Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-02-17 / 4. szám
IIX.. évfolyam. 4_ szám. 1904. febriaéii* XT. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMIT LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSO ARAK MELLETT KOZÓLTETNEK. Városi közgyűlések. Rövid időközökben két rendkívüli közgyűlést tartott e hónapban városunk képviselőtestülete; mind a kettőt a város által felveendő 120,000 koronás kölcsön ügye dominálta. Az első közgyűlés e hó 7-én d. e. 11 órakor tartatott meg. Egyedüli tárgya a helybeli részvénytakarékpénztár ajánlata volt, mely szerint az említett összeget, mint rendes kamatozó kölcsönt, 5Va°/o mellett hajlandó a városnak leszámítolni. Ezzel szemben állott a földhitelintézet ajánlata, melyben a kölcsönt 50-éves amortizáczióra, évi 4'7%-os részletfizetés mellett ígéri folyósítani a város által felajánlott ingatlanokra leendő bekebelezés mellett. Daczára annak, hogy a részvénytakarék a bekebelezésre nem reflektált, mindazáltal a két ajánlat közötti szembeszökő differenczia folytán a közgyűlés a földhitelintézet ajánlatát fogadta. Ezzel azonban az ügy nem nyert végleges elintézést, amennyiben a f. hó 13-án tartott közgyűlés elé a részvénytakarékpénztár újabb és az előzőnél sokkal kedvezőbb ajánlatot terjesztett. Eszerint a takarékpénztár a 120 ezer koronát szintén törlesztéses kölcsön gyanánt ajánlja fel, még pedig olyanformán, hogy a teljes kölcsönösszeget a szükséghez képest fizeti ki a jelen év folyamán, a város pedig 1905. január 1-től 50 éven át 5766 K amortizá- czionális részletet tartozik állandóan fizetni. A város a kölcsönt fel nem mondhatja. A takarékpénztár pedig csak akkor fogja azt a város ingatlanára bekebeleztetni, ha annak szükségét látja. Ezen ajánlatot a bizottság javaslatához képest a közgyűlés egyhangúlag elfogadta s az erre vonatkozó határozatot a belügyminiszterhez felterjeszteni határozta. A földhitelintézet ajánlatával szemben a részvénytakaréknak évenkint 126 K-val fizet többet a város. Ezt a dififerencziát nem lehet sajnálni már csak azért sem, hogy ez a pénzművelet itthon nyert lebonyolítást. Kicsinyes kérdés ugyan, de méltányosnak találtuk volna, ha ezen évi 126 K többletfizetés ellenében a takarékpénztár legalább az esetleg szükségessé válható bekebelezés költségét magára vállalta volna. Ez most krajczároskodásnak tűnhetik fel, de ha - amitől Isten óvjon — a bekebelezés szüksége valamikor felmerül, a város pénztára bizonyára oly helyzetben leend, hogy ily csekély költség kiadását is szívesen nélkülözné. Még egy megjegyzést! Nem egészen méltányos és a gyakorlatban levő szokástól elüt az elfogadott ajánlat azon pontja, hogy a város a kölcsönt fel nem mondhatja. Minden törlesztéses kölcsön kifizethető bármikor, a részlettörlesztésekben a töke apasztására esett összegek leszámításával. Miért kötnék meg tehát épen a várost, hogy ha esetleg érdeke úgy kívánná is, még akkor se szabadulhasson egy magára vállalt kötelezettségtől? Ezen a közgyűlésen a kölcsön ügyén kívül még öt tárgy volt napirendre tűzve s tárgyaltatott le. Á jóváhagyott 1904. évi községi közmunkaösszeirást és a szintén jóváhagyott 1904. évi mezőőri pótadókivetést a közgyűlés tudomásul vette és betartás végett a tanácsnak adta ki. Tárgyaltatott továbbá Csernátoni Vajda Péter panasza dr. Csausz Károly városi főorvos és Bay Károly városi rendőrkapitány ellen, kutyájának a rendőrkapitány által történt lelövetése miatt. A felolvasott panaszt a bizottság előzőleg tárgyalás alá véve, a főorvos és rendőrkapitány ellen oly szabálytalanságot fenforogni nem látott, melynek alapján nevezettek ellen a fegyelmi eljárás megindítása szükséges volna, ily értelmű javaslatához képest a közgyűlés is mellőzni határozta a fegyelmi eljárást. Az erdökezelés jóváhagyására vonatkozó 22—904 K. e. b. sz. határozatot a közgyűlés tudomásul vette. Az 1898. ápr. 18-án választott 12 városi képviselő megbízatása ez évben lejárván, a közgyűlés az uj választás határidejéül f. évi márczius 29-dikét javasolja kitűzni és a beadandó esetleges panaszokat elbiráló igazoló választmányba a közgyűlés részéről Baumerth Károly és Csausz István képviselőket egyhangúlag megválasztja r Állandó borvásár Budapesten. A szó'lők rekonstruálása folytán beállott fokozott termelés évről-évre szaporítja a borkészleteket, melyek eladásra várnak. A termelő pedig magárahagyva, biztos támasz hiányában lerí a jószerencsét, mely őt munkája jól megérdemelt gyümölcséhez juttatja. Pedig ezt a czélt elérni nem oly könnyű feladat. A külföldön csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk borainkat elhelyezni, mert képviseletünk ott szervezetlen, mig a konkurrenczia mindenütt megvetette erősen a lábát. Ma már túlhaladott álláspont az, hogy a jó bornak nem kell czé- gér; kell bizony czégér, mulatós és hangos, hát még az olyan bornak, melynek hírét vétkes módon alaposan megrontották. És hogy a bajt még baj tetézze — nyakunkon az olasz borozón, melynek gátot vetni szívós, makacs munkát igényel. A magyar bortermelők minden igaz hívét kell, hogy gondolkozóba ejtsék ezek az állapotok, melyek orvoslása immár sürgős szükséggé vált. S nem ragadhatott volna meg alkalmasabb pillanatot a Magyar'Gazdák Vásárcsarnok- Ellátó Szövetkezete, hogy megvalósítsa azt a tervet, miszerint az illetékes tényezők hozzájárulásával, megfelelő erkölcsi alapon létesítsen egy oly vállalatot, mely a bortermelők érdekeinek istápolása mellett helyreállítja a megingott bizalmat és a rendelkezésére álló eszközökkel állandó, biztos piaczot teremt a magyar bor Panaszt hallottam... Panaszt hallottam, hogy szegény a nép, Nem akar adni semmifélekép. Sőt ottan-ottan lármás haragja Embert alázó sárba tapodja. Kiváncsi lettem a szent valóra, »Uram legyen tiéd ez óra!« A sok közöl felvettem egy ivet Es megindultam, hogy kéregetek. Házról-házra a kis falun végig .... Sohsem örültem szivemben még igy! Nyájasan vettek, mindenütt adtak. Gyűlt Szatmárnak, — gyűlt Sárospataknak. Kicsiny házakban, igy gondolkozám, Sok szerető, jó szív van igazán . . . , Óh! csak szeretni, becsülni tudnók A szegény embert, a kicsiny kunyhót! . Emlékezzünk régiekről. — Lapok Felsőbánya történetéből. írja : MÜNNICH S. — 1633. A szomszéd falvak nincsenek megelégedve az 1628-ban kötött szerződéssel s fel- buzditják Laczfalut, hogy újra fogja perbe Felsőbányát a kőkert és vidéke végett, Teleky István (Telekessy-nek is irja magát) leleszi prépost kiadja Kovács Pál felsőbányái főbírónak és Barát Gergely esküdtnek azon tanúkihallgatási jegyzőkönyvet, mely Thorday Miklós már- marosi alispán, Gyarmathy János jegyző, Bodóky Mihály, Bartfalvi Farkas (mármárosszigeti lakosok) és Szabó János miszttótfalusi főbíró előtt 1633. junius 23-án felvétetett. Literati András eskü alatt azt valja: Ha a rétek felszabadultak, közösen legeltették s .zabad járásuk volt, az erdőket is pedig mind maguk szükségletére, mind Bányi (innen Nagybánya követelése) szükségletére használták, az Kápolnok vizétől fogva az Fernyezelyig, hogy kiki az örökségének határát. hol kaszával, hol barázdával igazította, mind az Porgolát kerteknek, mind az szántó és kaszálónak. Tudtunk nélkül (falusiak) zöldvasárnapon az évben a kőkút és Porgolát-kert- ben a városbeliek maguk közt felosztották, kerítést húztak, irtottak, holott országút is volt arra Erdélybe.« A felsőbányaiak bebizonyították, hogy saját területen osztozkodtak, mihez Laczfalunak semmi köze. 1634 Kassa, január 27. Paczok Sándor a szepesi kamara administrátora Írja a falusiaknak : ha már a port elveszítették, viseljék magukat nyugodtan, mert ő felségének is joga van a földhöz és »hasznát a szatmári végházhoz percipiálják.« Szept. 8. Szallay György a falusiak megnyugtatására uj tanúkihallgatást tart. A laczfa- lusi tanuk végre bevallották, hogy igen is gyakran legeltettek a felsőbányái határokon, de valahányszor rajtakapattak, a város meg is büntette. "Mikor a nyegrefalusiak kecskékkel [jöttek és fát vágtak, a város és nem más büntette meg . A többi tanuk azt vallották: 1. Stephanus Tokay de Tejfeles-Tótfalu 75 éves: Kapuikról jővén, a kőkutnál pihentem, itt mondta nekem két laczfalusi lakos Radully Mátyás és Kádár Mihály, hogy az ut felett Felsőbányáé, alatt Laczfalué, a nagy sár miatt feljebb vitték az utat, de a határ a régi maradt, az ut alatti részébe marhát hajtottak legelőre, rekesz nem volt soha. Épen igy vallottak Kovács Péter tótfalusi 50 éves. Svából Péter nagybányai 60 éves Csoffy Orbán bajfalusi 50 éves, Verejes László, Pogány Lukács, Botos Filep és Lukács Sándor- falusiak, meg Pap Gergely pusztateleki. 2. Tapasztó Péter 50 éves pusztaleleki vallja : juhokat az ut felett csak Felsőbánya engedelmével legeltettek. Ugyanazt vallották Nyegrefaluból Móka Lázár 45 éves, Bota Simon 55 éves, Farkas György 45 éves, Móka Tamás 55 éves, Kötés Tódor 40 éves, Horgos Gergely 78 éves, Horgos Kosztán 32 éves és Magyar Kékesből Szillassy Márton 33 éves. így Deák Péter felsőbányái bírónak odaítélték az esküt, ki a helyszínén esküdött, hogy ezen föld, ahol most áll, mindig a városé volt, s Laczfalu 100 forintban lett elmarasztalva. Erre okt. 14. Bethlen kiadja a rendeletet, hogy Sürgyefalu, Oroszfalu, Laczfalu, Magyar-Kékes és Nyegrefalu csak Felsőbánya határáig legellethetnek. 1635. Nagybányán Felsőbánya és a falvak közli határvillongást véglegesen elintézik. A
