Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-07-02 / 14. szám
X"V"_ évfolyam. 14_ szám. 1899. jvuli-ds í3. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TRSAOALVIl, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányád a szerkesztőhöz küldendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára : Egész évre 2 frt. — Félévre i frt.— Egyes számok io krért kaphatók. Nyílt tér soronkint io kr. Dn Katona Béla és a felsőbányái nyaralás. — Irta: Imre Károly — Az »Uj időknek* valamelyik tavaszi számában alig egy pár hete jelent meg egy czikk, mely a nyaralás kérdését fejtegetve, felemlíti édes hazánknak üdülő helyekben való rendkívüli gazdagságát, egyszersmind rámutat azokra a nehézségekre, a melyek úgyszólván lehetetlenné teszik azok élvezetét; ilyen nehézségek, ha jól emlékszem, az egyes helyek ismeretlen volta, hozzáférhetetlensége és amit legelőbt? kellett volna említenem: lelkiismeretlen consortiumok, a melyek a természet által paradicsommá varázsolt helyeket a »közönség érdekében* gondozásuk alá veszik, gondoskodásuk tárgyát aztán nem annyira az egyes nyaralóhelyeknek minél hódítóbbá tétele, mint inkább a nyaralóközönség rovására saját tár- czájok megtömése képezi. Az említett közlemény Írója nyilván ilyen helyen élvezte a nyaralás kelletnek, azért adja tanácsul mindenkinek, akit illet, hogyha jói es olcsón akar nyaralni, menjen az osztrák örökös tartományok arra alkalmas vidékeire. Engem, mint egy, a természet által nyaralóhelyül alkotott városunk gyönyörű vidékére gondolva, kellemetlenül érintett ezen keserű igazságok olvasása; nagy örömmel olvastam azonban az »Uj Idők* múlt hó 11-iki számából azon lelkes sorokat, amelyekben dr. Katona Béla mintegy kivételképen állitja városunkat a müveit olvasó- közönség elé, ahol lehet jól és olcsón nyaralni. Szeretném idézni minden szavát, annyi szives megemlékezés, annyi jóakarat nyilvánul azokban irántunk, anélkül, hogy a jó szándék mellett a valóságtól hajszálnyira is eltérne Leírja a varos fekvését, a hozzájutás könnyűségét és olcsóságát, igyekszik az érdeklődést iránta felkölteni nemcsak Írásban, hanem képekben is, amennyiben czikkében három — áltálunk jól ismert —- fénynyomat van csatolva : a Ke leti bánya, Felsőbánya délről és Felsőbánya a mára- marosi ut felöl. Elmondja, hogy itt csaknem minden háznál lehet kapni bútorozott szobát havi 6 —10 frtért, ebédet és vacsorát havi 20 frtért, úgy, hogy egy személy havi költsége minden mellékest beleszámítva 30—40 írtnál, egymégy tagú családé 100—120 írtnál nem keruí'többé. Nem akar ez reklám lenni, maga a szerző is tiltako ik ellene, ö személyes tapasztalat után beszél, de egyszersmind egy magasztos nemes gazoasági eszme bajnokául tűnik fel, ki szeretné a magyar pénzt Magyarországon forga ni, nempedig jóakaró szomszédaink zsebébe tömni. Lelkes szavakban buzdít az itthon hyaralásra, mert úgymond: »ezáltal később mind itthon marad az eddig külföldre hordott pénz és bár saját kényelmünket falábuk meg s a magunk javára, jóbarátok közt üdülünk, még hozzá: hazafias dolgot is cselekszünk.« Dr. Katona Béla ur daczára annak, hogy nem reklámcsinálás végett, hanem a nagy közönség érdekében irta ismertető közleményét Felsőbányáról, mint nyaralóhelyről, nekünk feledhetetlen szívességet tett vele. Tekintve azt, hogy Herczeg Ferencz lapja, melyben a hivatok ismertetés napvilágot látott, a magyar hölgyközönség egyik legkedveltebb és legolvasottabb szépirodalmi lapja, városunk nyaralási ügye a legilletékesebb helyre, a magyar honleányok hazafias szivébe jutott s hisszük, hogy a magyar nők hatása rövid időn nyilatkozni fog a férfiaknál is és többen lesznek, kik a szép szemek varázsugarainak hódolva, lemondanak a külföldi 'nyaralás tervéről, hogy felkeressék városunk gyönyörű vidékeit. Kedves kötelességet teljesítek' azért, midőn dr. Katona Béla urnák addig is hálás köszöne- tét mondok városunk érdekeben kifejtett szives munkásságáért, mig ismét vendégünk gyanánt tisztelhetjük ! Mi pedig Felsőbánya lakosai, elöljárósága és intéző körei tekintsünk körül és lássuk meg, mi a tennivaló, ne várjuk azt, hogy idegenek fedezzék fel hibáinkat. Akiknek házába vendéget hoz a nyár, fogadják azt szives magyar-barátsággal és saját érdekeik mellett tartsák szemeik előtt a méltányosságot, hogy az itt nyaralást senkinek se legyen oka megbánni. Akik a nyaralók élelmezését vállalják magokra, ne igyekezzenek faradságuk jutalmát kétszeresen megfizettetni, szem előtt tartván azon igazságot,' hogy »jobb a sürü garas, mint a ritka forint.