Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-12-16 / 25. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MILDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető köziemén/ek és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint 20 fillér. Visszapillantás. (Első közlemény.) Mint mindenkor, úgy a közmultban is sok oly életrevaló eszme került felszínre, melyeknek megvalósítása valóban városunk kiszámíthatatlan előnyére, boldogulására és felvirágoztatására irányult. Be kell ismernünk azonban, hogy az akarat nem volt mindig eléggé erős és csak szalma-lángnak bizonyult akkor, midőn tettre került a dolog; a kivitel lehetőségének nemes érzete duzzasztotta a nemesen dobogó kebleket; de a kivitelnél rendesen előfordtilni szokott akadályok elhárítása és legyőzése iránti félelmes aggodalom csökkentette s nagyon is meggyengítette azon szilárd akaraterőt, mely a siker eléréséhez a maga teljes egészében megkivántatik. A kényelem és nem-törődés, a nem- bánomság volt a jelszó a régi boldog korban, nem pedig a szorgalmas és mindenek- felett lelkiismeretes munkásság, ami egyébiránt egy kis fáradsággal járó, de nagy lelki megnyugvást előidéző dolog. Ezen ósdi felfogásra valló tulajdonságokból könnyen kimagyarázható, sőt annál könnyebben megérthető az, hogy városunk rendesen a rövi- debbet húzta még akkor is, midőn bizonyos haszonra avagy bizonyos kiválóbb előnyök megszerzésére lehetett volna biztos kilátása. Felfogás dolgában igy állunk ma is. A legéletrevalóbb, legnemesebb eszme megvalósításának még a kérdésében is nem azt látjuk, nem azt akarjuk felfedezni, ami jó, czélravezető, hanem azt keressük élesen fürkésző szemekkel, ami rossz; ha benne van, épen azért; ha pedig nincsen benne, azért, hogy miért nincsen benne?! Meggyőződésem szerint a jelen nemzedék felelős az utókor előtt a közügy terén kifejtett minden tevékenységéért, illetve tetteiért. Ha ezen állításom kétségbe nem vonható, akkor önkényt következik, miszerint a jelen generáczió is élhet ama jogával, hogy a múltaknak esélyeit bonczkés alá vegye, felettök bizonyos Ítéletet formáljon tapasztalás és okulás czéljából, melyet helyes irányban való felhasználás végett szerzett tapasztalat gyanánt mitegy örökségül az utókorra hagy. Rövid visszapillantást kívánok vetni a közelebbi és legközelebbi közügyeket érdeklő dolgokra, melyek városunk kiválóbb mozzanatait érintik, csupán azért, nehogy a feledékenység fátyola ereszkedjék rájok idönap előtt a talán meg nem érdemelt formában, anélkül, hogy az utókor elöl elzárnák az utat a további okulásra nézve. Nem kívánom ama hagyományszerii- leg ismeretes eltört szekér-kerekek történetétől kezdeni a dolgot, amely hagyományos szekér kerekeinek véletlen eltörése folytán egyidöre elestünk a bánya-kárpótlástól ; mivel már befejezett ténynyel állunk szemben és városunk javát munkáló kiváló egyének utánjárása mellett sikerült megnyernünk azt, amit csak lehetett ......... A 70-es években, mikor én még fiatal városatya voltam, minduntalan szőnyegre került a képviselő-testületben az úgynevezett »Kizbányai per« Nem tagadom, nem ismertem akkor az ügyet, mivel érthetöleg nem igen volt megvilágítva előttem, és igy a szavazás alkalmával, mely a per folytatása vagy beszüntetése fölött történt vala, épen oly helyzetben voltam járatlanságom és tapasztalatlanságom folytán, mint sokan a mostani városatyák közöl, mikor bizonyos ügyben szavazatra kerül a dolog. Szavaztam. Ha jól emlékezem, Kizbánya falu, mely a város telepe volt, 9000 forintot ajánlott fel a nemes városnak megváltási dij czi- men, de a város, birtokon belüli jogos állapotát teljesen ismerve, valószinüleg a szájról- szájra szállott hagyományokból merev álláspontra helyezkedett s nem fogadta el a feléje nyújtott veszett fejszének a nyelét; az is igaz, hogy nem kapta meg a per után még ezt sem, mivel pervesztes lett. Hogyan fordult ki tengelyéből az igazság és mikép lett lehetséges kizökkenni a jogos alap kerékvágásából, annak megfejtése már a jogi tudomány hatáskörébe tartozik; sajnos, de puszta tény és való, hogy mint sok esetben megtörténni szokott, úgy itt is megtörtént, hogy az igazság bizonyos színváltozáson ment keresztül. Miként emlitém, a város tehát pervesztes lett, nem kapott semmit, sőt az önállóvá lett Kizbánya község részére erdőt és legelőt kelle kihasítania saját birtoktestéből . . ingyen, ennek tetejébe pedig a sok évig húzódó per tetemes összegre rugó költségeit is viselni tartozott. Azonban, hogy az ürömmel telt pohár még keserűbb legyen, bizonyos patronatusi jogokat igénylő keresetek is járultak e szomorú kimenetelű per végleges befejezéséhez. Bizonyára feltételezhető, miszerint a városi irattárban feltalálható lett volna a „Mennyei bizottsági-tag“-választás László király udvarában. — Fantasztikusan modernizálva, álmodja egy választó. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. (A felsőbb régiók Mestere: Felhő csoportozaton ülve, egy légáramot bocsát, amely nagy mennydörgést okoz, melynek hallatára ősze futnak: István, Ferencz, Antal,továbbá : Zsigmond király, a népek zsarnoka és végre Zaplatyi Laczi, a felsőbb rét-egek leg-elöre való polgára.) Zsigmond király (dühösen kiabálva:) — Mi az ? — Mi hir, mi éji zaj Londonnak utczáin ez ? — Felköttetem a lord majort, ha bosszant bármi nesz 1 Zaplatyi Laczi (békitöleg:) Kedves jó czimborám! Büszke nagy férfiú, türtőztesd haragod, Lásd én oly szívesen keresem e dörgés szimatját, Pedig nekem kijut többször is belőle, Éjnek idejében, hogy verik ablakom, S nem hagynak nyugodni vékony nyoszolyámon. A mester : Üdvözlöm önöket, tisztelt értekezlet! Nagyon ürvendek, hogy megértették pártunk ri[adóját, És összesereglettek ennyire szép számmal. László királyunk küldött egy levelet, Amely szól eképen : — »A holtaknak béke, az élőknek üdv!« Kedves Mester ! A mennyei bizottsági tagok száma egy érdemes férfiúval megkevesbedvén, megbízom, hogy helyét hívünkkel és kedvemre való választott férfiúval választás utján töltse be. Óhajtott jelöltem Béla király, ki hasonló jelölés folytán került a felsőbb régiókba. Időt, fáradságot és költséget ne kíméljen stb. Nagy hatalmak (karban énekelve): Éljen ö boldogul! Isten éltesse őt soká! Éljen ! Éljen Ö — a megválasztott férfiú! A mester-. Mohó Urak! Könnyű Katót tánczra vinni, mert magának is [van kedve; De itt nem oly könnyen boldogulunk. Csak most hozá hírül kedvelt vezérem, Nagy [Sándor, Hogy a »Helvéczia«-beliek nagyon mozgolódnak, Sőt a »Romaiak«-at már meg is maszlagolták, Hogy hívőket, Lajost, válaszszák László udvarába. A hátam borsózott, ahogy ezt hallottam; Kínomban daloltam : — »Istenem most mit tegyek ? — Választót most hol vegyek? — Puszta lett itt a határ! — Mind lepuskáztuk azt már — Egy egyhangú választáskor!« Ferencz (busán) : »Puszta a Béla udvara, Mert nincs neki hü magyara!« Zzigmond: A pártütő Lajosnak kötél a nyakára, Sajátkezüleg kötném fel a legelső fára Őrmester-. Segíts, oh Antal, tégy csudát! Antal: Oh kicsiny hitüek. hát miro való, Az átok, mely a »Rómaiak«-at sújtja, Ha ők íHelvécziá«-ba mernek kacsintgatni; Itt vagyok én, a kegyes! Megvonom tölök minden áldásomat. Aztán azért tartok lovászt és fizetek juhászt, Hogy széjjel hagyják futni az én juhaimat! f István király. A »Görögök«-re is bízvást számíthatunk! Zaplatyi Laczi: Oh nagy férfiak, most az egyszer reám ne számítsatok. Nem elég, hogy a nyakamba varrtatok egy idétlen csecsemőt, Melynek kitartását sok daj kasággal oly híven viselem, — Még választásra is adjak ? Hát az előre nem láthatók rovata mire való f István király. Ne érts félre egyetlen, független s legelő polgárunk; Külön vedd a hitet és a foglalkozást . . . Én a Lukács próféta híveit gondoltam. Zsigmond király: Ej haj, igyunk rája, menjünk már a sörcsarnokba; Ne aggódjunk, hogy seregi nem lesznek Bélának, Hát hiába iittetem le fejét a pártütő Kontnak, Újra feltámadna? — Az én altisztjeim Nem velünk tartanak ? Ellenünk szavaznak ? Olyan nincs a sifonérban! A mester: Kedvelt hivek! lm ajkaikról hallom zengeni a jövő dalát, Amelyből bízvást következtetem ügyünk diadalát! A gyűlést e jó reményben most már berekeszteni És Zaplatyi urat a jegyzőkönyv hitelesítésére kérem!
