Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-10-12 / 21. szám

Felsőbányái Hírlap

kát s általában emberek és állatok számára való minden egyszerű és összetett gyógyszereket, mérgeket, repesztö és durranó anyagokat és kincstári egyedárusági tárgyakat árulni.

6. §. Az országos és heti vásárok alkalmával minden áruczikk csakis a jelölt áruhelyeken állítható fel, illetőleg rakható ki eladásra. — Az egyszerű iparágak árulási sorrendjére nézve kővetkező szabályok irányadók: a) helybeli iparosok megelőzik a vidékieket, b) a vidékiek közül a vármegyebeli községek iparosai a szomszédosság és viszonosság elvének figyelembe vételével, meghatározott sorrendben megelőzik az idegen törvényhatóság iparosait, c) az iparigazolvány kelte, vagy a tényleges iparűzés sorreudje szerint az öregebb iparos megelőzi az ifjabbat, d) az árulási sorrendre nyert jog: személyes jog, mely másra át nem ruházható, még az elhalt özvegyét nőül vevő iparosra sem, valamint arra sem, aki valamely iparos üzletét bármi czimen átveszi s tovább folytatja. — Árulási helynek kibérlése, vagy elöleges elfoglalása tehát ezek szerint meg nem engedhető s a sorból kilépőnek helyét mindenkor a sorrendben következő foglalja el, e) minden iparos köteles kijelölt áruhelyét a vásár megkezdése előtt ápril hó 1-töl október 31-ig terjedő tavaszi és nyári időszakban reggeli 5 órakor, november hó 1-töl márczius hó végéig reggeli 7 órakor elfoglalni. — Ezen — a kirakodó vásárterek elfoglalásának ideje az állatvásárokra is kiterjesztetik oly formán, hogy az állatok a vásártérre nyáron az állatvásárok napjának reggeli 5 órája, télen pedig 7 órája előtt fel nem hajthatók. — Az árulási hely elfoglalására kitűzött idő után érkező iparos az öt régi szokás és ugyanezen §. a) és e) pontjai alapján megillető helyét többé nem követelheti, hanem csak az iparos társai után fennmaradó üres helyet foglalhatja el.

7. §. A viszonteladók (kofák, üzérek stb.) vásárlásaikat nyáron csak reggeli 8 óra után, télen pedig csak reggeli 9 óra után kezdhetik meg s a jelzett idő előtt viszonteladásra vásá- rolniok nem szabad.

8. §, A mezőgazdasági és házi-ipari termények, valamint élő állatok elárusitásának helyi sorrendjére nézve a kijelölt árulási helyen való megjelenés ideje irányadó.

9. A sátrak akként állitandók fel, hogy egyenlő iparágak egy sorban, esetleg egymással szemközt, utczát képezve foglaljanak helyet oly módon, hogy az egyik-másik iparágnál a szemben levő sátrak között legalább 2 méter ut legyen a szabad közlekedés végett. A városi boltok előtt és a járdán, vagy azon felül sátrak egyáltalán nem állíthatók fel.

(Folytatjuk.)

Különfélék.

Dísz-Oklevél. Az Országos Központi hitel- szövetkezet Baumerth Károly bányatanácsosnak, mint a helybeli hitelszövetkezet igazgatósági elnökének a szövetkezeti eszme ápolása és terjesztése körül kifejtett önzetlen tevékenysége elismeréséül díszoklevelet ajánlott fel ás azt e hó 10-én meg is küldötte. Ez alkalomból az igazgatóság és felügyelő bizottság f. hó 10-én tartott ülésében szives ováczióban részesítette Baumerth Károly igazgatósági elnököt, kifejezvén azon őszinte óhajtását, hogy a Mindenható a szövetkezeti eszme munkálására még hosszú ideig tartsa meg.

Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Patkó József nagybányai fögimná- ziumi h. tanárt ugyanoda rendes tanárnak nevezte ki.

