Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-04 / 1. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv­nyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. 1905. Az idő homokóráján ismét leperegtek egy évnek napjai. Az 1904-ik esztendő át van adva a múltnak s helyet aoott egy uj bizonytalan esztendőnek. A lefolyt év nyara a maga rettenetes szárazságával éreztetni fogja káros hatását ez uj esztendőben. Már most is nagy a drágaság. Az élelmi szerek ára folytonosan emelkedik, a nép jövedelme ezzel szemben fordított viszonyban áll, amiből csak Ínség és nyomor következhetik. Az idő előhala- dása szerint ez mind érezhetőbbé és elvi­selhetetlenebbé fog válni. Ez a képe az 1905-ik esztendőnek gazdasági szempont­ból. Ez fogja éreztetni a maga nyomasztó hatását minden téren, tehát egyátalában nincs kilátásunk boldog ujesztendöre. Hazánk politikai viszonyai is a lehető legrosszabbak. A pártok ádáz dühvei néz­nek egymással farkasszemet, el vannak ké­szülve a legerősebb küzdelemre, hogy dia­dalra emeljék a maguk igazait. Az egész ország forrong, mint egy kitörni készülő vulkán s ki tudja, minő meglepetéseket rejteget a jövő? A föld népe teli választás elótt áll, mely bizonyára nem fog szűköl­ködni izgalmakban. Zavarok a gazdasági, zavarok a poli­tikai eletben, bizalmatlanság az emberek között, a kenyérharcz kiélesedése szomo­rúvá és kietlenné teszik a jövendőt reánk nézve s attól jót egyátalában nem várha­tunk. A világkoncertben két hatalmas nép csatakiáltása zeng, ezek el vannak készülve egymás kipusztitására. 1903-ban a búr há­ború, 1904-ben a japáni volt a népek ér­deklődésének központja. Ott elpusztult s leveretett a maroknyi hős nép; ki tudja: itt kié lesz a diadal. Mindenütt a féktelen ha­talomvágy vezeti a támadok fegyverét. Az ember ezekben a véres csatákban telhetet­lenebbnek bizonyul az erdők vadainál. . . Ezen ország- és világszerte uralkodó zavaros állapotokkal szemben városunk az elmúlt esztendőben a békés, haladás derűs képét mutatta. Korszakos alkotások léte­sültek, melyek által beilleszkedtünk a mo­dern vidéki városok közé. 1904-ben kezdődött meg és fejezte­tett be a nagybánya'—felsőbányái vasút építése, mely mindnyájunk régi óhajtása volt; elkészült a vízvezeték s ma már szin­tén működésben van ; ezekkel kapcsolatban a fürdő és vágóhíd is ma-holnap befeje­zést nyernek s átadhatók lesznek a köz- használatnak. Az elmúlt esztendőben lett engedé­lyezve a Nyires-erdö kiirtása és annak gyümölcstermelési czélokra leendő felhasz­nálása. E czél előmozdítására szolgáland az a 15 holdas csemetekert, mely ezen erdő területén ez évben már megkezdi működé­sét. Óhajtandó lenne, ha ennek kezelésére és vezetésére oly szakembert állítanának, aki tudásával es ügyszeretetével városunk határában mintegy u'jaalkotója lenne a gyümölcstermelésnek és azt oly mederbe terelné, hogy rövid időn egyik főágát ké­pezhetné a megélhetésnek. Ez évre maradt a városon keresztül a fővölgyi zuzókig kiépítendő iparvasut és a fernezelyi szárnyvasut létesitése, amelyek hivatva lesznek a nagybánya— felsőbányái vasút jövedelmezőségét oly fokra emelni, hogy első helyet foglaljon el az ország vi­cinálisai között. A város erdőinek mennél jövedelmezőbb kihasználása szempontjából ez évben egy faipari telep felállítása válnék szükségessé, hogy ne legyen a város arra utalva, hogy fakészletét árverésen értékesítse s azon aztán a vevők nyerjek meg azt a hasznot, Krónika a múlt évről. Lefutott hát megint homokja egy évnek, Elértük határát bizonytalan révnek; De mielőtt sajkánk kikötőbe jutna, Egy visszapillantást vessünk még a múltba. Január milyen volt? Kezdjük meg hát ezzel. Megkezdődött biz’ az egy nagy kutyaheczczel, Pusztult itt a sok eb: veszett meg nemveszett, Mi felett azután két ur összeveszett. Erről folyt a beszéd a befagyott jégen, Meg társas vacsorán, szombati estéken. Február-ban vig volt »Polgári-kör« bálja, Bátyustól is zúgott a vendéglő tája. Róth Mihálynak kigyult a fűszeres boltja, Buttyánt agyonverte Dákher Lajos botja. De mindennél szebb volt egy nemes ur tette, rMert ezer koronát a közczélra tett le. Márezius idusán volt ünnepi pompa, Tartottuk délelőtt a »magyar templomba« ; Este »Koronába« meg »Polgári-körbe« Ittunk az ex-lexre díszes társaskörbe. De azután hamar végrehajtót lestünk; Végén városatyák mellett korteskedtünk. Hogy bejusson Imre, huztuk az istrángot, Végül kiköltöttünk egy csomó pisztrángot Április-ba ez mind halastóba jutott. Beköszöntött a sztrájk, a vasút nem futott. Vájjon mi hir Budán? Ez a világ hány hét? Egy egész héten át lestük Petrusánnét. Május-ban azután ő csinált egy sztrájkot. Egy kis tűzi lárma szegénynek megártott. | Nevezetes e hó furcsa számadásról, Betörés, lopásról, rabló támadásról. Ám aki olvassa, majd el ne riadjon, Ritkán esik itt meg; az sem rémes nagyon. Junins-ban vasút, meg a vízvezeték Kidolgozott tervét, munkálatba vették. Majd a nagyvendéglőn terveztünk építést, Fizetett sok Jött-ment« busás telepítést. Ev. ref. tanítóknak itt volt nagy gyűlése, Sok vendégvárónak volt kis felsülése. Julius-ban itt járt megyénk főispánja, Lobogó díszt öltött egész Felsőbánya. A nagy fogadóban adtunk nagy ebédet, Ünnepeltük a sok illusztris vendéget. Augusztus havában végre elérkezett, Hogy láttunk az égen egy kis felhőzetet De bármilyen nagy volt a nyárnak aszálya, Azért jól sikerült az ifjúság bálja. Kárpát-egyesület oly közgyűlést tartott, Három napig jártak hegyet, völgyet, halmot. Város pénztárosi csendben jubiláltak. Hogy immár tiz évet híven leszolgáltak. Jó Vagányi Kálmán meg harminczba hágott, Azért szerkeszté a «Nevető Világot«, Hogy meg emlegesse aki elolvassa, A sok kaczagástól, görcsöt kapjon hasa. Szeptember hónapban nyaralók távoztak, Akik az idénybe sok örömet hoztak. Elismerést kapott lovag Szigineth Károly, Hogy e kis városban oly sok ügyet pártol. amit egészséges körülmények között a vá­rosnak kellene nyernie. Okszerű gazdálkodás mellett Felsőbá­nya városnak kilátása lehet a múltban ki­fejtett tevékenység alapján olyan jövőre, mely sok embrióban levő vágyat és reményt van még hivatva életre kelteni s a várost a haladás utján tovább vezetni. így a ked­vezőtlen évek daczára is eljöhet az idő, mikor városunk népe uj és biztos kereset- források birtokában megelégedett és boldog leend. Az üzlet birodalma*) Irta : Gellóri Mór. Még néhány évvel ezelőtt Amerikát tekin­tettük az ígéret földjének, aki vagyonról álmo­dozott, áz Amerika felé vitorlázott, mert ott termett a sok fényes existenczia, a sok pénz, kincset érő vagyon és ami ezzel összefügg. És aki Amerikába kiment, lassan-lassan arra a meggyőződésre jutott, hogy ott kizárólag a komoly, kitartó, erős munka révén lehet bol­dogulni. Hozzájárul ugyan a munka érvényesíté­séhez a leleményesség, ötletesség, körültekintés de mindennek a bázisa a minden keresetforrást és üzleti érdeket kiaknázó munka. Ez tette nagygyá, hatalmassá Amerika iparát, ez aknázta ki minden szükségletnek a kielégítését és ez tette bátorrá, vakmerővé, vállalkozóvá a munka fölött rendelkező tökét, amelynek csakhamar szűk lett a nyolczvan millió fogyasztóval rendelkező Ame­rika; többet, sokkal többet akart meggyőzni a szívós, kitartó munka és kivetette hajóját az egész czivilizált és nem czivilizált világ fogyasz­tási területeire. Lassan-lassan a versenyképes európai álla­mok azon vették észre magukat, hogy Amerika roppant erőfeszítéseket tesz termelésének töké­letesítésére ; óriási sovinizmussal veti magát a nála hiányzó uj és uj iparágak művelésére és okos előrelátással igyekszik egyik kezével meg­hódítani a termelés minden területét, másik ke­zét pedig ráteszi Európa és a többi világrészek szükségletére. A munkát és a munkást megbe­*) Szerző most megjelent könyvéből: Egy ameri­kai világkiállítás körül. Kiadja Singer és Wolfner. Ugyané közgyűlés tárgyalta, hogy fizet Minden házi gazda, aki iszik vizet, Vizvezeték-adót: egy-egy koronácskát, Akár palotát bir, akár kis házacskát. Volt, aki ezellen egy kicsit duzzogott, De arra a mély sáncz nagyokat durrogott. Október-ben kivált olyan volt e város, Mintha Port- Artúrral lett volna határos. Mély árkokat vágtak a kemény kőzetbe, Úgy szólt a sok löveg, mint egy ütközetbe. Azután egy vagyont a földbe temettünk, Melyért majd megválik: milyen órát vettünk November elején aki nem volt félholt, Ki gyalog, ki kocsin a vasúthoz loholt. Lesték a legelső vonat robogását, Feldiszitett gépen zászló lobogását. De bizony gyászosan lengett a kokárda, Csak fekete füstjét látták, hogy okádta. És ami élénkké tesz ily ritka aktust, Sehol semmi banda, hogy ráhúzza a tust, Mikor a vendégek ide megérkeztek; Bizony ennél másutt nagyobb czé-czót tesznek. No de áldomásul, hogy bankettet adott, Sokáig éltették jó »Korvin« Jakabot. Deezember-ben vártuk: mit hoz a Mikulás? Lesz-e kemény a tél? Lesz-e nagy hóhullás ? De biz’ ami volt is, olvadásnak indult, Az ember a sárba, majdhogy belé nem fűlt, Kivált a környékén a sok szép diszkutnak, Amit köszönhetünk drága pénzért Knuth-nak, Pompás szerkezete egész vígan level,

Next

/
Oldalképek
Tartalom