Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-07-15 / 14. szám
"V_ évfolyam. l-4:_ széixn_ 1900. ju-lius 15_ Szerkesztőség: Felsőbányán. K iudóhiv.atal Nánásy István könyvnyoimlásznál ■ ' Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára : Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányái» a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronhint 20 fillér. Mélyen tisztelt Olvasóközönség! Midőn öt évvel ezelőtt fiatal korom nemes lelkesül tségében magamat e lap megindítására határoztam, méltán kecsegtetett azon remény, hogy Felsőbánya város intelligens közönsége egy, érdekeit képviselő s müveit Ízlésének megfelelő helyi-közlöny hiányát átérezvén, lapomat lelkesedéssel fogja felkarolni s úgy szellemi, mint anyagi pártolásával lehetővé fogja nekem tenni, hogy azt anyagi áldozat nélkül tisztességesen íentart- hassam. Szemben azon méltánylandó mozgalommal, mely Felsőbánya városában állandó nyaraló-telep megteremtését tűzte ki czélul: megokoltnak látszott némi anyagi áldozatra is kész buzgó törekvésem, s így méltán remélhettem, hogy azok, kik e nemes mozgalomnak elöharczosaiként szerepelnek, lapomat ezen czél előmozdításának közvetítője gyanánt fogják fogadni s fennállását a jóakarat buzdító eszközeivel biztosítani is fogják. Annál sajnosabban kellett azonban ezen reményemben csalódnom, midőn a pártolás teljes hiányáról, midőn azon sajnos tényről kellett meggyőződnöm, hogy Felsőbánya város helyi-közlönye épen a legilletékesebb helyről részesül legridegebb mellőzésben s hogy többek között épen a város háztartása érdekében kibocsátott díjas hirdetmények más helyi-közlönynek küldetnek közzététel végett, holott — nincs miért titkolnom a mélyen tisztelt olvasóközönség előtt — úgy, mint minden j más lapot jórészben, kiváltkép egy szükebbköríi vidéki helyi-közlönyt feltétlenül a diias hirdetések f ilvétele képes a?, anyagi károsodástól távoltartani. Én e lap szellemi niveau-jának nemcsak fen- tartása, de lehető legmagasabbra emelése érdekében kezdettől mai napiglan soha sem rettentem vissza az anyagi áldozatoktól, s önérzettel mondhatom, hogy lapom változatos tartalmával, irodalmi színvonalon álló közleményeivel, a jobbak igényeit teljesen képes volt kielégíteni, amiért fogadják annak szellemi munkásai e helyen is őszinte köszönetemet; midőn azonban minden egyes szám kibocsátása csak újabban tetézi anyagi károsodásomat: bocsásson meg nekem a mélyen tisztelt Olvasóközönség, ha a többfelöl tapasztalt mellőzésből a consequentiát magamnak levonva, jóakaratomon kívül álló kényszerítő okok hatalma alatt energiám végre megtörik s kénytelen vagyok kezemből kiejteni azt a zászlót, melyet Felsőbánya j város érdekében több mint négy éven keresztül nemes ambitióval lobogtattam, s Így lapomat a jelen számmal beszüntetni kénytelenittetem. Kijelentem egyúttal, hogy mindazon tisztelt i előfizetőket, akik dijaika*: előre beküldötték, kívánságukhoz képest készséggel fogom kártalanítani; de viszont felkérem a-:on tisztelt előfizetőket, akik közöl némelyek több évről is hátralékban vannak, hogy dijaikat czimemre mielőbb beküldeni kegyeskedjenek. Nagybányán, 1901 . julius hó 14-én. Teljes tisztelettel Nánásy István. l isztéit Kiadó ur! Bizonyára emlékezik reá, hogy mikor több mint 4 éve, felvetette előttem egy lap megindításának eszméjét: elmondtam kifogásaimat, azon nehézségeket, melyek útjába gördülnek. Vállaljam el a szerkesztést. Isten ments! Miért ? A közügynek nem tehetünk vele olyas szolgálatot, mely arányban állana az esetleges vereségekkel. A közpályán terem elég tövis úgy is, miért szaporítani az e nemit »babérokat.« Megindult a lap, ön hűségesen kiadta 2 hétről 2 hétre. Két éves korában árván maradt. — Hozzáfogtam mások támogatásával dédelgetni. Kínlódott újból 2 év három hónapig. Most iái unta meg a ráfizetést. Elérkezettnek látom az időt, hogy letegyem én is a szerkesztői tollat. Kiadó Ur kezdetben bátrabb volt. Most csüggedni látszik. Csak kitartás, lankadatlan munka! A gyermek csak alszik. ! Halottaiból fel fog támadni, s nagyobb dicsőségben fog élni! Tudja már ön, saját kárán is megtanulta, hol kell mozognia, hogy az erkölcsi haszonnal karöltve járhasson az anyagi siker. Isten áldja meg önt, ki több, mint 4 éven keresztül hűségesen dajkálta az akaratán kiviil életrejött kicsikét! Köszönöm a munkatársak jóakaratu közreműködését, a pártolók szives támogatását. Akik előfizettek, azoknak pénzöket visszaküldöm, akik pedig — ezek számosabban — hátralékban vannak, azokat kérjük, szíveskedjenek tartozásaikat kiegyenlíteni. Felsőbánya. 1900. julius hó 14. Tisztelettel Nagy Lajos. Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur! Mélyen tisztelt Munkatársak! A fentiekkel végleg meg van pecsételve különben is megmásíthatatlan elhatározásom, s ezek után még csak azon kedves kötelesség áll előttem, hogy nt. Szerkesztő Ur irányában, ki a szerkesztés fáradalmas, munkáját oly tapintatos lelkiismeretességgel teljesítette s azonkívül a lapot folytonosan oly derék magvas czikkekkel látta el, s a főmunkatársak és átalában az összes munkatársak irányában, kik szerény lapunkat sokszor valódi maradandó becsű dolgozataikkal oly önzetlen buzgalommal voltak kegyesek támogatni: most, a megválás pillanatában, legforróbb köszönetemet nyilvánítsam. — Engem is élénk remény biztat, hogy »a gyermek nem halt meg, hanem csak alszik« s kedvezőbb viszo?iyolc beállta esetén fel is fog ébredni, s akkor majd : »a kicsikét« nem akaratomon kiviil fogom tovább is dajkálni. Nagybányán, 1900. junius 14. Mély tisztelettel Nánásy István. Múlt és jelen. Erdős hegyek üde zöldjétől körülvéve, mintegy roskadozni látszik a megvénhedt Bányahegy. Kincsei századokon keresztül váltakozó szerepet juttattak a lábainál elterülő Felsőbányának. Egyszer ragyogó fényt, másszor ne- héz létért való küzdelmet. De a bányász-jellem, az öreghegy kövei- I hez való ragaszkodásával és szívós kitartásával, a válságokat mindenkor kiállotta ; a bányásznép az ősöktől örökölt éles megfigyelés, mélyreható kutatás s feltaláló leleményesség szellemétől áthatva, a kínálkozó természeti javakat felhasználni s jóllétének emelésére kiaknázni mindenkor képes volt. Az egykori fénynek s bőséges jóllétnek ! felderítésére nem szükséges a város jegyzőkönyveiben kutatnunk, elég, ha a város építkezésére vetünk egy futó pillantást. Az a jóllét nem tűnt el nyomtalanul; kőből rakott ékesszólással mondják el nekünk a város épületei, hogy az elődök koruk műizlésének magaslatán állva, a nyert kincseket nem csupán hangos j mulatozásokra költötték, hanem díszes épülea, .ciídírtTL m TARCZA. & ik A Forma. — Mikszáth Kálmán »Az apró gentry és a nép« ez. művéből. — Mikor az ügyvédi irodámat megnyitottam, mindjárt a Gyurit, e derék ritka embert vettem be irodai szolgának s a szűz napokban együtt hallgattuk dobogó szívvel a kliensek lábcsoszo- gását a folyosón, azaz dehogy hallgattuk, nem volt mit hallgatni: csak álmodoztunk felőlük. Mikor jön az első ? Ki lesz ? Hátha valami gróf lesz? Milyen ügyet hoz: Zsírosat-e vagy csak valami »behajtást.« Ámbár ’iszen az is jó. Ott állt villogó tisztán az íróasztal, rajta az aranykötésü perrendtartás, a pulpituson az index, amelybe az első por fog bejegyeztetni, mellette a kékfestékes bélyegző : »Farkas István köz- és váltóügyvéd.« Minden reggel azzal keltem, minden délben azzal léptem be az irodába: — Keresett-e valaki? — Senki, — felelgette Medve Gyuri nagy szomorúan. Ez igy tartott vagy három hétig. Még csak egy macska se kaparászott az ajtónkon. Végre egy reggel ismét azzal a kérdéssel ébredek: »Nos, van-e valaki Gyuri?« — Van, tekintetes Uram. —• Kliens? kérdém kigyult arczczal, de félénk hangon. — Kliens, felelte halkan. — Teringette. Küldje be Gyuri ! — Itt áll már. — Hol ? Nem látom. — Én vagyok az. — Hát mi baja van? — Megkövetem alásan, úgy fordult a sorom tegnap óta, hogy meg akarok házasodni. — Meg akar házasodni? Es kit vesz el? — Egy tisztességes hajadonnal esett ösmeret- ségem. Szobaleányzó itt a harmadik emeleten.— Csak nem az a szőke, sugár?-—• De éppen, hogy az. — Csinos kis jószág. Nekem is tetszik. No azt okosan teszi.-- Csakhogy nagy baj van ám ! A házassághoz keresztlevél kell, nekem pedig nincs. — Hát el kell hozatni. — De honnan ? — Hiszen csak született valahol ? — Ha én azt tudnám! . Anyám egy medvemutogató komédiással kelt össze, mikor engem a szive alatt hordott, faluról-falura, vásárról-vásárra jártak, ki tudhatná azt, hol jöttem e világra, melyik anyakönyvbe jegyeztek fel s milyen néven ? Mert a Medve Gyuri név bizonyosan a mostohaapám foglalko- ! zásáról ragadt rám. Látom már, mi a teendő. Mindenekelőtt kor-bizonyitványt kell kieszközölni a várostól, de még mindig fenmarad az a kérdés, hogy milyen vallásu ? — Görög egyesült. — Bizonyosan tudja ? — Bizonyosan: anyám többször emlegette s gyakran oktatott vallási dolgokban. — Hány éves maga most ? — Körülbelül harmincz-harminczöt. Mert a nagykorelára emlékezem egy kicsit. Jó kedvvel ugrottam ki ágyamból öltözködni. Az öröm csiklándoztatta szivemet. Készen van már a dolog! Nekem is van már ügyem. Járhatok-kelhetek a hatóságnál; csaphatom az ajtókat. Hanem egy felbukkant kétely egyszerre meghökkentett: — Gyuri jó lélek, nekem az a gyanúm van, hogy maga csak azért házasodik, mert nekem akar dolgot adni. Igaz, hogy végtelenül kívánkozom valamely megbízás után, de ily áldozatot nem fogadok el. — Nem, nem tekintetes Ur! Higyje meg szeretem a Marit s el akarom venni. — Becsületére mondja ? — Esküszöm.
