Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1903-11-11 / 23. szám

VIII. évfolyam. 1903- november 11_ * *> ■ / - y 7 Í33_ szám. HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Ui Hirdetések és előfizetések Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Ú Nagybányára, Nánásy István könyv- Egyes szám ára 20 fillér. ü nyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Visszafejlődés. A megyei lapok meglehetős szűksza­vúsággal adták hírül legközelebb, hogy a szolgabirói hivatal előterjesztésére az alis­pán a körorvos székhelyét városunkból Kap- nikbányára helyezte át, mivel ezen orvosi körben fekvő községeknek Kapnikbánya a központja. r Álljunk meg egy szóra. Vessünk csak egy pillantást Szatmár vármegye térképére és azonnal tisztába jö­vünk az indokolás helyes vagy helytelen volta felöl Kapnikbánya épen úgy a közép­pontján van a felsőbányái körorvosi körnek, mint •— hogy többet ne említsünk — Nagy- Károly a vármegyének. S midőn az alispán ur az említett határozatot meghozta, bizo­nyára úgy gondolkozott, hogy ha egy vár­megyének lehet a szélén a székhelye, miért ne lehetne egy körorvosi körnek is. Ennél a kérdésnél, nyíltan szólva, az sérelmes reánk nézve, hogy városunk ér­dekeit semmibe sem vették. Mert azt ta­lán jó lélekkel senki sem fogja állítani, hogy Felsőbányának érdekében fekszik, ha itt az orvosok számát kevesbítik. Hiszen mikor a közelmúltban hosszas vajúdás után a városi alorvosi állás be lett töltve, a kö­zönségnek efelett érzett öröme élénken bi­zonyltja az ellenkezőt. Hol van tehát e kér­dés megoldásánál az alispán urnák nem is oly régen hangoztatott jóakarata Felsőbá­nya iránt ? Felsőbányának kevés a szellemi tőkéje, ez is folyvást apad egyes hivatalok be­szüntetése által. Nincs már erdészünk, nincs helyben lakó tisztiügyészünk. Ehhez járul most újabban a körorvosi székhely elvitele, íme, rövidesen három intelligens embert ve­szítettünk, kiknek elvesztése által tekinté­lyes szellemi tőkével lettünk szegényebbek. Nem elég, bogy a köznép pusztul a foly­tonos kiköltözködés által, évről-évre ke- vesbedünk számbelileg, megmutatta a leg­közelebbi népszámlálás, mire való hát ezt a szomorú processust közigazgatási utón is előmozdítani? Hiszen Felsőbányán minden szempont azt követeli, hogy itt az erősítés munkáját kell folytatni, nem a rombolásét. Nem a meglevő hivatalok és intézmények beszün - tetésével vagy áthelyezésével munkáljuk ez egykor jobb időket ért város javát, hanem ellenkezőleg, ujabb.ak kreálása által. Per­sze, ilyen törekvéseket nem tapasztalunk. A vidékkel mennél szorosabbra fűzni az összeköttetést s ezáltal fontos missiót teljesíteni vannak hivatva a városok. Ho­gyan tehetnek akkor eleget ezen hivatá­suknak, ha a czél elérésére szolgáló esz­közöket nem hogy szaporítanák, sőt inkább kevesbítik? Eddig is átalános a panasz amiatt, hogy a köznép és pedig különösen a fa­lusi nem veszi igénybe megkivántató mó­don az orvosi segélyt, minek szomorú bi­zonysága a 7 éven aluli gyermekek nagy halandósága és azon gyakran tapasztalható tragikomikus valóság, hogy a szegény szülő a birságtól való félelem miatt elviszi az orvoshoz gyakran csaknem a halál révén levő gyermekét. Nem azzal teszünk jó szolgálatot a közegészség különben is eléggé elhanya­golt ügyének, ha az orvosi segély igénybe­vételét megnehezítjük, sőt ellenkezőleg! Azon kellene inkább munkálni közi­gazgatási és törvényhozási utón, hogy a rosszul javadalmazott körorvosok és a töb­biek is valahára tisztességes fizetést kap­janak, mely lehetővé tegye, hogy magukat egészen hivatásuknak szentelhessék s ne legyenek kénytelenek lépten-nyomon a meg­élhetés gondjaival küzködni. Avagy talán nem a hitvány szolgai fizetés az oka annak is^ hogy Felsőbányán már egy éve nincs körorvos ? Azon kellene tehát ügyekezni, ha a kapnikvidéki nép közegészségügyét javítani akarják, hogy ne tegyék azt egyúttal rosz- szabbá egy másik nagy vidék népére nézve, hanem ha Kapnikbányának szüksége van körorvosra, tessék ottan annak számára egy uj állást szervezni, Felsőbányának pe­dig hagyják meg, illetve adják vissza a körorvosi székhelyet, mert úgy a városnak, mint a vele összeköttetésben levő vidék­nek szüksége van arra. . . r . Jegyzőkönyv. Felvétetett Felsőbánya sz. kir, rendezett tanácsú város képviselő-testületének 1903. évi | november hó 2-án tartott ülésében. Jelenvoltak: Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt Spáczai Gyula jegyző, Nyisztor István, Münnich Sándor tanácsosok, Bay Károly rendőr-kapitány, Pap Márton számvevő, Háder Ferencz pénztárnok, Bernovics Emil ellenőr, — Süssner Ferencz, Bau- merth Károly, Nagy Lajos, Tury Ferencz, Almásy Jáno*, JSzalai László, Jékly Káro!j% Rettegi Ká­roly, Orbán Károly. Smillár Mihály, Salamon Mayer képviselők. 91. sz. Elnök üdvözölve a megjelent képvi­selőket, a gyűlést megnyitja s a mai gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Háder Fe­rencz, Szalai László és Almásy János képviselő­ket, a hitelesítés idejéül pedig folyó hó 7-ének délutáni 3 óráját tűzi ki, 92. sz. Olvastatott a folyó évi október hó 26-án a vármegyei főispán ur által tartott hiva­talvizsgálat alkalmával a pénztár megvizsgálásá­ról felvett jegyzőkönyv és lelet-kimutatások, mely- szerint a pénztár rendben találtatott. — Tudo­másul vétetett. 93. sz. Olvastatott a városi árvaszék 438 — 903. árv. sz. javaslata a folyó évi október hó 26-án tartott árvaszéki ügy- és pénzkezelés Emlékezzünk régiekről! in. Felsőbánya szabad és kiváltságos királyi bánya­város tiszti háza leromboltatása s újonnan fel­épültéről im ez emlékiratot szerzetté Kékesi Mihály. A Magyarország kebelében dúló örökös háborúk miatt keletkezett siralmas viszontag­ságok közepette, hogy ezen mi a középhegy lábjánáli — szülőhelyünknek is, különféle vé­szes küzdelmeiben eleitől fogva mily gyászos kinézése lehetett, az idegenektől vett kegyet­len sérelmeken kívül azon hamv-halmaz is, melybe saját szomszédi által 1593-ik évben döntettek, a jelen nemzedéknek nyilván hirdeti. Ugyanis a Tatároknak akkortájban Or­szágunkba lett gyakori betörésének példája, szülőhelyünk boldogulását irigy szemmel néző, s javaink felprédálására éhezett Magyar Lápos falubeli miveletlen tömeget arra ösztönözte, hogy szintén ők is tatár csordák álarcza alatt ■támadjanak meg minket E rongy nép tehát tatár mezbe öltözve, s egyéb modorában is a Tatárfajt utánozva, az éj kedvező fedezete alatt roppant zajjal, orditás és rémitéssel, a városba beront, annak népéből nemre és korra való tekintet nélkül azokat, kiknek elfutniok vagy az éji sötétségben elrejtőzniök nem sikerült, kegyetlenül lemészárolja, vagyonukat elzsák­mányolja, lakhelyeiket lángba borítva elpusz­títja. Megrongált, és csaknem vég leroskadásra jutott városházunk is a Láposi Tatárok im ezen gyalázatos csínjáét sinli, keservesen, egész e mi korunkig, — melynek, nevezett Tatárok által felégetett fa tetője ámbár újból helyre lön állítva, de tűz és régiség roncsolta falait hajdani díszében újra felépíteni, a számtalan bajok- és csapásokkal sújtott községnek nem volt ereje. Azonban ebbeli forró óhajtásainkat táplálni soha meg nem szűnvén, jóllehet pénz­tárunk a ránkvetett kilenczed terhét már öt éven át nyögi: a város költségei miatt kime­rülve is serényen elkövet mindent, házának újra felépítése körül s végre valahára ime meg­értük, hogy községünk házát 1739-ben a. jó Isten segedelmével, s Elöljáró férfiaink (kiknek j nevei imitten az utókor számára feljegyeztetnek) j fáradhatlan buzgalma által, régi gyászos rom­jaiból ekkorig példátlan díszben feltámaszthat- ; tűk. Akkori főbíró, nemzetes Pálfi András ur Főtiszt (Proconsul) Bartos Mihály ur, még azon évben elhalt. Tanácsnokok : Herschner Tóbiás ur egyszersmind bányahivatali Írnok, Milkovics Mátyás ur. ónodi Márton ur, Krassay István ur. exstiterunt: Tóth György János ur. Sasku János ur. Tecsi István ur. még azon évben eltávozott (vagy meghalt? — decessit) Rósa Mihály ur. Klikk Jakab ur főjegyző. Kékesi Mihály — aljegyző Cserei Ferencz ur. Tabu- larum Praesid. Becsi Pál ur. Szebeni vagy Szabó János ur. Both Mihály ur. Tóth György István ur. Város-Gazda, a ki legjobban buz- gólkodolt: ifj. Krassay János ur. IV. Protoculum Anni 1787. die 27-a Juny. A Fekete Bányán a Sz. György nevezetű Bányát miveltető Nemes Társaságnak közönsé­ges Conclusuma, Hogy azon Bányát miveltető elsőlegény, és utána a több munkások is mi­hez tartsák magokat, ezen punctumokban rövi­deden előadattatik Instruktioul. Költ. Dpe 30 an Juni 787. NBánya. 1- o Noha az első legénynek Holnapon- kint 1. Rhforint vala az Gondviselésért való remuneratiója, De hogy ennekutánna annál serényebben az eleibe szabott Instructiq sze­rént, vigye véghez az ottan lejendő gondvise­lést, és Gazdálkodást lészen 2. Rhforintja. 2- o Midőn mindnyájan egy akarattal egy­szersmind, nem egymástól elszakadozva azon Bányához az alábbirt illendő időben kimennek, legelső kötelességek is az légyen, hogy min­den munkás az első Legénnyel együtt addig munkához ne fogjon, miglen az maga rítussá szerint közönséges könyörgést nem tészen, ez pedig minden bemenetelkor és kijövetelkor szük­séges képpen megkivántatik, Hogy a Felséges Mindenható Isten megmutatott szép áldását az háládatlanság miá, el ne idegenítsék, és ők is a Bányában minden reájok jöhető veszedelme­ket el kerülhessék, melyet ha valamelyik nem cselekedne, vagy ha már meg cselekedte is, ottan sokat hásártoskodna, annyival is inkább az Proíokullumunknak punctuma szerint még az Verkes is ha az Báhyánál káromkodna, Bánya-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom