Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-02-03 / 3. szám
I!X_ évfolyam. 3_ szám, 1904. február 3. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. |.‘ _____ ♦; Előfiz etési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a j.' Egyes szám ára 20 fillér. i Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Egyszerűsítés. Az egyszerűség sok tekintetben a boldogság alapfeltétele, nem csoda tehát, ha minden embert foglalkoztat annak minden vonalon leendő megvalósítása, ki a közügyek iránt is érdeklődik egy kevéssé. A hivatalos eljárás egyszerűsítése az államot, az életmód, ruházkodás, élvezetek egyszerűsítése az állam egyes polgárait vannak hivatva sok fölösleges tehertől megmenteni. És az igy bekövetkező takarékoskodás nyomában jár mindenütt a megelégedés. Hivatalnok és közönség, valamint a társas életben egymással érintkezésre utalt elemek megkönnyebbülve sóhajtanak fel, midőn a fölöttes hatóság vagy a még ennél is nagyobb hatalom gyanánt rettegett közfelfogás egy-egy nyomasztó terhet vesz le vállaikról, midőn belátva bizonyos eljárás vagy szokás helytelenségét, ferdeségét vagy pláne elfajulását, azt megrendszabá- lyozza az egyszerűsítés által. Azonban mig ez a jóakaratu áramlat | egy-egy lépést haladhat előre a maga tö- I vises utján, sok előítélettel kell megküzde • nie. De hogy a küzdelem nem czéltalan és a szivek mélyén mindenki óhajtja annak sikerét, az életből ellesett mozzanatok bizonyítják legfényesebben. Milyen öröm támad az egyes hivatalnokokban, midőn a rubrikák rabszolgaságában sinlődö lelkek idegsorvasztó munkáján egy-egy valódi, gyakorlati értékkel biró egyszerűsítő intézkedés valóban könnyít egy keveset, azt csak az tudná megmondani, aki már valahol egy ilyen — igazán ritkaság számba menő —jelenetnek volt a tanúja. Minő elismeréssel vannak az egyszerűségre törekvés iránt a sok oldalról zaklatott családapák, bizonyítja azon körülmény, hogy mig azok a fényes bálok, melyeken egy-egy havi gázsit kell elkölteniök ruhára és egyebekre, mindinkább kezdik eiveszi- teni vonzó erejűket s termeik konganak az ürességtől, addig azon társas -estélyek, táncz- vigalmak, melyeken elfogadott és megváló- sitott elv az egyszerű öltözködés, hová tovább nagyobb vonzó erőt gyakorolnak s élénken bizonyítják, hogy az egyszerűség nem rnegy a jóizlés és a müveit társas érintkezés rovására. Mig a nagy apparátussal dolgozó hivatalos ezopf az államadóságok lavináját növeli szüntelen, addig a társadalmi előítéletek bilincse alatt nyögő középosztály is hová-tovább mindjobban veszíti el lábai alól a biztos talajt az anyagi erejét meghaladó túlságos költekezés miatt. És mindkét kórtünetnek oka az, hogy sem az állam, sem annak egyes polgárai nem bírják magukról lerázni a helytelen előítéletek béklyóit. hanem engedik magukat kizsákmá- nyoltatni azok által, minélfogva közvetetlenül anyagi, közvetve pedig erkölcsi romlásba sülyednek. Igen, mert az előítélet nagy hatalom, melylyel aki szembeszállani merészel, gyakran nevetségessé válik a nagy tömeg sze • mében. És ennélfogva annak legyőzésére a legtöbb embernél hiányzik az erkölcsi bátorság. Az előítéletek hatása alatt kezd meghonosodni hazánkban az a mély erkölcsi züllöttségre valló elfajulása az önérzetnek, mely az idegen vagyon eltulajdonításától sem riad vissza, csakhogy meg ne kelljen hátrálnia az élet őrült versenyében s ne lássék alábbvalónak másoknál. Hogy az adósságcsinálás manapság járványszerüleg pusztít és fokozatosan teszi tönkre a nemzetfentartó elemeket, annak oka nem csupán a sokat hangoztatott gazdasági, ipari és kereskedelmi válságokban keresendő, hanem a józan mértékletességet lekicsinylő nagyzolásban. Ez a főoka, hogy egyes pénzintézetek kezében koncentrálódik a kis ember vagyona, aminek nyomában jár a koldusság, elégedetlenség, szocziálizmus. Mindezeknél fogva felettébb óhajtandó, hogy az egyszerűségre való törekvés, mely ma még csak a közigazgatás egyes ágaiban és a báltermekben kezd alig észrevehetően tért hódítani, átvitethessék az élet minden terére és megkezdje a második honfoglalást a nemzet- és erkölcsrontó léha és pazarlásra hajló áramlatokkal szemben. Akik a nemes egyszerűség zászlóit bontogatják, ne engedjék magukat terrori- záltatni a társadalmi előítéletek által, mert valóban hon- és nemzetmentö munkára vállalkoztak. Övék a jövő, melyben egy boldog nemzet boldog fiai fogják egykor nevűket áldva