Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1907-07-31 / 16. szám

Felsőbányái Hírlap

kedvezmény mellett ily nagyobb kedvezmény nálunk is megadassék. — A közgyűlés ily értelmű felterjesztést fog tenni a M. O. Kárpátegylet központi közgyűlésén, indítványozva ezenkívül, hogy e kedvezmény megadására a Szamosvölgyi és a Déli vasút is felkéressék.

Farkas Jenő polgármester ajánlatára uj tagokul megválasztotta a közgyűlés.- Beyer Jenő m. kir. erdészt (Nagybánya), Holéczy Gyula m. kir. mérnököt (Nagykároly), Krausz Aladár fürészgyárost (Felsőbánya), Dr. Makray Mihály polgármestert (Nagybánya), Márton Sándor m. kir. erdőmestert (Nagykároly), Merza Dezső járásbirósági tisztviselőt (Nagysomkut), Dr Mol- dován Ferencz v. tanács-jegyzőt (Felsőbánya), Dr. Mosdóssy Imre kir. tanfelügyelőt (Budapest), Porzsolt Ernő fürészgyárost (Felsőbánya), Tarján Kristóf tanárjelöltet (Felsőbánya), Tury István gépészt (Felsőbánya), Dr. Wagner József m. kir. bányamüorvost (Felsőbánya), Weisz Jenő körjegyzőt (Felsőbánya) és Wurscher János czukrászt (Felsőbánya), Burkárt Ferencz ajánlatára pedig: Hirsch Ernő jegyzőt (Kapnikbánya), Kovássy Árpád gyógyszerészt (Kapnikbánya), Dr. Kulcsár Viktor bányaorvost (Kapnikbánya), és Székely Kálmán pénztárost, Kapnikbánya).

Elhalálozás és egyéb okok miatt megüresedett választmányi tagsági helyekre a közgyűlés választmányi tagokul megválasztotta a Kassa— Abauj—Torna vidéki választmányba : Dr. Eötte- vényi Nagy Olivért (Kassa) és Petrik Igort (Torna) ; a Beszkid vidéki választmányba: Csuka Ödönt (S.-A.-Ujhely) és Oppitz Sándort (Nagy- mihály); a Máramaros vidéki választmányba: Dr. Nádor Henriket (M.-Sziget) és Szaplonczay Zoltánt; a Gutin vidéki választmányba: Dr. Makray Mihályt (Nagybánya), Dr. Moldován Ferencet (Felsőbánya) és Dr: Mosdóssy Imrét (Budapest).

Siegmeth Károly bemutatta a M. O. Kárpátegyletnek f. évi augusztus hó 4-én Tátrafüreden tartandó közgyűlésére szóló meghívót; tudomásul vétetett.

Siegmeth Károly bemutatta Dr. Barthels Eduard hamburgi járásbiró szives hangú levelét, ki nagyon sajnálja, hogy atyja halála miatt a gyűlésen nem vehet részt; a levél e része igy szól: »Sajnálattal értesítem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a f. hó 21-én tartandó közgyűlésen részt vehessek, ámbár szívesen ott lennék. Nagyon kérem szíveskedjék a közgyűlésnek legszivélyesebb üdvözletemet átadni. Szeretem a szép Magyarországot, tágas és gazdag alföldjével, sötét erdeivel, az üdítő világhírű gyógyforrásokkal és a büszke folyókkal, melyek egyike mellett Budapest, a városok koronája, Magyarország igazi gyöngye, dísze áll. Én, aki behatóbban tanulmányoztam a szép és érdekes Magyarországot, sohasem felejthetem el és emlékét mindig mint egy drága kincset fogom szivemben megőrizni.« — A közgyűlés elhatározta, hogy üdvözlő levélben köszöni meg a megemlékezést.

Felolvastatott ezután a Magyar Turista Egyletnek és Róth Mártonnak, a M. K. E. al- elnökének üdvözlő sürgönye, melyek tudomásul vétettek.

Végül Farkas Jenő polgármester indítványára a közgyűlés hálás köszönetét mondott Siegmeth Károly elnöknek, továbbá Burger Izsó osztálytitkárnak és Strasszer Sándor osztályjegyzőnek.

