Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-07-13 / 14. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. • Hirdetések és előfizetési dijak ji ' a kiadó : Nánásy István könyvnyomdász ezimére Nagybányára küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ezimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Nemzetgazdasági tanulmányok. — Irta: Tomasovszky Imre. — I. Azt mondotta egy arab bölcs, hogy semmi sincs uj az ég alatt. Hát ezen axiómát (sarkigazságot) akár anyagi, akár szellemi oldaláról tekintjük, sok tekintetben igaznak kell elismernünk. Ugyanis a physikai életben működő őselemek combinatiója véges, vagyis az eddig ismert elemekből származó vegyületek mennyisége, ha rengeteg számú is, nem végtelen. Ennélfogva az innen származó fogalmak, mennyisége sem végtelen. Hasonlóképp ez áll az ember szellemi világára is. Csakhogy az emberiség még nagyon is távol áll attól, hogy elméjével megközelítse eme természeti eszmekor határait. Mondhatni, hogy az emberiség még csak a kezdet kezdetén van és hihetőleg a végső határig soha sem is fog mehetni. Minden kornak megvolt és megvan a maga eszmeköre és eszmetárgya s ebben a körben levő eszméket épp úgy, mint a kártyát össze-vissza kavarják, variálják az emberek. Csak imitt-amott, sok millió közül válik ki egy-egy, aki egy uj eszmével kibővíti korának eszmekörét. Az emberiség azonban, hiába hirdeti magát az ellenkezőjének, nagyon conservativ s rendesen eme jótevőjét a legnagyobb hálátlansággal szokta jutalmazni. A világtörténelem elég példával igazolja azt. Az ilyen kiváló ember a hirdetett uj eszmét rendesen (még nem is oly régen) életével fizette meg. Például halálra Ítélték Athénében Anaxagorast, mert azt állította, hogy a Nap izzó golyó; máglyára került Giordano Bruno, mert azt merte állítani, hogy a,csillagok is oly testek, mint a Földteke; guillotine-re került Lavoisier, mert a bűvös flogistont letagadta s az oxydatiót hirdette; Gallilei is, ha ünnepélyesen vissza nem vonja szavát, könnyen életével váltja meg a hirdetett uj eszmét, t. i. hogy a föld forog. A mai czivilizáltnak nevezett modern időben azonban nem vetik börtönbe az embert, se nem fosztják meg életétől, ha valamely uj eszmét hirdet, hanem azt mondják róla : bolond, őrült. Tehát nem physikai, hanem morális halált mérnek rá. Mindezekből látható, hogy az emberek az idők folyamán sem sokkal okosabbak, sem sokkal tudatlanabbak; sem jobbak, sem rosszabbak nem lettek. S az n.‘m is lehet másképp. Hiszen phis'kailag ugyanazon anyagból voltak gyúrva ott is (az ősi időben), itt is (a jelen időben). A chemia megmutatja és bebizonyítja, hogy az anyag, amelyből az emberi nem fel- ujhodik — ugyanaz, csak külső alakját és helyét változtatja. v Mindezekre való tekintettel a t. olvteótj arra kérem, hogy — jelen értekezéseimet eh* olvasva — ne mondjon fölötte azonnal ítéletet, hanem több napon át olvassa el újból meg újból s minden elolvasás után gondolkozzék s elmélkedjék egy kissé fölötte ; barátkozzék meg a szokatlannal, az ismeretlennel: akkor remélem — más véleménynyel lesz a tárgy felől, mint talán az első elolvasásnál nyert benyomás után lett volna. 1. Az őstermelés. Az őstermelés alatt kétféle, egymástól lényegesen különböző vegyülettel való foglalkozást kell értenünk, melyeknél az anyaföld a hozamot — a megmunkálást leszámítva — ellenérték nélkül szolgáltától. Ezen körülménynél fogva kell azokat a^mstermelés't fogalma alá venni. Ugyanis először a talaj, a Viz, j^levegő, a fény, a hő meg a villamosság öBehatása folytán létrejönnek azon csodálatos, életszerves vegyületek, melyeket a föld népe istenáldásnak, a tanultabb osztály növényeknek vagy őaleíiítefesnék s a Tudomány szerves vegyeknek (szénvegyeknek vagy vegetabiliáknak) nevez. Ezeket azon különös sajátosság jellemzi, hogy elemeik (alkotó részeik) hol egyesülnek, hol különválnak, bomlanak, alakjokat folyton cserélvén, valóságos circulus-vitiosusban (körforgásban) mozognak. A földmivelés, mely ezen ügygyei foglalkozik, ezen örökös vegyi mozgalomra csak irányitólag hat kisebb-nagyobb sikerrel: mert a főszerepet azon factor végzi, amelyet időjárásnak nevezünk. Vannak továbbá másodszor oly vegyületek, amelyek a föld alakulása idejében (az ősidőben) vegyültek s azután egymással összekeveredtek. Ezen ősvegyek, melyek a föld szilárd kérgét és belsejét képezik s melyek közül azok, amik az ipar különféle ágaiban hasznosan-használtatnak fel, bányászati terményeknek vagy érezeknek neveztetnek; a belőlök kiválasztott anyagok (elemek, mint pl. arany, ezüst, réz, vas stb.) fémeknek mondatnak. Ezekből láthatjuk, hogy noha bizonyos tekintetben a földmivelés és bányászat két egymástól eltérő dolognak látszik, lényegében azonban nagyon közel áll egymáshoz, mivel úgy a földmivelés, mint a bányászat alapját (bázisát) az őselemek meg a chemia képezik. Ugyanis a földmívelésnél egyes vegyületek és elerrvekj, ezek között kiválóan a szén (Carbo- mUa&Ajfletszerves vegyekké (vegetabiliákká) ala- "ki^limk át; mig ellenben a bányászatnál az eletszervetlen ősvegyekből és azok keverékeiből kiválasztatnak azon elemek (mint arany, ezüst, vas, stb.), amelyek egyrészt a földmivelési termények beváltására, mintegy fixirozására, állandósítására (mint pénz-érmek, másrészt pedig az ipari eszközök, gépek stb. előállítására fontosak és szükségesek. — Mind a kettő tehát egymást kölcsönösen kiegészíti az emberi élet minden nyilvánulásában. Ezen egymásra való harmonicus hatás rendkívül nagy befolyással bir nemcsak egyesek, de egyes államok felvirágoztatására is. Ugyanis ezen kettős foglalkozás terményei képezik a műveltség, a czivilizáezió, a jólét, a gazdagság fundamentumát; szóval az állam életének a bázisát. Mennyivel gazdagabb, boldogabb lehetne hazánk Európa bármely államánál, miután erre minden előföltétele megvan. T. i. van földművelésre való kitűnő talaja ; van bérczeiben rengeteg kincse (arany, ezüst, vas, kőszén stb), szóval mindaz, ami által egy országot, egy nemzetet virágzóvá s boldoggá lehetne tenni. És mégis, mégis . . ., mit tapasztalunk, ha magunk körül nézünk ? Fájdalom, azt, hogy minden téren csupa pusztulással kell találkoznunk. A földbirtok, meg a bányabirtok rohamosan az idegének tulajdonába megy át, úgy, hogy maholnap az »Európa éléstára« (Magyar- ország) gyarmata lesz nemcsak Ausztriának, hanem Németországnak, meg Angliának is. Mert hiába, kié a föld, azé az ország, azé a hatalom. A berlini nemzetgazdaság tanára — úgy látszik — ide ezélzott, midőn a magyar statisztika adatai ellen kifogást emelt. A foglalkozásokról szólva fentebb kiemeltük az ősfoglalkozás nagy horderejét a nemzet- gazdaságban, ezzel azonban nem azt mondtuk, hogy a többi foglalkozás nem bir jelentőséggel a közgazdaságban, csak azt akartuk kimutatni, hogy a virágzó iparnak és kereskedelemnek első és legfőbb, föltétele a virágzó őstermelés; mert az ipar csak az őstermelők által előállított anyagokat és terményeket dolgozza fel és alaTűnődés. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Miért vagy ma oly kedvetlen Szép leány ? Borút látni fénylő szemed Sugarán! Honnan van az, hogy kebledben Bánat dúl, Szép arezod ha felderül is Elborul? Simítsad le, töröljed le Azt a bút, Amely sötét homlokodra Komorult. Az életből kis szivedet Szívd tele; Mit nyújt, rózsás — ifjú arezod Kelleme. Jeney Gyula. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Mikor én tanító voltam, arra tanítottam a gyermekeket, hogy mindenkit a megillető czimen kell szólítani, mert a túlságos czimezéssel tudatlanságunkat áruljuk el, a kicsinyített czimmel pedig sértünk. Ez gondolom igy tanittatik Felsőbányán is; de amint látom, nem igy tanittatik, vagy ha tanittatik is, nem tartatik meg Nagybányán. S ha Szerkesztő ur azt kérdezi tőlem, hogy miből gyanítom ezt, megmondom. Én, jó Istenem kegyelméből s a magam igyekezete folytán közel egy éve lessz már, hogy a segédlelkészség örömtelen pusztáján keresztül utazva — eljutottam az önálló rendes lelkészi állomás szép Kanaán földjére. S daczára mindezen szép kariéremnek, — s daczára annak, hogy ezt én annak idején tekintetes Szerkesztő urnák nagy dicsekedve “bejelentettem: Nagybányán még mindig Nagy tiszteletű segédielkész hírében állok, még csak ha hir volna, amely elvégre — lehet alaptalan, kósza is, de irás, — ami megmarad. A Felsőbányái Hírlapot ugyanis mindig azzal a czim- szalaggal kapom, amivel ezelőtt évekkel kaptam: Nagytiszteletü segédielkész urnák.*) Hát ez segédlelkész koromban megjárt s buzdított — reményeket, vagyakat költött bennem. — Ha még hizelgett áz ifjú ember hiúságának is, — de ma már megvallom, nem lelkesít. De magának a kiadó urnák is inkább hátrányára, mint előnyére-------------r~ *) Azért szent köztünk a béke. A kiadó ur majd meg- reperálja a hibát. Különben is kedves Tiszteletes urnák nem lehet panasza, mert amit a réven elvesztett, megnyerte a vámon. Ezután a nyereséget a veszteséggel kicseréljük s a hiba helyre lesz hozva. Szives üdvözlet és ezer jókivánat! Szerk. van, mert úgy tűnik fel, mintha nem tudná ami református czimtárunkat. Hát én ezt, ha szüksége van rá, megírom neki. Nálunk a rendes lelkész mind kivétel nélkül: Tiszteletes, Ha a rendes lelkész az egyházmegyében rendes lelkészi hivatala mellett még valamely tisztséget tölt be. (tanács- biróság, esperesség, pénztára okság, iskoia-láto- gatóság stb. stb.) akkor megtisztelik ezzel a czimmel, hogy: Nagytiszteletü. Ha püspök lesz: Fötiszteletünek czimezik. Engem ezek szerint megillet a Nagytiszteletü czim, noha én megelégszem a Tiszteletessel is, mert úgy tartom, hogy e czimnek megfelelni egy ember minden jóra irányuló törekvését kimeríti. De már a segéd czime- zést semmiképen nem vállalom, mert senkinek sem vagyok cselédje, sőt maholnap, ha ily rohamosan vénülök, magamnak lesz szükségem segédre. Mindezeket pedig nem a czimkórság Íratja velem. Szólítottak már engem Nagyságos, sőt méltósá- gos urnák is azért a bizonyos borravalóért, ami egy cseppet sem gyönyörködtetett, mert eszembe jutott a mai kor roppant szolgalelküsége. — Arra kérem azért Szerkesztő urat, hogy amennyiben módját ejtheti, hasson oda, hogy én. belecseppenjek az engem megillető czimbe; mert erős a gyanúm, hogy ez a kis czimbeli tévedés is megnehezíti ama nagyfontosságu lépésem rriegtétélét, melyre vonatkozólag nemrégen becses tanácsát kikérni, s megnyerni szerencsés voltam. Mert
