Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-08-19 / 17. szám
'VHI- évfolyam. l'T’. szám. 1903. a.-u.g-u.szt\xs 19_ HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések ; A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére • Nagybányára, Nánásy István könyv’ Felsőbányára küldendők. nyomdájába küldendők. ; HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. V Válasz a „Város-e vagy község“ czimü czikkekre. Úgy látszik, hogy még mindig nem pihent el végleg, sőt olykor-olykor vissza-visszatér sírjából és kisért az a szellem, amely városunk jelenlegi rendezett tanácsú jellege helyett a nagyközséggé való alakulást — tehát nem a haladást, hanem a visszafejlődést, az összezsugorodást óhajtja. Különös és feltűnést kelt ez a szellem-idézés, hogy ezt épen városi képviselő suggerálja, akinek nemcsak joga van, de ha valamely irányban aggályt táplálna, egyúttal talán kötelessége is — és a kinek alkalma is van — bármikor ae város anyagi helyzetét hiven visszatükröző zárszámadásba és leltári vagyonmérlegbe behatóan belépillanlani és a csalhatatlan számadatokból merített meggyőződés alapján alkotni meg véleményét. Mert meg vagyok győződve, hogy ha czikk- iró ur a város vagyoni állapotáról előzetesen in- formáltatja magát, eloszlott volna kételye s nem ragadott volna vala tollat az aggódó lélek pes- simismusán átszövódött czikke megírására. Meg fog nekem bocsátani czikkiró ur, ha átalánosságban megjegyzem, hogy positiv adatszerzés nélkül, ötletszerűen, mintegy üstökénél fogva előrántani valamely kérdést, amellett állást foglalni és afelett határozott véleményt mondani — főleg megokolás nélkül — mert az éremnek két oldala van s a másik oldalt czikkiró ur nem mutatta meg — lehet jóhiszemű, de kétségkívül téves, hogy ne mondjam^- helytelen eljárás. Különben sajátságos dolog, hogy valahányszor csak felmerült a nagyközséggé való alakulás eszméje, ennek felvetésénél mindannyiszor egyik vagy másik városi tisztviselő iránt valami okból táplált neheztelés volt az indító ok, vagyis nem annyira tárgyi, mint inkább személyi motívumok szolgáltak mozgató rugóul. Ezek előrebocsátása után hadd térjek rá a czikkre. Mindennek, szerves lénynek, mint közintézménynek egyaránt természetes törvénye a növekvés, a fejlődés és nem a visszafejlődés. Ha gyorsabb ütemben előre nem haladhatunk, inkább maradunk a jelenlegi szervezetben, tartva a német közmondást: .,ritkán jön a meglevőnél jobb,“ de visszafejlődni semmi esetre sem akarunk. Nem, mert arra alapos okunk —- ha egykor a közelmúltban volt is — ma már — hála a gondviselésnek — egyátalában nincsen; és mert e rákszerü haladást előbb-utóbb megbánnék és ismét élűiről kezdenök a dolgot, ott, ahol elhagytuk, példájára azon városoknak, amelyek e chassé croisé-t végigcsinálták már. És vájjon, kérdem: mivel lenne e város boldogabb és virágzóbb, ha tényleg nagyközséggé alakulna ? Hacsak azzal nem, hogy a házosztály- adónál kisebb adózási foi<ba esvén a község, a lakosság az 1 lakrészes szoba után 20 krajczárral, a 2 lakrészes szoba után 1 forinttal kevesebb adót fizetne. A többi adónemek nem csökkennének s igy ezen, aránylag csekély adókülönbség mellett nem igen sokkal volna boldogabb Felsőbánya, sőt ellenkezőleg, apait megnyerne a vámon, duplán elvesztené a réven, amint arra alább rá fogok mutatni. A bevételek mennyiségére, -vagyis a közjövedelmek fokozódására nem volna semmi befolyással a szervezeti átalakulás. A bevétel tehát sem több, sem kevesebb nem lenne. A kiadásokat illetőleg azok a dologi kiadások. amelyek eddigelé a rendezett tanácsú városi jelleg mellett megvoltak, teljes egészükben, változatlanul továbbra is megmaradnának. Fejlődésről, haladásról lévén szó, e czélra az eddig adottnál kevesebb nem adathatnék, többre pedig nem telnék adósságcsinálái nélkül. A személyi kiadásokból — igaz — elesvén két-három hivatali állás, megtakarittatnék 2—3000 forint; haugyan a megszűnt állások helyett más czimen nem kellene ismét uj állásokat creálni. Ennek a megtakarításnak azonban — ép úgy, mint a koronaértéknek az osztrák értékkel szemben -- csak a fele volna igaz. A másik felét a már nyugdijigény-jogo.ultságot szerzett tisztviselőiméi-; kellene adni nyugdíj fejében, akik bizonyára itthagynák Felsőbányát, mint szt Pál az oláhokat, máshová mennének pihenni babérjaikon s igy nem itt költenék a pénzt. Hol maradna hát az a nagyszerű megtaka- ritás, amely a nagyközségi közvagyont fokozná ?! Meg vagyok győződve, hogy a nagyközséggé való vedlés nemcsak előnyünkre nem válnék, sőt határozottan hátrányunkra lenne. Avagy egy nagyközségnek több tekintélye van a fórumok előtt valamely ügynek elintézésénél, mint egy r. t. városnak ? Mit érnénk etikai tartalom nélkül, ha egy anyagiakban gazdag nagyközség volnánk, de nem lennének meg a szükségnek megfelelő közintézmények, az azok kereteit betöltő hivatalnokok; egy szóval; ha hiányoznának itt — ami födo- log — a szellemi és intellectuális erők, amelyeknek elégtelenségét úgyis elég élénken érezzük ? ! Volna kasunk, benne lép is, méz is, de nem lenne benne méh !. ., Tele volna hájjal-vajjal a kamaránk. Meghaladnánk a magunk zsírjában! Egy főszolgabíró lenne itt a mindenható I Atyaisten, akinek több mint bizonyos, hogy a székhelye sem volna itt helyben, hanem Nagybányán. Innen jönne el hetenkint egyszer vizitelni hozzánk. Istenem, milyen ideális állapotunk volna ügyes-bajos dolgainkban lépten-nyomon az utat róni Nagybányára !.. . Hát megfelelő ellenérték volna ez ? Amit nyernénk a vámon, elvesztenők a réven. Avagy, kérem, nem érezzük-e most is eléggé a terjedő kisvárosi élet szívverésének lassú iitemü ; lüktetését, ütőerének, vérkeringésének csendes ve- j rését, hullámzását, amely a forgalom: a kereslet és kínálat, a termelés és fogyasztás élénkebb voltának hiányában s ezzel kapcsolatban a társasélet pangásában jut kifejezésre. Avagy nem érezzük-e hiányát annak, hogy ez idő szerint nincs itt helyben gymnasium, köz- j jegyző, járásbíróság, telekkönyvi hivatal, bánya- kapitányság, kir. adóhivatal, pénzügyőri szakasz, katonaság, ügyvéd, állatorvos, nyomda, könyv- kötészet, könyvkereskedés, stb. stb. ? Nem is emlitem, hogy mily nagy hátrányunk - volna, ha az árvaszéket, mely a vármegye- székhelyén lenne, elvesztenők. Nem látjuk, nem halljuk-e, hogy a magánbányászat pang § ma már oda jutottunk, hogy csak alig egy-két magánbánya van még művelés alatt; hogy a magán bányamunkásnép — kereset hiányában — kezében koldusbottal, oldalán üres tarisznyával, szivében sziníiltig teljes keserűséggel: napról-napra kivándorol és többé vissza sem tér, mi által helyet nyit az idegen elemek beözön- lésének ; hogy az egykor virágzó rézkohó és az | érczlugzó müvek, melyek számos családnak nyújtottak csekély, de biztos kenyérkeresetet, most szünetelnek; hogy ezek épületei részben eltűntek már, részben csak a/, esőverte, vihartépte düledezö romok vannak még meg, melyek omladozó darabjait itt-ott csak a felkúszó folyondár tartja össze, melyeknek szemlélete mindenkit szomorúsággal tölt el. Hogyne, hisz a romok fölött röpködő varjak is azt károgják: kár, kár!... Hiszen épen az a hátrányunk most is —■ és erre vezethető vissza nagy hátramaradásunk oka —, hogy azok a közintézmények, melyeket felsoroltam, amelyek impulzust adnának haladásunknak, más irányt fejlődésünknek, amelyek közgaz- i dásági és társadalmi életünk emeltyűi volnának, hiányzanak. Mit eredményez a forgalom vagy annak j hiánya, meggyőző példa rá egy jő országos vásár vagy egy néptelen hetivásár. Előszó a „Truby meséi“-hez. Steinkogler Jánosnak szeptemberben megjelenő főzetéből. Ruby és Truby jóbarátok voltak s barátaim nekem is. Rubynak nem volt pénze, Trubynak még kevesebb. Ruby egyszer csak mit gondolt magában? Hogy ő megházasodik. Ruby a házasságról úgy gondolkozott, mint Montecuccoli a háborúról. Montecuccoli azt tartotta, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell. Hát Ruby is azt hitte, hogy a házassághoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Látszik hogy „Ruby nem beszélt Kerekes Guszti bátyánkkal. O felvilágosíthatta volna Ru- byt, hogy tévutakon bolyong. Már előbb említettem, hogy Rubynak nem volt pénze; a menyasszonyának, aki nem volt ugyan fiatal, de annál csúnyább, ugyanannyi volt. Azt mondják, hogy a szerelmesek találékonyak. llát találékony lett Ruby is; mert a szerelemből volt benne egypár hektoliter. Kitalálta Ruby, hogy az ő baján csak Truby segíthet. Ruby tehát Trubyhoz fordult segítségért. Egy szép napon pecsétes levelet hozott a j postás Rubynak. Ruby nagyon megörült; mert azt hitte : pénz van a levélben. — Nagy lett ám a Ruby! csalódása ; mert pénz helyett egy csomó írást hozott a levél. Ruby érthető bosszúságban hozzám jött tanácsot kérni Ne vádoljon senki szerénytelenséggel: én röktön átláttam a szitán. Truby szeretett volna segitni Rubyn; de! pénze nem volt. Úgy segített tehát, ahogv tu-! dott. — Elküldte karczol itait. Hacsak azt a látszatot nem akarom kelteni, hogy irigy vagyok, el kell ismernem, hogy' a küldött apróságok kitűnőek. — Ki kell azo - j kát adni, lesz pénz és lesz házasság. En hát azt tanácsoltam Rubynak, hogy a küldeményt könyvalakban tegye közzé. Ruby elfogadta tanácsomat. No hála Istenek! Előre örültem a jó eredménynek. De mi legyen a könyv czime ? Kérdi Ruby. Erről igazán megfeledkeztem ; de hát sze- I rencsére a baj nem olv veszedelmes. Igaz : a tartalom egy csepp útmutatást sem adott a megfelelő czimre. Annak teljesen egyenlő jogosultsággal lehetne adni a következő czimeket: »Karthago ostroma«, »A Sarmáth-csatorna rendszere«, vagy ha úgy tetszik »A fóka és az obstrukezió.« Mi legyen hát a könyv czime? Az a sok irka-firka együttvéve olyan volt, mint egy láda, amelyben van menyasszonyi ruha, zálogczédula, tormás virsli és sok minden más. Hm! A dolog mégsem olyan egyszerű, vagy ha egyszerű is, de egykissé komplikált. De hát czimnek mégis csak lenni kell! Amint igy töprengtem, eszembe jutott egy kisasszony, aki mindenáron pap akart lenni, aztán megnősült s később toloncz lett belőle; eszembe jutott a szájhős, aki ügyvédnek indult s lett belőle fegyencz, és erről eszembe jutottak a takácsok. Különös eszmetársitás! es mégis ez vezetett a könyv czimére. Mit csinálnak a takácsok? Szőnek. Mi mindent szokás szőni? Vásznat, intrikát és mesét. Truby nem takács, tehát nem szőhet vásznat; nem politikus, tehát intrikát sem szőhet; nem marad más hátra, mint hogy mesét szőhetett. Ez a könyv czimének a története. Es most halljuk, miket mesél Truby ?