Siegmeth Károly ezután megköszönte a tagoknak és a vendégeknek szives érdeklődésüket és a közgyűlést bezárta.

Azután Szabó Adolf foglalta el az elnöki széket s rövid, de tartalmas beszéddel megnyitotta a Gutin Vidéki Választmány X. évi, tehát szintén jubiláns közgyűlését. A szép beszédet szükségesnek tartjuk egész terjedelmében közölni:

»Az országos K. E. azon kevés egyesületek egyike, melynek megalakulása és felvirágzása anyagi érdekekhez nem fűződik, amely semmiféle jó intézménynyel ellentétbe nem jut hat és én nem képzelek egyesületet, mely aránylag oly kevés anyagi erővel annyi tevékenységet fejt ki, annyi sikert arat, mint a K. E. Hiszen, mint jól tudjuk, anyaegyletünk számos osztályával hazánknak turisztikai szempontból figyelmet érdemlő minden-vidékén sikeresen működik.

Az osztályok Jegfiatalabbjai közé tartozik a guttini osztály. Életének második tizedébe alig lépett és az aránylag csekély anyagi erővel maradandó műveket, menházakat, utakat, ösvényeket létesített. Ily sikert csak az önzetlen lelkesedés teremthet. És ott, ahol a turisztika terén önzetlen lelkesedésről beszélünk, nem hagyhatjuk megemlítés nélkülrfSiegmeth Károly ur sokoldalú tevékenységét. O úgy a központban, mint az egyes osztályok működésében fáradhatatlan tevékenységet fejt ki és habár mindenütt jelen van, habár minden egyes osztály különleges érdekét szivén viseli, okunk van hinni, hogy a gutini osztályt dédelgetett gyermekének tekinti. Ennnélfogva kedves kötelességet mulasztanánk, ha ez alkalommal is hálás köszönetét nem mondanánk neki.

Fogadja tehát köszönetünket, hálás elismerésünket és azon ígéretünket, hogy az elmarad- hatlan sikert vonzó zászlóját örömmel követjük és ami talán fölösleges, ez alkalommal csak arra kérjük, hogy a gutini osztályt úgy, mint eddig tette, ezután is hathatós pártfogásában részesítse.

Ezek után üdvözlöm az országos Kárpát- Egyesület azon t. tagjait, kik önzetlen lelkesedésük folytán a gutini osztály mai közgyűlésén megjelenni szívesek voltak s ezzel a mai rendes közgyűlést megnyitom.«

Farkas Jenő ügyvivő alelnök bejelentette, hogy dr. Falussy Árpád főispán és Vajay Károly szatmári polgármester a gyűlésen akadályoztatásuk miatt meg nem jelenhettek, erre közgyűlés a főispánt táviratilag üdvözölte. —

fölfrissitse. Hanem az esteli zsongás nem sokáig tart. Csakhamar kiürül a város . . . mindenki vagy szabadba siet. Mintha bucsujárás volna, úgy eltelik az országutak mellett húzódó, gyümölcsfákkal beültetett gyalogút sétálókkal. Ezt a sétát el nem hagyja a német; szerencsétlennek érzi magát, ha attól betegség vagy egyéb ok miatt elesik.

És nemcsak a gyárak, műhelyek zajában kifáradt és a hivatalszobák fülledt levegőjében elgyötört test keresi az esti sétát: ott találjuk a gond nélkül élő nagy urat, a gyárost, a tőkepénzest ; ott a gazdagot, a szegényt. Egy-egy csoport meg-megáll útközben és gyönyörködve szemléli a már százszor, ezerszer látott vidéket és még mindig talál rajta újat, megcsodálni valót. . . . Az a hegy ... az a kedves domb ... az a gyönyörű tölgyfa . . . az a . . . mind a mienk . . . mind egy-egy része a mi édes hazánknak.

