Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1907-07-31 / 16. szám

Felsőbányái Hírlap

És mnnkaeró'nket szenteljük anyánknak A minket szült, nevelt szép Felsőbányának. —

Hazajöttél. Itt vagy, kit tettvágy hevített Látjuk évtizede, már munkás éltedet.

Látjuk — mi szivednek szent, magasztos, drága — Mint lebeg előtted Anyánk boldogsága.

Nem várva, nem kérve jutalmadul babért: Harczolsz, küzdesz, fáradsz, a szépért a nagyért, Szülővárosunknak felvirágozásán Számos munka téren, úgy a városházán.

Ami ígérve van, de megadva nincsen:

Te addig jársz és kelsz, zörgetsz a kilincsen, Amig a nagy ajtó, mely kérdésed zárja: Kinyílik s felpattan becsukott závárja. Tevékenységednek már is van sikere Egész más irányt vett a város szekere.

Aki nem vak látja, elismeri, tudja,

Hogy nem áll kifelé a szekerünk rudja.

Hogy háztartásunknak a mérlege milyen? Látjuk évről-évre: serpenyőnk nem billen!

Mit eddig alkottál: magában kis rakás. Megértük, hogy megjött a bányakárpótlás.

Az utcákon ahol jártunk botorkálva — Mostanság ott vonul a sima kőjárda.

Eddig itthon ültünk, vonulva a sutba,

Most ha kedvünk tartja ülhetünk vasúira,

Aki izzad s mocskos mint a barna kürtő, Megmosakodhatik. Itt a zuhany, a fürdő.

Minek hiányáért városunk nevették:

Azt is létesitéd itt a vízvezeték.

Ami pár ezeret a várostól elvitt; Ellenértékképpen megvan mint vágóhíd. Haladásunk jele, hogy van már lawn tennis Egy van a Nyiresben, egy a Népkertben is. Ami volt eddigien jövő zene óda:

Éppen folyamatban — készül az uszoda.

Goethe haldokolván, igy kiálltott: mehr Licht Jövő évben itt már villanyfény világlik Hegyi vidékünknek drága kincse titka.

Feltárva van immár; van már turisztika. Ikertestvérénél sincsen elmaradás Mert szépen fejlődik az itteni nyaralás.

Mind ez alkotáson ha végig néz szemed:

A nagy: az oroszlán-rész a te érdemed,

Aki megragadtál minden munkateret Ez az ok, hogy téged, minden tisztel, szeret. Nagy a teher, ami válladra nehezül.

Ám de azt gondold meg, hogy nem vagy egyedül. Itt vagyunk mi neked munkádban társaid: Megosztjuk a terhet, ha rogynak vállaid.

Mi csak arra kérünk a munkatért keresd.

Oszd meg a munkádat és e várost szeresd. Érdekében ha kell hozz meg mindent, áldozz. Légy te pálmafa, mely legszebb gyümölcsöt hoz Éppen akkor, midőn legtöbb súly van rajta — Más évre a legszebb termésrügyet hajtva.

Ha nem is adhatod vissza régi fényét Elfogják ismerni alkotásod tényét.

Nevedhez lesz fűzve a jelzett alkotás,

Melyeket előtted meg nem alkotott más. Nevedet feljegyzi majd s megőrzi Clio —

A nemes tettekre vissz’ emlékezni jó.

Csak előre tovább a megkezdett utón!

Csak jó és üdvös lesz mit még alkotsz — tudom — Nyújtsák a züz Párkák életed fonalát,

Ne érd meg egyhamar életed alkonyát!

Ha majd meghalsz későn, mint aggastyán-ember, Mint lágy álom szálljon rád a halál-szender!

De még akkor is, sőt örökké jó Anyánk Éljen s virágozzék kedves Felsőbányánk!

Pap Márton.

Közebécl, kirándulás.