Ügyészségi megbizott. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Vass Gyula nagybányai gyakorló ügyvédet a szatmárnémeti-i kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottnak nevezte ki.

Vasutunk fölülvizsgálása. A befejezéshez napról-napra közeledő Nagybánya-felsöbányai vasút építkezési munkálatait szeptember ‘29-én vizsgálták fölül Siegmeth Károly lovag, m. kir. ál- lamvasuti főfelügyelő és Laszgaller Kálmán m. á. v. felügyelő.

Anyakönyv-vizsgálat. Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő szept. 27-én vizsgálta meg városunkban a városi és vidéki anyakönyvi hivatalt és mindent rendben talált mindkét hivatalnál.

Árvaszéki vizsgálat. A vármegye részéről f. hó 5—G-án vizsgálták meg a városi árvaszéket Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök, Almásy Ignácz vm. ügyész, Vanyek József p. ü. számellenőr. A hivatalt rendben találták.

A vasúti hozzájárulási ut tárgyalása e hó

8-án tartatott meg a városházán. Ä tárgyaláson a vármegye részéről Kovács Sándor nagybányai h. főszolgabíró, az államépitészeti hivatal részéről Lichtschein Lajos mérnök, Felsőbánya város részéről Farkas Jenő polgármester, továbbá a giródtólfalusi és a felső ujfalusi érdekeltség vettek részt. A vasúti állomáshoz vezető ut és a Zazaron építendő hid költsége 4303 K 60 fillérben állapíttatott meg, miből a város által az ut részére átengedett terület értékéneie: 114K nak levonásával városunkat 1320 K 54 fillér fogja terhelni. Az ut 8 m. szélességben fog épülni, úgyszintén a hid is. Az évi fentartási költség 48 K-ban lett megállapítva, miből Felsőbánya várost szintén a köteles Y3-ad rész, vagyis 16 K fogja terhelni.

A vízvezeték építése az alkalmatlan idő miatt lassan halad előre. A csövek a főutczán a bányahivatalig és az Iskola-utczán Labina Sándor házáig le vannak fektetve és részben kipróbálva. A forrásfoglalásoknak is egynek a kivételével készen vannak és a víztartó építését is befejezik a napokban.

Kinevezés. A pénzügyminiszter Kondor Sándor számvizsgálót a nagybányai m. kir. bányaigazgatósághoz számtanácsosnak nevezte ki.

Vasutunk menetrendje igy van megállapítva : Felsőbányáról indul reggel 4 óra 23 p. érkezik Nagybányára 4 ó. 56 p., d. u. indul 2 ó. 27 p., érkezik Nagybányára 3 ó. — Nagybányáról indul d. e. 9 ó. 48 p., érkezik Felsőbányára 10 ó. 27 p., este indul Nagybányáról 10 ó. 56 p., érkezik Felsőbányára 11 ó. 35 perczkor.

Máramaros megye. E czim alatt társadalmi és közgazdasági lap indult meg M.-Szigeten, illetve folytatását képezi a most megszűnt Mára- marosi Híradónak. Az élénken szerkesztett lap Berger Miksa kiadásában és dr. Heller Zsigmond szerkesztése mellett jelenik meg minden csütörtökön. Szerkesztőség: Szinház-utcza 26. sz kiadó- hivatal : Erzsébet-fötér 16. sz. Előfizetési ára egész évre 8 K., fél évre 4 K., negyedévre 2 K.

Számtiszti kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Lende Bélát, a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél alkalmazott pénzügyi számgyakornokot a sóvári m. kir. főbányahivatal mellé rendelt számvevőséghez ideiglenes minőségben számtisztté nevezte ki.

Körjegyző választás. A néhai Hengye Gergely halálával megüresedett erdőszádai körjegyzői állást f. hó 1-én töltötték be, a mikor is Komoróczi Péter nagysikárlói körjegyzőt választották meg egyhangúlag.

A vármegyei szabadelvű párt a múlt hó

28-án tartotta szervezkedő gyűlését Szatmáron. A népes gyűlésen városunkból résztvettek: Farkas Jenő polgármester, Nagy Lajos ref. lelkész, Münnich Sándor gazd. tanácsos, dr. Csausz Károly v. főorvos, Csausz István takarékpénztári pénztárnok. A végrehajtó bizottságba beválasztattak: Nagy Lajos, Csausz István, Süssner Ferencz, Demián Titusz és Kremnitzky Albert.

Honvédségi ellenőrzési szemle volt városunkban f. hó 1-én, melyet Nyáry honvédszázados foganatosított.

Esküvő. Siegmeth Fridának, Siegmeth Károly áll. vasúti főfelügyelő leányának esküvője f. hó 10-én volt Mihálics Pál h.-szohoszlói állomás- főnökkel Debreczenben. A nagymiveltségü kedves fiatal asszonynak városunkból többen sürgö- nyileg fejezték ki szerencsekivánataikat.

A hitelszövetkezet ügyvédje. A Felsőbányái

Hitelszövetkezet egyik közelebbi igazgatósági ülésén az elhunyt dr. Harácsek Imre utódjául dr. Vass Gyula nagybányai ügyvédet választotta meg ügyvédjének.

A közöshadseregbeliek ellenőrzési szemléje

városunkban folyó hó 29-én d. e, 8 órától kezdve fog megtartatni.

Helyreigazítás. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök 300 K, adománya, melyet városunk szegényei közt leendő szétosztás végett küldött 50 éves papi jubileuma alkalmából, nem az egyes hitfelekezetek lelkészeinek adatott át kiosztás végett, mint múlt számunkban irva volt, hanem Pály Ede esperes-plébános osztotta azt ki. A Ferencz-napi országos vásár e hó 3. és

4-dikén tartatott meg városunkban. A baromvásárra tömeges felhajtás történt szarvasmarhában és lóban, sertés kevés volt és jó áron kelt. A kirakó vásár is elég élénk és forgalmas volt, hónap elején lévén az idő.

A tanítók barátja. Mi lenne ez más, mint a »Nemzeti Iskola,« ez az immár 11-dik évfolyamában levő önzetlen tanügyi lap, mely minden mellékérdeket félretéve, keletkezésétől fogva tán- torithatatlanul küzd a tanítás és nevelésügy sokszor lebecsült munkásainak : a tanítóknak és tanároknak igazaiért. Hasábjai mindig nyitva vannak úgy a hasznos és nemes eszmék propagálásához, valamint a mindennapi élet forgatagában gyakran megsértett és elgázolt egyéni és testületi jogok megvédelmezésére és mindkét irányú munkásságával a közoktatás hatalmas épületének erősítését munkálja, bár sokszor félreértés a bére. Ez élénk és változatos tartalmú tanügyi lap szerkesztője Földes Géza, kinek a tanítók és tanárok rejtett és nyilvános sebeit feltáró frappáns hatású beszédére még élénken emlékeznek vissza a júliusi tanitói kongresszus tagjai, fömunkatársa

Egy bizonyos idő múltán már annyira rá járt a szája kedves szavára, hogy amikor más izét mondott, ő akkor is csak a méhet emlegette. Tanulmányozta is kedves állatjait, és életmódjukból mindenre volt hasonlata. A mikor az uj palota megevett egy egész házsort künn a hostyán, leginkább a mesteremberek városrészéből és sírva, szitkozódva, fenyegetödzve jáurltak elébe bognárok, csizmadiák, kötélverők, elhallgattatta őket egy erőszakos, de néha különös poé- tikus hasonlattal a köpük világából.

Elhallgatott mindenkit, mindenki hallgatta.

•— Szépen beszél — mondták — igaza van. ő nagy lesz igazán !

Sokan, de csak mélyen magukban mégis csodálkoztak: mórt teszi, kinek, miért? Nem volt senkije, sehol egy rokona, hogy ilyen lett volna valaha, még azt se hallotta senki. Nem szerette a szegényeket, nem sajnálta az árvákat, hazafisága csak atinyiban állott, hogy szidta az olcsó külföldi tókét, melyet szélhámosok könnyelműen pazarolnak. Nem törődött az irodalommal, a művészet az ö számára : kulminált egy kőből készült nagy méhben. Képtelenség volt föltenni, hogy ezeknek takarít, ezek számára gyűjt, hogy majd ha meghal milliói azé legyen a kitől elvonta, vissza háruljon a közre, nem, azért nem tette, bizonynyal. Sőt gúnyolta is a hires örökhagyókat, azt mondta róluk, hogy hiú bolondok, a

kik mikor testamentumét csinálnak, azt hiszik örökké élnek, vagy azt, hogy haláluk után feltámadnak újra.

— Ejh, olyannak kell lenni, mint a . . .

Már ki sem mondta a szót, értette mindenki és bólintott fejével.

— Örülök, hogy egy véleményen vannak

velem! — mondá és élt tovább a véleményének. Gyűjtött továc b részvényeket, házakat, földeket, régi ékszereket, kaczér fülönfüggőket, tajték pipákat.

Olyan volt a háza, mint egy muzeum. Mint egy poros vidéki muzeum, a hol nagy ritkán takarítanak. Nála nem takarítottak vagy húsz esztendeje. Nem engedte, ö tudta hol van minden és a nyakravalójába való tüt is föllelte azonnal az óriási lomból. Inassa egészen beletörődött már ebbe a rendbe, kis gyerek kora óta itt élt és valamelyest már ö is östnerte a khaoszt. Sőt az értéktelenebb tárgyakhoz már hozzá is szabad volt nyúlnia, de ágyát mindig az öreg ur vetette meg magának. A mikor 70 éves lett. még akkor is, a mikor már a palota homlokzatán a nagy köméhnek is kezdett befelé mohosodni az egész törzse . . .

Csak egyszer a nagy tavaszi közgyűlés után. Egész nap nem beszélt, számolgatott, számolt. Nagyon megéhült s a tiszteletére adott vacsorán ugyan jól lakott. Szokása ellenére borral is élt s

az a lábába ment, úgy érezte. Alig tudott haza vergődni, otthon alig tudta kinyögni:

— Benedek, az ágyam !

Az inas félve nyúlt az ágyhoz. Megvetette mégis és bele fektette urát, a ki egyre nyögött, sóhajtott, csak éjfélfelé hallgatott el. Az inas ott virrasztott mellette.

Sajnálta egy kissé ezt a vén »méhet,« ezt az ősz »kutyát,« a hogy néha dühében elnevezte. Olyan gazdag és ilyen tehetetlen. Nincs egy asszony rokona, a ki megkenné vagy egyszer, a ki küldene neki egy tál levest. Aztán megtalál itten halni és szolgálat nélkül marad. Ugyan ellehet innét valamit emelni, de lopott jószágon nincs áldás, annak az ára elmegy.

Végre is nem rossz ember. Itt van nála 8 esztendős kora óta. Nem volt iránta szives soha, de nem hagyta éhezni, fázni. A szolga olyasfélét érzett, mint a hála ... és a mikor igy fölmelegedett, eszébe jutott egy özvegy mesterné, a kinél gyermek korában lakott. Az mondta neki egyszer:

— Tudod-e ki az apád ?

Ha csakugyan ez az ember volna az apja ! Ez az iszonyú gazdag, ez a sírja felé görnyedő ember.

Megakarta kérdezni, elhatározta, hogy megkérdezi. Várta, leste, hogy fölkeljen, fel akarta költeni.

Nem volt rá szükség. Fölrezzent az magá-