Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-11-23 / 24. szám

_L XX- évfolyam. 24. szám. 1904. ISTo-veroL-ber,^af3^ ^ FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. 1 Előfizetésiára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a ! Egyes szám ára 20 fillér. b Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv­nyomdájába küldendők. i* A l:ip szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére iá Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. w Rendkívüli városi közgyűlés. l!)Oí. nov. 20. Tizenkét pontból álló tárgysorozat volt kitűzve erre a rendkívüli közgyűlésre, melyet Farkas Jenő polgármester d e. Vs 11 óra­kor nyitott meg. Jelenvoltak: a tisztikar részéről Spáczai Gyula jegyző, Bay Károly rendőrkapitány, Münnich Sándor gazd. ta­nácsos, Pap Márton számvevő, Háder Fe~ rencz pénztáros, Bernovits Emil ellenőr; a képviselők közöl Süssner Ferencz, Baumerth Károly, Burkárt Ferencz, Orbán Károly, Mikola A Gyula, Szalay László, Márjás György, Kerekes Sándor, Rettegi Károly, id. Szabó Károly, Szigyártó József, Smiilár Mihály, ifj. Szabó Károly, Tánczer György és Wider Lázár. A jegyzőkönyv hitelesítésére a tisztikar részéről Münnich Sándor, a képvi­selők közöl Mikola A. Gyula és Szalai László kérettek fel, a hitelesítés idejéül pedig f. hó 23-dikának d. u. 3 órája tű­zetett ki.. Farkas Jenő polgármester a napirend előtt bejelentette Kremniczky Albert kép­viselő halálát, ki 12 éven át töltötte be a vá­rosgazdái hivatalt. Javasolja, hogy az el­hunyt emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítse meg és részvétét az özvegygyei jegyzőkönyvi kivonatban közölje, mit a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadott. Áttérve a napirendre, felolvastatott özv. Báthy Sándorné kérelme, melyben azt kéri, hogy a városi pénztárban Csausz Ká­roly pénztáros halála után megállapított hiány miatt a fokozatos felelősség elvénél fogva őt, mint néhai Báthy Sándor pénz­tári ellenőr özvegyét és utódait terhelő kö­vetelés egészben való megtérítése alól ment­sék fel annyival is inkább, mivel az évek óta tartó birói eljárás folyamán több bíró­sági végzés igazolta, hogy Báthy Sándor­nak a pénztári hiány előidézésében része nem volt. Egy pótlólag beterjesztett kérel­mében azt az ajánlatot teszi, hogy ha a közgyűlés az előbbi kérelmét méltányolja, a hiány részben való fedezésére egyszer s mindenkorra felajánl a városnak 2000 ko­ronát, valamint 10 éven át visszatartott özvegyi nyugdiját s ezen felül megtéríti a perből származott összes költségeket. — A gazdasági és pénzügyi bizottság javas­lata olvastatott fel ezután, mely tekintettel arra, hogy a hiány felfedezését megelőző időben a városi pénztárnál a kelló ellenőr­zés nem volt meg s nem volt az sem meg­állapítható, hogy a felelős ellenőrzés elmu­lasztása és a kiderült pénztári hiány nem terhelt-e más tisztviselőket is, továbbá: mi­vel Báthy Sándor ellenőr oly csekély java­dalmazást élvezett, ami felelősségteljes hiva­talának meg nem felelt, sem pedig részes­sége feltétlenül megállapítva nem lett, az öz­vegy ajánl, tát feltétlenül elfogadásra ajánlja azzal, hogy az összegek befizetése után ezen kártérítési ügy özv. Báthy Sándornéval és gyermekeivel szemben teljesen rendezett­nek tekintessék s özv. Báthy Sándorné tel­jes nyugdíjban részesiitessék. — Süssner Ferencz a bizottság javaslatát igazságosnak és méltányosnak találva, ahhoz hozzájárul. Ezután a polgármester a törvény értelmé­ben elrendeli a névszerinti szavazást, mely­nek során a közgyűlés valamennyi tagja elfogadja a bizottság javaslatán, mit az el­nök határozalilag kimondott. Ezen határo­zat jóváhagyás végett a vm. törvényha­tósághoz és a belügyminiszterhez felterjesz­tetni határoztatott. A városi virilis képviselők összeírását teljesítő bizottság elnökévé Nagy Lajost, tagjaivá Burkárt Ferenczet és Orbán Ká­rolyt választotta meg a közgyűlés, hivatal­ból tagjai lettek a bizottságnak Pap Már­ton és Spáczai Gyula. A N’yires gyümölcsössé leendő átala­kítása tárgyában kelt belügyminiszteri lei­ratot, melyszerint a miniszternek az ingat­lan vagyon átalakítása ellen kifogása nincs, örömmel vette tudomásul a közgyűlés. A Nyires további használatinak intézésével az állami főerdesz meghallgatása mellett a ta­nács bízatott meg. Tudomásul vette a közgyűlés a belügy­miniszter rendeletét, melyben a vasút, fürdő, vágóhíd és vízvezeték létesítésére a város által felveendő 120 ezer koronás kölcsönt engedélyezi, hogy az a felsöbán/ai rész­vénytakarékpénztártól vétessék fel 50 év alatti, évenkinti 5766 K-ás részletekben történő visszafizetés mellett. Az állami építészeti hivatal által meg­állapított nyilatkozatot, melyben a város kötélezi magát az állami úttest átvágásai­nak eredeti állapotukba leendő visszahelye­zésére a vizvezeteki mü befejezése után, a