Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-09-25 / 20. szám
Felsőbányái Hírlap liztositása a társadalomnak és erkölcsi világrendnek. Az ilyen áldásos nevelés és tanításban •észesülő gyermek átalakulva, lélekben ásztultan, telve nemes emberi érzésekkel cezdi az életet, mely számtalan veszéllyel nár les az áldozatra, de a melynek ellen s tud állani s azt magától távol tartani. A gyermekeknek fenti csoportjára szük- iéges, hogy a tanító fő erejét fordítsa. Igaz, íogy egy ember csak egy ember s a sok anitványhoz igen kevés ember; de tudjuk ízt is, hogy tanítóink hivatásuk magasla- án állanak s minden erejükkel igyekeztek a lehetőség határáig eredményt elérni is épen ez utóbbiaknál fogva módot lehet alálni az elhagyottakat kikapni s azokat isszevéve külön figyelemben, részesíteni, ízen áldásos munkálkodás a hitoktatók evékenységével karöltve hamar meghozza yümölcseit azon körben, hol legtöbbször pen az hiányzik, s mi a tisztességes er- ölcsi élet, komoly munka és a polgáreré- lyek alapfeltételeit képezi. M. A polgármesterek országos nagygyűléséről. A hazai rendezett tanácsú városok polgár- aesterei idei országos nagygyűlésük színhelyéül Esztergomot választották. A f. hó 16-án megtartott agygyülésen bebizonyult, hogy r. t. városaink olgármesterei nagy és nemes cél szolgálatában llanak. Jelszavuk a városmentés a városok nyagi bajainak orvoslása érdekében. Először árosaink súlyos sociális bajai orvosoltassanak, irdetlék nyíltan s ha ez eléretik, magától eljő városi tisztviselők megélhetésénék biztonsága. Ezen kijelentés azért érdekes, mert belőle az gynek ideális szolgálatára következtethet az rszág közvéleménye, melyet már annyiszor félre kartak vezetni azzal a híreszteléssel, hogy a íozgalom egyedül önös tisztviselői érdekeket zolgál. A nagygyűlés általános helyeslés között Ifogadta a kormányhoz intézendő feliratot, melyet Osváth Andor esztergomi tanácsjegyző zerkesztett s abban avatott tollal markáns onásokban ismerteti a városok küzdelmes elyzetét, a bajok forrásait, rámutat az orvos- zerekre és a sérelmek orvoslására s a városok ;rheinek könnyítésére egész sereg olyan propo- iciót tesz, a melynek teljesítése nem járna :küzdhetetlen pénzügyi nehézségekkel. Sürgeti z 1886. évi XXII. törvénycikk reformját s az mrfejlesztési törvénynek olyatén módon való iegészitését, hogy állami támogatást ne adjanak z olyan iparvállalatoknak, amelyek nem a várónkban létesülnek. A szegény ügynek az 1898. vi XXI. törvénycikk mintájára való rendezését, éri s egy állami szegény-alap létesítését, mert városok szegényeiket tovább támogatni képtelenek. Követelik, hogy a városokon keresztül vonuló közutakat vegyék állami kezelés alá s a városokban ne vessenek ki törvényhatósági útadót. Vegyék el a községektől a vásártartási jogot. Ezt annál könnyebben megtehetik, mert köztudomású, hogy a vásárok számának csökkentése nem káros a kisiparra. Sürgeti a me- morándum a tisztviselői pragmatika létesítését. Ez azért fontos, mert ennek keretében meglehetne állapítani, hogy milyen kvalifikációjuknak kell lennie a városi tisztviselőknek. Szükséges a képviselőtestületi tagok számának apasztása, mert a 180—200 tagból álló képviselőtestületek kerékkötői a szabad fejlődésnek. Kebelükből rendszerint klikkek alakulnak, amelyek nem a köz, nem a város érdekében múnkálkodnak, hanem folytonosan saját önös érdekeiket képviselik, követelik a községi törvény 138. § ának olyan megváltoztatását, hogy a községi pótadó fizetése alól senki se legyen mentes. Az államvasuti tisztviselők, lelkészek, tanítók és katonatisztek épen úgy igénybe veszik a városok nyújtotta előnyöket mint akármelyik más polgár, nincs ok tehát arra, hogy ők kivonják magukat a közterhek viselése alul. Sürgeti végül az emlékirat a tűzrendészetnek országosan való rendezését és annak lehetővé tételét, hogy minden város hivatásos tűzoltóságot kapjon. Az ezzel járó költségek egyrészét az állam, a másik nagyobb részét pedig a biztositó társaságok fedezzék, mert első sorban az ő érdekeiket védik a tűzoltók. Igen érdekes és feszült figyelem tárgya volt, dr. Szentpáli elnöknek önálló javaslata a városok hitelügyeinek állami közvetítéssel való rendezése és egy önálló városi bank fölállítása