Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-12-16 / 25. szám
Felsőbányái Hírlap. »Concessio Cameralis pro constituendo pago Kizbánya 1579« felzetü megbecsülhetlen okmány, mely ha kellő figyelemben részesül vala, meglehet, talán más fordulatot vesz a per sora. Érdekessége miatt a latin szövegű »Copiáról« magyarra fordítva, egész terjedelmében közlöm dr. Simon Gyula ur fordítása nyomán és szívességéből. Kívül: Kamarai engedély Kizbánya talu alapítására vonatkozólag. 1579. Másolat. Mi Ö cs. és Ap. kir. Felsége szepesi kamarájának elnöke és tanácsosai tudtára adjuk mindenkinek, akit illet — hogy Közép-hegy bányavárosunk okos és körültekintő bányászai hozzánk alázatosan esedeztek avégett, miszerint említett Közép-hegy városának jogos, igaz, törvényes és Szent-János-patakának nevezett telkén falut alapíthassanak, bizonyos embereket hiván oda s azon helyet művelésre, lakásul és birtokul adván nekik — anélkül, hogy valakin jogtalanság esnék, vagy kárt szenvedne. És pedig azért, hogy úgy nehéz munkájok- ban, mint a munkás-hiány folytán azon emberek segítségét bizonyos Bányáiknál és Zúzdáiknál igénybe vegyék megfelelő díjért — amidőn a szükség úgy hozza magával. Mi tehát nevezett bányászok kérésétől indíttatva, nemkülönben az általok felhozott indokok alapján O cs. és Ap. kir. Felsége Legkegyelmesebb Urunk jóváhagyására megengedtük, engedélyeztük s jóváhagytuk, hogy nevezett Középhegy város igaz, jogos és törvényes telkén Szent- János-patakának nevezett helyen falut alapítsanak, amelyet máshonnan odahívott emberek bírjanak, foglaljanak el s lakjanak (törvényes utón azonban s hogy senkin jogtalanság ne essék.) — Nemkülönben O cs. és Ap. kir. Felségének, Legkegyelmesebb Urunknak kegyes engedélyére (mint előrebocsátottuk) adjuk, megengedjük s engedélyezzük mindezt Bizonyság-Levelünk erejénél fogva, Kassán, az Ur 1579. évében, Augusztus hónap 19-ikén. F.H. Joannes Pathoth. P. H. Joannes N. N. Ford. Dr. Simon Gyula. íme, ez volt Felsőbánya városának az utóbbi időben egyik legnevezetesebb vesztett pere, melynek megértéséhez nem szükséges bővebb magyarázó adat! Magyar László. A helynevek magyarosításáról. Az 1898. V. t.-cz. intézkedik a helynevek magyarosításáról, azonban kár, hogy intézkedése jó részben csak Írott malaszt maradt. Igaz ugyan, hogy korunkban a gazdasági kérdések a legfontosabbak és Így legszükségesebb is ezeket tárgyalni, de azért figyelmet kell fordítanunk a nemzeti kérdésekre is. A »Nagybánya és környéke« czimü mü első lapjain van csillag alatt említve. »Magunk sajnáljuk legjobban: hogy a legtöbb hegyet csak oláh nyelven vagyunk képesek megnevezni.« De ez is csak puszta sajnálkozás maradt mind e mai napig és vidékünk hely-neveinek magyarosítása terén nem történt semmi sem. Igaz ugyan, hogy megyénk keleti részében a falu-nevek csaknem mind magyarok, de ez magában nem elég! Hátra van még a többi helynevek : a hegy, patak, erdő-rész és dűlő nevek magyarosítása. Ez nagyobb feladat, mint a helységnevek magyarosítása, de azért ne rettentse vissza vidékünk féríiait a munkától! — Sok jót tud a magyar tenni, ha akar, csakhogy az a baj, hogy legtöbbször tesped s ahelyett, hogy dolgoznék, az ősi dicsőség csontjain rágódik. »Az ősi dicsőség nem fog késni az éji homályban,« hanem megérjük, hogy »a magyar név megint szép lesz,« a külföld figyelme ismét reánk fog irányulni, mert a magyar ismét számítani fog és tényező lesz a világ sorsának intézésében. Ez most rajtunk áll: akarjuk-e vagy nem, azaz: dolgozunk-e a hazáért, vagy csak magunkért ? így vagyunk Felsőbányával is; hanyatlik ez tény. Természetes dolog, hiszen, »a viz sem folyik egyformán.« Felsőbánya városa is, a magyar végvidék egyik védő vára, szintén elbukó félben van, ereje fogy, gyenge vállai már alig bírják a terhet, amit a haza reájok rak, de azért hordozza azt és jobb jövőt remél. De nem elég a remény, födolog a tett! A régi magyarokról meg van Írva, hogy »kevés beszédüek, de annál többet tesznek.« Vajha mi is hasonlók lennénk hozzájok és végre valahára tennénk már valamit! Érdekes az is, amit Bölcs Leó görög császár mond a magyarokról: »Férfiakban bővelkedő és szabad ez a nemzet és minden kényelem és élvezet előtt arra törekszik, hogy ellenségei ellen magát vitézül viselje. Éhséget, szomjúságot, táradságot, mint pusztai nép, szívesen tűrnek, ez nem lankasztja meg őket, sem küzdésöket.« Továbbá: »Ha az ellenséget üldözik, semmiféle zsákmány nem tartóztatja őket, nem nyugosznak addig, mig az ellenséget tönkre nem verték. A magyarokat ha legyőzik, nem úgy van, mint más népeknél, hogy többé nem állanak ellen. A magyarokat, ha le is győzik, minduntalan összeszedik magukat.« Tekintsünk vissza a múltra és ebből merítsünk biztatást a jövőre ! Elődeink számtalan nehézséggel, veszélylyel küzdve, tartották fenn ezt a hazát a mi számunkra, hogy mi is szabadon hagyhassuk utódainkra; hogy ezt tehessük, szükséges, hogy munkálkodjunk a haza javáért. Szerintem turista-egyleteink feladata, hogy a hely-neveket megmagyarositsák, azaz hogy kidolgozzák azt a tervet, melynek alapján az említett helyneveknek jó magyar nevekkel leendő felcserélése lehetővé lesz. — Ez a névmagyarosítás szükséges is vidékünkön. Nagy- és Felsőbánya vidékéről szólok. Átnéztem a «Nagybánya« czimü katonai térképet. Nevezetes, hogy ezen a térképen a helyneveknek legnagyobb része oláh, kisebb része magyar, másféle név — azt lehet mondani — nem is fordul elő. A falunevek itt csaknem mind magyarok, kivéve Krácsfaljt, Nyegrefalut, Ilobát, Tományát, Pribékfalut, Brébfalvát; nekem Kolczér és Bozinta sem hangzik magyar névnek. Ezek a falu nevek jó magyar nevekkel helyecfce- sitendők. A nevezett katonai térképen a faluneveken kívül más magyar nevek a magyar városok és falvak körül fordulnak elő nagyobb számban, másutt csak elvétve van l—T magyar név. Könnyebb áttekintés végett a térképet felosztottam kis részekre és ezekről külön-külön szólok : I. Táblázat. ofcsze .5 1 sen ß I > <ü5 \ a A részek megnevezése SI £ 0 jjl *2 w 0 rt M rtí KA _tí ü >? •« | 2 SkS 8 ___________________g I o ^ I o a I o .3 A 1.-bányai és fernezelyi völgy közt 31^28 24^28 7!—59 A fernezelyi és kisbányai » » 10 21 6 21 4 — 31 Felsőbánya határán................ 23 13 2l 13 2 — 36 A Rozsály és Guttin közt . . . —16--Í15— 116 Felsőbányától délre.......................... 5 15 lj 14 4 120 Lá posbánya- és Számos-völgy . . 18 27 11(26 7 1 45 Szamos balpartja................ 6 9 2j 7 4 215 Szamos folyó és Bursó-patak közt 14 11 3 10 11 125 A Bursó, Zazar és Lapos közt . . 25 21 ö|20 20 1 46 A Lápos-folyó és Tőkés, U.-Falu- KL„ 0, 0 ... tói délre eső rész K.-Monostorig 31 75 J* 5]73 26 2 106 Összesen 163 236 78^27 8 5 9 399 Százalékok szerint az I. táblázatban: magyar név 19*55 százalék, oláh név 56*89 százalék; — magyar falunév 21*30 százalék; oláh falunév 2*26 százalék. — Az egészből magyar 4085 százalék, oláh 59-l5 százalék. — A II. táblázatban: magyar folyó-név 8-25 százalék; oláh folyó-név 4*79 százalék; magyar hegy-név 1015 százalék; oláh hegy-név 61*90 százalék; magyar erdő név Zsigmond király: Hát a választók összeírására egy népszerű, Tekintélyes férfiút ? A mester-. Ajánlanám Zaplatyi urat! (Éljenzés között a mester légáramot bocsát, mely széjjeltereli a jelenvoltakat. Utjokban kiséri egy kintorna hangja, mely vígan dudálja, hogy; »Meghalt a cselszövő és a rut viszály, Éljen! — Éljen! —Éljen László király!