Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-21 / 13. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro.ia Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére ‘ Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. A felsőbánya—kapniki ut. Valamely vidék lakóinak boldogulása az éghajlat és a talaj minőségén kívül leg- | inkább attól függ, hogy milyen a közlekedés. Ma már csak az a nép számítható a kulturnépek közé, mely országának területét igyekszik behálózni mennél több és mennél jobb utakkal, mert csak igy várható bárhol is a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság stb. fejlődése, szóval a valódi műveltség terjedése. Nem utolsó kérdés tehát Felsőbányára és vidékére sem, hogy utai milyen karban legyenek. Mert hiába épült fel pl. a vasút, ha a vidék annak megközelítésére nincs ellátva jó kocsiutakkal. A felsőbánya—kapniki utvontfr, mely bennünket Szolnok-Doboka és Mármaros vármegyékkel köt össze, egyike nemcsak az ország, hanem a megye rosszabb utai- nak is. Ennek oka pedig a vidék hegyes- völgyes természetén kívül abban található fel, hogy fokozatosan kevesebb és kevesebb anyagi erő fordítható annak jókarban tartására. Ez az útvonal kiépitésétöl fogva egy darab ideig az állami utak közé tartozott, majd törvényhatósági útvonal lett, 1901-től kezdve pedig a vármegyei viczinális úthálózatba lett beillesztve. íme, a fentartási erő fokozatos gyengülése, aminek természetes következése, hogy maga ez az elég fontos útvonal is hovátovább romlik. Az pl. a megszokott dolgok közé tartozik, hogy éjjel jó fáklya nélkül Istenkisértés rajta utazni a rossz hidak miatt. Az útvonal fentartása 1901-től fogva a következő' érdekeltség nyakába vettetett: Felsőbánya, Kapnikbánya, Dióshalom, Györ- kefalu, Pusztatelek, Bajfalu, Laczfalu és Nyegrefalu. Ami a méltányosságot illeti, bátran bevonható lett volna az érdekeltségbe Nagybánya is, mivel lakói, különösen az iparosok, többet használják az utat, mint a felsőbányaiak. A felsőbánya - kapnikbányai útvonalnak a viczinális úthálózatba történi beillesztése felette sérelmes az érdekelt községekre, mivel már 1901-ben igen rossz karban került a viczinálisok közé. Továbbá az érdekeltség lakói ismeretes szegénységüknél fogva sohasem lesznek arra képesek, hogy a terhes állami, községi és útadó mellett ezt a romlásnak felettébb kitett útvonalat megfelelő állapotban tartsák. Azonban nemcsak helyi, hanem állami szempontból sem helyeselhető ezen ut vi- czinálissá tétele. Eltekintve attól, hogy ez a fő összekötővonal Szatmár, Szolnok-Doboka és Máramaros megyék között, ez a szállítási vonala a kapnikbányai m. kir. kincstári bányászatnak, valamint a kincstári erdészetnek is. Ezen útvonalat használja a posta is. Ez lenne a hadászati ut is, ha ily czélból megyénk és az erdélyi megyék között összeköttetésre lenne szükség. Mindezek a szempontok eléggé indokolttá teszik az érdekeltség azon óhaját, hogv a kapnikbánya -w felsőbányái viczinális ut az állami útvonalak közé visszavé- tesséje. Ezen kérés teljesítése a kormánynak kötelessége úgy a maga, mint a szegény nép érdekében. Ha azonban kényszerítő körülmények az államkincstár kezét e dologban megkötnék, annyi mégis feltétlenül szükséges volna magának a közlekedésnek javítására^ hogy a bányászati és erdészeti kincstár, illetve a pénz- és földmivelésügyi minisztériumok hozzájárulásával az érdekeltség oly mérvű segélyben részesittessék, amelylyel az elhanyagolt útvonal teljesen rendbehozható le- gyen. Ennek megtörténte után is mindent el kell követnünk arranézve, hogy az érdekeltség továbbra is részesittessék megfelelő államsegélyben, mihelyt pedig lehetséges, mentessék fel terhes kötelezettsége alól. Ez irányban a lépések már megtétettek, óhajtandó volna, ha a siker mielőbb mutatkoznék ! Felsőbányáról elszármazottak összejövetele. — Nyiltlevél Farkas Jenő polgármesterhez. — Kedves Barátom! Apafi fejedelem egykori vára és lakása alatt irom e sorokat, piros pünköst napján. Kék az ég, balzsamos a levegő, éltető a napsugár s e kis örmény7 város falai között az EMKE közgyűlésén hazafias érzéssel telik meg csorduTtig a szivünk, kik a hazarész minden pontjáról; idezarándokoltak, itt is találkoztam »földi«-vei, Nagy Sándor felsőbányái születésű marosvahárhelyi gyógyszertár-tulajdonossal. Arra kért, írjam meg neked az ő ohajtá • sát. írjam meg úgy, hogy az Péternek szóljon, de’-Pál is olvassa. Halld tehát: Az ő óhajtása az, hogy a felsőbányái augusztusi búcsúra e lapok utján hívd össze - Felsőbányáról elszármazott s az ország különa böző részén letelepedett s különböző