A f, hó 21-én városunkban tartott turista- gyűlések végeztével az egész társaság; tagok és vendégek a városi vendéglőbe gyűltek össze barátságos ebédre. A hangulat eleitől fogva igen vidám és emelkedett volt, melynek fokozásához hozzájárultak a csakhamar megeredt elmésnél- elmésebb felköszöntök. Az első pohárköszöntőt Pap Márton mondta, illetve olvasta fel ez alkalomra irt költeményeit Farkas Jenőhöz és Sieg- meth Károlyhoz, miket külön rovatok alatt közlünk. Felköszöntőket mondtak még: Münnich Sándor Szabó Adolfra, Farkas Jenő az uj tagokért, nevezetesen: Mosdóssy Imre, Márton Sándor ésHoléczy Gyuláért ürítve poharát, Mosdóssy Imre Felsőbányára és polgármesterére, Csausz István a vendégekre, Márton Sándor a nőkre, Krasznay Zsigmond Neubauer Ferencre és Kárpáti Endrére, Pap Márton Baumerth Károlyra, Csausz István Farkas Sándorra, Szőke Károlyra és Hoffoauer Henrikre.

Az ebéden a következők vettek részt: Sieg- meth Károly, ny. máv. igazgató h. Budapest. Siegmeth Irma, Budapest. Kárpáti Endre, ny. felsőbb leányiskolái igazgató, Győr. Spiegelhalter Lajos, máv. felügyelő, Miskolcz. Holéczy Gyula,

k. mérnök, Nagykároly. Baumerth Károly, k. bányatanácsos, Felsőbánya. Kilián Béla, gyógyszerész, Felsőbánya. Likker Károly ny. k. erdőszámvevő, Felsőbánya. Mikola A. Gyula, kereskedő, Felsőbánya. Münnich Sándor, v. tanácsnok, Felsőbánya. Kováts Gyula, k. szertárnok, Felsőbánya. Szőke Károly, ny. honv. ezredes, Felsőbánya. Csausz István, takarékpénztári pénztárnok, Felsőbánya. Tury István, gépész, Felsőbánya. Kiss Béla, fürészgyári hivatalnok, Felsőbánya. Farkas Jenő, polgármester, Felsőbánya. Dr Moldován Ferenc, tan. jegyző, Felsőbánya. Lévay Károly, birtokos, Felsőbánya. Porzsolt Ernő, fürészgyáros, Felsőbánya. Strasszer Sándor, tanár és neje, Kassa. Neubauer Ferenc, k. bányaigazgató, Nagybánya. Farkas Sándor, ny. honvédezredes, Nagybánya. Szabó Adolf, nyug. k. erdöigazgató, Nagybánya. Krasznay Zsigmond, lelkész, Felsőbánya. Stoll László, ügyvédjelölt, Nagybánya. Molnár Károly, s. lelkész, Felsőbánya. Kovács Olivér, vár. hivatalnok, Felsőbánya. Brettschneider Béla v. adótiszt, Felsőbánya. Dr Csausz Károly, v. főorvos, Felsőbánya. Burger Izsó, máv. főmérnök, Debre- czen. Mosdóssy Imre, kir. tanácsos, tanfelügyelő, Budapest. Köhler János, szigorló orvos, Nagybánya. Háder Ferenc, városi pénztárnok, Felsőbánya. Pap Márton, v. számvevő, Felsőbánya. Hoffoauer Henrich, ny. cs. és k. őrnagy, Kolomea, Berecz Dezső postaellenör, Budapest.

Az ebéd vidám hangulat és zeneszó mellett a késő délutáni órákig tartott.

Másnap, 22-én, gyönyörű időben rándultak ki a Gutinra, mely a környék legmagasabb pontja (1447 m.) s csúcsáról felséges kilátást élvezhet a vállalkozó turista.

A kiránduló társaság nagybányai és felsőbányái csapata Felsőbányáról indult reggel 6 órakor egész szekértáborral s már a rendezkedés, elindulás vidám hangulatba hozta a résztvevőket, kik között a szépnem is erősen képviselve volt. Az épülő állami utón a Maguráig haladtak a kirándulók, egyfolytában s itt — Mármaros megye határán — barátságos reggeli várta az éhes és szomjas turistákat. Ezen ponttól kezdődik az az ut, mely a gutini menedékházig vezet s mely »Farkas Jenő« utjának lett elnevezve. Reggeli előtt az uj emléktáblát a közönség ovációja között ünnepélyesen fölszegezték s Nagy Lajos lelkes szavakkal üdvözölte az ut nevének viselőjét.

! Innen megkapó képekben gazdag erdei utón 2 óra alatt ért a társaság a gutini menedékházig, hol a kapnikbányaiak nagy és lelkes csapata örömmel sietett az érkezők elé a kapniki bányászzenekar Rákóczi hangjai mellett, nem kis meglepetésére a társaságnak, hogy még a magas bércek közé is elhozták a figyelmes kapnikbányaiak a dalt, a magyar dalt, mely nemcsak a szivekben visszhangzott, de a hegyóriások is százszorosán adták vissza azt. A gyorsan összebarátkozott társaságnak jó része ezután több csapatban a Gutinra indult meg, kisebb része pedig a pohár mellett lelkesedett a természet szépségei fölött. A hegymászók visszaérkezése után jó magyaros ebédet adott föl Wurscher János felsőbányái vendéglős, kitűnő kedv, vidámság s a felköszöntők valóságos özöne között 6 óráig maradt együtt a társaság, miután a jó zene élvezetéből és a táncból is kivette részét főleg a fiatalság.

Felköszöntőket mondtak : Baltay János Siegmeth Károlyra, Farkas Jenő Baltay János és nejére, Münnich Sándor Farkas Jenő, dr Makray Mihály és Baltay Jánosra, Ember Károly a turis- tikára, Farkas Jenőre és Felsőbányára, Márton Sándor a hölgyekre, Liszkai Sándor a felsőbányái és a nagybányai vendégekre. Farkas Jenő dr Makray Mihályra, dr Makray Mihály Felsőbánya és Nagybánya városok közti jó egyetértésre, Trieber Elek Hoflbauer őrnagyra.

Visszafelé a »Baltay János utón jött több csoportban szekereken a társaság Alsó-Kapnikra, hol a felsöbányaiakat a vendégszeretetükről hires Baltay János és neje vendégelték meg egy varázsütésre előteremtett kitűnő vacsorával. Éjfél volt, mikor az utolsó csapat is hazaérkezett s bizonyára minden résztvevő a legkellemesebb emlékekkel tért a jól megérdemelt pihenésre.

A szép, de kissé fárasztó kiránduláson a következők vettek részt:

Alexy Kornél tanító, Nagybánya. Dr Ajtai Nagy Gábor ügyvéd és neje, Nagybánya. Berecz Dezső postaellenőr, Budapest. Báthy Juliska, Felsőbánya. Baumerth Károly k. bányatanácsos, Felsőbánya. Baumerth Károlyné, Felsőbánya. Baumerth István, Felsőbánya, Baumerth Tériké, Felsőbánya. Baumerth Dezső, Felsőbánya. Ember Péter k. pénztárnok, Felsőbánya. Ember Károly igazgató, Budapest. Ember Sándor, Budapest. Fáy Irma, Nagybánya. Farkas Jenő polgármester és neje, Felsőbánya, ifj. Farkas Jenő, Felsőbánya, dr Gergely György jogtanár, Máramarossziget. Űzv. Gergely Károlyné, Máramarossziget. Gábor Sándor k. főerdész, Nagybánya. Özv. Gábor Józsefné, Felsőbánya. Hoffbauer Henrik, cs. és kir. őrnagy, Kolomea. Kerekes Sándor, fögimn. tanár, Nagybánya. Köhler János, orvosszigorló Nagy bánya. Krasznay Zsigmond, lelkész, Felsőbánya. Dr. Makray Mihály, polgármester, Nagybánya.

Münnich Sándor, v. tanácsos, Felsőbánya. Dr Moldován Ferenc, tan. jegyző, Felsőbánya. Moldován Anna, f. leányiskolái tanárnő, Kassa. Mátrai Lajos fögimn. tanár, Szatmár. Márton Sándor, kir. erdőmester, Nagykároly. Nagy Lajos, ev. ref. lelkész, Felsőbánya. Pályi Sándor, minta gymn. igazgató, Budapest. Róka Pál nemz. színházi tánctanár és neje, Budapest. Révész János, ág. ev. lelkész, Nagybánya. Révész Zoltán, Nagybánya, Riszdorfer József, mérnök, Sárospatak, ifj. Riszdor- fer József, Sárospatak. Strasser Sándor, f. leányiskolái tanár és neje, Kassa. Székely Árpád, isk. igazgató, és neje, Nagybánya, Schelle Gyuláné, Fernezely. Siegmeth Irma, Budapest. Szokol Adrienne nyelvtanárnö, Felsőbánya. Szokol Edgár orvosnövendék, Felsőbánya. Siegmeth Károly, máv. ny. igazgató h. Budapest. Dr Wagner József és neje Felsőbánya.

Kapnikbányáról csatlakoztak a kirándulókhoz : Burkart Ferenc k. s. mérnök, Baltai János k. erdőmester, Baltai Jánosné, Burkart Ferencné, Balás Irén, Doroghy Ferenc hámormester, Her- czeg Pál k. bányagyakornok, Hirs Ernő jegyző, Karsai Valér állatorvos, Kővári György, Kicsinszki Ilona, özv. Kerekes Mihályné, Lachmann Ferenc, László Sándor, Liszkai Sándor adótiszt, özv. Nickmann Emilné, Pap Simon, Papp Sándor fő- tanitó, Székely Kálmán k. pénztárnok, Székely Kálmánná, Szaucsek István tanító, Treitli József közs. pénztárnok, Trieber Elek mérnök, Vékási Etelka.

Az egyszerűség emberének kitüntetése.

A »Felsőbányái Hírlap« f. évi 15. számának vezető cikke ép akkor foglalkozott »Szoktassuk egyszerűségre a népet« cimü közhasznú és nemzetgazdasági tekintetből is közfigyelmet érdemlő kérdéssel, mikor Felsőbánya egyik szülöttje és nemcsak ezen elvek alapján nevelt, hanem ezen elvek szerint élő, Brassó város közéletének egyik kiváló férfia, a maga szerénysége mellett is oly közhasznú tevékenységet fejtett ki, hogy a legfelsőbb elismerés nem maradhatott el. Mivel pedig ezen tevékenységei kitüntetettnek úgy népoktatási, mint ipari szempontból egyaránt közérdekűek és mivel az általános közszokás szerint is a közélet terén szerzett érdemeit a kitüntetetten kívül mindig annak szülőhelyére is kihatnak, nem tartom érdektelennek ezen kitüntetéssel és az azt megelőző munkásság rövid vázolásával e lap tisztelt olvasóit is megismertetni.

Egy pár évtized előtt került városunkba Schuller János felsőbányái születésű fiatal tanár, hogy a kereskedelmi pályára magukat kiképezni óhajtó ifjúságot a kívánt szakképzettségre való oktatásban részesítse.

Egyszerűsége, szerénysége és kedves modora csakhamar biztosították részére az osztatlan tisztelet és szeretetet úgy tanítványai körében, mint a közéletben

De a sors könyvében úgy volt megírva, hogy ő ne a kereskedők, hanem az iparosok nevelését segítse előbb vinni és munkásságát ezén kevésbé kényelmes és kevesebb sikert Ígérő térre irányítsa.

A felsőbb hatóság, különösen Szterényi József akkori orsz. iparokt. főigazgató, jelenlegi államtitkár éles figyelmét nem .kerülte ki ezen képzett, tetterös és kiváló tanár egyénisége és az akkor Brassóban szervezett áll. ipari szakiskolához rendes tanárrá nevezte ki, majd meg az iskola igazgatói teendőivel bízta meg.

Az ifjú igazgató tettvágyát ezen egész embert igénylő munkakör sem elégítette ki, hanem az iparos inasok oktatásának is élére állott és azt tettel és tollal igyekezett szolgálni.

A német hangzású név és a hazafiasságtól áthatott cikkek felkeltették az itteni német (szász) sajtó figyelmét is és egy közleményben e magatartás és a származás közötti ellentétet szóvá tették, mire ez a rövid válasz szolgált viszonzásul : »Hogy nevem hangzása és igaz hazafias érzelmeim és tetteim jövőre az irántam érdeklődőket tévedésbe ne hozzák, a mai napon nevem megmagyarositása iránti kérelmemet benyújtottam«. így lett Schullerből Dózsa János, kit ö felsége most az iparos oktatás terén szerzett érdemeinek elismeréséül a Ferencz József-rend lovag keresztjével tüntetett ki.

Tehát a nemzeti kormány figyelme behatolt a szerénységbe burkolt rejtekbe is, és ez az, ami itt minden körben jóleső fogadtatásra talált.

Mert mint már előbb is említettem, úgy magatartása, mint munkássága szerény és zajtalan, de ép ezért és szerető szivéért sikerült neki az, hogy az iparos tanoncok fegyelmezésénél bámulatos eredményt érjen el, mert eljárását nem a durva, hanem a szeretetteljes bánásmódra fektette, ami a tanulók bizalmát és szeretetét, valamint az önbizalom és szorgalmas munkásság eredményességét biztosították. De megvetette