Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-02-12 / 4. szám
Felsőbányái Hírlap sárnap reggel 6 órakor kezdődik és legalább 24 órás. A kereskedelem úgy, mint Németországban, Ausztriában is kivételben részesül, de okvetlenül minden második vasárnap, vagy minden héten egy fél szünnap adandó kárpótlásul, szóval 26 nap egy évben. A spanyol törvény úgy a gyárakra, mint a kereskedelemre kiterjedőleg vasárnapi (52 napi) munkaszünetet rendel el. Az egyedüli állam, mely kizárólag szociális vezérelvet követett, Franciaország volt. Az 1906-iki törvény, mely nem a vasárnapi, hanem a heti munkaszünetet iktatta törvénybe, következőleg rendelkezik : »Tiltva van bármely ipari és kereskedelmi vállalatban ugyanazon munkást vagy alkalmazottat hetenkint hat napnál tovább dolgoztatni. A szünetnek legalább 24 órát kell kitenni. A szünet vasárnap adandó, de egyes vállalatok a hét bármely napján adhatnak munkaszünetet. Fő az, hogy az évi ötvenkét szabad nap meg ne csonkit- tassék!« Törvényeink értelmében a vasárnapi munkaszünetnek igen erős érvény van szerezve, mert kivételt a vasárnapi munkaszünet alól csak az oly mezőgazdasági munka képez, mely időjárás stb. miatt el- halaszthatlan. Az uj ipartörvényhez. Szterénvi József kereskedelemüg\i miniszteri államtitkár előszót irt az uj ipartörvény | tervezethez, mely nagy vonásokban ismerteti azokat az irányelveket, amelyek őt tervezetének , elkészítésekor vezették. Az előszó következőleg hangzik: Két évtizednél hosszabb idő óta tartja a hazai kézműves osztály állandóan napirenden egy uj, a kézműipar érdekeivel számoló ipar- , törvény alkotására vonatkozó óhaját. E régi óhajnak teljesítését és erre vonatkozó régi ígéreteknek végre valóra váltását tűzte ki egyik gazdasági irányú föladatául a jelenlegi kormány és annak erre első sorban hivatott tagja: Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter. E 'öladat megoldásának első lépése kíván lenni ; törvénytervezet, nyomon követve az e törvényalkotás céljaira készült tiz kötetes anyag- >yüjteményt. E törvénytervezet jelen alakjában nég csak egyéni állásfoglalás, egyéni vélemény, nelynek célja alapul szolgálni a törvényalko- ásnak; alapul arra, hogy az érdekeltség minien illetékes tényezője állást foglalhasson az őt llető kérdésekben és ez alapon foglaljon azu- án állásta kereskedelemügyi miniszter és maja a kormány. A tervezet a lehetőség halárain télül számol az érdekeltség óhajaival és javas- ataival. Az életnek készüli, annak szüségleleit s jogos igényeit akaija kielégíteni, A hazai viszonyok alapján áll, a hazai la- ajra kívánja intézkedéseit fölépíteni és az ipa- ilag fejlett külföldön bevált intézményekből és intézkedésekből csak azt veszi át, a mi a hazai talajba termőképességgel átültethető. Radikalizmus nélkül modern ipartörvényt akarunk alkotni. A haladó kor követelményei elől Magyarország nem zárkózhatik el e téren sem. E követelményeket ki kell elégítenünk, egy uj ipartörvényben érvényesítenünk kell. Különösen a törvény szocziálpolitikai részében. Hármas irányt kíván a törvénytervezet különösen érvényesíteni. Az első a kézműipar védelme és fejlődése alapjainak megszilárdítása. E részben elmegy a tervezet a legmesszebb határig, a meddig, véleményem szerint, a jövő fejlődésének mesterséges megakasztása nélkül lehet. Gondját viselve a jelen kézmüiparos osztálynak, nem téveszti szem elől és nem áldozza föl a jövő fejlődést. A védelemnek nem formáját, hanem lényegét igyekszik nyújtani. A kötelező társulás alapjára állva, az érdekeltség önerejébe veti hitét és erre bízza a viszonyok szabályozásának lehetőségét. Ebben nevelőleg kíván hatni kézműves osztályunkra. A második a nagyipar helyzetének biztosítása. Abban a mértékben, mely a tőkét a mai gazdasági és termelési viszonyok között méltán megilleti. A lőkeellenes irányzat lehet ideig-óráig népszerű, de egy pillanatig sem észszerű. A mezőgazdaságban, az iparban és a kereskedelemben egyaránt megbecsülendő a tőke szerepe, ellengedhetetlen kelléke a gazdasági élet és fejlődés erőteljes megnyilatkozásának. A kis exisztenciák védelme és ’a tőkeellcnesség nem természetszerű folyományok. Amaz és a tőke jogos érdekeinek biztosítása, a vállalkozás erőteljes előmozdítása kiegészítői egymásnak a gazdasági törekvésekben. A harmadik az ipari és kereskedelmi alkalmazottak védelme. A haladó kor követelményei