Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-07-15 / 14. szám

Felsőbányái Hírlap.

teket emelve, egy igen szép várost hagytak az [ utódokra.

Csak nem szabad párisi mértékkel mérni, gondoljuk meg, hogy a műizlés hatalmas gócz- pontjaitól mily igen messze esik Felsőbánya; a bárok, rokoko s az empire stiloknak az idáig megtett hosszú útban sokat kellett szenvedniük, átalakulniok.

A város lakossága alapjában véve bányász, i munkaadó és munkás. Ezen két kategória szerint van a város is épitve.

A város építkezésének jelleme van; van úri építkezése, és ez átlag rokoko, s van a kisebbrendüek építkezése, és ez mind egyforma típussal bir.

Manzard-tetős házainak tömegéből barátságosan int az érkező felé két liliomkarjával kéttornyú temploma. E körül mint központ körül sorakoznak a polgárság házai, melyeknek hóm- j lokzatai oszlopokkal tagoltak, ablaköbleit kikönyöklő rácsozat védi és díszíti, lábazatuk ives pinczeajtókkal vannak áttörve, és a házak mellett nagy ives kapuk, melyek faművezete áttöréses, majd díszes faragásokkal vannak érdekessé téve.

Figyelmet kelt különösen a városház úgy külső tagoltságával, mint belső szerkezetével. Első tekintetre látjuk benne a középületet. Két sarka két hatalmasan tagozott gyámpillérre támaszkodik.

A Sztancsek János-féle ház valódi nemesi udvarház. Tagoltságában erő, díszleteiben előkelő egyszerűség. Homlokán manzard-tetőt hord, közepén háromszöges mélyedéssel, melyben a bányászat jelképei reliefben ábrázolvák. (Nagy kár, hogy az utódok ezt alaposan bemeszelték.) Bent az udvaron a házat hatalmas oszlopokon nyugvó árkád veszi körül, az árkád mennyezetét mérsékelt stukkódisz élénkíti. (Az utódok szorgalmas meszelési mániája ezen igen szép oszlopsor formáit is lassankint tönkre teszi.) Az udvarba vezető kapu valóságos diadalkapu. A bányanábobnak és vendégeinek négyfogatu határai ezen hatalmas iv alatt robogtak be az udvarra. Az oszlopokkal tagolt utczai kőkerítés lábazatából eredetileg négyszöges alakú lécz- müvezet emelkedett a kerítés zsindelves tetőze- j téig, de a barbár utókor a léczek kitatarozását költségesnek találta, s azok helyét egyszerűen betömette egy vékony fallal, s ezzel az áttöréses kapuzat árván maradt s az egész kerítés karakterét kivetkőztették.

A városházba, a boltokba lépcsők vezetnek; ablakok, ajtók homlokai ritmikus díszletekkel ellátva. Megannyi kedves ódonságok ezek, melyekben a rokoko nem dobzódik, hanem nyugodtan derült vonalakban játszik, mi leginkább a korona-szálló mérsékelt díszítésében s erőteli külformáján nyilatkozik meg.

A főutcza egész során kellemes harmónia fogad bennünket; mily kirívón válik ki ezen öszhangból egy-egy semmit mondó lapos uj ház, az apáczák épületének nehézkes tagozásu stil- talan tömege!

Az épületek koronája a kéttornyú empire- román templom, nemes arányaival s impozáns homlokzatával.

A kisebbrendü építkezések, a mellék ut- czák házai, sajátságaiban mind egyöntetű; hom— No akkor mindjárt hozzálátok. Addig is bátran megtarthatják az eljegyzést.

Még aznap beadtam a polgármesterhez a kor-bizonyitvány kiadása iránti kérvényt: kimagyarázván benne, hogy régenten az ilyen kor- bizonyitványokat a tárnokmester adta, de miután most nincs tárnokmester, ez a jog a magisztrátusra szállott.

Elmúlt vagy négy hónap, de semmi válasz, neki indultam hát a szorgalmazásnak.

— Hol van a védenczem kérvénye s mi lett belőle? kérdém az elnökségnél.

— Áttettük jogi vélemény kikérése czéljából az ügyészséghez.

Rohantam az ügyészséghez.

— Felterjesztettük elbírálás végett a belügyminisztériumhoz.

— Áttettük, minthogy a tárnokmesterre van benne hivatkozás, a pénzügyminisztériumhoz.

Harmadnapra ott kérdezősködtem.

— Mivelhogy házassági ügy, elküldtük a vallásügyi minisztériumhoz.

Már benne voltam a tourban ; elzarándokoltam a kultuszminisztériumhoz.

— A hadügyi kötelesség teljesítése tényének megállapítása tekintetéből áttettük a honvédelmi minisztériumhoz.

Ez a vándorlás igy tartott vagy három esztendeig, már teljesen reáuntam, pedig még

lokát kis védő eresz árnyékolja, e fölött háromszöges lap zárja a nyeregtetőt, csúcsán félkup ül, s ezen díszes oromgomb. Ragyogó tisztaság jellemzi a kis házakat; az udvarra nyúló ereszt faoszlopok tartják, ezt a tornáczot lugasok lombjai borítják s tele vannak rakva nyiló virágokkal. Itt-ott a ház homlokára vadszőlő van futtatva. Az ilyenek mindenike egy-egy kedves költemény.

Ezek a kis házak századok előtt ilyenek voltak s századokig ilyenek maradnak. De a főutczán az eddigi újabb épületek arra mutatnak, hogy az ősök műizlése kihalt az utódokból s a város építési karakterét veszély fenyegeti, mit pedig kegyelettel kellene megőrizni.

Nürnberg, Regensburg városok nem engednek meg oly házat építeni, mely az ős házak öszhangját zavarná; ott csak góth-stilu házakat építenek.

A rokokó idők folyamán megtisztult nyugodt díszleteivel s polgárias szerkezetével nem kerülne többe, mint a fentebb említett, semmit ki nem fejező, üres és rideg uj építkezés.

Ezen épületek nemcsak az elődök müizlésé- ről, nemcsak virágzó iparos-életről beszélnek, hanem egyszersmid arról is értesítenek, hogy a bányaüzem mostoha viszonyai a város építkezésére mintegy félszázad előtt bénitólag kezdtek hatni, az iparos-elem műhelyei lassankint kezdtek feloszlani. Hol vannak a félszázad előtt büszke céhek ivadékai, kik a mostoha viszonyok alatt elhanyagolt épületek kő- és fafaragó müvezeteit s a vasrácsozatokat ki tudnák javítani? Pedig virágzó céh-élet volt itt még az 50-es években is. Suszter és tímár, fazekas, rézműves, bádogos, lakatos és asztalos; kovács-czéh; mé- száros-czéh; csizmadia-czéh: magyar szabó-czéh; a bodnárok és kádárok-czehe látták el termel- ményeikkel a város közönségét. A 70-es években mind elszegényedtek, nagy részben bányamunkásokká lettek vagy tarisznyás verkesekké. Egyedül a fazekas csoport maradt meg hírmondónak, de ez is vásári munkával foglalkozik, primitiv eszközökkel s primitiv ismerettel.

A rohamosan beállott stagnálás gondolkozóba ejtette a város atyáit és a felsőbb hatóságot, s egész sorozata indult meg a tervez- getéseknek.

Első volt a csipkeverés meghonosítása. Három év alatt mintegy 4U00 koronát áldozott e czélra a kormány. Idegen talajba vándortani- tássál akarták ültetni ezt a szép virágot. Nem ' sikerült. Az eredmény három év alatt az, hogy három leány foglalkozik vele — ugv mondják, hogv csak dilettantizmusból. Az ügy fontos s kár volna az eddigi sikertelenség miatt elejteni. A csipkeverés-tanitást be kell hozni a népiskolába állandó tantárgyként. — Belgiumban e téren az apáczák csodákat müveitek: egy-két évtized alatt világhírű lett a brüsszeli csipke. Fektessünk e tárgyra nagyobb súlyt; képeztes- sen ki a hatóság valakit a csipkeverésben, ki a város leánynövendékeit évről-évre oktatná azon korban, melyben a lélek legfogékonyabb s a kéz leghajlékonyabb: s mit a gyermek megszokik, azt nem egy könnyen hagyja el később sem. Azt hiszem, az eddigi kormánysegélyt ily irányban felhasználni gyümölcsözőbb volna.

mindig csak ez az egy ügyem volt, de nem bir- tam ezzel sem.

Talán abba is hagyom, ha egy napon meg nem sürget a szegény Gyuri.

— Tekintetes Uram, nagyon sürgős ám az a dolog!

— Hogy értsem azt Gyuri ?

— Nagyon szeretem a leányt. Se éjjelem, se nappalom. Aztán más szerencséje is kínálkozik.

— Ahá. Féltékeny ugy-e ?

— No majd utánna nézek.Ezután megint utánavetettem magam. Hát azóta már csakugyan leérkezett Poncziustól, Pilátustól a városhoz.

Siettem tudakozódni, van-e már határozat ?

— Van.

— Mi?

— Kiadatott a kerületi eliiljáróságnak hivatalos konstatálás czéljából, hogy a nevezett Medve György nevű egyén valóban létezik-e ?

Egy hónap múlva tényleg konstatálva lett, hogy Gyuri existál.

— No Gyuri, — mondám restelkedve, — lassan megy a dolog, nagyon lassan. De ne is nehezteljen rám, mert én mindent megteszek, hanem ez a sok átkozott forma. . . .

