Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-15 / 6. szám

nek következtében halált. Az élet mentésére legfontosabb feladat, hogy a vérzést megállít­suk, vagy legalább is csökkentsük addig, amig orvos érkezik. A vérzést csillapítja, ha a megsebzett eret összenyomjuk. Minthogy pedig a verőér a szív­től kapja a vért, ennélfogva a seb közelében, de a szív felé eső részén kell a sérült testrészre — még pedig a csont felé — nyomást gyako­rolnunk, hogy a benne foglalt megsebzett eret összenyomván, a vérzést megállíthassuk. A nyo­mást tapogatva kell alkalmaznunk, amig észre- veszszük, hogy a nyomás közben a lüktető vér­zés megszűnik. Ha a jó helyet eltaláltuk, t. i. ha a megsebzett eret a seben felül összenyom­tuk s ily módon a vérzést megállítottuk, vagy csökkentettük, addig kell a nyomást az érre folytatni, mig az orvos megérkezik. Az eret nem kell túlságos erővel benyomni, mert elfáradunk s másrészt: nagy fájdalmat okozunk. Lehet az eret ujjainkkal lenyomni, lehet azonban más tárgygyal is, pl. összegöngyölt ruhával, vattával. Ha kifáradott a mentő a munkában, más váltsa fel; eme felváltásnál vigyázni kell, hogy a kéz vagy a lenyomó tárgy jó helyen maradjon. Néha ismételt próbálás ellenére sem sike­rül a vérző eret megtalálni és azt eléggé le­nyomni. Ekkor egészen tiszta kézzel benyúlunk bátran a sebbe s ott ügyekszünk a megsebzett és vérző verőeret újunkkal befogni, összeszori- tani. Ha pedig akkor sem bírjuk a vérző eret megkapni, akkor az egész sebesült tagot össze- szoritjuk a seb és a szív között, tehát a seb fölött, mig a vérzés megáll. Kézzel nehéz oly erősen összeszoritani a vastagabb tagot, hogy a vérzés megálljon, azért inkább eszközöket használunk e czélra. Az Es- marc-féle rugalmas kötöző hiányában tenyérnyi széles szalagokat hasogatunk valami erős vászon­ból, szövetből s azzal sokszorosan és erősen körülkötjük, körülszoritjuk a tagot a seb fölött. Ez a körülszoritás jobban sikerül a felsőkaron, meg a czombon s az ujjakon, mint a két csont­ból álló alsó karon és alsó lábszáron. Ha elég erős a beszoritás, akkor lüktető a vérzés s a tag halvány és hideg lesz — ha nem elég erős, akkor a vérzés egyre tart s ekkor a tag elkezd dagadni. Leszorítva csak egy-két órán tarthat­juk a tagot, amig a gyorsan hivott orvos meg­érkezik ; ha tovább áll leszorítva a tag, elüsz- kösödhetik. A vérzés csillapítására az is hasznos, ha a sebzett tagot magasra tartjuk s jeges vagy hi- j deg vízzel borogatjuk. Kicsiny vefőér rövid idei összenyomásra néha magától megszűnik vérzeni. Erről meg­győződhetünk, ha a nyomást lassankint eny- I hitjük s a vérzés nem mutatkozik többé Az ily eret azután nem szükséges tovább lenyomni, azonban szemmel kell kisérni, mert a vérzés váratlanul újból megindulhat. Némely sebzett verőér az orvos bekötö- zése után a 3-ik, 4-ik napon újra elkezd lük tetni, vérezni. Ekkor újra úgy kell lenyomni, megalapításának hajnala volt egykor, 57 évvel előbb a nap, melynek ma emlékét ujitjuk meg szivünkben. Oh mennyi édes reményt, mennyi szép kilátást fűztek e naphoz a honfiúi szivekben ! S az édes remény után mennyi keserű csaló­dás következett 1 Elnyomták, — hatalmas ellenség nyomta el a nemzet igaz s jóságos törekvését. Hősöket állítottál harczba, vittél csaták füzébe, akik a nagyszámú ellennel nem küzd- hetvén, vérükkel áldozlak nemzetünk oltárán. Elhullottak, elestek ők, a hősök, a nemzet legjobbjai leltek a honnak a honfiak által min­den időkre bálványozott, soha feledni nem tudó vértanúi. Jó atyánk ! ez igazakat, e hősöket állítod ma elénk, most, amikor régi bajunk, az erő­szakos hatalom a pártviszálylyai kezet fogva, ál) a jobb sorsra érdemes nemzet előhaladásá- nak útja elé. Kérünk, esdve kérünk égi atyánk! ha va­laha adtál, most adj e nemzetnek lélekben ki­váló bölcseket, önzetlen jeleseket, kik elnémítva szivükben a hiúság, földi dicsőség vagy anyagi haszonért lobogó szenvedély liizét, leikök min­den erejével munkálják e haza anyagi és er­kölcsi jóllétét Hajtsd e nemzethez az uralkodó atyai szi­vét, hogy nem hallgatva gonosz tanácsadókra, szeresse az ő hozzá hűséges magyar népét. Tárd fel koronás királyunk előtt e nem­zet csak közelebbi 4 százados történelmét, hogy Felsőbányái