emlegetni. Nyílt kérelem. A magyar nemzeti muzeum néprajzi osztálya nagy gonddal törekszik felkutatni, összegyűjteni s megőrizni mindazon — fájdalom — napról-napra pusztuló emlékeket és maradványokat, melyek hazánk régi iparos- és ezéh-vi- szonyaira vonatkoznak s melyeknek összehasonlító tanulmányozása alapján a régi magyar mesterségek története, fejlődése és néprajzi alakulása állapítható meg. Ösmert dolog, hogy Nagybánya és Felsőbánya szab. kir. bányavárosokban, valamint Miszttótfaluban a fazekasmesterség évszázadokon át el volt terjedve's széliében dívott. Ezen iparág régi emlékeinek tanulmányozása után feltétlen biztonsággal kimutatható úgy a római kuliura behatása, mint a török és arab Ízlés érvényesülése, mely két kultur-tényező hazánk régi agyag-iparára nagy befolyással volt. Az eddigi kutatások elvezetnek hazánk keleti részéig, és az utolsó nyomok Bihar megyében megtaláltatiak. Egyes adatok mindinkább igazolni látszanak azon feltevést, melyszerint a régi letűnt századokban bányavidékünk fazekassága is érintve lett a török és szaraczén befolyás által s ennek teljes konstatálása nemcsak iparművészeti s néprajzi szempontból volna rendkiFarsangi dal. Megjött a farsanggal herczeg Karnevál, Vígan menüettjét lejti polgárbál. Ifjak, leányok, részt ottan vegyetek, Nehogy a nagy böjtnek sírva menjetek. Mert előre jelzi a jó krónikás, Hogy a meghívótok nem lesz nagy rakás. Kevés lesz a Colon, Turdamé, Balánzs! Nem lesz »Kurucz-estély,» nem lesz Róka-táncz! Szóval, nincs kilátás pik-nikre, zsúrra, Ámor nyila lőtte dupla plezurra; Befagy ez idén a »Virág-fakadás,» Számadásnál sem lesz hát fennakadás, Amire kimondják szigorú bírák. Hogy nagyon sokba jön a fakadt \irág — Egy-két tea-estély, ami kecsegtet, Onnan is kicseppen, aki petyegtet. Hát még a névnapok, milyenek lesznek ? Mikor elédbe csak pogácsát tesznek, Eszedbe jut a múlt sok édessége, Muszkának, tortának, virslinek vége ! Most már lakomára ha meg is hinak, Nem jut hideg fogas, csupán Olinak. — Azért lesz mulatság, ha nem is hangos, Mint a jurista-bál, nem is oly rangos. Kicsi kávuezára ha összegyűlnek, Itt-olt a hölgyek majd összecsücsülnek. Majd kitánczoltatják a két gavallért, — Hosszú téli estén — asztalt és tallért! Fodrász- és borbély-verseny. (HuraoreszkJ Színhely: Egy vidéki város borbély-műhelye. Személyek: Borotválkozásra várakozó urak, médiumok; a borbély és felesége. Idő: Egy vasárnap délelőtt. Egy ur — kezében újságot tartva : — No, ez érdekes! Budapesten egy fodrász-segéd egy médiumot két perez alatt megborotvált a fodrász-versenyen. Borbély — fitymálva: — Nincs abba semmi, kérem Azt én is megteszem, ha arra kell. Sőt jótállók, hogy a feleségem meg három perez alatt levág akármilyen hajat, ha arra kell. Második ur: No, azt már kiváncsi volnék látni. Első ur — meglát egy átelleni korcsmából kiténfergő, tüskés parasztot: — No, ha azt az embert két perez alatt megborotválja, kiállítunk önnek egy elismerő díszoklevelet. Sőt, ha jól sikerült, még össze is pótolunk itt mindjárt egy diszéremre valót is, amit büszkén viselhet, Borbély — kikiált és integet a parasztnak : — Hájde numa l1) Paraszt: — — — Cseee! ?2) — — — be- ténfereg a boltba. Borbély — székkel kínálja : — Üljön le! Paraszt — nagyot néz: — Cse vre ?3) ’) Jöjjön csak ! s) Mi az ? 3) Mit akar? Borbély — kézjelekkel mutogatja, hogy meg akarja borotválni. Paraszt — fejével bólintva: — Na binye! — leül. Első ur: Es most kijelölök az urak közöl négyet jurynek, kik a munka tiszta és hibanélküli voltát fogják megbírálni. Én pedig a kitűzött időt ellenőrzőm. Ezt a fiatal embert pedig a felesége fogja csinosan lenyirni. — Rámutat egy nyírásra várakozó bozontos ifjúra. Az ifjú — izgatottan és szégyenkezve, leül. Első ur: — óráját nézve, hármat tapsol, és kiált: — Hajrá ! Mehet! Borbély — a médiumot orrán, száján és fülén is jól beszappanozza, azután gyorsan kése után kapkod. Médium: — köpködve tiltakozik, hogy: Máj Domnule, nu ma mazgaluj !4) A nő — kezében egy fodrászlepedővel. — Kérem, hát tessék nyugodtan megülni és hagyni, hogy ezt a lepedőt a nyaka köré dugjam. Az ifjú: — a széken erősen fészkelődve, a fejét kapkodja és kaczag. A nő: — türelmét vesztve, gyorsan rátéri ti a lepedőt és a leggyorsabb tempóban nyírja. Az ifjú - hirtelen felugrik: — Jaj ! kérem ! Nem állom ki tovább, nagyon csiklandós vagyok! A nő: — Uraim, én restelem a dolgot; *) *) Uram, ne mázolj be I