«) Antal: (Izgatottan jár-kél s halkan dudolgatja: »Addig csüröm-csavarom, Mig segítek a bajon!« Útjában találkozik Péterrel, kit is magához intvén, szól) : — Te Péter! Te reád van bízva a bánya pénztárának kulcsa, igazhitű is vagy, és mégis Íme eretnekekkel paktálsz! — Nem félsz az igazak haragjától ? Péter: — Oh, jó Uram! Antal: — Ne szólj! Jól tudom, hogy benne vagy a tizek tanácsában és ahelyett, hogy László nagy urunk kívánságát teljesítendő, Béla királyt segítenéd a mennyei bizottságba való bejutásra: ime, az eretnek Lajost támogatod. Mi lesz az igazak táborában, ha magunkra vonjuk az Ur haragját ? Péter: Oh, jó Uram! Te mondád, hogy igaz ember vagyok, És úgy is van, amiként beszéled. Azért fohászkodom mindennap az Úrhoz: »Ne vigy minket a kisértetbe, De szabadíts meg a gonosztól;« Engedd meg, hogy őszintén megmondjam, Hogy te talán tévedsz, ha azt hiszed, Hogy az Urnák tetsző dolog, amit művelsz. Szerintem te is, Lajos is egy Urnák szolgája, Ha jót cselekszik, mindegyik hiv szolga; De László udvarában csak a közel múltban Igen sok megesett, ami nem lehet Istennnek is tetsző. Kár érte, hogy fáradsz s beállsz demagógnak. Az ö udvarán hogy szent zsolozsma nem zeng Égiek dicsére : azt bízvást mondhatom. A te lelkedet is homályba boritá, És megbotránkozál Lászlónak munkáján, Midőn a szenvedők segélyére küldött Választott férfiút. Te magad kérted öt, hogy legyen igazságos; És mégis mi történt? Ha erre szemet hunyva, nem vagy igazságos, Mert pusztán a Lajos személye ellen Állsz be vazallusnak; De végre is én már derekamat beadtam, Máskép nem tehetek. Hanem arra kérlek, ne vádolj el A nagy mindenttudónál, Mert vele esetleg igen rosszat teszel: Összeveszited a két hatalmasat, Az egyedül igazat és az eretneket, Hogy elhalászszák egymás választóit. S mi lesz a világ forgásából — Ha a két ur összevész — Hgyéb, mint palacsinta! Antal: Ne álokoskodjál fiam ! S ne is törődjél te az istenek dolgával; Hanem vagy Bélát pártolod, És Lajos táborát otthagyod, Vagy pedig ülj veszteg a magad portáján, Miként azt cselekszi a bölcs Könyves Kálmán. Péter: . . . Hogy faképnél hagyjam pártomat, Miként szent Pál az oláhokat ?! Antal; Az oláhokat ?! Igaz, jó hogy eszembe juttatád, Lukács próféta hívei várnak reám; Jobb erkölcsöt fiam! Péter: (Magára maradván, a történtek felett elgondolkozik, miközben hozzájönnek: Alajos, a j betegek ápolója, V. Lajos, Imre herczeg, a mindig jókedvű.) | Imre herczeg'. Mi baj, Péter, hogy úgy el-bélázol, Gond vagy harag, mely ott ül arczodon ? | Péter'. Se gond, se nem harag, kedves barátaim ; Antallal találkoztam az imént. S ügyünknek vége, azt hiszem; Mert köztünk egy sincs, aki annyit fáradozzon S jótékonyságot is tegyen. Jöjjetek csak velem Svéd vagy Norvégiába, Vagy a jószivii kis Salamonhoz, Ott majd meglátjátok, hogy miért van Oly nagy pálinka-büz egész Dániában, íme, halljátok a nagy ribilliót, a sok »szetre[ászká«-t, Ami a léget vígan tölti be ? Választók zaja az, mind barátaim, Kik a szent forrástól ide sereglenek, Hogy Bélát segítsék be László udvarába. Nagy Sándor római vezér (előre lépve vezényel) : Előre honfiak, polgárok, nők s ifjak! Menjünk az urnához. Hét választó-fejedelem (összefogózva dalol) : Nem, nem, nemi — Nem, nem, nem! Nem megyünk mi innen el! Mig minket a bölcs Salamon, Furkós bottal ki nem ver! (A szent urna körül ülnek: a Mester, mint elnök: Gábor, Péter a kulcsár: Charon, a Lethe vizének csolnakosa. Illés próféta, továbbá a papok és a gyulák. A szavazó polgárok lassankint jönnek. 2iaplatyi Laczi, leg-elörevaló polgár-. Éljen doktor Süm! A mester (meghatottan): Lelkes hívünk vigyázz, Hogy nevet ne hibázz! Zaplatyi Laczi-. Antvéder Ober az egyre megy A tiszta választásnál!