szerint. A magántisztviselőnek, a kereske- | delmi alkalmazottnak és az ipari munkásnak mindazt nyújtva a védelemben, a mire jogosan számot tarthat. A kereskedelem és ipar érdekei- | nek szemmel tartásával. Csak az a szociálpo'i- tika lehet helyes, mely az adott viszonyokkal számolva, a védelemre szorultak érdekeinek szolgálatában nem téveszti szem elől azok érdekét sem, kikkel szemben védelmet kíván nyújtani. Csak az a szociálpolitika lehet helyes, mely érdekeket összeegyeztet, nem pedig érdekellentéteket teremt. E szempontokat tartja szem előtt, ez irányelveket követi a jelen törvénytervezet. Nehéz föladat a gyakran és igen sok vonatkozásban ellentétes érdekeket kiegyenlíteni. Kielégíteni éppenséggel lehetetlen Nem ringatom magam abban a hitben, hogy ez a tervezet ki fogja elégíteni. De igyekszik kiegyenlíteni, keresve a méltányos megoldást. E méltányosság szempontját kéri alkalmazni a bírálatban is. Nem a törvényjavaslattal szemben, mely kritika kihívására készült és annyival jobb lesz végső kialakulásában, mennél érdemlegesebb elfogulatlan kritika tárgya leend, hanem a céllal szemben, melyet elérni akarunk: minél előbb megalkotni a hazai viszonyoknak megfelelő, modern uj ipartörvényt. A kölcsönös méltányosság az érdekek bírálatánál siettetni fogja a cél elérését. A túlzás az érdekek képviseleténél az ellenkezői eredményezné. Magam e munkában a jelzett czél mielőbbi elérhetését kerestem. A munka egységes, arányaiban talán kissé túlságos terjedelmű törvény javaslat alakjában jelenik meg. Ennek cz-élsze-" rüségéhez kétségkívül sok szó fér. Mellette is, ellene is. Mellette: hogy ezzel egész ipari és szocziális törvényhozásunk idevágó része a legszorosabb kapcsolatba kerülnek; hogy hatóságok és közönség egyetlen törvényben megtalálják azt, a mire nap-nap után szükségük van; hogy tehát egyszerüsittelik az eljárás és elke- rülhetőkké válnak ismételt hivatkozások, melyek közigazgatásunkat sok tekintetben nehezítik; hogy ismétlések elkerültetnek, melyek pedig külön tagolt törvények mellett itt nagy mértékben fordulnának elő. Ellene : hogy nagy terjedelme talán kissé nehezíti kezelhetőségét; hogy specziális törvények könnyebben mennek át-az egyes érdekeltségi körök vérébe, tehát alkalmazásuk egyszerűbb, könnyebb. Egységes törvény lenne-e ez az egész anyag, vagy több kisebb törvényben széttagolt: ez nem elvi kérdés. Most, hogy együtt van az egész anyag, nagyon könnyű lesz a tagolás, ha esetleg úgy dőlne el ez a kérdés. Eddigi gyakorlatunk ugyan ellene szól ennek; ugyancsak az egységes törvényalkotás mellett szól a külföld ipari törvényhozásának példája is. De ez elvégre teljesen alárendelt. Semmi nehézsége annak, hogy külön törvény készüljön a szorosan vett ipari rendészetről, az ipari oktatásról, a munkásvédelemről, a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottakról, az ipari és munkásképviseletekről, a munkásviszonyokról és békéltetésről. Amint külön törvényjavaslatok készültek egyidejűleg a vasárnapi munkaszünetről és a tisztességtelen versenyről. Ismétlem: ez nem elvi, hanem egyszerűen czélszeriiségi kérdés, mely nem érinti magát az anyagot és a tervezet rendelkezéseit. Mert magam az egységes törvényalkotás hive vagyok, a jelen tervezet is egységes. Igv könnyebben áttekinthető egész nagy anyaga. Á tervezet nem indul jelszavak után, melyek ideig-óráig csáberővel bírnak és népszerűséget biztosítanak. Sőt szembeszáll azokkal mindenütt, ahol a való élet szükségletei ezt követelik. Aki komolyan dolgozik és életképes alkotásokat akar, az életet követi és nem a jelszavakat. Ha az érdekeltség a maga állásfoglalásában is minden egyoldalú túlzástól menten csak a való élet követelményeit fogja érvényesíteni, akkor nagyon rövid idő alatt nyerhet megvalósulást a hazai iparosság két évtizedet meghaladó állandó és iöltétlenül megokolt, a mai kormány állal teljesíteni kívánt óhaja: tényleg megalkotható lesz végre az uj ipartörvény. HÍREK. Kinevezés. Ő felsége Madán Ferenc nagybányai bányakapitányt a VI ik fizetési osztályba nevezte ki Házasságok Nagybányán Ferkay Jenő festőművész f. hó 5 én kötött házasságot Kurovszky Arankával. — Boromissza Tibor festőművész honvédhuszárhadnagy Torday Mimivel, Torday Imre városi tanácsos leányával f. hó 8 án kelt egybe._ Hivatalos látogatás. Nagy Gábor pénzügyi titkár január 31-én megvizsgálta a városi fogyasztási adókezelést s javaslatot tett az évi fogyasztási adósegély folyósítása iránt. ölési züliöltségnek tárul elénk ezen pörökben. i nemesen gondolkozó, felvilágosodolt biró tehe- 3tlen a néplélek ezen korcsszülötlje ellen és énytelen tüzhalálra, kinpadra, akasztófára hur- oltatni a szegény áldozatot. Több száz ilyen ör jellemzi ezen időszakot és joggal mondhatjuk, ogy ezen kor Felsőbánya egész történetében a ígsötétebb, legszomorubb időszak. Ámbár ki lett mondva Felsőbánya teljes dómentessége, mégis majdnem minden évben* énytelen volt a város világos jogát újra bebi- onyitani, mig végre nagy kegyesen a nagybányai dügyelőség az udvari kancellária többszöri sür- etésére az adót Felsőbánya részére beszolgál- itta. Ez mind sok utánjárásba és még üLb pénzbe került a városnak. Az osztrák érzelmű hivatalnokok azért nem yugodlak. Lippert Gábor pergmester 200 mun- ást fogadott, leitatta és a városházára vezette, ogy szétkergess3 a »polgári bandát.« A mun- ások véresre verték a hajdúkat, a tanács alig idolt menekülni, szétrombolták a város bútorait, 3 Lippert a romokon kijelentette, hogy meg- :ünt a városi bíráskodás. A város Ternyei Já- os igazgatónak közbenjárásáért 6 aranyat, feleigének 6 aranyat, a postamesternek 11 frt. 32 ónárt, még a szakácsnénak is 2 frt 40 d.-t fizeti, de azért a kincstár az adót nem fizette és város végrehajtás alá került. 1733-ban a Vlaximilianát« könyörtelenül végrehajtották a agánbányamivelökön és számtalan szabad bánya- jlgárt Szatmárra fogságba hurcollak. A város kénytelen volt a kincstári munkások feletti bíráskodásról lemondani és egészen 1848-ig Felsőbányán két jurisdictio volt, egy városi és egy kincstári, mely kettő egymással folyton hidi- lábon állott. Végre sok arany- lefizetése után 1736-ban kimondja a helytartóság, hogy miután a várostól átvett bányák úgyis dúsan jövedelmeznek, fizesse a kincstár az 1689 diki szerződés alapján a Felsőbányán kirótt adót. Ez is csak Cserei Ferencnek, egy kamarai embernek köszönhető, de hogy ezt hamar áthelyezték, az természetes! Lippert most kerülő utón akarta a várost arra rábírni, hogy részletes adót tizes sen a város, de a hü tanács ébersége meggátolta czs.ii iparkodást. 1742-ben Felsőbányán a pestis dühöngött, mely betegségbe 700 ember belehalt. 1752-ben itt már mészáros-sztrájk volt. A mészárosok nem vágtak bust, de a tanács röviden megparancsolta, ha röktön húst nem vágnak, a város maga kezébe veszi a husvágást és a renitens mészárosokat számkiveti. A mészárosok hamar meghunyászkodtak, csak Stenczel Péter maradt csökönyös, ezt egyszerűen egész család jával száműzték a városból és szent lett a béke. A kamara 1766-ban Felsőbányát falunak deckarálta, polgáraikat jobbágyi viszonyba helyezte, az adómentességet beszüntették és az erdőket elkobozták. Ezellen 1767-ben a szinér- váraljai megyei gyűlésen a város solemniter óvást emelt. Újra mozgásba jönnek a szegény város tallérjai és aranyai; kérésre az udvar figyelmessé lett téve a hivatalnokok garázdálkodásaira és Mária Terézia újra parancsolja az ügy megvizsgálását (hányadszor!?). A kamara főérve volt, hogy a kincstárhoz Felsőbányán 818 család tartozik, a városhoz pedig csak 270. Végre a jog győzött és a polgárság áldozatkészsége és szívóssága végre mégis kivívta, hogy adómentességét a kamara véglegesen elismerte és 1851-ig élvezte a teljes adómentességet. Semmi sem bizonyítja jobban Felsőbánya lakosságának életrevalóságát, mint azon tény, hogy ezek a sanyargatások és sorscsapások dacára a polgárság virágzó bányászatot tudott teremteni és minden kizsákmányolás dacára jó mód terjedt a városban. Így Nagybányán 163 felsőbányái polgár volt földbirtokos. De soknak volt Szinérváralján, Sikárlón és több helyen szőlője. Az iparosok évi jövedelmét 11482 forintban állapította meg a tanács, a sörfőzés virágzott (Csehországból behozta a város Saitz Vazul sörfőzői); a Bóditó két mellék tavával együtt halastavakká lelt berendezve. Gyógyszertár, kór ház, orvos volt már tzen időben itten és a negyedik vásár priv.legiuma 3000 fiiba került. A város tengődése. A legújabb kor eszméi ugyan hazánk keleti részeiben is elterjedtek, de a városra nézve, köszönet nem volt benne, mert az osztrák érzelmű akkori kincs'ári hivatalnokok ezeket arra használták fel, hogy izgassák velők a város népét; úgy hogy folytonos súrlódás volt a tanács és a