társadalmi állással biró egyéneket. ügy gondolja, nem kerülne ez neked nagy munkádba, de ha kerülne is, ott van Nyisztor István tanácsos s Pap Márton barátunk, akik szívesen segédkeznének a kivitel körül. Nem nagy7 dolog az egész. Meg kell fogalmazni és közre adni a meghívót, össze írni és szintén közre adni a meghívandók neveit is. Könnyebbség okáért és a közigazgatás egyszerűbbé tétele tekintetéből lediktáit nekem- hamarosan néhány nevet. íme lejegyzem: Wagner Sándor polgármester Losoncz, Árkosyné, született Tenki Selmeczbánya, Szaitz fiuk, Tenki István gyógyszerész Háromszékről, Jeszenszky Sándor, Sztancsek János táblabiró, Laszner Gusztáv rendőrtanácsos, Szmik Gyula ügyvéd, Szmik Antal főmérnök, Szmik Gábor főerdész, Herr Ottó igazgató, Ajtai József számtanácsos, Kormos Károly borász Marosujvárt, Túri Lajos Zilah, Túri József Miskolcz Halmágyi (Hitter) Ferencz kir. tanfelügyelő Nagyszőllős, Ember Egy epizód József főherczeg életéből. A legmagyarabb főherczeget, ki e hó 13-án hunyt el, egyszer láttam életemben, de elfeledni sohasem fogom. Ezelőtt 15 évvel, 1890- ben történt, a székelyhídi nagy gyakorlatok idejében. Az alföld metropolisában, a kálvinista Rómában vendégül várták a királyt, ki megígérte, hogy a hadgyakorlatok után meglátogatja Deb- reczent. Igen mozgalmas élet volt akkor Debre- czenben. Az érkező vonatok ezerszámra ontották naponta a sok vidéki embert, kiket kizárólag a király láthatásának gondolata mozdított ki mindennapi elfoglaltságuk köréből- Senki meg nem számlálta az egybegyült népet, de bátran tehető annak száma 40—50,000-re a város törzslakosságán kívül. Minek Írnám le az ünnepély pompáját a zászlódiszben úszó várost, a délezeg paripákon büszkélkedő, festői ruhába öltözött, nyalka ban- déristákat? Hiszen mindenki elképzelheti azokat, aki már életében látta valamikor, hogy milyen büszkeségteljes szeretettel fogadja a magyar nép a maga koronás királyát. . . . A vasúti állomásnál történt a hivatalos fogadtatás. A református egyház nevében Kiss Aron, a mostani debreczeni püspök fogadta a királyt, kinek bámulatos emlékező tehetségéről j teszen bizonyságot, hogy visszaemlékezett a ka- | rakterisztikus arczu kálvinista papra és azt is megmondta: évekkel azelőtt hol találkoztak először. Kiss Áron még akkor helyettes püspök volt, ő felsége pedig 60 éves daliás katona, Ki úgy ült a nyeregben, mint egy gyertyaszál. Ma mind a ketten megroskadtak az idő súlya alatt. . . A király talán nem volt teljes bizalommal -a rebellis Debreczen iránt, vagy mi lehetett az oka, csakhogy olyan kocsin tartotta bevonulását amely egész testét vállig elfedte. Távozásakor már egész nyilt kocsin ült. Nem is csoda e hirtelen változás, mert nem lehet kibeszélni azt a rajongó szeretetet, amely őt egész debreczeni időzése alatt körülvette. Most térek már át elbeszélésem tulajdon- képeni tárgyára. A bevonulásnál József főherczeg kocsija jött közvetlenül a királyt szállító városi ötös fogat előtt. Mikor a sokaság meglátta a népszerű főherczeget, egetverő éljen-ria- dalomban tört ki mely szűnni egyáltalában nem akart. A főherczeg jobb kezével köszönőleg is, csillapitólag is intett, baljával hátra mutatva, mintha mondta volna: »Köszönöm, köszönöm szeretett magyarjaim! De most a királyt illeti a legfőbb tiszteletet éljenezzétek!« Persze, hogy ő felségének is bőven kijutott az éljenből, alig győzte megköszönni a szives ovácziót, jobb keze úgyszólván az egész utón sapkája szélén i pihent. . .. Ha jól emlékszem, a honvédség a székelyhídi nagy gyakorlatokon is kitüntette magát. József főherczeg bizonyára a látszatát is kerülni óhajtotta annak, mintha benne a honvédfőparancsnokot üdvözölték volna a magyarok a legfőbb hadúr jelenlétében. De hát a' nép száját befogni nem lehetett, annyival inkább nem, mert a tüntetés^csupán a magyarérzelmü főherezegnek szólt. O felségének még bizonyára él emlékezetében a nagyerdőre tett kedves kirándulás a kis vonaton, a virágot hintő debreczeni lányok és a tengernyi nép, mely között ő biztosabban érezhette magát, mint fényes palotája bármelyik termében. Pedig oly közel volt a felséges úrhoz a felséges nép, hogy akár kezünkkel érinthettük volna molnárszin kabátját, . . . Hej! ha most kedves rokona, ami szeretett főherczegünk elhunyta alkalmával eszébe jutván a vele együtt töltött idők, visszaemlékeznék egyszersmind a magyar nép önzetlen sze- retetére is, melylyel felséges személyét mindenkor környezé és ezt a szeretetet tekintené a Habsburg-család legfőbb kamatozó tőkéjének, be hamar jóra fordulna a mai áldatlan állapot.. . I. K. r