érdekében. Előadó elnök ismerteti ama súlyos helyzetet, hogy a jelenlegi pénzviszonyok között a városok hitelhez nem juthatnak, de a rendes pénzügyi helyzet mellett is a községi kölcsön felvétele mindig drágább, mint a jelzálogos kölcsönöké, indítványozza tehát, hogy mondja, ki az orsz. nagygyűlés, hogy kéressék meg a m. kir belügyminiszter utján a pénzügyminiszter, hogy akár az országos magyar földhitelintézet alapszabályainak megváltoztatásával, akár az osztr. magy. bank, vagy esetleg a felállítandó magyar nemzeti bank utján, szükség esetén állami garantia mellett biztosíttassanak a városok, hogy hiteligényeik megfelelő olcsó községi kölcsönökkel kielégittetnek. Az önálló városi bank felállítását viszont úgy tervezi az előadó elnök, hogy a kormány engedje meg, hogy a városok saját hiteligényeik kielégítésének biztosítása végett vagyonukat, alapjaikat stb. lekötve egymáson kölcsönösen minden kockázat nélkül egy központi szervezet utján segíthessenek. A nagygyűlés elhatározta, hogy az előző kérdésben felír a belügyminiszterhez, utóbbinak tovább való tervezésére pedig a végrehajtó bizottságot kéri fel. A városok tisztviselői fizetésrendezés ügyében Várhidv Lajos zalaegerszegi polgármester javaslatát akként fogadták el, hogy a belügyminiszter felkérendő, hogy addig is, amig a törvény- hozás a városokat állandó segítségben nem részesíti, ideiglenes azon összegeket adja az államkincstár a városoknak, amennyibe a rendőrség évenkint kerül. Turistaság és tájfényképezés. ta és a Magyar Turista-Egyesület 1907. évi augusztus t-én Miskolczon tartott első vándorgyűlésén felolvasta : Túry József. A turistaság terjesztésének és fejlesztésének gyik jelentékeny tényezője a tájfényképezés. Közvetlen célja egyes vidékek szebb résziéinek, nevezetesebb pontjainak képekben való emutatása s ezáltal a turistaság iránti érdek- ídésnek, a kiránduló kedvnek fölkeltése és ikozása. Általános nagy célja hazánk tájismereté- ez és néprajzához minél több értékes adatnak gybegyüjtése s azoknak turista, vagy általános rdekü múzeumokban való elhelyezése s tovább ^használás céljából való megőrzése. A turistaság tehát ott és akkor lépi át a iagán kedvtelés, az egyéni vonatkozás szűk atárát, ha kirándulásainkra a fényképező-gépet magunkkal visszük s túráink közben az emli- ;tt célra annak is szerepet juttatunk. A táj fényképezés fáradságos, de nagyon álás föladat. A vidék szépségét egészen más :emmel nézi és élvezi az, akinek a látása, a :ép iránti érzéke és ízlése a fotografálás révén íár bizonyos művészi fokra emelkedett. A természetben a napfény ad szint és irmát mindennek. Kora hajnaltól késő estig, tárgyakra, a növényzetre, az egész tájra gya- orolt fény- és szinhatása annyi sokféle váltódban jelenik meg előttünk a napfénynek, hogy d ezeknek a szünet nélkül tartó változatok- ak a szemlélésébe, tanulmányozásába bele tud mélyedni: annak a szabad ég alatt tartózkodás az örök szépségnek, a kiapadhatatlan gyönyörűségnek kutforrásává válik. Olyan fényhatásokkal találkozunk sokszor, hogy valósággal elbűvöl, megbabonáz a csodás természeti színjáték. Sovárogva vágyunk vissza évek múltán is a helyre, hátha még egyszer élvezhetnék — úgy, mint valamikor régen — a nyugovóra térő nap visszapillantó sugarai által megaranyozott bérei tetőt, a hajnali pirkadást, a párázat ködéből előtűnő s mind fényesebbre váló nap pompáját, a felhők nyílásán át a sziklacsoportra vetődött ezüst színű sugárözönt: de a természetnek ezek a fenséges játékai sohasem ismétlődnek úgy, ahogy már egyszer láttuk; az örök változatosság lévén itt rendeltetése mindennek. Mi természetesebb, mint ha ilyen ritka szép tünemények láttára az a vágyunk támad : bárcsak magunkkal vihetnék ezt a fönséges képet! . . . Aki fényképező-géppel indul neki utjának, nem sokat kell bánkódnia az élvezett kép eltűnésén. Az érzékeny lemezen haza viheti azt magával s fölidézheti újra meg újra az elmúltnak hitt gyönyörűséget. S bár a képen sok fog abból hiányozni, amit a valóságban láttunk: ezeket a hiányokat azonban bőven fogják pótolni a lelkűnkbe kitörülhetlenül bevésődött hangulatok igaz színei. Fáradságunkért dúsan jutalmaznak bennünket a fényképeinkben mindig frissen élő történetek. A hozzájuk fűződő emlékek bizalmas A kissebb városokra nézve ez irányban külön-külön mérték fog megállapittatni. A javaslat jelentékeny vitát provokált., és azt szavazással elért 2/3-ad részt többséggel elfogadták. Bordán Octáv karánsebesi polgármester indítványát a városi tisztviselők- féláru menetjegye érdekében elfogadták s megbízták őt, hogy az erre vonatkozó feliratot készítse el és az általa megjelölt utón az elnökség közvetítésével illetékes helyre terjessze fel. Szatmári lóverseny. 