Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)

1902-04-20 / 8. szám

"VII- é'vfol-jram.8_ szám.

190S. április

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP.

Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Hirdetések és előfizetési dijak a kiadó : Nánásy István könyvnyomdász czirnére Nagybányára küldendők.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők.

HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK.

A nagybánya-felsőbányai vasút.

A Felsőbányái Hírlap legutolsó számában olvastam egy czikkelyt Tomasovszky Imre ur tollából, a melynek minden gondolata, szava, tény, szomorú és megszívlelendő valóság.

Egy virágzó város múltját írja le benne, a leplezetlen igazságnak közvetlenül, mondhatnám, megdöbbentőleg ható tényeivel; Felsőbányáét, a mely egykoron gazdag volt emberekben és anyagiakban, ahol a materiális erőkkel dúsan rendelkező polgárság jólétének függetlenségével őrködött a városon, hogy az biztos mentsvára maradjon az éjszakkelet maroknyi magyarságának.

Azaz csak őrködött volna, ha a csillogó ezüst meg nem vakítja s annak csengése össze nem olvad a czigány-muzsikáéval, amely gyö nyörüségnek mámorában rengeteg kincse úszót" el a magyarnak. *

Nemcsak Felsőbányán volt ez igy abban a boldogságos, söh sem halunk meg korszakban. Sírva vigadott minden hazafi, akinek pénze volt és virtusa; a honfiúi bánat mérhetetlen tengere a bor vala, amelynek rózsás hullámain ott ringott az örök mulatozásnak, a nembánom- ságnak, a jövővel való nemtörődésnek, páratlanul kedélyes s talán a müveit Európának a maga nemében egyedül álló typusa: a magyar.

Am az idő röpül és szárnyának minden lebbenése haladást jelent. Fényes magasságba emeli a vele haladókat, mélyen lent maradnak azok, akik elszakadtak tőle.

A muzsika elnémul, visszhangja kellemetlen, mert az erkölcsi furdalás húrjait karmolja s a bor könnyé változik.

Micsoda komor statisztikája az egy városnak, amely abban az időszakban tünteti fel lakosságának apadását, amely korszakban — a fejlődés normális körülményei között — minden valamire való városé emelkedőben volt. Ennek már gátat kell vetni, mert félő, hogy a város és nem város problémáját, nem a hevesen vitatkozó polgárok, hanem a statisztika fogja kettévágni, s ezen aztán még azzal az európai csodával sem fog lehetni segíteni, a minek a magyar neve: hazai közigazgatás.

Nem a Felsőbányáét értem, mert e város az utolsó évek alatt annyit áldozott, tett és fáradott saját jóvoltáért, hogy e becsületes munkája előtt tisztelettel émelhetünk kalapot.

A rokonszenvnek őszinte melegsége tölt el, valahányszor törekvéseiket, igy a testvéries j közelségből észlelem. —- Hangyaszorgalommal j dolgoznak a múltak csapásai okozta réseken, vezeklenek az elődök mulasztásaiért és e munka és e tisztes szándék meg is termi gyümölcseit. Felsőbányából lehet még város, csak úgy akarjanak és úgy tegyenek, amint azt eddig csele- kedték.

Nem a dicsekvés ízléstelensége, hanem Felsőbánya város intézőivel szemben erezett el- | ismerésem késztet egy vallomásra, hogy a két szomszédváros vasúti összeköttetéseinek ez idők szerint való létesítését, jómagam kezdeményeztem. Nem sok reményt tápláltam a siker iránt, mert a mi szerencsétlen közgazdasági viszo nyaink, az ipar és kereskedelem aszálya, a vállalkozástól való rettegés, a keserves pénzállapotok inkább leverőleg, mint buzditólag hatottak tervemre. Egyedüli reménységemet Felsőbánya lelkesedésébe vetettem, e város vezetőségébe első sorban, a melynek munkaprogramjába a szenvedelmes vitákon kivül a tettek és cselekvések is szerepelnek. — Elismerésökre mondhatom — és e vallomást csakis ezért cselekedtem — hogy hamar és eredménynyel megértettük egymást.

A város közgyűlése 2000 koronát szavazott meg az előmunkálatokra és oly áldozatkész kijelentéseket tett a jövőre, hogy az illetékes körök érdemesnek, tartották az eszmével komolyabban foglalkozni.

Minden félreértés kikerülése végett sietek előrebocsájtani, hogy mindaz, ami a vasút ügyében eddig történt, egyes magánérdeklödönek teljesen privátérdekü tervelgetése.

A nyomjelzési munkálatok ezek költségén történtek, s igy korai minden combinatio, amely a vasút építési idejére, irányára menetrendjére eddig közszájon forogtak s legközelebb, pláne még nyomtatásban is megjelentek, Nagybányán.

Csak annyi az igazság, hogy a vasút ügyével egyesek és ezek között első sorban Felsőbánya komolyan törődik, s az is tény, hogy az érdekeltek áldozatkészségével e tervezgetés valóra válhatik.

E vonal kiépítése első sorban a két testvérváros magánérdeke, s csak másod sorban a szatmár-nagybányai vasúté, amely e vonalat kiépítené, de amely e nélkül is megélhető állapotban van.

Ha azonban a két város érdeke áldozatkész tettekben is megnyilatkozik, ha a vasút eszméje nemcsak lelkes felköszöntőkre és phrá- zisoktól áradozó ujságczikkelyekre ád alkalmat, hanem a közöröm csengő pénzre is felváltható : akkor igenis lehet reményünk arra, hogy a szatmár-nagybányai vasút komolyan és sikerrel veszi kezébe az ügyet.

Hogy pedig a tettek megvalósulásának komoly alapjait is mérlegeljük, első sorban azokkal az előnyökkel szükséges foglalkoznunk, a melyek e vasút kiépítésével a két testvér- városra háramolnak.

Felsőbányának egyenesen létkérdése a vasút. Zsenge iparának, kereskedésének föllenditése, bánya- és gazdasági terményeinek értékesítése és ami ott ma már szintén hasznos tényező: az idegen forgalom emelése, haladásának föltételeit a kiépítendő vasúiban bírja.

Az erre vonatkozó hiteles adatok közlése ezúttal túllépné e czikkely keretét, legközelebb ezekkel is szolgálunk, számadatokkal beigazo- landók, hogy a tervezett vasút nem a vérmes reményeken, hanem szilárd alapokon épül.

Amint e vonal kiépítését tervezik, Nagybányának csak hasznára lehet. E város ugyanis nem szűnik meg végállomás lenni, nem veszíti el a végállomás sokoldalú hasznával biró előnyöket, hanem mint egy fejlődő góczpont, most már nem két, hanem három szárnyvonalnak lesz czentruma. E vonallal a legszorosabb kapcsolat létesül a két város között, a melyeknek természetes és minden oldalú igényeit kielégítő központja Nagybánya.

E szárnyvonalon — amint az tervezve van — nemcsak egy rendesen járó gőzmozdony bonyolítaná le a forgalmat, hanem azon motorkocsik is járnának, a helyi igényeknek s forgalomnak megfelelőleg, többször is napjában.

A személyforgalmat Felsőbányától Szat- márig kizárólag motorkocsik közvetítenék. E kocsik, melyek könnyebbek lévén, nagyobb sebességgel haladhatnának és igy a menetrendben is nagy előnyü változásokat remélhetnénk. Ekkor minden akadály nélkül megvalósítható a későbbi indulás, a korai érkezés s a gyorsVisszaemlékezés.

— A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. —

Zsenge gyermekkorom napfényes perczei!

Mily jól esik rátok visszaemlékezni,

Minél inkább zordabb, sivárabb a jelen,

Megpihenni a rég letűnt emlékeken.

Mikor a ködfátyol szemünk előtt lebeg S édes álmainkat mi sem zavarja meg,

Általjátszuk szépen a legtündéribb kort.

Nem sejtve, hogy szivünk boldog csak akkor volt, Mikor a szerelem rózsája kihasadt,

Mikor irigyeltük a vándormadarat,

Pirulását rejtő rö :id ruhás lánynak Ajkaink szerelmes szavakat mondanak . . .

Fénylő szemeinknek titkos beszédei,

Ha elfordult, a kin mit átkeli szenvedni.

Eladtuk volna a tulvilági üdvöt —j Csókért, mit az ember magának kiküzdött,

Egyik perczben sirtunk és nevettünk aztán,

Hol örökké élni, hol halni óhajtván,

A mikor hiányzott úgy minden és semmi. . .

Beh szeretnék mindent élőiről kezdeni.

Jeney Gyula.

Darvin szelleme.

Nem tudományos dolgokról lesz szó e sorok között, habár fölötte ékeskedik egy világhírű angol tudós neve, ki azt állította, hogy az ember a majomtól származik. Ugyan kereshetne közöttünk lámpással is követőket, mert ki lenne oly döre, hogy elhigyje a jámbornak azt, miszerint az ö ősapja nem hős volt, —■ hanem majom ? . . . Nem! ezt nem hiszszük el, vagy ha akad is, aki elhiszi, az csak tudós lehet és ezeknek száma igen csekély az emberiség között. Mi — a többség — tagadunk!

De mégis, ha figyelmesebbek volnánk önmagunkra, Ehetetlen észre nem venni azt, hogy a Darvin szelleme szüntelen kisért bennünket és nincs a földön olyan beszélő ember, akit elkerült volna. Kisértését annyira megszoktuk, annyira mindennapias lett előttünk, hogy tudomást sem akarunk venni róla —- pedig valójában egy nap sem élünk anélkül, hogy ne lett volna nálunk.

Világosabban beszélek. Én az angol tudós, a Darvin szelleme kisértésének tartom azt, hogy mi legszívesebben és leggyakrabban hasonlítjuk egymást az állatokhoz. Tessék bárkinek elgondolni egy napot csak becses életében, hegy az alatt a 24 óra alatt embertársát valamely állat fajhoz ne hasonlította volna. Ezt már határozottan kétségbe vonom és tamáskodásom mellett, mint tanukat sorba, de rendetlen sorba állítom a szokottabb kifejezéseket, amelyek nemcsak mi közöttünk, hanem váltakozva az emberiség között széles e világon nagy elterjedésnek örvendenek.

Ott kezdem, hogy a szabó: kecske, az ügyvéd : piócza, az anyós : sárkány, de a bogárszemü kis lány: liba, aki, ha férjhez megy, nyomban

szarvakat rak, pedig azelőtt csupa galambozta, gerliczézte, a férjét. — A tolvaj: jó madár, de arról sem tehetek, hogy szarka természete van. A tudós : bagoly, hanem azért a felesége kacsa, mert sokat gágog. A város legszebb leánya: páva, pedig nir.es több esze, mint a tyúknak. Az énekesnő csalogány, hanem azok közt is ritka, mint a fehér holló, akinek jó hangja van, többnyire hiányos öltözékkel igyekeznek a hatást pótolni, miért a közönség közül a frir/ca-türelmüe- ket is elfutja a pulyka-méreg.

A költő gondolatai szárnyra kelnek, mig hattyú dalát Írja és mégis sokszor rámondják, hogy bogarai vannak. Ilyenkor mit tegyen ? Hallgat, mint a siket disznó a búzában. Olykor a hitelezők is körül dongják és szemtelenek, mint a verebek, csípik, mint a darázs s amint hangya- szorgalommal összegyűjtött, éhes farkasok módjára nekiesnek.

A pap a nyáját őrzi, s ha elalszik, csak úgy mozog, mint a főtt hal a tányéron. Az álmos cseléd lefekszik a tyúkokkal, napközben pedig úgy halad a munkával, mint a rák, pedig sokat akar, mint a szarka. Vannak emberek, akik ravaszabbak a rókánál s ezáltal lóvá teszik barát- jaikát, de ez is ' a barátok szamársága miatt esik meg.

Ha két ügyvéd veszekededik, tudjuk, hogy egyik varjú a másiknak nem vájja ki a szemét. A kis bakfis fürge, mint a mókus, és ha meg-