Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-08-05 / 16. szám
Felsőbányái Hírlap is sántit. De azért ha már szájamon van, elmondom, Ha egy régi dicsőségről, nagy vagyonról álmodozó család utódja, a múlt nagyságán keseregve, azt mondaná: itt van még családom nagy gazdagságából 50 ezer korona. Igaz, hogy ebből már nem fényc- leghetek, költséges passziókra már nem telik, de hány ezer meg ezer ember van, ki ennyiből még tisztességesen megél, az emberiségnek is hasznos szolgálatot téve, élek tehát úgy, amint lehet, nem költök többet, csak amennyire telik. így gondolkozva, hány jeles előd ősi kúriája nem került volna dobra! Tudom, hogy községgé alakulni hátra- menés. A hazaárulásnál nem ismerek nagyobb bűnt. Csakhogy a magát sértettnek vélt önérdek hány honát igazán szeretőre sütötte reá a rut bélyeget. Most is egy, hona szabadságáért idegenben elhalt hősről mossa le a kegyelet a 200-éves foltot. Épen igy a legnagyobb hálátlanságnak, aljas cselekedetnek minősíteném, ha valaki lakó helyét degradálni akarná ok nélkül. Avagy nem méltó önérzettel tölt-e el mindenkit, ha egy jó viszonyok közt levő város fejlődésén munkálhat. Bűn lenne hát könnyű szerrel a várost községgé tenni. De ha máskép nem lehet! Mint a szegénység nem szégyen, úgy nekünk sem lehet bűnül róni, ha önhibánkon kívül jött kedvezőtlen körülmények a jelen viszonyokkal való megalkuvásra késztetnek. Kellemesebb a megjelenése egy egyszerűségében tisztességesen öltözött s jól táplált magyar embernek, mint egy rongyos, éhes »Ur*-nak: épen úgy egy rendezett, jókinézésü község egy rendetlen városnál kedvezőbb benyomást tesz a szemlélőre ; ugyhiszem, nincs, aki kétségbevonja. Mielőtt búcsút vennék a t. olvasó közönségtől, arra kérem: a sorok közt ne tessék olvasni, mert ott még az sem talál semmit, aki szeretne valamit keresni ott. Meggyőződésből, nyíltan, őszintén Írtam, amit Írtam. Mint szóban, úgy Írásban természetem a csürés-csavarás nélküli nyíltság: kézzel fogható, szemmel látható, i tapasztalaton alapuló közleményemet csak az idő czáfolhatja meg. Adja Isten, hogy az mielőbb sodorja állitásaimat a valótlanságok sorába. g Nemzetgazdasági tanulmányok.* — Irla : Tomasovszky Imre. — Az erdészet. Az «1879-ik évi Magyar statisztikai évkönyv» szerint van Magyarországban 7'5 millió hectár ‘Folytatása a múlt 1902. évi 14—17. számokban közlőiteknek. T. I. vallomását s olyan siralmas arczot vágott hozzá, hogy a szegény asszonynak megesett a szive. — No nem baj az édesem, valahol megtakarítjuk, máskor pedig jobban vigyázzon, hanem most feküdjék le és pihenje ki magát. Flisz ur élt is az engedeiemmel s pár perez múlva már úgy aludt, mint akinek szüztiszta a lelkiismerete. A hónap közepe táján lehetett, midőn ismét feldúlt arczczal jött haza a hivatalból. A számadások nem vágtak, a pénztár újra vagy tiz forint hiányt mutatott. A szegény kis asszonyka nem tehetett mást, mint a gondosan félre rakosgatott pár forintját is odaadta egyetlen panasz-szó nélkül. Csak mikor egypár hónapon keresztül ismétlődtek az éjjeli kimaradások, mindig kassza- ráfizetésekkel összekötve s a kis család már gyakran a legszükségesebbeket is nélkülözte, akkor már nem tűrhette szive összegyűlt keservét, melyet csak fokoztak a jóindulatú barátok névtelen levelei, kik pontosan elmesélték, hogy Flisz ur a jegygyűrűvel a mellényzsebében, mily konkurrencziát csinál az éjjeli mulatók legbohémabb garzonjainak is. erdőterület, mely az ország összes földterületének 2’7 %-át teszi. Mint igen nevezetes és örvendetes dologról kell megemlékeznünk, t. i. a fóldmivelésügyi miniszternek »A községi és némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről« szóló 3898-ik XIX. törvényezikk által involvált intézkedéséről, mely hivatva van nemcsak a meglevő erdőterület jó karban való tartását, hanem évröl-évre terjedelmének nagyobbitását is előmozdítani. A fentebb említett mennyiségből állami terület 1,139,782 hectár, amely a nevezett évben 6,454,000 korona tiszta jövedelmet hozott. Tehát minden hectár átlag 5 korona 66 fillért jövedelmezett. Erre sokan azt a megjegyzést fogják tenni (hiszen még a képviselőházban is azt hangoztatták), hogy