1907. szeptember 29-én vasárnap. II. Sikverseny. Dij 1150 korona; ebből 800 K adva Szatmár szab. kir. város által, 350 K a földmivelésügyi m. kir. miniszter által pótlandó díjból. 800 korona az elsőnek, 200 korona a második, 100 korona a harmadik, 50 K a negyediknek beérkező lónak. 3 éves és id. lovak részére, melyek az 1906—1907. években 800 K értékű versenyt nem nyertek. Táv. kb. 1600 m. Teher : 3 é. 66 kg. 4 é. és id. 70 kg. Kancza és heréitekre l'/2 kg. kevesebb. Minden 400 K össz- nyeremény után 1 kg.-mai több halmozva, 3 é.-nél 7 kg.-ig. 4 é. és idősebbnél 5 kg.-ig. Félvéreknek 3 kg. engedmény. Lovasok, kik 400 korona értékű versenyt nem nyertek 5 kgr. sulyen- gedménnyel lovagolhatnak. Beiratás 10 K. További 10 K az indulóktól. 1. Hagelin Henning kap. 5 é s k Trawona. 2. Ugyanaz 3 é p k Harokdale. 3. Horváth József ur 4 é p m Bajmester. 4. Liptay Béla ur 3 é p k [Grandiflóra. 5. LiptayBéla ur f k Expresse. 6. Gróf Merweldt Max kap, 5 é p m Fortunió. 7. Gróf Merveldt Max kap. 3 é p k Gvod for nothing. 8. Nagy Ákos kap. 5 é p h Oglander. 9. Reök István főhadnagy 3 é s k Rántás. 10. Ugyanaz 3 é s k Recept. III. Hölgyek dija. Vadászverseny. 200 K értékű tiszteletdij, 100 K értékű tiszteletdij a második, 50 K tiszteletdij a harmadik beérkező lónak; a 4-ik behatási diját menti. Táv. 4000 m. Szatmármegyében, vagy Szatmárnémeti szab. kir. város területén nevelt, valamint Szatmár szab. kir. város garnizonja tagjainak bona fide tulajdonában levő 4 é. és id. félvér lovak számára. Teher 72 kg. Lovagolva 50 m.-el, a master után. Dress nem kötelező. Beiratási dij 10 korona. 1. Csengeri István ur 3 é p k Marosa. 2. Ugyanaz id s k Mid. 3. Galgóczy István ur 6 é f h Sólyom. 4. Kállay Szabolcs ur 4 é arany s h Préda. IV. Akadályverseny. 1150 K. Ebből 1000 K adva az Urlovasok Szövetkezete által, 150 K a földmivelésügyi magyar kir. miniszter által pótlandó segélyből. Ebből 800 K a győztesnek, 200 K a második, 100 K a harmadik, 50Ka negyedik beérkező lónak. 4 é. és id. lovak számára, melyek 1906— 1907.években 760 Kértékü akadály- versenyt még nem nyertek. Táv. kb. 4000 m Teher 4 é. 68 kg. 5 é. 73 kg. 6 é. és id.-re 75 kg. Lovasok, kik még 400 K értékű versenyt nem nyertek, 5 kg. súly engedménnyel lovagolhatnak. Beiratás 10 K. További 20 K indulóktól. barátként csevegnek nekünk mások által már rég elfeledett dolgokról, többé vissza nem hozható történetekről. Megelevenedik előttünk a rezgő árnyékkal tele szórt erdő, megmozdul a napsugaras lombokkal szegélyezett virágos rét; patak-csobogás, madárdal kél szárnyra körülöttünk, megsimogat az erdő illatos, hűs lehellete s ott érezzük magunkat kint a nagy természetben! A tájfényképezésnek egyéni vonatkozású kedvességei ezek. Általános becse, közcélú értéke abban nyilvánul, hogy évek fáradságos munkájának eredményeként lakóhelyünk környékének tájképeit összegyüjthetjük s másokkal is megismertethetjük vidékünk szebb pontjait. Ha ezt tettük, a másoknak és magunknak szerzett gyönyörűségen kívül hazafias kötelességet is teljesítettünk egyúttal, mert ismeretlen tájak föltárása, megismertetése által előmozdítottuk a hazai föld szeretetét, megbecsülését. Hogy eredménynyel végezhessük e vállalkozásunkat, bizonyos tervszerűséggel kell a fényképezéshez fognunk. Tartsuk első sorban is fődolognak azt, hogy a kamara soha sem hiányozzék oldalunkról, bárhová megyünk. így is évek múlnak el, mig egy-egy vidék jellegzetes pontjait képekben össze gyüjthetjük. Ismeri és már sokszor bejárt tájakon is még mindig kerülhet szemünk elé megkapó, szép dolog. Hiszen ugyanazon tájrészlet az évszakok s a világítás szerint mindig másként tűnik föl előttünk s ha csak egyszer is elmulasztottuk a kínálkozó alkalmat, már sajnálkoznunk kell