« A nyaralók kényelmére is igyekezzünk megtenni mindent, ami tőlünk telik. Sok történt már e tekintetben: a kiránduló helyek felé vezető utaknak jelzőtáblákkal való ellátása, pihenő helyek, menedékház készítése stb., most folyamatban van a vendéglő restaurálása, azonban sok még a tenni való. Járda nincs még a föutczán- kon sem. A világítás pedig utóbb egészen szünetel stb. Igyekezzünk pótolni a hiányo- . kát, mert csakis akkor számíthatunk tágabb körben is pártolásra, mint nyaralótelep, ha arra méltónak mutatjuk magunkat. Ha aztán elérjük azt, hogy mindenki úgy fog nyilatkozni Felsőbányáról, mint Katona Béla dr., akkor hírnevünk meg van alapítva és mienk a jövő ! (vjt “ TÁRCZA. m Szülők írjátok a bölcsőre és szivetekbe: „Istentől — Istenhez!“ Sötét éjfél után, midőn a csillagok aludni készülnek,nem támad egyszerre verőfényes reggel; előbb hajnal hasad a sötét égboltozaton. Mikor a gyümölcsfát megfesti száz meg száz apró levelecske reményt-adó zöldje, nem nő rá azonnal ághajlitó gyümölcs töménytelensége. Előob-virág fakad; és majd csak későbben — virághullás után — fejlődik a gyümölcs. Ha a nap örökös veröfényből állana, s nem volna hajnala — nem inna a rózsa üditö harmatot; a szunyadó pásztort s az alvó virágot nem keltné madarak vidám csicsergése. A fecske-madár is mért épitne fészket, s minek bélelné azt lágy talu-peheiylyel, ha nem volna fiókja, csicsergő népsége. Mit érne a bokor bájos virág nélkül ? Még a búzaföld is kellemesb a szemnek búza virágjával. Mi a sötét éjnek hajnalhasadása; mi a fecskefészek drága boldogsága; mi a termő földnek az aranyos napfény; mi a rózsabokor feselö bimbója; tavaszszal a fának s a buzavetésnek vidító virága; virágnak a harmat, madárnak a szárnya: a sokat szenvedő emberi léleknek az a piczi gyermek bájos mosolyával, gyügyögési- vel, aranyos képével és sokat Ígérő apró mozgásaival. Oh drága gyermek-kor! oh te boldog álom, varázshatalom vagy; játékodat nézve, mosolyodat látva — szivünk gyorsabban ver, lelkünk erősödik, bánatunk elalszik, fájdalmunk is oszlik. Láttatok-e fészket csicsergő madár-fiak nélkül; bokrot, melyen nincs virág, nincs bimbó; eget csillagtalant; patakot viznélkül; szárnyatört madarat; tüztelen tűzhelyet: Ilyen a család, hová az angyal angyalt nem hozott. Az ily család nem ismeri ugyan a bölcső betege felett virasztó nagy fájdalmat, sem szive nem érzi a legborzasztóbb ütést; az ártatlan kisded koporsójára hulló rögök ütését — de nem is tudja, mi az édes öröm, az az igazi boldogság, mely a kisded első mosolyával születik, a gyermek játékával végződik, és az ifjú hálás szeretete által erősödik; nem tudja: mi a gyermek iránt érzet szülői szerelem, mely erősebb a halálnál, mert virágai a síron túl is nyilának. Lélek-emelő öröm, sziv-nemesitő nagy fáj- da om Isten azon választottjainak jutott, kiket ö szent felsége az atyaság és anyaság szent és nemes hivatására elhívott. Mily édes élvezet, mily menyei gyönyör, látni a gyermeket, ki szivünktől szakadt; a kinek lelkében a mi szellemünk él; kinek ereiben a mi vérünk kerengj. Mily édes az alvás, ha kisdedeinkkel előbb elvégeztük esti imánkat. Édes az ébredés kisded zajongásra, gyermek dalolásra. Oh drága gyermekkor! Oh te boldog álom ! Varázshatalom vagy: sebes-röptü sasként elfáradt lelkünket a múltba átviszed, és az emlékezet bájos sugarával bágyadó szivünkbe tényt, meleget hintesz. Oh nyájas gyermek-arcz, hogyha téged nézlek, fáradt képzeletem visszaszól pihenni, ama boldog korba, hol virágos réten tarka lepkét Űztünk, s édes jó anyánknak a rét virágiból szép koszorút fontunk, melyért jó anyánktól ezer csókot kaptunk. • - ■ Ártatlan kis sereg! játéktokat nézve lelkünk elé szállnak ama boldog idők, a midőn hajdanta kicsi szekerünket dalolva buzogtuk, vessző-paripánkon büszkén lovagoltunk; midőn eljátszottunk vidáman, zajongva fen a Kálvárián; nem is sejtve akkor, hogy e földi élet egy nagy Kálvária, melynek sok a- szeg-verő zsoldosa; — Simonja és Veronikája ti vagytok* ti vagytok angyali jó lelkek. ■ • A Alvó szelíd, arezok, ha reátok nézünk, megjelennek a múlt hold-fényes estéi, midőn -jó anyánknak ölébe hajtottuk, gondtalan fejünket; és az édes aaya tündérmeséje közt csöndes álom borult bágyadó szemünkre, angyalt látó csendes, menyei szép álom.
