Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-11-09 / 23. szám
Í33_ szám. 1904. ÜSTovember 9_ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. I Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona ! Egyes szám ára 20 fillér. ! Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. szere az előmunkálati engedélyt a szat- már —nagybányai vasút részvénytársaság nevében Hollós Jakab nyugalmazott ál- lamvasuti főfelügyelő kérte. Az engedély megadása után időközben az a szerencsés esemény következett be, hogy dr. Láng Lajos városunk díszpolgára neveztetett ki kereskedelemügyi miniszternek. Farkas Jenő, városunk tevékeny polgár- mestere ekkor tisztelgett az uj miniszternél s bízva irántunk tanúsított jóakaratában, felkérte őt, hogy vasutunk létesítése érdekében érvényesítse az illetékes helyeken befolyását. A kérelem kedvező elintézésben részesült s az uj miniszter szeretettel karolta fel az ügyet s az előmunkálati engedély csakhamar megadatott. Ebben azonban nem merült ki Láng Lajos jóakarata, hanem kieszközölte a pénzügy- és a kereskedelemügyi miniszterek pénzbeli hozzájárulását is. A vármegyei hozzájárulás kieszközlését Nagy László alispánnak köszönhetjük, Nagybányán pedig Gellért Endre polgármester és különösen boldogult dr. Harácsek Imre tettek sokat e tekintetben. A nagybányai kerületi bányjjegyletnél Farkas Jenő elnök és Bay Lajos pénztárnok ajánlatára és kérelmére szavazták meg a hozzájárulási összeget. A vasút épitési költségeihez a következők járultak: Felsőbánya város 90 ezer koronával, a pénzügyminisztérium 20 ezer koronával, Szatmár vármegye 10 ezer koronával, Nagybánya város 20 ezer koronával. Az ezenkívül szükséges összeget a törzsrészvényekhez a kereskedelemügyi minisztérium részéről Láng Lajos miniszter biztosította. A vasútépítési munkálatok keresztül vitelénél a legnagyobb tevékenységet Hollós Jakab ny. államvasuti tőfelügyelő fejtette ki, kire időközben a szatmár— nagybányai vasút az előmunkálati engedélyt is átruházta. A trasszirozási munkálatokat Hollós J. megbízásából Mayer E. Ottó budapesti mérnök végezte. Az építést a Mandl, Révész és Czinner czég vállalta fel, kik a munkát a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítették. A czég részéről az épitési munka vezetésében és irányításában legnagyobb része Czinner Imre mérnöknek volt, azonban Mandel mérnök is tevékeny részt vett a vállalat vezetében. Elismeréssel kell itt megemlékeznünk a szatmár—nagybányai vasút részvénytársaság igazgatóságáról s annak elnökéről : dr. Rosenberg Gyula orsz. 'képviselőről, kik e vasút ügye iránt eleitől fogva a legjobb indulatot tanúsították s annak keresztülvitelére minden tőlük telhetőt megtettek. Úgyszintén elismeréssel kell adóznunk a debreczeni üzletvezetőségnek, különösebben pedig Tolnav Kornél üzletvezetőnek és Siegmeth Károly lovag főfelügyelőnek, kik a magok hatáskörében szintén nagy mértékben vitték mindig előre a nagybánya—felsőbányái vasút ügyéi. Mindazok, kik ezen ránk nézve nagy- fontosságú tény megvalósításához hozzájárultak, találjanak jutalmat a mi hálás köszönetünkön kívül abban a megnyugtató és felemelő öntudatban, hogy a nagybánya—felsőbányái vasút érdekében fáradva, jó ügynek voltak a munkásai, mert ez által a magyar nemzeti művelődés egyik végvárát erősítették s tették ránézve lehető; hogy a világforgalomba beleilleszkedve, régi dicsőségének ha csak némi kis részét is visszavarázsolja. Hogy A mai nap örökké emlékezetes maiad városunk történetében. Mindnyájunk vágya, reménysége vált valóra, midőn hivatalosan szólva: megtörtént a nagybánya—felsőbányái vasút műtanrendőri bejárása s az ország vérkeringési rendszerének ez a kicsinyke, 9 kilométeres erecskéje bekapcsoltatott a nagy egészbe, átadatott üdvös és közhasznú rendeltetésének. Az az okmány, melyet ma a városházán az uj vasút hivatalos átvételéről aláírtak, hirdetni fogja a késő utódoknak az erős akarat diadalát, melylvel párosulva a szülőföld szeretete, győzedelmeskedett az akadályok seregén s kivívta azt, hogy most már valóság a régi vágy, mely évek óta hevité lelkünket. Ma megtörtént a hivatalos átadás és átvétel s holnap az uj vasút megkezdi működését. Adja Isten, hogy legyen az reánk nézve hasznos, öntsön uj életet és elevenséget városunk és vidékének minden közgazdasági ágába s váljék ez által a közjóiét és boldogság tényezőjévé! Alkalomszerűnek véljük dióhéjba foglalva elmondani ma az uj vasútra vonatkozólag egvet-mást, feltüntetni óhajtván az által, mily sok faktor együttes akaratára és munkásságára volt szükség a vasút megalkotására nézve. A nagybánya —felsőbányái vasút réAz uj vasút környéke. Irta : Révész János. Csak kilet.cz kilométer cs mennyi változatosság, mennyi história, mennyi poesis! Mikor már idejutottunk a száz orommal ékes hegyek közzé, nem bánjuk, ha lassan halad is a vonat s ha inkább köhög, dohog is a gép, mint sivit és zakatol. Még látszik, a nagybányai állomástól visszafelé nézve az Őrhegy gerincze, melybe a végtelen síkság imádó Petó'fi is beleszeretett s az ő mondása szerint, »ha az ember ott fönn van, soká nem megy le róla« ! de már előttünk állanak a vidék legmagasabb hegyóriásai: a Rozsály és a Gutin. Megindul a vonat, a felsőbányái vonat, az, a mely eddig a semmiségben, a Nirvánában le- lcdzetí, melyre ember állat, vidék, természet vár-vár évezredek óla, mikor hegyek még nem voltának s a Zazur vize sem görgette bálványkő- labdáit. S végre az újkor vaslova megfutja azt a 100 méter magasságot is, mely a két várost elválasztja egymástól. Balra a nagybányai liget, Tolvaj Dénes barlangja, a Jerikó, Petőfivölgy, Virághegy, Kereszthegy látszik, jobbra az erdőn túl Erdély egy-egy hegygerincze dugja ki a fejét kíváncsian. Csak 1 kilométer, csak 0 percznyi ut s már is megállunk, a kalauz kiállja, először a világ teremtése óta: — Nagybánya Szénatér! Hát érdemes-é itt megállani? Bizony érdemes. Tekintsünk csak észak felé a hegyormok és az öreg torony alatt az a házsor a régi Asszonvpatakának határa, olt a várárok ma is, sőt egy bástya szintén megmaradt a régi világból, abból az időből, mikor még minden czéhnek meg volt a maga bástyája s vész esetén oda siettek a polgárok hazát védeni. Az a megmaradt lőporos torony sokat tudna beszélni. Itt vívták a szörnyű csatákat az Erdély felől jövő ellenséggel, igv pl. 1567-ben Zápolya Jánossal, mikor majd az egész város leégett a háború pusztítása miatt. A vonat fütyülve csendesen megindul s mi a kath. temető mellett kanyarodunk el. Itt volt hajdan a tulajdonképpeni vár, ide vezet a Yár- utcza. Később a romok közzé temetkeztek, régi magyar szokás volt ez és lett belőle temető. A szántóföldeken ez u n. postfundusokon át mihamar eljutunk a pontig, honnan a ferne- zelyi völgybe láthatunk, innen fog a legközelebbi uj vasul elágazni, hogy elhordja a kénfüstös völgyben termelendő kénsavat. Ma a Rozsály előtt úgy emelkedik a kéngomoly, mint Isten hatalmas oltára mellett az áldozati füst. Csak hogy ebben a füstben méreg van; kén és arzén, meg ólom is; igen pompás gyógyszerek, melyek úgy a növényi, mint az állati szervezetnek erősen ártalmára vannak, hanem azért a kohó hires, európai hirü, mert nem az itt a kérdés, hogy fokhagyma és vadpoloska bűzt terjeszt-é a nagy kémény, vagy arabra illatot, hanem, hogy tud-e egy millió forint ára érczet feldolgozni. És tud, de tudna 120 mázsa kénsavai is adni, ha gyárat építenének. Nemzetgazdászati szempontból bizony vétek azt a levegőbe bocsátani s a hegyeket pusztítani, amint ott, la, a Koncs látszik előttünk. Azok a kopár, puszta ágak már haldokolnak, mert mérges leheljeiével a kohó- lust csókolgatta meg őket. Tizennyolcz perczig tart az utj Szénatértől Giródlótfaluig, a formás szép hegyek alján fekvő ezen végnélküli községig, mely egyetlen utczából áll. Kopár a Zazár vidéke, de azért minden udvarban találunk egy nagy tövis halmot, ez a szelíd gesztenye, mert amott északfelé a hegyeken azok a szép nagy fák majdnem mind gesztenye fák. Valaha protestáns magyar falu volt, ma jórészt oláh Itt élt a hires Omehin János, ki a 15-ik században Tótfalut, (helyesebben az itteni földeket) Nagybánya városának hagyta egy szegény ápolda czéljaira. Később ez a minoriták tulajdonába ment ál. Emeljünk hát kalapot 'a sugár torony előtt, mert itt 500 évvel ezelőtt már olyan közpolgár lakott, a kinek érzéke volt a kórházak iránt! Végrendelete ma is olvasható a nagybányai protestáns egyházak levéltárában. Csak 15 perez választ cl Felsőbányától. A bányahegy, hegyeshegy, az öreg Feketehegy és a legvénebb ezen a vidéken, t. i. a Guttin, festői panorámát tárnak elénk, alattuk a város tornyaival s a hegyre felkapaszkodó kis házaival. A polgármester háza mint valami királyi várlak úgy tekint alá a középhegy oldaláról. Ott bent a bérezek titkos rejtekeiben bányász-