a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Almer Károly es Lajos kérik, hogy a várost 1 megvett erdők egy részének, ne­vezetesen a felsövágás területének kihasz­nálására nézve a közgyűlés nekik két évi haladékot adjon. A közgyűlés a főerdész és a bizottság véleményének elfogadásával a kihasználásra a határidőt 1907. szeptember 1-ig a felső vágás területére nézve meghosz- szabbitja s megbízta a tanácsot, hogy az engedely kieszközlése iránt a kellő intézke­dést tegye meg. A fogyasztási adók megváltására vo­natkozó szerződést a közgyűlés szintén el­fogadta 1905—907. évre, a bérösszeg ugyan az eddiginél 1200 K-val magasabb, de a bértöbblet a városnak a fogyasztási adó- segélynél megtérül. Az erdóöri szabályzat tudomásul vé­tetett. Felolvastatott a bérkocsi-iparról alko­tott szabályrendelet, melyben az árak kö­vetkezőleg állapíttattak meg: Társaskocsi a vasúthoz vagy a vasúttól személyenkint 40 f, a kocsiban el nem helyezhető podgyá- szok rt darabonkint 40 f. Kétlovas bér­kocsi egész napra 8 K, félnapra 4 K, egy órára 1 K 40 f, temetesnel temetőbe ki és vissza 2 K, vasúthoz vagy vasúttól nap­Nevető világ. — Vagányi Kálmán adomagyiijteménye. — Ha e külső csínnal kiállított könyvnek a czimét nézem, elgondolkozom rajta: vajon léte­zik-e egyátalában nevető világ? Furcsa kérdés, hiszen kezemben a nyomtatott bizonyság. Sajnos,, a világ ma már csak nyomtatásban nevet, a szürke életben pedig sir, átkozódik, tiporja egy­mást az ember, sokszor a vérség kötelékeit is megtagadja egy darab száraz kenyérért. A társadalom minden osztálya elégületlen a maga sorsával, kis gyűlés, nagy gyűlés, kong­resszus egymást érik és mindenütt a helyzet javí­tása képezi tárgyát a diskussziónak. Egyik-másik alkotó eleme a magyar társadalomnak rábeszé­lés, protekczió, fenyegetőzés, vagy pláne : sztrájk segítségével kedvezőbbé is tette már tagjai szá­mára a megélhetést. Ha megérdemelték, kisérje őket áldás jobb sorsukban. De van Magyarországon egy tekintélyes gárda, már tudniillik számra nézve, ez a 30,000 tagot számláló néptanítói státus, mely a világ teremtésétől kezdve kolduskenyeren tengődik; amely ha sivár helyzetének javításán munkál, azt mondják rá kegyelmes jóakarói, hogy reni- tenskedik; amely ha becsületes munkája jutal­mául legalább annyit követel az anyagi jókból, hogy elemi szükségeit fedezhesse, azt a rideg feleletet kapja rá az ország legelső tanítójától, a kultuszminisztertől, hogy kívánsága nemcsak pénz­ügyileg kivihetetlen, de nem is méltányos kíván­ság. . . . Ez a gárda sehogy sem tud zöldágra vergődni, enneK sorsa az örökös mellőzés. Es ime, ennek a kasztnak van egy tagja, aki harmincz hosszú esztendőn keresztül küzdött a poros és bűzös levegőjű tanteremben a tudatlanság sötét szellemével és most összeir egy könyvet, ajánlva 2000 tanítványainak, kik közöl ma sokan, csupán az ő tőle nyert szellemi kincsek birtokában, ta­lán megvetöleg nézik le a szegény iskolamestert, mert annak sokkal kevesebb fizetést ad a kor­mányzói bölcseség, mint nekik. És ennek a könyv­nek ezt a c/.imet adta: Nevető Világ! Valóban jókora adag humor kell hozzá, hogy ily sivár viszonyok között egy néptanitó olyan édesdcn tudjon nevetni, hogy vele másokat is mosolyra derítsen. És Vagányinak ez sikerült. Különösen helyi eredetű adomái keltenek nagyobb derültséget, mert ezekben részint a halottak támadnak fel. hogy mégegyszer vidám jó kedvre hangolják | az utódokat, részint ma is élő emberekre isme­rünk bennök, kiknek viselt dolgain, szóficzamo- dásain magunk is jól mulatunk egyszer-másszor. Kár, hogy ezekből a jóizü apróságokból I még sok kimaradt, ami itt történt közöttünk, azután meg a helyi vonatirozásuak közöl is sok nincs megjelölve, mint a czimlapon mondatik. Az elmaradottak közöl álljon itt egypár: A jólelkü plébános. Meghalt az öreg Cs. . . bácsi, aki vallására nézve református volt. Nála jóval fiatalabb fele­sége pedig a róm. katholikus hivők közé tartozott s hajdanában gazdasszony volt a plébánián. A bus özvegységre jutott hitestárs szeretett volna boldogult férjének a katholikusoknál is harangoz- tatni nagyobb tisztesség okáért, de a plébános ezt nem engedte meg. Erre vonatkozólag megin­terpellálja egyik jó asszony a piaczon. — Hát aztán csak fognak tán a férjének a katholikusoknál is harangozni ? — Tudja lelkem én nagyon szerettem volna, de a fötisztelendő ur a világért sem engedi. Bez­zeg más volt a boldogult H. . . . tisztelendő ur, az megengedte volna, hisz örült a lelke, ha kálvinistának harangoztathatott. . . . Jókivánatok. Régen volt. Akkor volt, midőn Felsőbányán még két banda is virágzott. Az első bandának Anti volt a prímása, a másiknak pedig Jánoska. Képzelni lehet, hogy nem igen élt a két prímás barátságos iábon, sokszor összekaptak, sőt néha »ercs-d cl a hajam« is volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom