCá.x'oi'ULS S6. v íS Lj “** , % . TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. j!j Egyes szám ára 20 fillér. pl Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető köz'emények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Az élelmi szerek hamisítása. Manapság a hamisítások korát éljük. Mindent hamisítanak, de a hamisítás tetőfokát az élelmi szerek terén éri el s itt egyúttal a legveszélyesebb is mindnyájunkra nézve. A legszükségesebb s legközönségesebbélelmi szerek sem kerülikki a ravasz s tapasztalt hamisítók figyelmét. A liszttől a cukorig, a tejtől a vajig, a bortól az ecetig, az alkohol, a fahéj és bors, meg a dohány mindannyi egy-egy merényletet rejthet egészségünk ellen. A lisztet, elsőrendű tápszerünket a leggyakrabban bariltal, gipszszel s krétával keverik, nem ritkán cink- vagy réz-sót, timsóport, vagy mezei virágok porát teszik, hogy a kellő szin-árnyalatot nyerje. A liszt hamisítás felismerésének egyszerű s mindenkire nézve alkalmazható módja a következő: egy tányérra egy kevés lisztet kell tenni s meggyujtani, ha nincs benne gipsz vagy másféle ásványalkatrész, egészen el fog égni; ha azonban van, akkor maradékot hagy maga után. Még könnyebb a tejről felismerni, hogy tiszta-e vagy vízzel van keverve. Csak egy vasszöget kell beléje meríteni s hirtelen kirántani, ha a tejfölt nem szedték le, marad rajta egy csöpp tej, de ha meg van keresztelve, nem marad semmi. És igy hamisítják a vajat is. A hamisítás leggyakoribb módja, hogy sózott vajjal friss vajat készítenek, a mennyiben a sót kimossák belőle s megcukrozzák egy kicsit. Az ilyen vajat azonban már szabad szemmel is fel lehet ismerni, mert a benne lévő vizcseppecskéklől, melyek megtörik a fényt, világos viasz fénye van. A tiszta vaj kis tűznél is könnyen olvad, habzik, de a hab hamar eltűnik, olvadt állapotban átlátszó; a hamisított vaj habot ver fel s ez megmarad még a lehűlés után is. Az igazi vaj eláll napokon keresztül, a hamisított gyorsan romlik. Gyorsabban felismerhető a vaj hamisítása úgy, hogy az olvadó vajba egy dugót mártunk, ezt meg- gyujtjuk, ha kellemes szagot áraszt, a vaj tiszta, a kellemetlen szag hamisításáról tanúskodik. Sokkal régibb s általánosabb a bor hamisítása Már a magyar Corpus Juris is szükségesnek látta a borhamisítás ellen való védekezést (Pl. I7l9. évi XII. l.-c.) Az újabb kor hatósági intézkedései ellenére a borhamisítás soha sem virágzott úgy, mint mai napság. Vannak, akik a valódi bornak immár a létezésében is kételkednek. A borhamisítónak végtelen számú segédeszköz s szer áll rendelkezésére. Leggyakoribb a bor »keresztelése< vagyis vízzel vagy más kevésbé értékes szeszes itallal való feleresztése s a bor színének mesterséges utón való megváltoztatása. A pancsolt bort legegyszerűbb módon úgy ismerjük meg, ha a borba mártott szivacsdarabot 2—3 mm.-nyire vízzel borított tányérba leszünk; a tiszta bor csak ÍO—15 perc múlva keveredik a vízzel, a pancsolt bor ellenben rögtön eloszlik benne. Az ecet tisztaságáról szintén vegyi utón győződhetünk meg. Tegyünk az ecetbe 40%-nyi arányban szodacarbonat port, a keveréket rázzuk jól lel s aztán hagyjuk, hogy leülepedjék. A tiszta ecet bor színűvé lesz, a hamisitolt zavaros marad. Az antialkoholista kongresszusok korában természetes dolog, hogy az elárusítók vízzel való feleresztés által akarják alkoholjukat embertársaikra nézve kevésbé veszedelmessé tenni. Ha nincs módunkban borszeszmérő areométerhez fordulni, az alkohol tiszta voltának megállapítása végett, akkor nedvesítsünk meg egy pár csipetnyi lőport egy kis alkohollal s gyújtsuk meg. A.tiszta alkohol egészen füstbe megy át, a feleresztett nem gyulád meg. Amerikában bagólével itatott papirt kevernek a. dohányba, Németországban hulladék húsokból kolbászt készítenek. Belgiumban a fahéjba 20%-ig közönséges fü- részport kevernek. A huspor a gyenge gyomruak kedvenc tápszere — sokszor nem egyéb fukszinnal festett homályos vörös- szinü borsavpornál. Angolországban alma, körte, dinnye, szőlő esenciát, cognacot slb. alkohollal s illatozóvá tett éterrel hamisítanak s akadnak emberek, akik a hamisítványt többre becsülik a valódinál s a közegészségügyi hatóságok sem igen tesznek ellenük semmit, főleg ha az ilyen készítményeknek az egészségre nézve való káros hatását kézzelfogható módon nem sikerül bebizonyítani. Általában a közegészség elleni vétségekre, az élelmi szerek hamisítására vonatkozó törvények (pl. a magyar büntető törvénykönyv 3I4. §. kbtk. ÍO4. és 105 § a) s főként azoknak végrehajtása nálunk sok kívánni valót hagy hátra. Ennélfogva kiki a maga szakállára kénytelen tőle telhetőleg a hamisított élelmi szerek, az emberi egészség ellen intézette merényletek ellen védekezni. Március tizenötödike városunkban. Megünnepelte kegyelettel városunk polgársága nemzeti ébredés napjának nagy emlékezetét, hatvanadik évfordulóját. Mint minden évben, úgy az idén is a Polgári körben rendezett társas vacsorára gyűlt össze a polgárság a nagy nap emlékére, ez idén azonban még a rendesnél is lelkesebb és általánosabb volt a hangulat, ment nem kevesebb, mint 76 terítéknek volt vendége. A lakomát ugyanazon helyiségben csinos ünnepély előzte meg, melyet a Polgári kör elnökének más irányú elfoglaltsága miatt a Kör alelnökének, Mikola A. Gyulának lelkes megnyitó szavai vezettek be, s melynek programmja van annyi, ugy-e bár? — és mégis képes ilyen diákos felhevülésre! Talán bizony itt ugrik a szemem láttára a vizbe ? Azzal ugyan nem fog nekem imponálni Tudom, hogy háromszor nyert dijat az úszó versenyen. — Jó, csak csufolódjék, de én komolyan megfogadom, hogy nem nyugszom addig . . . — Lám, lám! Micsoda vakmerő fogadás! Pedig azt hihetné az ember, hogy a legutóbbi kalandja elvette egy kissé a kedvét a hasonló fogadásoktól . . . — Csöppet sem. — Pedig az öreg őrnagy ugyancsak helybenhagyta. Két hétig feküdi és ezen felül egy hónapig járt felkötött karral, ugy-e bár? — Sajnált? — Ó legkevésbé sem. Maga kereste. Mondják, hogy a lcgmeghittebb barátai előtt egy pár diszkrét czélzást ejtett az őrnagvné barátságáról ... A meghitt barátai elmondták a férjnek ... — Nina! Maga engem indiszkréczióval vádol . . . Azt hiszi, hogy nem szánom-bánom én, hogy akkor véletlenül, mámoros fővel egy pár vigyázatlan szót ejtettem el? De ki hitte volna, hogy a legjobb barátaim tovább adják? . . . S maga most már azt hiszi, hogy én nem is tudnék megőrizni egy drága, egy szent titkot ? Azt hiszi, nem vagyok gavallér? — Dehogy nem! Éppen olyan gavallér, mint ebben a tekintetben, a férfiak rendesen. Tudok ám én erről egy érdekes mesét is. — Csak nem akar most mesét mondani nekem, mikor égek a türelmetlenségtől, hogy igen-t mond-e, vagy nem-et? — Pedig a mesémet meg kell hallgatnia. Hangulat. Suttogó lágy szellő rezdül át a légen; Bágyadt napsugárnak aranyos ködében Megfürdik a lélek s a szív sebesebben Dobban az uj élet biztos győzelmében, De reá fölzúdul mély völgyek vad szele, Elűzi a napfényt fojtó lehellete; Megborzong a lélek, sóhaj száll a szívből: Jaj de messze állunk még a kikelettől! Férfi titoktartás. Zsigray számlanácsosné és bűntársai — egy csomó szép fiatal asszony — elhatározták, hogy a Margitszigeten fényes mulatságot rendeznek. Csak a jótékonyczéllal nem voltak tisztában. A közönség ugyanis a jótékonyczélok közt sem szereti a régi kopott ezégeket. Valami uj kell neki. Ezért hát Zsigrayné nem titkolható örömmel olvasta egy reggel az újságban, hogy Tátra-Dobrócz községe porrá égett és a lakosság koldusbotra jutott. Másnap már megjelent az összes lapokban a jótékonyczélu mulatság reklámja a tálra-dobróczi lüskárosultak javára; két hét múlva pedig a margitszigeti vendéglő nagytermében csak nagy ügygyel-bajjal tudlak maguknak utat törni a keringélő párok a sürü sokaság közepette. Zsigrayné Boda Gáborral lánczolt legtöbbet, aki ezen a viharos forró éjszakán talán tizedszer bolondult bele újra a gyönyörű barna asszonykába. A fiatal nyugalmazott főispán, akit azért mondattak le, mert méltóságához nem illő, vidám, legényes életet folytatott: már vagy tiz sikertelen hadjárat után felbőszülve hagyta ott a szép tánezosnét. A könnyebben bevehető váraknál keresett vigasztalást és talált is eleget. Legalább igy beszélték a klubban, a szalonokban ; mert a Boda Gábor hódításairól sokat be széltek, mint ahogy az úgynevezett nőhóditók szerencséjéről egyáltalán sokat, igen sokat szoktak beszélni . . . De ez a vigasztalás, úgy látszik, nem kárpótolta a gavallért, mert most, mikor Várney egy édes, divatos keringője közben karjai közi érezte a fiatal asszony formás, sugár derekát: megesküdölt, hogy ezt a bűbájos teremtést, törik szakad, meg kell hódítania. Reménye nőtt, amikor a barna fejecske egy-egy lágyabb ütem alatt vállára hanyatlott s a szive diadalmasan kezdett dobogni, mikor Zsigrayné a szupé-csár- dás után sétát ajánlott neki. Messze elsétáltak a táncz helyétől. A Iák édesen aludtak a muzsika szó mellett, mely csak igen hallkan szivárgott oda. A Szent János bogárkák zöldes fényben röpködtek bokorról- bokorra, mint a liget éjjeli őrei. — Nina, az Istenért, miért kínoz tovább ? ragadta meg a fiatal ember egyszerre, minden bevezetés nélkül a tánezosnője kezét. Hiszen már csaknem bevallotta, hogy szeret. S ha nem vallotta volna be, akkor is tudnám, mert elárulta ezerszer. Akkor hát mire való ez a kegyetlenség? Talán a halálba akar űzni? — Milyen boldog ön kedves barátom, nevetett az asszony. Harminczhat esztendős, mert