így mulat a német köznapokon. A korcsmára nem is gondol . . . üres az. A mulatás ideje is eljön: vasárnap ... de csak az istentisztelet végeztével kezdődik. Ilyenkor aztán megtelik a mulatókért, megtelik a korcsma. Hanem, hogy a szabad levegőtől, rendes sétájától el ne essék, egyik sem megy saját községe mulatóhelyeire, hanem összeszedelődzködnek, átrándulnak a szomszédba, lehetőleg a közelebbi városba és ott mulatják ki magukat. Megindul a népvándorlás. Valóságos élvezet nézni a kavargó néptömeget, melynek ajkairól a »Wacht am Rhein« és egyéb hazafias dalok zengenek. És szépen, igen szépen énekelnek, ritkán egy hangra, hanem rendesen hármasban, de négyesben is. Mert az iskolákban nagy gondot fordítanak az énektanításra: szivükbe vésik nagy költőjük szavait:

Hol éneket hallasz,

Telepedjél meg;

A gonosz emberek

Az iskolában tanult dalokat magával viszi a gyermek az életbe. Ahol 5 -6 ember összejön, kész az ének, zengik a szivet fölrázó hazafias és egyházi dalokat, énekeket. Gyakran láttam és hallottam, hogy mikor a katonák gyakorlatra vonultak, nem trombita vagy dobszóra, hanem . . . hazafias dalok ütemére léptek. Mily fölemelő- leg hatott reám a kora hajnali órákban a sok száz meg száz katona szívből eredt dalolása!

Megérkeznek a kirándulók. Körülülik az asztalokat és a tisztán fuvóinstrumentumokkal működő zenekar muzsikája mellett elmulatnak naplementig. Sokszor mosolyogva néztem, mikor egy-egy sörtől fölbuzdult atyafi odaintette a primtrombitást, hogy fújja a »Wacht am Rhein«-t . . . de mellette maradjon. A trombitás tehát épen úgy, mint nálunk a czigány a hegedűt huzza . . . teljes erejéből fújta a vendégek fülébe a megrendelt darabot.

De hát ez csak naplementig tart. Akkor n.iudenki szedi magát, csoportokba verődnek és indulnak hazafelé; úgyhogy lassanként kiürül a város .... elfoglalják megint az egymás után visszaszállingózó lakosok, akik meg a szomszédvárosban mulattak.

És ez mind nem azért történik, hogy a nép magát torkig igya, hanem, hogy vasárnap, ha lelki ügyeit már rendbehozta, teljesen testének szolgáljon, annak fólfrissitését előmozdítsa.

Sok ilyen kirándulásban vettem részt én is. Gyalog mentünk 30—40-en, kicsinyek, nagyok; férfiak, nők, sokszor 2 órajárásnyira is. És a mulatság nem abból állt, hogy ki tud mennél hihetetlenebb, talán sikamlós mesét, élczet föltálalni vagy nagyot inni. Elköltöttük szerény uzsonnánkat, közben a mindennapi életet, saját ügyünket- bajunkat tárgyaltuk ... és ha egyik-másik a sörtől fölbuzdult, hazafias és egyéb költeményeket szavalt; majd az egész társaság dalra gyújtott.. .-ti - - / - * I - _ £1 I j. -----: ----------l.

Pap Márton a választmány tiz évi működéséről olvasta fel tartalmas titkári jelentését, melyet külön czikk gyanánt közlünk. Ennek végeztével inditványozta, hogy Farkas Jenőt nagy arányú tevékenységéért a választmány disz-ok- levéllel tüntesse ki. A jelen voltak szives éljenzéssel fogadták el az indítványt s rögtön át is adta Münnich Sándor a következő szövegű oklevelet:

»Mi, a magyarországi Kárpát-egyesület keleti kárpátok osztályának Gutin-vidéki turista közönsége:

Adjuk tudtára mindenkinek, hogy alulírott napon tartott X. közgyűlésünkben.

Tekintetes Farkas Jenő felsőbányái polgár- mester urnák, mint a jelzett Gutin-vidéki választmány ügyvivő alelnökének, ezen utóbbi minőségében szülő városa: Felsőbánya város és vidéke turisztikai és nyaralásügyi érdekeinek ezen választmány tiz éves fennállása alatt tanúsított hathatós előmozdítása körül szerzett kiváló érdemeit — mely szerint számos turistautat és két menedékházat is építtetett, — méltányolni és turisztikánk fejlesztésére s igy a közjóra irányult fáradhatatlan ügybuzgósága iránt megérdemelt elismeréssel adózni óhajtván: őt ezen oklevéllel kitüntetendőnek határoztuk.