Hírlap mint a friss sebet s gyorsan orvost kell hívni. A vért a testből a szívbe visszavezető erek­ből származó vérzést abból ismerjük fel, hogy a vér sötétpiros és egyenletesen — nem lük­tetve — foly. Ilyen vérzésnél is első feladatunk a vér­zést meggátolni, amig az orvos jön. A vérzés gátlására a sebesült tagot ma­gasra helyezzük és a vérző sebet összenyomni ügyekszünk. Minthogy pedig a viszerek a test­ből a szív felé vezetik a vért, azért a viszér vérzésénél nem a seben felül, hanem alul, — a tag vége felé -- kell nyomást gyakorolni. Ha nem bírjuk igy csillapítani a vérzést- akkor ugyanúgy járunk el, mint a verőeres vérzés­nél : vagyis tiszta kézzel a sebben nyomjuk össze a vérző eret s ha ez nem sikerül, akkor az egész tagot a seb alatt szorosan körül kö­tözzük. Levágott, összeroncsolt kezek, ujjak, lá­bak vérzését úgy csillapítjuk, hogy a sérülé­sen felül a tagot egymásra rakott vászon vagy egyéb szalagokkal többszörösen és szorosan körülkötjük, amig a vérzés eláll. Sebesültek ápolása. Mindennemű sebet kü­lönösen a tisztátalanságtól kell ótalmazni és csakis egészen tiszta ruhával, vattával bekötni. Ha nem bizonyos, hogy a viz vagy a ruha tiszta, czélszerü előbb felforralni, kifőzni és ki­hűlés után használni. Különösen kei ülni kell az u. n. vérzés-csillapitóknak, minők pl. az arnica, Vas-chlorid, pókháló, a tapló stb., a sebre fel­rakását. Ezek a tárgyak csillapítják ugyan a kisebb vérzést -- amely különben magától is eláll, kivált ha a sebet egy kis türelemmel összeszoritjuk, hidegen borogatjuk és magasra fektetjük -- azonban azok a szerek gyakran izgatják a sebet úgy, hogy gyuladást okoznak, sőt a pókháló mindig, a tapló pedig akkor, ha nem egészen tiszta, befertőztetik a sebet, s ez által sokkal nagyobb veszedelmet okozhatnak, mint maga a vérzés. Az erős vérzés következ­tében a sebesült néha elájul, halotthalvány lesz, arczán verejték ül, lélekzete, érverésé elgyen­gül s eszmélete elhagyja. Ilyenkor hanyatt, alacsony fejjel kell le­fektetni a sérültet, arczát hideg vízzel mossuk, ruháit nyissuk fel, a vért a tagokból a szív felé kell hajtani oly módon, hogy a tagokat lassan a törzsök felé kenegetik. Ha eszmél a sérült, levest, tejet, kevés jó bort, konyakot kell adni Ájulás közben gyakran magától meg­áll a vérzés, föleszmélés után azonban újra meg­indulhat, azért nem szabad a föleszméltet ma­gára hagyni. (Folyt, köv.) Az ipari munkások jövője. A társadalom jóllétének legelső föltétele az, hogy. annak minden egyes rétege, minden egyes tagja az élet bármely válságai között is tisztességesen megélhessen. Ez az alapja a tár­sadalom békéjének és ennek az eszmének a megvalósítása a legfontosabb föladatok egyike A munkásosztály barátai, akik szeretettel. jes érdeklődéssel nézik a szegény dologtevő emberek küzdelmeit és ezer baját: a saját leg­bensőbb óhajtásaikat látják életrekelni abban az egész országra kiterjedő szervezetben, amely lassan bár, de biztosan halad kitűzött czéljainak megvalósítása felé. A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletéről szólunk, melyet ezelőtt 12 évvel a fővárosi munkások teljesen önerejükből létesítettek. Ki győzné fölsorolni mindazon oko­kat, melyek ezen intézménynek szükséges vol­tát bizonyítják ? Az iparost és munkást, aki életét addig, mig dolgozni bir, szorgalmas munkában a min­dennapi kenyérért való nehéz, sokszor sikerte­len küzdelemben tölti el, öreg napjaira a leg­irtózatosabb nyomor fenyegeti. Amig ereje el nem fogy, verejtékes mun­kában telik el ideje; küzd, fárad, mig csak bir. És mikor keze reszketni kezd, mikor idő előtt megvénül, elerőtlenedett kezéből kihull a ke­nyérkereső szerszám : hát akkor egyszerre el­ejti a végső fonalát is annak a reménynek, hogy kenyere lesz holnap. A dolgozó eszköz helyébe kezébe veheti a koldusbotot. Csak a könyörület ad, ha ugyan ad, egy falatot az el­gyöngült, kifáradt munkásnak. Annyiszor emlegetjük ezeket a keserves siralmakat és mégis olyan kevesen akarnak igazán tenni is valamit ezek megszüntetésére, hogy a munkálkodó ember nyugodtan, borza­lom nélkül tekintsen a jövőbe! A munkásosztály körében vannak már mindenütt betegsegitő pénztárak, melyeknél a tagság kötelező és találkozunk helyenkint