biz’ az jövedelemnek nagyon kevés. Hát az pusztán materialistikus szempontból tekintve, kevésnek látszik; azonban magasabb szempontból tekintve, sok is lehet. Tudniilik: hogyha arra a nézpontra helyezkedünk, amelyet intensiv gazdálkodásnak neveznek, akkor az erdőknek — tagadhatatlanul — többet kellene és lehetne is jövedelmezni. Vagyis: ha minden egyes üzemnél a fa állományának és természetének megfelelő faelőkészitö-gydr (fűrész-gyár) lenne berendezve, és továbbá ha az állam a kitermelendő faállományt nem adná tömegesen a lábán a nagy üzéreknek s ezzel egyúttal a haszonnak a javát, hanem ha maga az állam előbb előkészítené a fát úgy, mint azt az épitö- és kézmives-ipar megkívánja s az ország bizonyos pontjain raktá- J rókát állítana föl. Természetes, hogy igy kezelve j az erdőket, egyrészt az ottani szegény ember is j jutna állandó kenyérkeresethez s nem kívánkoznék Amerikába; mástészt pedig sok épitö és egyéb kézmives eUö kézből kapná az anyagot, jobban boldogulna, felvehetné a versenyt az ausztriai e nemű iparral. Es végre magának az államnak is több jövedelme lenne. De mindezen jövedelem elenyészőleg csekély ahhoz képest, ami az erdősítésből indirecte háramlik az államra s az emberiségre! Nézzük meg a dolgot kissé közelebbről. Az ős időben ugyanis, midőn a föld még alakulóban volt, oly rengeteg mennyiségű széndioxyd (C02) volt a légkörben, hogy daczára annak, miszerint a szárazföld minden talpalatnyi tere el volt lepve roppant nagymennyiségű és nagyterjedelmü növényekkel, fákkal, ^ mégis annyi széndioxyd volt a légkörben s különösen annak alsó rétegében, hogy még a legalsóbb rendű állatok sem : élhettek benne. Erre aztán következtek roppant nagymérvű földrengések, tüzhánvások s vizözönök, amelyek ezen rengetek erdőséget (szénanyagot) eltemették. (Ezek a mai kőszénbányák.) Azután újra kezdődött a vegetátió felújítása ; miglen újra eltemet- tetett ez is. Ilyen processusok azután mindaddig ismétlődtek, mig a széndioxydnak nagyobb része ily- ké-peti lekötve s ejraktárolva lett, helyt engedvén nagyobbrészt tisztább fóldköri levegőnek, amelyben azután a leg alsóbbrendű állati individuumok megjelenhettek. Amilyen mértékben ilyformán a légkör a | széndioxydtól tisztult, t. i. a szén leköttetett, olyan mértékben a levegőben az oxygén gyara podott s annál tökéletesebb szervü állati lények jelenhettek meg a földön. Mig végre annyira tisztult, hogy a föld legtökéletesebb teremtménye, az ember is megjelenhetett rajta. Valószínű, hogy az akkori emberek nem voltak kitéve annyi betegségnek, nyomornak, mert a természetben meg volt az a harmónia, melynélfogva biztosítva volt minden magasabb- rendü lénynek biztos és zavartalan tenyésztése és prosperálása. A jelen időben az újabb megfigyelések szerint átlag van 10 ezer köbméter levegőben 3 köbméter széndioxyd. Tehát ha ezen viszony szerint 10.000 : 3 van elegyítve a levegővel, köztudat szerint az ilyen levegőben az ember még jól érzi magát; ezen mennyiség még semmi (vagy legalább nagyobbmérvü) kártékony hatással nincs az ember szervezetére. Ellenben, ha ez a mennyiség csak megháromszorozódik, vagyis ha 10.000 m3-ben 9 m3 széndioxyd van, mint ez gyakran előfordul pl. a pincze-lakásokban vagy rosszul szellőztetett szobákban, akkor már nyugtalanul kezdjük magunkat érezni, főfájás és szédülét fog el, sőt eszméletlenség és halál is bekövetkezhetik. Következőleg már ily arány mellett sem élhetne sokáig az emberiség. Már most elgondolhatjuk, hogy mi fog történni akkor, amidőn az emberek — az ősidőben, mint fölösleget, elraktárolt, eltemetett, a mai szerves élet harmóniájához nem szükséges szenet mint egy sírjából kihurczolják, életre felrázzák, a gyárakba s más gépekbe beállítják, hogy dolgozzék ember és állat helyett. Hát az dolgozik is, de nem ingyen, mint azt közönségesen hiszik. Nagy ára van az ö munkájának. Először j is hogy dolgozzék, élnie kell; hogy éljen, ahhoz I sok oxygén kell, t, i. az az oxygén, amely tőle j az ősi időben, midőn fává alakult, elvált: másod- [ szór: hogyha már él, vagyis ha széndioxyddá alakult, fgáznemüvé vált, CO2.) akkor szilárd testet is akar ölteni magára vagyis fává vagy kőzetté(MC03-má) akar alakulni s mint ilyen, tovább élni. De az ősi életét a jelen viszonyok mellett már nem folytathatja, vagyis újból fává nem alakulhat át, ami a legtermészetesebb mód volna; mert az emberiség ktdturája azt már nem engedi meg; a földterületre ugyanis szükség van; ott gabonát s egyéb cultur-növényeket kell tenyészteni, hogy az emberiségnek élelme legyen biztosítva. Tehát mit csináljon az ősi sírjából felrázott s életre támasztott széndioxyd? Egészen más világ van itt most, mint akkor volt, midőn ö először itt élt a földön. Most sokkal hidegebb is van itt, mint akkor volt. Azután egészen mások a többi növények is; egyetlenegy sincs köztök, amelyet ismerne; no talán ez a nyomorult zsurló meg a páfrány ! Hisz ezek csak gúnyai az ö korabeli óriásoknak ! De ezeken kívül vannak itt olyan lények, melyeket ö soha sem látott s amelyeket itt állatoknak, meg embereknek neveznek. Ezek egy kissé melegebbek, mint a növények. Hátha ezek adnának neki egy kis szállást, hisz’ úgyis fázik ! — Megpróbálja. S ime ! — megszánják öt s adnak neki szállást nemcsak az emberek és az állatok, hanem még sok növény is. Vagy talán nem is kér tölök szállást, hanem mindenüvé, a ahová csak lehet, befészkeli magát s mindenütt lakás-adójának rovására hatalmasan gyarapodik. Egyszer az emberek csak észreveszik, hogy úgy az emberek, mint a házi állatok és cultur- növények rettenetesen pusztulnak — s megállapítják, hogy e pusztulás okai a microbaták, vagyis a legalsóbb fokú állatok (bacillusok) és micro- gombák. (Ezek t. i. olyan lények, amelyek különösen a széndioxydban tenyésznek.) így például a statisztikai adatok szerint Magyarországon tüdő gumókéiban meghalt 1887- ben 42 ezer ember; 1896-ban 6H/2 ezer ember; mig 1902-ben már 70 ezer embert pusztított el. Továbbá hólyagos himlő, kanyaró, vörheny, hagy- máz, szamárhurut, roncsoló-toroklob, vérhas, influenza stb. fertőző betegségben 1887-ben 62 ezer, 1896- ban ezer ember. Hát az állatoknál, nevezetesen a szarvasmarhánál meg a sertéseknél micsoda pusztítást visz véghez. A cultur-növények közöl elég lesz csak a szőlőt felemlítenem. Az 1897-ik évben a phil- floxera által el lett lepve 37,371 hectár, vagyis az összes szőlőterületnek 18T°/0-a; peronospora áital ellepett 147,350 hectár, azaz az összes szőlőterületnek 71'7%-a. Tehát az összes szőlőterületnek 90°/0-a inficiálva van; de ez csak az 1897- ik évi státust. Az 1875-től 1897-ig elpusztított terület nincs ide számítva. Mindezekből világosan látható, hogy az annyira indifferensnek látszó szén, ha azt az ember a bölcs alkotó által elhelyezett állapotából kizavarja, mily óriási és messze kiható következményeket idézhet elő a természet háztartásában. Erre az emberek egyátalában nem voltak elkészülve; sőt ide nem is gondoltak. Pedig a mindennapi példák egészen kéznél feküdtek. Az orvosok nagyon jó utón kezdtek járni akkor, midőn, pl. a tuberculosis betegeket oly helyre viszik vagy a sanatoriumokat oly helyre állítják, ahol lehetőleg magasabb a fekvés, tiszta, pormentes a levegő, vagyis legfőbbképen ahol kevesebb a széndioxyd és több az oxygén. Az köztudomású dolog, hogy a széndioxyd- gáz fajsulya nagyobb, mint a levegőé ; ennélfogva a levegő legalsó rétégét foglalja el, vagyis a föld színének legalsó helyeit, völgyeit, síkjait, üregeit tölti be. S ezen sajátságát az emberek sokszor előnyösen használják ki. így pl. Párisban, ahol különben is — mint minden nagy városban — nagyon sok a széndioxyd, a pinezékben, a földalatti katakombákban, meg a csatornákban nagymennyiségű csiperke-gombát (Champignon) tenyésztenek. De jaj azon szerencsétlen embereknek, akik ily helyeken kénytelenek tartózkodni, lakni; mert a microbata az ö tüdejüket vagy más szervöket foglalja el tenyésző tanyául. Es igy minél több kőszenet fejtenek ki a j köszénbányákból, illetve minél több kőszenet \ égetnek el a gyárak s más tűzhelyek, .• nnál több tért be kellene ültetni fával, hogy a szabaddá lett szén újból leköttessék (neutrálizál- tassék;) mert ha ez nem történik, nem mondom, hogy a nagy baj mindjárt most beáll, de néhány évszázad múlva elpusztulnak cultur-növényeink, házi állataink s ami a legfőbb, elpusztul maga
