Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-11-23 / 24. szám
Felsőbányái Hírlap pal 1 korona, éjjel 1 korona 50 fillér. 2 személyen felül személyenkint 60 f, a kocsiban el nem helyezhető podgyász után darabonkint 40 fillér. Egylovas kocsi egy napra 6 korona, fél r.apra 3 korona, egy órára 1 korona, temetéseknél temetőbe és vissza 1 korona 60 fillér, vasúthoz vagy vasúttól nappal 80 fillér, éjjel 1 korona 20 fillér, 2 személyen felül személyenkint 40 fillér, a kocsiben el nem helyezhető pod- gyászért dirabonkint 40 filler. A kocsitulajdonosok iparengedélyt tartoznak váltani, melyért egyszer s mindenkorra 4 koronát kötelesek fizetni a város házi pénztárába. A szabályrendelet egyhangúlag elfogadtatott. Brebán Tódor földtér-feladási kérelmét a közgyűlés elutasította. A katonai bevásárlások és az arankairtás tárgyában kelt rendeleteket a közgyűlés tudomásul vette s 11 óra 10 perez- kor véget ért. A nagybánya—felsőbányái vasút megnyitása. — 1904. november 9. — Lapunk mait számában foglalkoztunk már az uj vasúttal, jeleztük röviden az annak megteremtésében közremunkált tényezőknek elvitáz- hatatlan érdemeit s meghajtottuk előttök elismerésünk zászlaját. Ma épen két hete, hogy lezajlott a ránk nézve feledhetetlen megnyitási ünnepély, mely után nov. 10-én az uj vasút át lett adva a forgalomnak. Mivel azóta e lap ma jelen meg először, habár nem is az ujságvágy kielégítésére, de városunk története számára leírjuk itt az ünnepély lefolyását. A nagybánya—felsőbányái vasút megnyitására tulajdonképen háromszor volt a terminus kitűzve: először október 31-re, másodszor nov. 5-re és harmadszor november 9-re; ez utóbbi napon aztán tényleg meg is történt a mindnyájunk által várva-várt megnyitás. A kétszeri elhalasztás oka a nagyfokú esőzés volt, mely lehetetlenné tette a munkálatoknak a kívánt időre való befejezését. Az állandó esőzés mint egy varázsütésre, megszűnt nov. 9 re, mintha az égi Hatalom is részt akart volna venni a mi örömünkből. Már megelőző nap zászlódiszt öltött a vendégváró föutcza a Zazar hidjátől a Korona-vendéglőig, sőt még azon felül is. 9-én reggel dr Szokol Pál bányatanácsos, Nagy Lajos ev. ref. lelkész és e sorok Írója a hivatalos átvevő küldöttség elébe a nagybányai vasúti állomásra utaztak, hol dr Szokol Pál üdvözölte röviden lendületes szavakkal dr Garády Sándor miniszteri biztost Felsőbánya város nevében. V* 10 órakor indult el a négy elsöosztályu kocsiból álló különvonat a nagybányai állomás« Egyszer is valami üzleti ügy miatt pereltek össze, de keményen, a kaszinó ablakai alatt. Traktálták egymást ékes czimekkel és jókívánságokkal. Midőn azt gondolták, hogy már kifogyott a szótár, odavág Jánoska Antinak : — Hogy súrós kutya nőjjön á gyomrodbá! Anti sem volt rest, visszareplikázott: — Hogy ázs á jóságos Ur Isten huzzsá ki á lelkedet á könyöködön á dugóhuzsóvál! Az öngyilkos. A hóolvadástól és esőzéstől megáradt a mi Dunánk: a Zazar. Ott, ahol a legmeredekebb a part és legnéptelenebb a város vizparti vidéke, ott guggol egy szánalmas női alak; ajánlgatja lelkét az Ür Jézus kegyelmébe, búcsúzik a nagyvilágtól és mondja a visszafelé való áldást az urára, a »gyilkosc-ra. Arra megyen a hajnali szürkületben egy bányász, ki megszólítja a kétségbeesett női alakot, megkérdezvén, mit keres itt ? Az asszony összeteszi kezeit és azt mondja a bányásznak: — Jaj lelkem! lökjön be a vízbe, mert öngyilkos akarok lenni! Az idegenek kedvéért. Szokása volt S. . . urnák, ki különben Nagybányán lakott, hogy ahol tehette, meg-megcsip- kedte a testvér-várost. Egyszer is feljön Felsőbányára és találkozik Cs, P. bácsival s mondja neki: — Be hátra vannak maguk itt Felsőbányán; ról Felsőbánya felé. A vonatot dr Reiner Jenő vezette. A különvonaton a következő személyiségek foglaltak helyet: dr Garády Sándor miniszteri biztos, Lovrich Gusztáv, a nagybánya— felsőbányái vasút részvénytársaság elnöke, Hará- csek László p. ü. főtanácsos, a szatmár—nagybányai vasut-r.-t. igazgatósági tagja, Tolnay Kornél üzletvezető, Siegmeth Károly l)vag h. üzletvezető főfelügyelő, Bárdossy Gyula üzletvezetőségi elnöki titkár, Liptovszky Sándor főellenőr, Ericz Ernő főfelügyelő, Berényi Lajos felügyelő, Szily Jenő felügyelő, Hollós Jakab engedményes, a posta és távirda vezérigazgatóság képviseletében dr Odor Imre, az államépitészeti hivatal részéről Kacsó Károly főmérnök, Mándy Bertalan szatmári forgalmi főnök és dr Reiner Jenő vasúti tisztviselő; Nagybányáról gr. Teleky Géza v. b. t. t., Gellért Endre polgármester, Neubauer Ferencz bányaigazgató, L. Bay Lajos orsz. képviselő, Km. Papp Sándor táblabiró. Szabó Adolf ny. erdöigazgató, Torday Imre h. polgármester, Molcsány Gábor erdőmester, Schönherr Antal főkapitány, Gábor Sándor föerdész, Egly Mihály főjegyző, Csüdör Lajos v. tanácsos, dr Miskolczy Sándor t. ügyész, Stoll Gábor közjegyző, dr Kádár Antal, Incze Sándor, dr Her- czinger Ferencz főorvos, Szőke Béla h. plébános, Kiss Béla osztálymérnök, Révész János ág. h. ev. lelkész, Hanzulovits Kristóf, Doroghy Ignácz, Mayer E. Ottó mérnök, Bajnóczy Sándor, Mandl, Révész és Czinner vállalkozók; Felsőbányáról; dr Szokol Pál bányatanácsos, Nagy Lajos ev- ref. lelkész, Imre Károly ev. ref. tanító, mint e lap szerkesztője. A vonat lassan haladt, mert minden állomásnál és örháznál megállóit, hol aztán a bizottság megvizsgálta az építményeket, a kutakat stb. s mindez tetemes időt vett igénybe. Az első megállás |Nagybánya—Szénatéren történt, hol szépszámú közönség várta a vonatot, s a megérkezésnél lelkes éljenzés hangzott fel. A giród- tótfalusi állomáson is hosszasabban időzött a bizottság. Ez a csinos állomás mindenkinek megnyerte a tetszését és pedig méltán, mert bátran elmondhatjuk, hogy sokkal jobban megfelel e kis község igényeinek, mint a mienknek az itteni. 11 óra volt, mikor a vonat hosszú és átható fütyülés után a felsőbányái állomásra berobogott. Az állomáson impozáns néptömeg várakozott szép rendben, mondhatni; a lakosság nagy része ott volt e történelmi jelentőségű pillanatban. A bizottságot a perronon Farkas Jenő, városunk tevékeny polgármestere fogadta a városi tisztikar élén s Garády Sándor miniszteri biztos elé lépve, őt csinos beszéddel üdvözölte. Kifejezte a város közönségének örömét ez uj műszaki alkotás átvétele alkalmából, mely alkalommal városunk bekapcsolódik a világforgalomba Szeretettel üdvözölte a miniszteri biztost és a megjelent vendégeket, kik eljöttek ide, hogy részt vegyenek városunk méltó öröméből. Garády miniszteri biztos a beszédre válaszolva, párhuzamot vont Felsőbánya és Kalifornia között, az összehasonlításnál kiemelve e város előnyeit, amennyiben itt nemcsak aranyos érczek, hanem aranyos az előbb hallottam, kidobolták, hogy »holnap vasárnap lesz.« — Nekünk felesleges a dobolás, mondja Cs. P. bácsi, mert mi úgyis tudjuk, hanem az csakis az idegenek kedvéért történik. Szórakozottan. Egy hivatali szobában dolgoztak a kincstári irodán S. . . és a roppant szórakozott Sz. . . — S. . . pedig derék, viczes ember volt. Egyszer is elküldik S. . .-nak a reggelijét. Sok dolga lévén és sietős, félre-, vagyis jobban mondva : feltette a reggelijét a fűtő tetejére s azzal nekifogott az Írásnak. Csupa tréfából kiitta Sz. . . a S. . . kávéját s az üres csuprot visszatette a fűtőre. Mikor később S. . . elvégzi a sietős munkáját, megy a fűtőhöz, hogy reggelizzék s amint leveszi a csuprot, hát látja, hogy nem lát benne semmit, vagyis hogy üres. — Na ni! mondja Sz. . . , milyen szórakozott vagyok, elfelejtettem, hogy már reggeliztem ! Ne tegyék oda! Az öreg H. . . bácsi karmester, kántor, kincstári irattárnok, verkesbányaigazgató és pénztárnok stb. stb. volt. Felkért engem, hogy végezném helyette a temetéseket. Hát gondoltam magamban: a 319 forint kincstári tanítói fizetés mellett jól fog majd a stóla. Másnap meg is kezdtem a funkcziót. Egy bányászt temettünk. Már ippeg az utolsó éneket: »Itt van a véghatár«-t akartam elkezdeni, mikor a bánatos özvegy benéz a sírba s meglátja, hogy gyümölcs és aranyos emberek is vannak. Ezek után kifejezte azon jókívánságát, vajha az uj vasút meghozná mindazt, amit tőle várnak : jóllétet és boldogságot e város lakóinak. A miniszteri biztos kedves szavai után felhangzott a lelkes éljenzés, melynek csillapultával a nagy közönség kalap levéve hallgatta meg a Himnuszt, mit a helybeli bányaiskola tanulói énekeltek nagy hatással. A bizottság rövid szemlét tartva az állomási pénztári hivatalban, megindult a vendégsereg, hogy az állomási udvaron várakozó kocsikon berobogjon a fellobogózott városba. A hivatalos kiküldöttek a városházán szállottak meg, hol a vasút átvételéről jegyzőkönyvet vettek fel, ami egy órát vett igénybe. A vasútnál mindent rendben találtak, csupán néhány lényegtelen hiány vétetett jegyzőkönyvbe, miknek pótlására a vállalkozók köteleztettek. Még a lakosság a városháza tanácstermében volt, midőn a városháza előtti hydransból felszökkent a vízvezeték hatalmas sugara, a róm. kath. templomtorony fedélpárkányzatáig emelkedve. A megtört vizcseppek gyönyörű szivárványt mutattak. A bizottság és a vendégek 1 órára a Korona-vendéglő emeleti nagytermében gyűltek össze ebédre, mint a vállalat meghívott vendégei. Úgy a csinteljes terítés, valamint a felszolgált ételek és italok méltán dicséretére válnak derék vendéglősünknek: Wurscher Jánosnak. Minden vendég részére névre kiállított étlap volt a teríték elé téve, melynek elegáns kiállítása lapunk kiadójának, Nánásy István nyomdatulajdonosnak érdeme. Az étlap szövege a következő volt: »Étlap a felsőbányái vasutmeg- nyitás alkalmára, 1901. november 9. Barnaleves huspástétommal. Balatoni fogas majoneszszel. Tűzdelt bélszín hadiéval. Liba és réczesült vegyes salátával. Torták: Csokoládé, Mogyoró, Mocca, Puncs, Dobos. — Sardinet. Feketekávé. Borok : Asztali sikárlói, Rizling, Muskotály, Leányka és Szomorodni aszú. Pezsgő : Aubertin.« Az ebéden a következők vettek részt: Garády Sándor, gr. Teleky Sándor, Lovrich Gusztáv, Harácsek László, Laszgallner Kálmán, Km. Papp Sándor, Czinner Ignácz, dr Szokol Pál, Stoil Béla, Nagy Lajos, Baumerth Károly, Csausz István, dr Kádár Antal, Égly Mihály, Kiss Béla, Burkárt Ferencz, Rácz Jenő, Janovics Miklós, Ber- novits Emil, dr..Csausz Károly, Bay Károly, dr Miskolczy Sándor, dr Herczinger Ferencz, Révész János, Mayer E. Ottó, Szőke Béla, Mandl Ignácz, dr Bruchner Ernő, Mándy Bertalan, Liptovszky Sándor, Molcsány Gábor, Neubauer Ferencz, Farkas Jenő, Gellért Endre, Hollós Jakab, dr Odor Imre, Stoll Gábor, Berényi Lajos, Bárdossy Gyula, Révész Lipót, Csüdör Lajos, Mün- nich Sándor, Kovács Olivér, Spáczai Gyula. Nyisztor István, Demián Titusz, Gábor Sándor, Imre Károly, Pap Márton, Torday Imre, Szily Jenő, Szabó Adok, Ericz Ernő, Bay Lajos. É névsor úgy van összeállítva, hogy belőle kiki visszaemlékezhetik szomszédaira. Az ebéden mindvégig kitűnő hangulat uralkodott. Az első felköszöntől gr. Teleky Sándor abban sok a beszivárgott viz. Feljajgat hát keservesen : — Jaj, ne tegyék oda, mert megful! Bizony, én is alig bírtam végigénekelni: az »Itt van a vég- határit. . . . Befejezésül még egyet a kimaradottak közöl: A kedves. . . . Nem is olyan régen még Láng Lajos volt a követünk. A kegyelmes ur egyszer köztünk volt s nagy bankettet csaptunk a tiszteletére, A fekete kávé után külö íös jókedve támadt a mi excellencziás képviselőnknek s maga mellé intette a megvénhedt Anti prímást. Halkan fütyölni kezdett neki egy ismeretes áriát s megkérdezte tőle, tudja-e ? Anti roppant csinos bókot csinált s kivágta a rezet : — Igenis, kézit csókolom, kedves méltó- ságos ur! A »Nevető Világ« lapunk kiadójának: Nánásy Istvánnak nyomdájában készült szép, tiszta nyomással és úgyszólván: sajtóhiba nélkül. Kiállítása csinos, tartalma valóban szórakoztató, kedves olvasmány. A kötött példányokat Feuerstein Manó nagybányai jóhirü könyvkötő csinos, különféle szinü vászonnal behúzott táblákkal és szolid czimnyomással látta el. Fűzött példány 2 koronáért, kötött példány 2 korona 50 fillérért kapható, mig a készlet tart, Vagányi Kálmán róm. kath. tanítónál Felsőbányán. Ajánljuk iro • dalomkedvelő olvasóink szives figyelmébe. _________ 1. K.