— Nem nagy baj tekintetes Uram, nem nagy baj, — felelte nyugodt flegmával, hiszen ráérünk arra.

Második a nyaraló-telep. Kitűnő gondolat. Ozonos levegő, patakok csobogása, csermelyek csevegése, árnyas sétányok, kristály források, hangulatos részletek s elragadó festői perspektívák vonzani fogják ide a szabad természet s hegyi levegő után sovárgó nagyvárosi közönséget. Árnyas pontokon vannak immár pihenők és szép kilátásra nyiló gloriettek. De nincsenek modern berendezésű nyaraló házak; nincs meg a nyaraló mindennapi kenyere, az uszodával berendezett fürdő; nincs egy tisztességes bérkocsi, melyen a nyaralók a távolabbi pontokra kirándulhatnának.

Harmadik a tejszövetkezet. Ez, a város polgársága és a nyaralók érdekében igen üdvös eszme most van tárgyalás alatt s reméljük, mihamarabb megoldást fog nyerni.

Negyedik a lokálpatriotizmus. Amit a felsőbányái elszegényedett ipar előállítani képes, amit a helybeli kereskedőtől bevásárolhatunk, azért ne menjünk idegen városba; függeszszük ki névsorát s lakezimét szolid iparosainknak a társas helyeken.

A selyemtenyésztés leszorult a napirendről, pedig nem ártana kis méretben, az iskola utján, kísérletet tenni s bármily csekély eredmény volna is elérhető, már ez jele volna annak, hogy fokozottabb kitartással s az ügy melegebb pártolásával a nép javán ez is lendítene valamelyest.

A bányász mind fúró-faragó nép, ehhez ügyességét őseitől örökölte. Az erdő tele van idomitásra alkalmasabbnál alkalmasabb fával. A Zazar partján több üres raktár áll. Rendezze be ezek egyikét kezdetben szerényen egy konzor- czium ácsoló eszközökkel, állítson a műhely élére egy »faragót« s kezdjék meg a munkát targoncza-készitéssel. — Vezesse az ügyet oly egyén, ki a dolog kereskedelmi oldalához is ért. Szerény eszközökkel és szerény tőkével egy-két év lefolyása alatt növekedni fog a munkások száma s át lehetne térni szekérrészekre, szerszámfákra, lapátokra, gereblyékre, a gazdasági eszközök számtalan fajára s az ipari feldolgozáshoz szükséges nyers termelésekre.

A népnek veleszületett hajlamára és ügyességére, a talajviszonyok kedvező voltára s az anyag közelségére alapított iparos-üzemnél, lelkes és a teknikai vezetésben, valamint a kereskedelmi irányításban .egyaránt jártas vezérlő egyéniség mellett, a konzorcium mindig meg fogja találni befektetett tőkéjének kezdetben szerény, később kellő jövedelmezését. Hovatovább nagy faipar-telep fejlődnék ki több csoporttal — s a munkaszerető népre is jobb napok virulnának.

Az ős bányászivadék igy helyezkedik bele a modern kor rohamos haladásába, felhasználja a természet javait jóllétének emelésére, s bár a vénhedt Bányahegyhez szenvedélyes szerelemmel ragaszkodik továbbra is, ezen javakat most már nem egyedül annak mélyében keresi, hanem festői vidékének csábitó bájában, csermelyeinek költői csevegésében, harmatos levegőjének szűzies illatában; hegyeinek fűjében, fájában s fiainak ezei mesterségében.

Síreitman Antal.

— Hogy értsem ezt Gyuri ?

— Talán nem szereti már a leányt?

— Nem mondhatnám, hogy nem, de mi tűrés-tagadás, nem bírtuk bevárni, hát úgyis együtt lakunk már.

— Értem, értem. Hát már nem sürgős ?

Egy pár hét múlva magam is láttam a szép

Marit, amint a folyosón várta Gyuriját. Ejnye beh nagyon megváltozott; túlságos gömbölyűnek tetszett a termete s tejfehér arcza tele volt foltokkal.

— Teringette Gyuri! Most már én mondom, hogy sürgős a dolog. Borzasztó sürgős.

Gyuri kedélyesen vigyorgott és vállat vont.

— Maga rósz ember Gyuri?

Hanem itt vagyok én és nem engedek ilyen gonosz kópéságokat. Ha valaki megkezdte a tejfelt, tessék végigszörpölgetai.

Megint felbolygattam a kérvényt s most már az a határozat lett hozva, hogy adja be Gyuri a »curriculum vitae«-ját, hol járt, mit csinált, kinél szolgált egész élete tartamán át.

Én magam szerkesztettem meg pontosan, tisztán, megrubrikázva.

A curriculum vitae kiadatott a rendőrségnek, hogy állapítsa meg, kutassa ki, valóságon alapulnak-e ezen adatok ?

A rendőrség egy fél év alatt megtette észre-