Minek bizonyságául jelen oklevelünket részére ezennel kiadtuk.

Kelt Felsőbányán, a Gutin-vidék turista közönségének 1907. évi julius hó 21-én tartott X. közgyűléséből. — Szabó Adolf s. k. elnök Pap Márton s. k. titkár.«

A titkári jelentésnek a helyi lapban és a vidéki lapokban leendő ismertetése elhatároztatott. — Végül Farkas Jenő inditványozta, hogy a Magurán egy szobával ellátott pavilon építtessék. A választmány az indítványt elfogadta s felkérte Sigmeth Károlyt, hogy erre nézve a költségvetés elkészítéséről gondoskodni s egyáltalában a terv keresztülvitelét elősegíteni szíveskedjék, mit ő kész örömmel meg is ígért. — Több tárgy nem lévén a napirendre tűzve, Farkas Jenő ügyvivő alelnök megköszönte a tagok és vendégek szives türelmét s ezzel a második gyűlés is véget ért.

Gyűlés után Vagányi Kálmán tanító sikerült csoportfelvételeket eszközölt a gyűlések tagjairól, azután pedig a szép társaság közebédre gyűlt össze a Korona-vendéglőben.

Farkas Jenőnek,

a Gutin vidéki választmány 10 éves évfordulója alkalmából:

Hazajötlél le is mint én. Miért? Ne mondd Tudom azt az érzést, mi téged hazavont. Tudom, jól ismerem azt a titkos rugót.

Mely hazajöttödre lökő erővel volt.

Te is láttad mint én, hogy az Édesanya Csendesen haldoklik, közéig végalkonya? Mentsük meg — gondoltad — aki szült, gondoza Nyújtsuk meg életét: igyekezzünk haza;

len vendéglőben sem hiányzik — és szebbnél- szebb darabokat mutattak be. Volt eset, mikor ami édes-bus dalainkkal is megismertettem a társaságot. Nem volt ott szükség a pezsgőre : mindenki szivében, lelkében pezsgett a tántoríthatatlan hazafiság, az igazi, önzetlen barátság, a családi, testvéri szeretet.

Hogy mi nem tanultuk meg a némettől azt is, hogy miképen kell mulatni!

A kirándulások tehát ott napirenden vannak. Nem is panaszkodik senki, még ha napi járásnyira kell is gyalogolnia. Nem gondol kocsira, de hiába is gondolna, mert magánfogát ott nem igen van. Csupán a város, a gyógyvállalatok, vendéglősök és a nagy urak tartanak fogatokat. Még a mezőgazdasághoz is teheneket használnak. így a legjobb akarat mellett sem lehet kocsikázni. Ahol nincs vasút, postakocsin, vagy gyalog jár mindenki. így gyalogolja be a tanfelügyelő kerületét. Faluról-falura gyalogol. így vizsgálják meg hivatalosan a legtöbb községet a kiküldött biztosok, hivatalfőnökök. Sokat gyalogoltam, néha hetekig voltam utón én is.

Es az ilyen gyaloglások igen élvezetesek. Az országutak mellett külön, gyümölcsfákkal beültetett gyalogjárók vannak, úgy hogy a hűvös árnyékban röm a járás. Útközben sűrűn állnak egymás után az utszéli korcsmák, melyekben az utas kipihenheti magát.

Azok tehát tudnak gyalogolni; azokat nem töri össze még a hosszabb ut sem.

Hogy nem tanultuk el tőlük a kirándulás módját is!

Próbáljuk meg ! Talán mi is tudjuk. Hiszen, kivált most, igen könnyű egy-egy kiránduló társaságot összehozni. Rajta, fiatalság! Keressétek föl azokat a kedves helyeket! Sok szépet mesélnek azok nektek ! Elmondják, mi minden történt ott akkor . . . régen !