Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-15 / 6. szám
_L IX1_ évfolyam. 6_ szám. 1005. IVTárczivis 15. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nán&sy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK.-----------------------------------------------7W» Ső t inkább szükséges a honfi szivélk? * lángját legalább esztendőben egyszer magasra fellobogtatni, glorifikálni az egyező akarat diadalát, mely 1848-ban vér nélkül vívta ki a maga igazait. Szükség feleleveníteni a szenvedéseket is, mintegy tanítva ezáltal a mai elanyagiasodott nemzedéket arra, hogy a hazáért semmi áldozat sem lehet nagy Szükséges a márczius 15-ének megünneplésével a legtermékenyebb talajt: az ifjúság szivét megmunkálni és teleszórni azt a hazáért való lelkesülés magvaival, mert szántás és vetés nélkül termést sem várhatunk, vagy ha igen: úgy legfelebb tüskét és bozótot. Azért, ha a kikelet enyhe fuvalma véHa a tél zord fagya a nap meleg csókjára engedni kezd, elolvad a hó, leve- tik jégpánczéljaikat a folyók, kidugják fejeiket a zöld füvecskék az áldott anyaföld - bői és megjelen a hóvirág, a kökörcsin. . . Az erdők vadai a sok nélkülözés után vidáman czikáznak, a lég dalnokai hálaimát zengenek a mindenség urának . . . Ilyenkor azt mondjuk: itt a tavasz és mindnyájan örvendünk. Vájjon miért van az, hogy ember és állat, fák, füvek és minden virágok, folyók és patakok egyaránt örömmel üdvözlik a tavaszt? Ennek oka: a szabadság, mit magával hozott mindeneknek! Ha ily kedves, ily váfva-várt a természeti tavasz, mennyivel kedvesebb, óhajtot- tabb a lelki tavasz, a szellemi megújulás. . . Nekünk volt egy ilyen lelki tavaszunk, mely a szellem békóit zúzta össze, feloldozta a bilincseket, miket a zsarnok önkény a lélek szárnyaira rakott. Rég volt ez a tavasz! Akik ifjúságuk idején látták hajnalhasadását, ma már javarészben pihennek a sírban, vagy pedig mint aggok, elfáradva czipelik az élet terhét s maholnap nem lesz közölök senkisem! 1848 márczius 15-én esernyők alatt született meg Magyarország szabadsága; a természet előre siratta az újszülöttet s mintegy előlegezte azt a tengernyi könnyet, mely annak vérbefojtását követé. Ha visszagondolunk az ádáz harczokra, miket a boldogságunkra áhítozó rut irigység miatt vívtak meg apáink, elszorul a szivünk annak a pusztulásnak emlékére, mely temetővé változtatta hazánk földjét, melyen üldözött vadként bujdosott a magyar. És mégis! Az a sok vér, az a sok könny, melyben megfürdött a békében született szabadság, nem szorítja vissza örömérzésünket, nem lohasztja lelkesedésünket ma sem, midőn elérkezik márczius Idusa. Az aggódás, a tétovázás helyett százezrek ajakán zendül fel az ének, mint egykor, a csaták tüzében : „Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni!“ Oh, az az elszántság, az a halált megvető lelkesültség, melynek csak puszta emléke is sebesebben hajtja vérünket, mutatja legjobban, mily öröm kelt a lelki tavasz nyomán a szivekben 1848-ban. És ma, ha a sors ismét súlyos megpróbáltatások elé állítana bennünket, ismét csak eímennénk, ha jönne a szellem-hazából az üzenet, hogy megvédelmezzük legdrágább kincsünket : szabadságunkat! Hála Istennek, hogy ma erre gondolnunk sem kell azzal n hittel, hogy az ultima rátióra lenne szükség. Küzdenünk kell ma is a szabadságért, önállóságért, de a szellem fegyvereivel, az igazság meggyőző hatalmával. És ezen küzdelemben mindjobban közelednek egymáshoz a honfiak s összetartásuk kell hogy képezze azt a szilárd falat, melyen minden ármánykodás megtörik .......... So kan talán unalmasnak, elcsépelt dolognak is tartják ma már a szabadság ébredésének évenkinti megünneplését. Pedig ez unalmassá csak a sivár, Önhaszonlesö lelkek előtt válhatik, azt a magasztos ideált, mely ennek emlékéhez fűződik, elcsépelni soha nem lehet. gigsuhan a tájon, hirdetve a tavaszt, a természeti szabadságot, emlékezzünk a lelki tavaszról, a szellemi szabadság születéséről is és ünnepeljük kegyelettel márczius Idusát! Életmentés. Irta : dr^Fodor József. Sebesülés. Szerfölött sokféle seb is érheti a testet; pl. metszés, szúrás, lövés, harapás, roncsolás, égetés stb. Sebesüléseknél az első és legfontosabb tünemény, amely figyelmet érdemel és segítséget kíván: a vérzés. A seb vérzése eredhet: verő érből, visszérből, az ezek hajszálfmom hálózatából, vagyis a hajszál erekből. A verőeres vérzést a kiömlő vér világos piros színéből, továbbá abból ismerjük fel, hogy a vér lüktetve áramlik ki a sebből; a lüktetés oly gyorsaságú, mint a sérült szivének verése. Ha a megsebzett verőér eléggé felületesen fekszik, akkor a vér Ívben fecskendezve ömlik ki s ez a fecskendezés is lüktetve történik, A verőeres vérzés igen veszedelmes, mert önmagától ritkán áll meg és mert — ha nem csillapítják — gyorsan okozhat elvérzést s enTavasz szellője. «T’avasz szellője lengedez körül . . . Itt a kikelet, a szivünk örül. Kiengedett a föld kemény figya, Eltűnt, elolvadt a zord tél hava. Rügyet fakaszt a meleg napsugár, Remél a gazda: bő termésre vár. Tavasz szellője, ne légy csapodár! Csordultig van már az üröm-pohár, A honfi szive búval meg tele, Ne inczelkedjél, ne játsz hát vele. Ha már elűzted a zordon telet. Óh súgd fülébe: »Itt a kikelet!« Reményed meglesz, bőtermésre várj. Amerre majd lépsz, virul a határ. Hazádnak egén derült fény ragyog, Előhirnöke ime : én vagyok! És hogy ajkadról ne halljak panaszt, Reád árasztom a legszebb tavaszt. Tavasz szellője: igy suttogj, beszélj, Hazánk sorsáról szebb jövőt regélj. Szállj ! Szállj keresztül völgyön, bérez fokán, Szegényes kunyhón, gazdag palotán, Ihlesd meg lelkét, felettünk ki áll, Hogy egyetértsen a nép és király. És ha majd onnan visszaszállsz felénk, Hozz nekünk vigaszt, reményt önts belénk, Hogy az országos pártos harcz után Békeség lesz már odafent Budán . . . Virul e honnak mindenütt tája, Rügyet fakaszt a ..szabadság fája.“ Tavasz szellője, ma lágyan dalolj. Hogyha csüggedünk hát felénk hajolj, Szálljon keblünkbe édes illatod, Mert ahol te ringasz, virág fakad ott . . . Éleszd hát szivünk leghőhb óhaját Lássuk virulni ezt a szép hazát! Julius. I m a.*) Irta s elmondta 1905. márczius 15-én Nagy Lajos ev. ref. lelkész. Felséges Isten! szerető édes atyánk az ur Jézus Krisztusban ! Ki szóltál hajdan a próféták által a te népedhez, szóltál aztán szent fiad, az ur Jézus állal az egész emberiséghez, a te földi gyermekeidhez, téged keres,benned bizólelkünk is. Hiszen te mondád isteni fiad által ama boldogító igéket: »hérjetek és megadatik, zörgessetek és megnjiittatik.« E bitben száll feléd hő imánk, az est alkonyán az édes éjjeli nyugalomért, e bizalommal emelkedik szivünk feléd a reggel jótevő fényénél, kérve téged minden lelki és testi áldások atyját, hogy ádd meg munkánkat, miket szent neved dicsőségére, magunk s mieink hasznára, szent egyházunk s drága hazánk javára viszünk véghez. *) Tekintettel országunk jelen állapotára. — N. L. Tőled van, jó atyánk! mindenünk. Te adtál lelki s testi erőt. Te adtál lelkünk megváltására Idvezitőt, te fogadtál be létünk hajnalán anyaszentegyházunk kebelébe, te adtál hazát a hontalannak. Te adtad nekünk is e szép hazát, mely minket szült, mely ápol s majdan hamvainkat takarja. Te oltalmaztad, védted számunkra e bont, oly sok balsors, annyi viszály között mindeddig te tartottad meg számunkra. Oh jó atyánk! ezredéves történelmünk mennyi sötét, gyászos lapot, ugyanannyi vagy tán több ragyogó lapot mutat. Nemzeti múltúnk egyik fényes, kiemelkedő ragyogó pontjává tetted te az 1348-ik évi márczius 15-ikét, melynek emlékét ma szent lelkesedéssel, hálás kegyelettel ünnepeli minden igaz magyar, mely napért ma annyi buzgó fohász száll feléd, magyarok Istenéhez. Oh atyánk! minden népek s nemzetek Istene vagy te, igy tanuljuk, igy ismerjük szent fiad kijelentéséből. Nem mondjuk azért, nem kérünk arra, hogy tégy kivételt érettünk, hogy szeress minket jobban, mint más nemzetet. Nem! csak arra kérünk, áldj meg minket minden teelőtted jogos törekvésünkben, csak azért esdiink, hogy szeressenek minket is más népek, hogy vesztünkre ne törjenek. Mindentudó Isten! te tudod, a magyar nemzetünk újjászületésének, ébredésének, szabadságának s ezzel szellemi és anyagi jólléte,
