Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1903-11-11 / 23. szám

Felsőbányái Hír la p megvizsgálásánál felmerült 97 korona 28 fillér vizsgálati költségnek az árvaszéki tartalék- alapra leendő kiutalása iránt. A képviseleti közgyűlés az árvaszéki javaslat egyhangú elfogadásával a folyó évi október hó 26-án tartott árvaszéki ügy- és pénzkezeléssel felmerült 97 korona 28 fillér vizs­gálati költséget az árvapénztári tartalék-alap terhére egyhangúlag kiutalja s jelen határozatot jóváhagyás végett az 1877. évi XX. törvénycikk 298. §-a értelmében főispán ur utján a nagyin, magyar kir. belügyminiszter úrhoz felterjeszteni határozza. 94. sz. Az árvaszék beterjeszti Felsőbánya város gyámpénztári szabályrendeletét. A beter­jesztett gyámpénztári szabályrendelet felolvastat­ván, azt a képviselő-testületi közgyűlés minden változtatás nélkül egyhangúlag elfogadja és 30 napi közszemlére kitétel után megfelelő példány­ban jóváhagyás végett a nagym. m. kir. belügy­miniszter úrhoz felterjeszteni határozza. ■95. sz. Olvastatott a karvaly! körjegyzőség 1892—903. sz. átirata, melyben Baumerth István Károly illetőségét tárgyalni kéri. — A képvise­leti közgyűlés Bartos községben 1885-ik évben született Baumerth István Károlyt felsőbányái illetőségűnek az 1886 XXII. törvényczikk 11-ik §-ának aj pontja alapján elismeri, miután ellene az ugyanazon törvényczikk 9. jvában felsorolt kivételek fenn nem forognak és nevezettnek atyja : Baumerth Károly m. kir. bányatanácsos már több mint 2 év óta Felsőbányán lakik. 96. sz. Olvastatott a gazdasági és pénzügyi bizottságnak jelentése a folyó évi október 20-án a városi bérletek kiadására megtartott árverés eredményéről. — A képviselő-testületi közgyűlés tudomásul veszi a jelentést és annak alapján a piaczközi I számú kisboltot Kovács Mártonnak évi 40 korona, a IV. számú kisboltot Dóra Ist­vánnak évi 40 korona, a vendéglői ca.inó-helyi- séget a felsőbányái olvasó-egyletnek évi 160 korona, a régi patika pinczéjét pedig Róth Lázár­nak évi 50 korona bér mellett 1904. évi január hó 1 -töl kezdődő 3 évi tartamra bérbeadni határozza, mig azon bérletekre, melyekre a régi összegnek megfelelő bérösszeg nem igértetett meg vagy árverelő egyátalán nem jelentkezett, uj árverést tartani határozza, melynek megtartásá­val a gazdasági és pénzügyi bizottságot bízza meg, az árverés határidejéül pedig folyó hó 25-ét tűzi ki. 97. sz. Olvastatott Likker Károly felsőbá­nyái lakosnak fóldtér feladás iránti kérelme. —- A képviselő-testületi közgyűlés a kérelemnek 12 szóval 4 szavazat ellenében helyt adni és igy a Konczvald-féle ház szegletétől a Riedl-féie telek szegletéig meghúzott egyenes vonalba eső terüle­tet dij nélkül feladni határozza s a kijelöléssel a tanácsot bízza meg. 98. sz. Halier Lajos földtér feladás iránti kérelme. — A képviselő-testületi közgyűlés a kérelemnek helyt ad s amennyiben a kerítés vonalának egyenesbe hozásánál beveendő csekély kopár, köves terület feladását kéri, ezen területet dij nélkül átengedni határozza. K. m. f. Levél a szerkesztőhöz. (A debreczeni akadémiai ifjúság szegedi; zarándok-utja.) Debreczen, 1903. okt. 29. Kedves barátom ! Amint már értesítettelek is egyszer á nagy magyar alföld egyik városából: hát bizony mi feltüzelve a hazafiui lelkesedéstől, elzarándokol­tunk ős Szeged városába, ahol a katonai ön­kény, brutalitás és hazafiatlanság oly durva kézzel sértette meg a nemzet legszentebb érzelmeit, letépve Kossuth Lajos szobráról azt a koszorút, amit a nép egyszerű fiaij a visszatartott harmad­éves bakák tettek oda Ismeretes dolog, hiszen a magyar nemzet, mint egy ember, állott fel erre az arczultitésre s vitte el koszorúját ahhoz az érez szoborhoz, a mely Szeged város hazafiasságáról tesz tanúbi­zonyságot. így vettük kezünkbe mi is, a debreczeni akadémia ifjúsága, a vándorbotot, s okt. 21-én 42-en elindultunk kegyeletünket leróni a nagy szellem iránt. Erről az utazásról, arról a hatal­mas lelkesedésről akarlak most értesíteni. A debreczeni akadémia ifjúsága a budapesti egyetemi ifjúság átiratára egyhangú lelkesedéssel elhatározta 17-én tartott közgyűlésén, hogy Sze­gedre ő is zarándokcsapatot küld. E határozat, ténynyé váll, s 21-én összejöttünk a főiskola ud­varán 42-en, árvaleányhaj bokrétával, útra ké- j szülve, s innen a hymnus eléneklése és.nt, Csiky ! Lajos theol. dékán ur búcsúbeszédének meghall­gatása után indultunk el, négy ember emelve vállán a hatalmas, nemzeti szinnel bevont ládá­ban elhelyezett koszorút. így indult el a menet, zászlók alatt, négyes sorokban, a Kossuth-nótát énekelve. Óriási tömeg s az egész ifjúság kisért ki bennünket a sorom­póig, hol Harsányi Pál senior, ki szintén velünk jött, elbucsu'.va a zarándokok nevében a néptől és ifjúságtól, harsogó éljenzés kísérete mellett magunkra maradva folytattuk utunkat S/.oboszió, Kaba, Püspökladány, Kisújszállás, Turkevé, Me­zőtúr, Szarvas, KunszentandráS, Öösöd, Kúnszent- ! marton. Szentes, Hódmezővásárhely ' és A Igyon keresztül Szegedre, hová vasárnap, azaz 25 én d. e. 11 órakor érkeztünk meg. Hosszú volna pontról-pöntra leírni ez utat, elbeszélni részletesen azt az óriási lelkesedést, amelylyél fogadott bennünket mindenütt a »hi­vatalos város«. Nem'is tésiem azt, hanem, mint a Virágról-virágra szálldogáló' méh: a mézet, úgy próbálgatom én is össze'szédégétni azokat az édes emlékeket, amelyeket -- mondhatott) bőven hoztunk magunkkal Szegedről. ‘ Lelkesedésben nem volt hiány - És ez a lelkesedés nem Őáak ünnepélyes fogadtatásban, szavakban nyilvánult ! Oh nem! Ez a lelkese­dés, eltekintve attól, hogy minden egyes hely­ségben ebéddel, vacsorával (Szarvas, Kuns: ent- andrás, Öcsöd, Kunszentmárton, egy estére esett s mind a négyet végig ettük, ittuk) vártak, már Szoboszlón a meglehetős nagysulyu koszorúnkat ko­csira tették s attól kezdve városról-városra úgy jött velünk Ez a lelkesedés kihozta élőnkbe min­den egyes városnak csaknem egész lakossá­gát, s nem csak a város szélére, hanem, mint pl. Turkevében, a várostól & kmrre ! Ez a lelkese-' dés Szarvason diadal-kaput emelt, a polgári is­kola leánynöveudékeivel sörfalat állíttatott s ál­tatok a szó szoros értelmében virág-esővel borit- tatott el! De nem! nem »borittatott el,« hiszen azok a gyönyörű szarvasi leánykák nem eszleör zei voltak a lelkesedésnek, hiszen ők voltak a megtestesült lelkesedés ! Ez a lelkesedés szakadó esőben, zugó szélben künn tartotta Kunszentmár­ton lakosságát a ‘határon éjfél után % 1-ig! Vájjon kelt-e még ennél több ? Vájjon beszélhet-e ennél világosabban valami? Nem, az nem lehet. Nem akarok én, távol állok attól, hogy kétségbe vonjam bármely al­földi városnak is a hazafiasságát, de a kunszent­mártoniaknak volt reá alkalmok, hogy ilyen be­szédes módon adhassanak annak kifejezést! Ez a lelkesedés Hódmezővásárhelyen az ottani Kossuth- szobor mellett a vásárhelyi gymnazistákkal ünne­pélyt tartatott, melyen mi is résztvettünk. 