Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-30 / 3. szám
IXIII. évfolyam. 3. szénen. Vsíi 190'?’_ OTanuétr 3^D> ff y TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimi Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Teljes vasárnapi munkaszünet. »A hetedik napot megszenteld, semmi dolgot azon ne tégy.« Mély bölcseség rejlik a tízparancsolat ezen egyszerű szavaiban. Mintha egyenesen korunk lázas tevékenységének szabályozója gyanánt állította volna be évezredekkel ezelőtt a kormányzói bölcseség a zsidó nép törvényébe e nagyjelentőségű tilalmat, annyira érezzük ennek fizikai és ethikai fontosságát ma, midőn az anyagi javak utáni hajsza idő előtt megörli a test erejét s letörli a lélek üde zománcát s azt érzéketlenné teszi a nemesebb törekvések iránt. Évek óta meg-megujul a mozgalom, különösen a kereskedelmi és ipari alkalmazottak körében a teljes vasárnapi munkaszünet kivivására s e törekvések jogosult voltát némileg már a törvényhozás is honorálta. A siker azonban csak akkor lesz teljes, ha minden téren, minden vonalon úgy a fizikai munkával foglalkozók műhelyében, mint a szellem munkásainak hivatalszobájában teljes diadalt fog ülni a vasárnapi munkaszünet. Első tekintetre úgy látszik, mintha e kivánalom csak bizonyos károk elszenvedése mellett volna megvalósítható. De ez csak látszólagos feltevés. Mert ha a teljes vasárnapi munkaszünet életbe lépne, az általa felfrissült erők sokkal intenzivebb munkát végeznének a hat munkanapon, mint jelenleg. Másrészről pedig az iparosok és kereskedők sem retteghetnének az elmaradt haszonért, mert ha senki nem dolgozik, eo ipso : senki sem dolgoztat; ha senki nem árul, senki sem vásárol és igy veszteségről szó sem lehet. Szó férhetne még a hivatalnokok vasárnapi munkaszünetéhez, mint amely által a munkanapokon lekötött munkásosztály fosztatnék meg a köz ügyeinek intézésére egyedül rendelkezésére állott egyetlen nap felhasználásától. Jóakarattal ezen is lehetne segíteni. A köztisztviselők feloszthatnák magok közt a vasárnapi szolgálatot, hogy mig Elutasítás. Nem kell nekem bizalmad, jó fiú! E szép virágot ott hintsd el, ahol Szived nyiló virágiért, viszont, Bizalomvirágot szakithatol. Későn jövél! szivem kertjébe már, Sivatagra mosolyg a napsugár. Szivemben is tenyésztek egykoron S nyíltak rózsák, illatos ibolyák ; De sok fanyar csalódásim, a kert Tarka gyermekeit legyilkolák S ma már csak a fájó emlékezet, Virraszt e holt szellemcsalád felett. A nem viszonzott, vagy ajándokul Nyert bizalom nagyon súlyos teher, Le nem törleszthető adósság az . . . Nem szeretem, ha szivemen hever! A sírba szállt bizalmam és a hit. Ne háborgasd a sir halottait! Tóth Márton. Egy tolvaj csíny. Jancsi barátom — mesélte el egy vén, gyakorolt betörő a vizsgálóbírónak — kitűnő betörést szimatolt ki, de nem volt képes egyaz egyik rész dolgozik, a másik élvezze az abszolút vasárnapi munkaszünetet. A teljes vasárnapi munkaszünet hatása azonban erkölcsi tekintetben éreztetné különösen a maga áldásos hatását. Volna egy napja a léleknek, melyen a maga éhségének csillapítására is gondolhatna. Természetesen, erre tapintatos vezetés által lehetne a köznapi munkában eldurvult lelkeket felemelni. Első és fókivánalom volna természetesen az italmérések bezáratása vasárnapra, hogy a nép ne azokban keresse a szellemi szórakozást. Tulajdonképen ebből se hárulna nagy kár sem a kimérökre, sem az államra, mert a mérsékelt fogyasztás úgy is meglenne, csakhogy nem a korcsmákban, durva férfitársaságban, hanem a családi körben, hol annak mérgező hatása egyrészről a környezetnél, másfelől pedig a kevesebb fogyasztásnál fogva rendkiviil enyhülne s nem zárná ki teljesen a szellem jótékony foglalkozását sem. Élő példa erre a magyar paraszt téli szomszédolása, amidőn barátságos poharazás közben sok hasznos dolog kerül szőnyegre egyik-másik szomszéd verőfényes családi körében. A mostani kormány jelszava a nemzeti vagyonosodás előmozdítása, emelése. Jó lélekkel merem állítani, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet életbeléptetése által e czél megvalósítását nagyban elő lehetne segíteni. Mert hogy a hetedik nap megszentelése fokozottabb munkára serkenti az emberiséget s ez által emeli az anyagi jólétet, erre vonatkozólag csak két példát említek. Az egyik közelfekvő: a magyar zsidóság, mely nem is egy, hanem két munkanapot áldoz a hétből a Jehovának; a másik a hatalmas angol nemzet. Ismeretes mindkettőnek anyagi boldogulása s az utóbbinak szervezett voltánál fogva szellemi fölénye is a kulturnépek fölött. Törekedjünk tehát első sorban társadalmi utón a teljes vasárnapi munkaszünetnek híveket szerezni, az állam bizonyára nem fog késni törekvéseinknek törvényben leendő elismerésével. j. k. maga végrehajtani, mert nem oly ügyes lakatos, mint én vagyok. Egy a főváros közelében levő vidéki bankról volt szó. Igazgatója gazdag, s rajta kívül csak egy Kovács nevű pénztáros és egy szolga állt a banknál alkalmazásban. Kste korán zártak. A kis vidéki helységben csak egy éjjeli őr volt, egy öreg legény, .ki éjjel körüljárt az utczákon, ha véletlenül el nem aludt, s az őrködésről meg nem feledkezett. Az ósdi pénzszekrényt könnyen nyithatónak tartottuk; Jancsi még csak tüzmentesnek se, legkevésbbé a betörésnek ellentállónak vélte. Az irodahelyiség ajtaján közönséges biztonsági lakat lógott, amelyről Jancsinak rég volt már viaszlenyomata; a hozzávaló álkulcsot is elkészítette és kipróbálta már. Egyik este végre akartuk hajtani tervünket, mert Jancsi kipuhatolta, hogy az igazgató aznap a fővárosba utazott. A mikor alkonyodott, a csúnya időjárás miatt alig lehetett valakit látni azutczán; korán fogtunk tehát a munkánkhoz. Jancsi künn állt őrt; a bankirodával szemben rejtőzött el, s az éjjeli bakler közeledte esetén macskanyávogást kellefi utánoznia, a mihez pompásan érteit. Én bementem a helyiségbe, bezártam magam után az ajtót és kézi lámpám fényénél megkíséreltem a pénzszekrényt kinyitni. Alig dolgoztam öt perczig, amikor hallom, hogy valaki kizárja az ajtót és belép. Szörnyen megijedtem ! Már a kezemen éreztem a bilincseket, any- nyira meglepődtem, s éppen e meglepetés haTanulmány a tanítók fizetésre dezéséről. a) Tarlózások Apponyi gróf beszédéből. A fizetési tervezetre legyen szabad a k vetkező megjegyzéseket tenni: 1. Apponyi a tervezetnek ideiglenes jelleg tulajdonit, nekünk azonban az a véleményür hogy ideiglenes jellege lehet pl. a drágasági pc léknak, nem pedig egy fizetésrendezésnek. 1 most sem vívjuk ki, legalább részben jogaink; akkor felettünk leáldozott a nap. 2. Apponyi gróf nem csak eszét, hanem s: vét is beletette a tervezetbe. Mi egy pillana sem kételkedünk Apponyi gróf őszinteségén igazságán és ha ő pénzügyminiszter is lenne e személyben, hiszem, hogy e soroknak nem ki lett volna megjelenni s a tanítóság mozgalma felesleges lett volna; de mivel oly egyén ül pénzügyminiszteri székben, ki Nagybányán mo dott egyik programbeszédében ellene volt a évi tanítói szolgálatnak, ki inkább eszét, mi szivét érvényesíti, kinek kebelében a régi ke inányok tradicziói, azaz a tanítók iránti szű markuság él, nem csoda, ha a javaslat a tanít ságot ki nem elégíti, sőt zugolódóvá teszi. 3. Az állami tisztviselők személyi pótlék kapnak. Ez 16 millió koronáig terjedhet a te vény szerint. Ebben részeltette a Tisza-törvé az állami tanítókat és tisztviselőket egyarái melyben oly korlátozások, minők a miniszteri nöki rendelkezésekben foglaltatnak a tanítók nézve: nincsenek. Az uj tervezet a tanítók mindazon törvényes jogokból és elvekből kizái anélkül, hogy a minimumra, az előhaladásra me adná csak azt a fokot, amit az állam a hason minősítéssel biró tisztviselőknek megad. Az álla tanítókat a 16 millió koronának egy bizony hányada — számuk aránya szerint — megille ezt tehát ne vegye el a tervezet, mert ezzel tanító az állami tisztviselők közül teljesen 1 vétetik. 4. A felekezeti és községi tanítóknál a ká tori illetményekkel, az állami tanítóknál pec jobbára személyi pótlékokkal rendezik a fizeté hogy valóban rendezés és ne emelés legyen. 5. Apponyi gróf képviselőházi beszédéb mondá, hogy az állami tanító kezdő fizetés mt lett várnia kell, mig a XI. fizetési fokozatl egyenlő helyzetbe jut, nem méltatlanság v( szemben, hanem ez megfelel egyszerűen annal gyakornoki időnek, amelyet minden állami tis; viselőnek el kell töltenie, mig ebbe a fizet osztályba jut. Ha a gyakornoki év valóban öt év lem tása alatt lámpásom teljes fényét az ajtó fi irányítottam. A belépő a bankigazgató volt. Azt hittem, segélyért fog kiáltani, de öreg ur szemeit rám meresztve csak ezt k< dezte: Kicsoda ön? »S kicsoda ön?« kérdezém én viszo Ha az ember valami kérdés által zavarba hói tik, legjobb, ha viszont kérdez, ezáltal zavs elpaiástolására időt nyer, »Én a bankigazgató vagyok,« mondá igazgató, »valami baja történt a zárnak?« Mint a villám czikkázolt át agyamban e eszme. »Igenis, uram, mondám, sapkámat ud^ riasan emelve, »Kovács ur nem tudta már nyitni a zárat és elküldött, hogy javítsam ki.« »S hol van Kovács ur?« »Hazament, de mindjárt itt lesz. Addi£ is bezárt ide.« »ügy, úgy — hát csak folytassa a munl ját. Én is már rég észrevettem, hogy a zár í hezen jár. Mitől van ez?« »Az ilyen zárt legalább egyszer évenk rendesen meg kell olajozni,« válaszoltam. »Nos hát, dolgozzék csak!« »Engedje meg,« mondám — s második eszmém támadt, — »csak nem folytathatom , lenlétében a munkát, hiszen nem is ösmere Azt mondja, hogy a bankigazgató, s ha m az ? Várni fogok most a kinyitással, mig Koví ur eljön.«
