Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-10-12 / 21. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBANYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. . Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro iá ! Egyes szára ára 20 fillér. p Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv- ! nyomdájába küldendők. ! A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Befejezés előtt. Két nagy fontosságú intézmény teszi nevezetessé városunk történetében az 1904. esztendőt, ezek: a vasút és a vízvezeték. Mindkettőnél már csak hetek, vagy napok kérdése a befejezés. A vasút által összeköttetést nyerünk a tulajdonképeni müveit világgal, élénkebb és közvetlenebb lesz gazdasági, ipari és kereskedelmi forgalmunk, valamennyinek fejlődését remélhetjük az érintkezés szülte versenytől, mely a vasúti összeköttetés nyomán fokozatosan fejlődni fog. A vízvezeték létesítése kétségkívül jótékony hatással lesz városunk egészségügyére, mert a jó és baktériummentes hegyi forrásvíz, mely most már a város legtöbb lakójának szükségleteit fedezni fogja, bizonnyára sok %-kal fogja lejebb szállítani évenkint a járványos és egyéb betegségek eseteit. Ez pedig ismét az idegen forgalom emelésére fog jótékonyan hatni, mert ha egészségügyünk javulást fog mutatni, kétség kivül azon arányban lesz Felsőbánya, mint nyaraló telep is látagatottabb, aminek eléréséhez most már a vasúti összeköttetés is hozzá fog járulni. Hatalmas lépéssel haladunk tehát előre, az tagadhatatlan. Ezt a haladást azonban nem mindenki üdvözli olyan örömmel, mint várni lehetne, aminek oka talán az, hogy a közönségnek is pénzébe kerül. Itt van pl. a vízvezeték. A fizetendő vizhasználati dijak miatt a lakosság között nagy az elé- gületlenség. Ebben pedig van is igazuk, meg nincs is. Mert tény, hogy a vízvezeték, nagy kényelmet biztosit a közönségnek, csakhogy ezt a kényelmet nem mindenki élvezheti egyenlő mértékben. Aki a fővezeték mentén lakik szívesen megfizetheti a reá kirótt vizhasználati dijat, mert ennek fejében, kivált a nagyobb házaknál egy cselédtartást lehet meggazdálkodni. Erről az oldalról nem A méh. — Irta: Bródy Sándor. — Lapunk jogositolt közleménye. Kőből készült nagy méh diszitette a háromemeletes palota homlokzatát. Olyan nagy volt, mint egy kisebb fajta kövér ember a nagy potrohával, kis fejével, rövid lábaival. Mikor felrakták a házra, melynek egyetlen dísze volt, az utcza átellenes oldaláról egész nap nézte egy fölöttébb takaros öreg ur. Kicsiny fejű, nagy potrohú, a lábai aprók, mintha a nagy méh oda fennt a stilisált hasonmása lett volna. Úgy is örült, örvendezett neki, valahányszor csak ismerős ment el mellette, megfogta és mutogatta, — Nézze a méhet: az ám az állat, ezer forintba került. — Pajtás, nézzed a méh-ünk, ez nagy, kőből való és drága. De a kicsi... az istenadta ! Olyan légy. Mikor minden be volt vakolva az uj palotán és a méh két oldalán ott ragyogott a föli- rás is: Takarékpénztár; a mikor a városban nem beszéltek többé az uj palotáról, hanem egy most nyílt szerfölött kényelmes kávéház lett a férfiak beszédtárgya, a kövér kis ember még mindig nem tért napirend~e a méh fölött és akárki jö:t is föl az igazgatósági szobába, nem mutatta többé is igen lehet panaszt hallani. Másként áll a dolog azok részéről, akik nem laknak közvetlen a fővezeték mentén, vagy pláne a város külterületén laknak, ahonnan nem érdemes a vízvezetékhez fáradni egy-két korsó vízért, mert azt Közelebb megtalálják az ingyen bugyogó forrásokban. Az ilyenek méltánytalannak találják azt, hogy vizhasználati díjjal róvják meg őket. Azt hisszük, hogy a kérdést közmegelégedésre lehetne megoldani aképpen, ha a vizhasználati dijakra nézve nem két, hanem három zóna állapíttatnék meg a város területén, u. m. egész díjas, féldijas és díjtalan zóna. Egész dijat fizetnének a fővezeték mentén lakók, féldijat azok, akik a fővezetéktől távolabb laknak ugyan, de a közkutak használatára rá vannak utalva. Azok pedig, akik a vezetéktől olyan messze laknak, hogy azt használni a nagy távolság miatt úgy sem fogják, soroztassanak az ingyenes zónába. Ez utóbbinak megállapítása nehéz ugyan, de nem lehetetlen. Panasz van a miatt is, hogy a vezetéknek a házakban való bevezetése felette sokba kerül, úgy, hogy pl. egy 20 m. hosszú bevezetés a frUlmunkán kivül 100, 120 koronát igényel. Azt hisszük, hogy mivel a vállalkozó czéggel szemben magánosok nincsenek arra kötelezve, hogy lakásaikba általa vezettessék be a vizet, lehetne rá módot találni, hogy bizonyos számú bevezetés garantálása mellett azt egy más ezég, vagy esetleg kisiparos eszközölje olcsóbb egységárak mellett. Végül még egyet. Két szoba és konyhából álló lakásra minden tisztességes embernek szüksége van, ennél fogva ilyennek fenntartása luxust nem képez, sem pedig sok vízhasználatot nem föltételez. Ennélfogva méltányos volna a minimális vizhasználati dijat az ilyen házakra nézve a lakrészek számára való tekintet nélkül megállapítani elég olcsón és csak az ennél több lakrészszel biró házak tulajdonosaira nézve kellene megállapítani azt a luxus-számba menő lakrészekre magasabb díjszabás szerint. Ezeket tartottuk szükségesnek elmondani a vízvezetéki mü teljes befejezése előtt. j % Felsőbánya sz. kir. rendezett tanácsú varos vásártartási és helypénzszedési szabályrendelet.*) 1. §. Felsőbánya város területén engedélyezett minden országos és hetivásár az e czélra kijelölt vásár-, illetőleg piacztereken tartatnak meg. Az állatvásárok rendjére vonatkozólag minden tekintetben az 1888. évi VII. t.-cz. végrehajtása tárgyában kibocsátott ugyanazon évi 40,000. sz. földmivelés, ipar és kereskedelemügyi miniszteri rendelet 30—37 §$-ainak határozmá- nyai irányadók. 2. §. Vasár- és ünnepnapokon közvetlen valamely felekezet temploma mellett az isteni tisztelet ideje alatt a vásári árulás tilos. 3. §. Noha a város egész belterülete vásár-, illetve piacztérnek tekintetik, tulajdonképeni vásár, illetve piaczterekül nyilváníttatnak a Hunyady János-tér és az e czélra külön berendezett baromvásártér. Az esetleg még ezenkívül szükségesnek mutatkozó vásár- és piacztereket ja helyi viszonyok figyelembe vételével a tanács jelöli ki, osztja be és szabályozza akként, hogy az állatvásártér a kirakodó vásártértől elkülönittessék s az állal vásártérre az 1888. VIL t.-cz. 11. §-a s az 1888. évi 3,000. sz. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri rendelet 30—37. §§-ai értelmében a különböző fajú állatok, nemkülönben a kirakodó vásártereken a külömbözö mező- gazdasági termények és iparczikkek is egymástól elkülönítve, illetőleg megfelelően csoportosítva állíttassanak fel. 4. §. A vásárokról kizárandók: rovott életű s a közbiztonságra veszélyesnek ismert egyének, továbbá egyáltalán a szerencsejátékosok, mint pl. koczkavetök, karikadobók, szerencseszám és külön nem engedélyezett lapárusitók, kártyavetök stb. végül oly mulattató üzletek, hol a szemérmet, közerkölcsöt sértő, vagy botrányt okozó látványosságok mutattatnak. Kintornások s más, zajjal működő zenészek csak a rendőrkapitány által kijelölt helyen játszhatnak. 5. §■ ügy a heti-, mint az országos vásárokon tiltva van fűszereket, kenőcsöket, tapaszo*) Jóváhagyás végett a minisztériumhoz felter jeszlve. O maga ilyen is volt mindig. Az volt mint főpénztáros, a ki kieszközölte magánál, az igazgatónál a kölcsönt. Az volt, a mikor a parasztok hozták a sok ajándékot, hogy nagy kamatra, teljes biztosíték mellett váltóra pénzt adjon nekik. És mért ne lett volna vidám, a mikor szép asszonyok jöttek föl az igazgatósági szobába, hogy a férjeik helyett kegyes elnézést kérjenek tőle! A mikor földhöz ragadt szegények, zsellérek, kofák hozták neki a lakására a sok pulykát, kacsát, hogy várjon ... csak egy kicsit várjon még. Várt is, ha különösen "biztos volt a pénz és összegyűjtötte a majorságot, soha el nem adott egyet is, neveltette, gyarapította, egyiüé- ben ama kerteknek, melyeket az ajándékozóktól liczitáltatott el. Gyűjtött, nem csak pénzt, nem volt kincs- sóvár ember, csak gyűjteni szeretett, mint a méh. És eszébe sem jutott, hogy mást megakadályozzon, ha kinek ilyen tiszteletreméltó passziója akadt. Ellenkezőleg, mindig utalt a palota homlokzatának díszére. Legyenek olyanok, legyen mindenki olyan. Ezt mondta, a mikor beíratta a betéteket. Erről beszélt, ha kölcsönt adott, ha visszautasított egy váltót, ezzel vigasztalta azokat, kik a tizenegy százalékra növekedett kamatláb ellen békétlenkedtek : — Hja ! gyűjtenünk kell, gyűjtsön maga is, takarítson és tegye be hozzánk, legyen olyan mint a . . . viz alá sülyeszthető nagy Wertheimjét, hanem a méhről tudakozódott, arról beszélt. — No látta-e? Mit mond hozzá? Szerelmes volt ebbe a kezdetleges vidéki kőfaragó munkába, mely legkedvesebb állatát rögzítette meg azon a palotán, mely szinleg a takarékpénztáré volt, de tényleg az övé, a legtöbb részvény tulajdonosáé, a föpénztárnoké, az igazgatóé, a méhé. Mert egy hónap se telt el és már is mindenki úgy nevezte a városban, sőt egyszer egy rakonczátlan gyerek utánna is kiáltotta: »méh ... a méh!« Csodálkozva nézett a kölyök után, hirtelen elmosolyodott, vidám lett egészen. Motyogott magában, valószínűleg azt: »Ni ez a gyerek . .. igaza van.« Csakugyan olyan volt, mint ama munkás állatkák, melyek milliószorta több vagyont gyűjtenek, mint amennyire nekik vagy övéiknek szükségük vau. Mohón, buzgón olyan dühvei, hogy szinte megölik azt, a ki munkájukban megakarja akadályozni ő et. A méh is egyszer ... A fullánk mérges volt, az ember belehalt. De ez csak egyszer esett meg, régen, akkor még fiatal volt. Most már abban különbözött sárga kis bogaraitól, azt tartotta, mondotta, cselekedte: — Pénzzel bánó embernek haragudnia, bosz- szankodnia, bosszúra gondolnia nem szabad. Vidámnak kell lenni mindig mint a méhuek .. .