a baleset elleni biztosítással is. Bál mindezek igen fontos és áldásos működést fejtenek ki, de hi­vatásuknál fogva csakis betegség vagy baleset idejében nyújtanak segítséget; de nem védik meg a munkást abban az időben, midőn munka­erejének teljes kimerülése miatt rokkanttá lesz, vagy aggkora miatt többé dolgozni nem bir. A munkásosztály, érezve elhagyatottságát, végre is a saját erejéből megalkotta Budapes­ten 1893-ban a Magyarországi munkások rok­kant- és nyugdijegyletét. Az egyletnek a belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabályai a lehető legszabad- elvübb rendelkezéseket tártalmazzák. Tagja le­het az egyletnek minden munkás, iparos, ke­reskedő, tisztviselő vagy bármely más rendes foglalkozással biró férfi és nő egyaránt kor­különbség nélkül és orvosi vizsgálat mellőzé­sével. Iparostanonczok is beiratkozhatnak A kedvezményes behatási dij személyenkint 1 korona 20 fillér. A tagok 20, 24 vagy 30 fillér heti illetéket fizetnek. Ennek pontos fizetése fejében a tag, ha tiz évi tagság betöltése után a saját keresetforrásul szolgáló foglalkozásában valamely baleset, testi vagy szellemi elgyön- gülés, vagy aggkori gyöngeség küvetkeztében munkaképtelenné válik: 8'40, 980, illetve 11 korona 90 fillér rokkantsegélyt kap hetenkint élete végéig. Annál kedvezőbb a tagra nézve, minél később válik munkaképtelenné, mert a tagsági év arányában a segély is emelkedik. lássa, olvassa annak lapjain, mily hűséggel volt e nép mindenkor — még a megpróbál latás nap­jaiban is — földi uralkodójához. Győzd meg arról, hogv a milliókat számláló nemzetnek van­nak jogos törekvései, melyeket elnyomni nem lehet uralkodói feladat. Győzd meg arról, hogy a nemzetnek önérzetét eladni annyi, mint éle­téről hmondani, annyi, mint meghalni. S ha meggyőzled erről az uralkodó szi vél: fordulj e nemzet különböző ajkú, külön­böző hitfelekezelü, különböző gondolkozásu fiai hoz. Értesd meg. hogy mindazoknak, kik e ha­zában hazát talállak, nem lehet, nem szabad más törekvésüknek lenni, mint kinek-kinek te­hetsége szerint e hazát szabaddá, nagygyá, di­csővé tenni, ennek külső s belső jóllétén mun­kálni. Imádjunk bár léged különböző templo­mokban, különböző szertartás szerint, emelked jék bár szivünk fohásza más-más nyelven feléd, de egy érzelem, egv akarat fűzzön össze mind­nyájunkat Legyen előttünk legfőbb kölelesség. a te akaratod teljesítése, legyen előttünk leg­főbb törvény a szeretet nagy parancsának tel­jesítése. Cselekedő, atyánk! hogy ne azokat keres­sük, amelyek minket elválasztanak, hanem melyek egyesítenek, azokat szeressük. Oh atyánk! te jól látod, hogy ha volt va­laha szüksége e nemzetnek az önzéstelen ha- zafi-szeretel munkálására, ha volt valaha szük­ség, hogy nemzet és koronás fő egymást meg­értsék, hogy király a nemzeti jogos kivánal­maknak ne elnyomója, hanem előmozdítója le­gyen; ha volt valaha szükség, hogy itt e hazá­ban minden felekezeti párloskodás megszűnjék, hogy a fejedelem ne eilipró zsarnoka, de mint te rendelted, népének anyagi, szellemi és erköl­csi jóllétét munkáló atyja legyen, ma van szük­ség, hogy egyik felekezet ne emelje fejét a má­sik felett, hogy még emlékezetéből is kitörölje ama sötét, gyászos időket, midőn egyik üldözte, ölte a másikat csak azért, mert az nem az ő szertartása szerint imádta Istenét. Oh atyánk! ne engedd többé, hogy betel­jesedjék ama bus profetia: »Eljö az idő, mi­dőn valaki titeket megölend, azt állítja, hogy isteni tiszteletet cselekszik.« On atyánk! lobogtasd szent fiad evangyé- liumának fényét legalább a te szent fiad nevé­ről nevezett keresztyének közt. Cselekedd, hogy ne csak ajkunkon hordozzuk a vallás parau- csait, hanem hassa át szivünket, lelkünket a krisztusi szeretet nagy törvénye. Cselekedd atyánk, hogy kik szent fiad nevéről neveztetnek, ne csak mellüket verve — miként ama farizeus — mondják, hogy ők különbek más embertár­saiknál, hanem jócselekedeteikkel mutassák meg krisztusi hilöket. Cselekedd, hogy a ke­resztyének ne legyenek cselekedetben rosszab­bak mint a zsidók, avagy mint a pogányok. Adj jó atyánk áldást e honra! Adj hitet, adj szeretetek adj jó reménységet, adj jó bé- keséget! Amen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom