Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-04-20 / 8. szám
Fels őbányai Hírlap. vonatokhoz leendő csatlakozás, a késő éjjbe nyúló utazás kellemetlenségének mellőzése. Vásárok, alkalmi kirándulások esetén minden nagyobb nehézségek nélkül mozgósíthatók e motorkocsik annyiszor, ahányszor ezt a nagy- közönség igénye óhajtja. A felsőbányái szárnyvonal — ha ugyan j a kisajátítások képtelenül felcsigázott árai ub- ! jáb nem állják — a nagybányai pályaudvartól folytatólag, közvetlenül a Gzigánypataka mentén j a Szénatérnek venné irányát, ahol a volt Rébay- \ házzal szemben megállót tartana. Itt szállanának fel azok az utasok, akik a pályaudvarig nem akarnak kifáradni, a felsőbányái tanulósereg végzett napi teendője után, a vásárosok, akik a közel vidékről adui, vagy ■ venni jöttek és mindazok, a kiket dolgaik a i testvérvárosba szólítanak. A Szénatérig nem kell bérkocsi s igy e hely megközelítése kényelmes és ingyenes volna. A fernezelyi völgy átellenében ismét meg- állana a vonat, a Fernezely és vidékéről utazók és áruk felvételére, úgyszintén Giródtótfaluban is. A nagy előny, mely e vasút kiépítésével mindkét városra és első sorban Felsőbányára háramolnék, a józan számítás előtt bizonyításra nem szorul. A máramarosszigeti összeköttetést már rég rebesgetik Nagybányával, amely igy az erdélyi részeket Galicziával egyenes, kapcsolatba hozná. E nagy vonal kizárólag stratégiai érdekeket szolgálna és tekintve, hogy milliókba kerül, csakis az állam pénzén létesíthető. Most már — és ezt jói szívleljék meg a felsőbányaiak — ha az állam megépíti stratégiai vonalát, olcsóság szempontjából s különösen a mindenütt szegény vidékre való tekintettel, a vonatot nem Felsőbányán, hanem Fernezelyerí át fogja vezetni. Ezzel aztán a város még csak a reményét is feladhatja, hogy valaha vasútja épüljön. Most sem fogják Mára- marosszigetig Felsőbányán át vinni a vonalat, de legalább a szárnyvonal kiépül, az esetleges fernezelyi vonattal kapcsolatba hozható és ma még a legb -Ijesebb mér bekben számíthat állami, segélyre is, amely azon esetben, ha a vasút Fernezely felé készen áll és ezzel az összes kincstári érdekek abban az irányba kielégítést nyertek, el fog esni. Ez a körülmény érdekelje Nagybányát is. ; Utóvégre nem csekély dolog ám Felsőbányával J és annak vidékével szoros vasúti összeköttetésbe lépni. S ha ez a kapcsolat némileg meg van ma is, de oly intensiv s a fejlődésnek oly j egyenletes alapjára nem helyezhető, mint a vasút révén. Ami a két város által nyújtandó anyagi segélyezést illeti, erre nézve tisztában vagyunk a helyzettel. A legnagyobb áldozatkészséget — a mennyire erejét csak megfeszítheti — Felsőbányának kell kifejteni. E város ma a lenni, vagy nem lenni kérdések súlyos és felelőségteljes következményei előtt áll. Jövőjét, létérdekeit megmentheti most — vagy soha. Nagybányának pénzügyi helyzete, a vég- | kimerülés keserves állapotában senyved E vá- | szólítják, úgy elpirul, mint a rák. A tauitó bácsi példabeszédekből biztatja tanítványait: »Tanulj Unó, ökör lesz belőled. Mellesleg megjegyzi, hogy az a fiú nagy csacsi. A félénknek nyal-szive van, akit mégis behálóznak olykor. Lehet szeretni, mint a gerle, csókolózni, mint a galamb, de azért szép a darázsderék és a báráng-szeiidség is. Király: az orosz ■ t,án, álnokság : a kígyó, hűség: a kutya, de a alánk ember : sáska, aki mindezektől eltekintve, lehet medvejórósu. A végrehajtó: vámpír, aki rácsap ölyü-módon áldozatára. Ha egyszer a nép járomba hajtja a fejét, úgy kergetik lóhalálba, mint a kopób. Végül is szarvas-hiba, mikor a szajkó-mádon fecsegőnek szavai közül kilóg a lóláb. A mai fiatalságnak csigavér foly ereiben, csupa csodabogarak és tisztességes háznál czoki nekik. Némelyeknek disznó szerencséjük van, pedig annyit értenek a mesterségökhöz, mint a ló az ábéczéhez, de ha ezt a szemükbe mondjuk, már a tyúkszemükre léptünk. Reánk agyarkodik. farkas-szeme‘ néz, aztán szedheted a ludbalpodab, ha azt akarod, hogy az irhád épen maradjon. Különben ebcsont hamar beforr. Az ifjú, mint a lepke, csapodár és akad, aki lépre megy, pedig soknak sas orra, barom állása van s úgy pislog, mint a béka. Ugrál ide- oda, mint a bakkecske, begyeskedik, nyújtózik illetlenül, mint az agár és könnyen él, mint a here. rost megerőltetni, újabb áldozatok hozatalára reávenni nagyon nehéz. Mindazonáltal, ha mód kínálkozik arra, hogy e kétségtelenül hasznos befektetés jellegével bitó áldozatot meghozhatja, úgy képviselőtestületének közmondásos áldozat- készsége ezúttal sem fog kitérni a teljesítés alól s ára ha Nagybánya városa, mint erkölcsi testület nem is, de annak egyes polgárai, a kisajátításnál érdekelt földtulajdonosok, annál többet tehetnek a vasúiért. Józan elmével senki sem kívánhatja, hogy a kisajátítás rideg joga által amúgy is megzaklatott földtulajdonos, a telkét olcsón elvesztegesse. Számítsa fel teljes kárát: a föld értékét és a szenvedett veszteséget. — De gondolja meg viszont, hogy a vasút iránya ezúttal a patak által úgy is elfoglalt, műveletlen talajon halad keresztül, amely eddig sem volt jövedelmező, vegye tekintetbe, hogy a nagyobb birtokot nem vágja keresztül, hanem csak széleiben érinti s hogy a vasút nem kárára, hanem hasznára szolgál, megkétszerezve könnyen szállítható terményének értékét és a botrányosságig leszállóit ingatlanok árát. E szárnyvonal úgy is 300—350 ezer írtba fog kerülni; rajtunk múlik, hogy ez összeget a meggyőzhetetlenségig ne fokozzuk és ezzel egy szép terv megvalósítását lehetetlenné ne tegyük. Dr. H. I. A nagybányai ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A nagybányai ev. ref. egyházmegye tavaszi közgyűlését állandóan Nagybányán szokta tartani. Ez idén április hó 14. és 15-én volt a gyűlés, melyen Degenfeld Sándor gróf egyházmegyei gondnok és Bencsik István esperes elnököltek s mintegy 80 an voltak jelen az egyházi és világi képviselők. Hétfőn délelőtt 10 órakor imával nyitotta meg a gyűlést Bencsik István esperes s aztán jelentést tett a múlt gyűlés óta történt dolgokról. Majd kezdetét vette a tárgysorozat intézése s ki kell emelnünk, hogy ez idén a tárgyalások menetét bizonyos higgadt, nyugodt hang jellemezte. A belhivatalnoki változásoknál fájdalommal kell konstatálni, hogy több lelkészi és tanítói állás nincs betöltve, mivel nem akad pályázó. Oka ennek egyrészt a csekély fizetés, ami prot. lelkésznek, tanítónak osztályrészül jut, másrészt az idők szomorú jele, hogy ezekre a magasztos, valóban nemes hivatásu pályákra alig megy valaki. A megbízólevelek össze izámolásánál vita merült föl arra nézve, hogy lel részi és egyházi pecséttel látandók-e el, vagy elég ezek egyike is ? A gyűlés jövőre utasításul adta, hogy a megbízó-levelek mindkét pecséttel ellátandók. Gyűlés elején Sólyom Ferencz nagybányai kántort föleskették, mi alatt a gyűlés tagjai felállottak helyeikről. A nagybányai ifjak köre üdvözölte az egyházmegyei gyűlést egy szép átiratban s 2 irtot küldött az egyházmegye pénztárának. A gyűlés örömmel vette az üdvözlést s jegyzőkönyvileg fogja megköszönni. A leány nem baj, ha házi tücsök, csak sok pénze legyen, belelovalják a szerelembe, bárha kevély is, mint a páva, majd lesz a csacsogó madárkából a szobdcziczusnak bosszantója. A végén a férj felsóhajt : ebül szerzett vagyonnak ebül kell elveszni. Minden reggel részeg, mint a disznó s ha alszik egy keveset, kutyabaja sincs. Az asszony rágja, mint a szú, hanem ez neki szúnyog-csípés. A jó tanuló: könyvmoly, ki szorgalmasan tanul a kutyafejü tatárokról. Aki haldoklik, a halálmadárral czimborál. De ha tovább folytatom ezt a Darvin eszmét, eljárom a rókabánczot és a halak is kikaczagnak. Csak annyi koronát óhajtanék minden kedves olvasónak, ahányszor az életben szamárnak és majomnak nevezték kis korában : szemébe, nagy korában: a háta mögött. Végül befejezem az angol tudós szellemének halihatólag megjelenő kisértőit nem azért, mintha még száz ennyi nem volna belőlük szavakra változtatva közöttünk, hanem hogy ennyi éppen elég a szellem- idézésből. Tudom, hogy ezekből sokat, nagyon sokat letagadnak, hanem egyet senki sem tagadhat el Darvin szellemének köztünk szálló alakjából, azt, hogy mindnyájunkat a gólya hozott! Péterfy Tamás. A nagybányai templom melletti utcza szabályozást az egyházmegye helyszíni szemle után helyesnek, előnyösnek találja s igy a felebbezést, mint alaptalant elutasítja. Ezenkívül számos kisebb- nagyobb egyházi ügyet, építkezést, választást, számadást stb. intéztek el délután 1 óráig, amikor is közös ebéd következett a kisteremben. Ez ebéden körülbelül 100-an vettek részt. Köszöntőket mondottak: Bencsik esperes Degenfeld grófra, mint elnöktársára; Torday Imre Bencsikre, Bottyán Pál Nagybánya város polgáraira, Soltész Elemér a vendégekért, Szabó Miklós az elnökségért s különösen a világi képviselőkért, Ferenczy Imre Nagybánya közönségéért, Sátor Dávid Neubauer Ferencz bányaigazgató és Madán Ferencz bányakapitány mint vendégekért, Papolczi Zoltán Révész Jánosért, a testvéregyház lelkészéért, Révész János a nagybányai egyházmegyéért, Pap Márton a lelkészi karért, Szabó József dr. Harcsár Géza ügyészért, Maák Lajos herendi tanító az egyházmegye minden rendű és rangú tagjaiért ürített poharat. Délután bizottsági ülések voltak, majd este összejövetel a polgári-körben. Másnap 9 órakor következett a gyűlés legkiemelkedőbb része: Gergely Károly síremlékének megkoszorúzása. A városháza tanácstermében összegyűlt díszes és nagyszámú közönség kivonult a temetőbe, hol jelenvoltak Gergely Károly özvegye, fia György jogakadémiai tanár Szigetről, fitestvére és rokonsága. A síremlék körül nagy hölgyközönség foglalt helyet. Valóban könnyekig megható volt, mikor az az a sok lelkész és tanító énekelte, hogy »Te benned bíztunk eleitől fogva.« Szabó József egyházmegyei főjegyző igen szép, eszme gazdag beszédet tartott, melyben méltatta Gergelynek valóban nagy érdemeit. Végül az emlékkövet az egyházmegye nevében megkoszorúzta. Az ünnepélyes hangulatban levő közönség egy gyászének eléneklése után 10 órakor oszlott szét. Kedden délelőtt még nehány ügy volt elintézni való, legnevezetesebbek ezek között Nagy Elekné kispaládi papné felebbezése az ellen, hogy az ő birtokára egyházi adót vessenek ki. A gyűlés azonban ezt igazságosnak találta s a bresby- terium intézkedését jóváhagyta. A képviselők legnagyobb része 15-én a délutáni vonattal elutazott. Különfélék. Városunk küldöttsége Láng Lajosnál. A városunk díszpolgárául megválasztott Láng Lajos ö nagyméltóságához e hó 10-én vitte el egy 7 tagú küldöttség a csinos kiállítású díszoklevelet. A küldöttség tagjai: Baumerth Károly, Burchard P'erencz, Farkas Jenő, Likker Károly, Mikola Gyula, Nagy Lajos és dr. Szokol Pál a mondott nap d. u. 4 órakor jelenlek meg Farkas Jenő polgármester vezetése alatt az oklevéllel s ott a bizottság vezetője szép beszéd után adta azt át. Az uj díszpolgár szives és nyájas leereszkedéssel, köszönettel fogadta az öt kitüntető bizalmat, készséggel fogadta el az oklevelet, mely e kis város polgárai közzé hívta Igyekezni fog, mondá, a jogokban s kötelességekben részt venni. Esti 8 órára vacsorára volt hivatalos a küldöttség, kikhez ott csatlakozott meghívás folytán Schönherr Gyula iró, múzeumi őr is. A háziúr a nagyméltó- ságu asszonynyal együtt igen szives, fesztelen magyar vendégszeretet mutattak, az éjféli időtájban is nagy nehezen eresztették maguktól az ott magukat nagyon jól talált vendégeket. A gazdag asztalnál Láng Lajos ő excellentiája poharat emeit Felsőbánya jólétéért. Aztán dr. Szokol Pál Láng Lajost, Nagy Lajos kedves nejét s családját, Schönherr Gyula ismét a nagy- méltóságu családot köszöntötte fel. A küldöttség a díszoklevél átadása után nyomban levétette magát, mit megtudván a kegyelmes ur, kérte, hogy egy példányt a fényképből ö is óhajt megtartani, aminek teljesítését örömmel ígérték meg. Előléptetés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Bodnár György vm. kir. s. tanfelügyelőt ápril 1-től kezdve a X. fizetési osztály 1800 koronás fokozatába léptette elő. Kinevezés. A pénzügyminiszter Kreutler János nagybányai segítő díjas pénzügyi számgyako r- nokot a körmöczbányai pénzverő hivatalhoz számtisztté nevezte ki. Április II-ike. Az 1848-iki törvények szentesítésének, április 11-ének emlékezetére nemzeti ünnepet rendelt a törvényhozás. Ám ez az ünnep talán sohasem fog átmenni a magyar ember vérébe. A városházán, kincstári és állami épülete.