'És szégyen az ottani tanári karra, hogy azoknak a lelkes fiuknak nem engedte meg, hogy hazafias­ságuknak kézzelfogható tanujelét adják, koszorút helyezve a halhatatlan szoborra! Hanem az ár­nyék mellett annál intensivebb volt a fény. Gyö­nyörű kis ünnepély volt, emléke örökké élni fog emlékezetemben. Fenséges volt az, midőn a fák­lyák füstje által ködtengerbe burkolt--szent alak,:. . mint a kath. atyánkfiái által ábrázolt Teremtő, nézett le arra a tízezernyi tömegre, melynek még egyes tagjai Öt ugyanazon a helyen még élve is látták és hallották. Nem hagyhatom meg­említés nélkül, hogy Karczagon Madarász Imréné ö nagysága felyirágozva zászlóinkat, mindegyi- künkne knemzeti szinü csokorral átkötött; csinos bokrétacskákat ajándékozott. Pedig akkor már az eperjesi collegium ifjúsága is velünk volt! ügy hogy számunk 63-ra rúgott! Hej! Karczag, Karczag! Be nagy hálával gondolok reád, mint kezdeményezőjére egy igen üdvös actiónak ! . Kegyetlenül elfáradva érkeztünk meg csü­törtökön délben szabad Nagy-Kun-Karczag yáö, rosába. 2 és fél óráig ebédeltünk) s. midoh felállottam, nem tudtam egyet sem lépni.*) Két­ségbe voltam esve egészen, de csakhamar meg­vigasztalt az az örömhir, hogy Karczag városa kocsin küld ki a határig. Micsoda örömrivalgás! Hála Istennek, hatalmas nagy határa van! On­nan gyalog mentünk aztán Kisújszállásra, de ezen alföldi városok mindegyikének olyan ren­geteg határa van 1 Innen Turkeve mintegy 15 km. s gyalog tevődött meg. Bizony, el voltam kissé fáradva, úgy hogy vacsora sem kellett, mentem aludni. Reggelre annyira amennyire rendbe jött a ki bőm, s fel menve a. kaszinóba, látok előtte sok kocsit. Nem kérdeztem én, hogy mit akarnak ezek, felültem egyre, s tényleg jól spuri ztam: kocsikon mentünk Mezőtúrig. És ettől kezdve nem akadt város, nem falu, amely ezt a zarán­dok-csapatot kocsikra rakva nem küldte volna tovább! Avagy nem önzetlen megnyilatkozása ez a lelkesedésnek, a hazaszeretetnek ? Bizony, diadalut volt a mienk. ,*ö\» így értünk be Szegedre vasárnap (25-éS)^ f d, e. 11 órakor. Csak d. u. 1—2 óra közt vár­tak bennünket, úgy hogy a hivatalos fogadtatás elmaradt. Hanem a szegedi honleányok, megtudva érkezésünket, egy pillanat alatt teremtek előt­tünk, fehérben, hatalmas csokrot nyújtva át szép beszéd kíséretében az ifjúság vezetőjének : Hár­* )Az ebédtől-e, vagy a fáradságtól? ■ Szerk. beli Kuxáit el veszti, a Bányász pedig illendő satisfactióját az nemes Bergkrit által illendő I helyen elfogja nyerni, MeljAe szorosan fog vi- [ gyázni az első legény. 3- o Ezen Könyörgés után mindén mun- ! kást szép móddal, és csendes szérótettel az { első Legény kitt-kitt az maga hellyére állít­son, akkoron is eleikbe adván az Isteni félel­met. A Sompokban pedig cserélvén az legé­nyeket mind éjjel nappal dolgoztasson, a Vi­zeit meg éjszaka is meg nem hagyván gyűlni, és ki ki csak hogy jóhellyen légyen az meny­nyi lövést teheti az edig való mód szerint, Sitbe fog számláltatni, és becsületesen ki fog üzetődni hasonloképen. 4- o Ha a Legények az Firstről az Zsomba, | vagy pedig az Zsomból az Firstre, akarnának változni rendre meg lehet engedni, csak hogy i ebben is a szép egymást értést megtartsák, és minden Zenebona és egymásra való ránköro- zás nélkül vigyék végbe. 5- o Ugynem, kűlömben az Bányászokra, sádolokra, és minden más munkásokra szoros j, vigyázása légyen az első Legénynek, ügy hogy | az Stufokat, se titkon, se nyilván csak egy körömnyit is a Bányától kemény büntetés alatt el ne hozzanak, s más egyébb dolgokat is; sőt ha tetszése lészen akkor a mikor akarja, a kihez gyanúja vagyon akarmellyik Legény­nél is megvizsgálhassa és a Társaságnak be adni tartozik, ide járul az is, hogy akármelly Verkes Társunk ki mégyen az Bányához, és j Stufokat akarna hozni az első Legénynek re­portálni tartozik, Ne hogy a Társaságnak ká- [ rára, az drágább Stufok elszéledjenek, Ha pe­dig szemének gyönyörködtetésére valamellyik Társunk Stufokat hozván, Más idegeneknek elajándékozná, az Társaság hire, s akaratja nél­kül, s nem azon Társaság javára fordítaná, azonnal Kuxait az Társaság kifizethesse az Pro- toculumnak 4-ik punctuma szerint. 6- o Szorgalmatosán tartozik az első Le­gény ugyan, De az rámoló is hasonló lesz a Sadoló gyerekekre való vigyázásban,.hogy nem akkor mikor más bányászok hagyák el Sit- j tyeket, ők is már be vett szokások szerint ako- j ron mindjárt el hagyák, hanem napi számot ! töltsön reggeliül fogva estvéig Istenesen, Mely j vigyázásáért és az eddig való maga. viseléséért j is az vámoló Legénynek ennek utána Napjára 20 Xrajtzárja lészen, Úgy mindazonáltal hogy ő is az első Legénnyel együtt az Sadoló gyer­mekekről, azoknak magok viselésökről, vagy engedetlenségekről az Társaságnak reportáini tartozik minden személly választás nélkül. 7- o Minden kimenetelkor és hazajövetel­kor az Bányászoktól az Szerszámot tartozni fog az első Legény számba venni, és arról az Gazdának reportáini, ha pedig Vasra, vagy J aczélra szükség lejend az Kovács mester em- | berrel egyett értve azt jó előre megjelentse, hogy arról a Gazda provisiot tehessen. Ide já­rul a Szénről Téli időben való proisió, a Gaz­dával együtt, hogy megszerezni kötelességek­nek tartsák minden elő számlálhatlan szüksé­ges dolgokkal egybe. 5-o Minden Szombaton rendes Négy Le- gény az Bányánál maradjon és ezeknek min­denre gondjoknak kell lenni ne hogy valami s kóborlók által kár történnyen, azonba pedig 1 midőn Hétfőre jutnak sitt mellett a Zsomból a Vizett akkorára mikorra az Bányászok ki men­nek, ki húzzák, hogy igy a Bányászok azon­nal mindjárt kimenetelekkel munkához foghas­sanak, Az kimenetelek pedig a Bányászoknak soha ennek utána nem késsőbben, hanem HétT főn jó reggel legyen, az haza jövetelek pedig Szombaton Délután, Melly ha igy nem lészen, erről az első Legény fog számolni, és a ki hi­bás lészen, a hiba szerint való büntetését el nem kerüli, , kötelessége Tészen az első. Legény­nek továbbá 9-o Kötelessége lészen az első Legény­nek az Bánya Társaságnak már kiméit határa a Czövekeket fel veretni, és hogy Sem a ha­tárba, sem az határhoz közel, hogy senki ne piszkállyon gondot viselni. Ha pedig vala­kit meg sejditene arról mindjárt protestálván azon a napon a Bányabeli Gazdának hirt adni, és az nevezett Bányában akár melly Nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom