Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-15 / 2. szám
I"V_ évfolyam. Ö_ szé-iTL. 1890. jö-ix // FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAG1 ES VEGYESTARTALMD LAP. Szerkesztőség: Felsőkányári. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre i frt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányáia a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint io kr. Kitüntetés. — Jutalmazás. — Hálás köszönet. E czimek alá foglalhatjuk Felsőbánya közgyűlésének múlt hó 22-én hozott azon önmagát dicsérő határozatát, hogy a bányakárpótlás kinyerésében többé és kevésbé buzgólkodók iránt igyekezett köszönetét kifejezni és a hálaadóját leróvni. A kinek legtöbb érdeme van e téren, annak adta az igazán nagyon szép, egy város által érdemes szülöttének nagyobb jutalmat nem adható drága kincset, a disz- polgárságot Gábor József felsőbányának díszpolgára lett. Mi lehetne ennél szebb, becsesebb jutalom a világon ? E határozattal mind a jelen, mind a jövő nemzedék előtt dokumentálta az érdemet méltányló közgyűlés, hogy az, kit e kitüntetésre érdemesitett, minden mások felett kimagaslólag munkálta e kis város javát, szívvel és lélekkel búzgott ennek elöhaladásán, javán, s mint ilyen valódi díszévé vált ennek közönségének, s mint ilyennek, hogy az emlékekből soha'ki ne essék, hogy mindenkinek, ki a közgyü'ési teremben megfordul, figyelmét magára vonja, arczképét megfesteti, a polgári erények példányképéül a város közgyűlési termében kifüggeszti. E határozatok egyhangú óhajra, általános lelkesedés mellett hozattak, s igy előtte magának a kitüntetettnek szerénysége mellett is, meg kellett hajolni. Ez utóbbi része a kitüntetésnek mintegy koronája a díszpolgárrá léteinek. Milyen szép és kedves jutalom ez is annak, ki a kínálkozott kedvező alkalmat igyekezett minden tőle telhető erővel szülővárosa javára értékesitení! Itt van egy érdemes férfiú arczképe ! Tisztelettel s elismeréssel állj előtte, Felsőbánya sorsán érdeklő ember. A polgári erények követendő példáját nézd benne, olyan férfiú, kihez hasonlók kellenének sokan, ki Felsőbányának minden téréin csak jót, csak szépet tesz. Ha megáll a városnak, mint ilyennek embere tisztes alakú arczképe előtt, tiszteli benne a városát önzetlenül szerető férfiút. Ha megáll előtte egy másik kisebb társaság, az egyház embere : tiszteli benne az egyház ügyeiért s javaiért készséggel áldozó férfiút. Ha a többi társadalmi körök munkásai nézik, ezek is mind látják benne a másokért élő lelkes díszpolgárt. Őszinte lélekkel kívánjuk, hogy a ritka kitüntetésben részesült kiváló férfiú járhasson itt elöl a jóban nagyon soká, láthassa benne itt mindenki a minden téren munkás, áldozatkész ember jeles tetteit, hogy a tisztelet iránta ne lankadjon, de napról- napra jobban fokozódjék. Jutalmazásban 2 városi hivatalnokot részesített a közgyűlés. Farkas Jenő buzgó, lelkes polgármestert, s e kis város iránt nagy ragaszkodással viseltető Münnich Sándor városgazdát. Azoknak megnyugtatására, a kiknek talán e jutalmazásokkal szemben legkisebb elhallgatott aggályaik volnának, itt is elmondjuk, hogy e 2 hivatalnok nem szorosan hivatali resortjába tartozó dolgot cselekedett akkor, mikor az egyik járt. kelt, utazott, költött s fáradozott, a nagyok ajtóit nyitogatta, a másik pedig leült a poros akták közzé azon ellenállhatlan vágy- gyal, hogy kutasson fel ott valamit, mivel a régen elaludt ügyet ha csak parányival is közelebb vigye a felébresztéshez. Illő volt azért, hogy a sült gesztenye kikaparásától nem félök valami jutalomban is részesüljenek. Éhez csak annyit teszek, hogy ez örvendetes tényt a többi érdemes városi hivatalnokok örömére s buzdítására másként is emlékezetessé kellene tenni. Talán a mi késik, nem múlik ? De lássuk csak mi jutalomban részesült Farkas Jenő polgármester ? Az ő jutalma— kivált a jelenben—nagyon csekély értékű. Állami szolgálatát beszámítják a városnál töltött hivatali éveihez majdani nyugdíjaztatásánál. Mikor lesz az? Sok viz le- foly addig a Dunán. Ha számítjuk, hogy a városi hivatalnok végelgyengülésig köteles szolgálni, e jutalom nem nagy haszon a jutalma/ottra. Ha Farkas Jenő polgármestersége hasznos a városra : e határozatot a szóban forgó érdeme nélkül is megkellett hozni. Különben igaz érzelemmel óhajtjuk, hogy majdan használhassa s mondhassa : e jutalom reá nézve igazán jóleső nagy haszon Münnich Sándor 100 frt évi személyi pótlékban részesül. Ennek értékét mindenki ismeri, valamint a jutalmazott odaadó ügybuzgalmát. Reá szolgált a jutalmazásra. Hogy ő vele szemben is ne csak a jelenben, de a jövőbe kihatólag tegyen valami jót a város, kimondta a majdan bekövetkező szervezéskor a gazdasági tanácsosi állás szervezését s arra kilátásba helyezi Münnich Sándor megválasztását. Erre csak azt mondhatja az érdemes hivatalnok : jó, hogy a 100 frt TARCZA. ft & Magány. A kufár földi életben Zsibong, forrong minden elem, Csak egy keresi a magányt: * A tiszta szerelem. Mosolyg az ajk, dobog a szív, A szemben aggó félelem . . . Kerüli az embereket A titkolt szerelem. Az édes vágy valóra vált, Koronázva a küzdelem . . . Rejtett fészket rak magának A boldog szerelem. A kedvest sirhant bojtja, A szív fájdalma végtelen . , . Akkor is egymagán bolyong A fájó szerelem. A kufár földi életben Zzibong, forrong minden elem, Csak egy keresi a magányt: A tiszta szerelem. Imre Károly. Az evésről. Az egyszeri iskolás gyermektől kérdezte a tanító, hogy mi a só ? A gyermek igy felelt : a só olyan valami, a mely elrontja az ételt, ha nem teszik belé. Ilyeténféleképpen vagyunk magával az étellel is. Ha ugyan is hosszas obstruk- cziót folytatnánk a gyomrunk ellen és neki az indemnitást megtagadnék, hát biz ő kigyelme elnapolná a szerves élet háztartását az utolsó ítélet angyali trombitáinak harsogásáig, vagyis az utolsó és örök választásig ; mikor az angyali seregek által (megvesztegetés nélkül) leszünk elválasztódva, ki a jobb, ki a balpártra, akarom mondani oldalra. Furcsa dolog is az az evés. Egyik azt mondja: »Evés által vesztettük el a paradicsomot.« Schiller koma, a nagy német-sógor akarom mondani: poéta azt mondta, hogy éhség tartja fenn a világot. Ádi czigány meg azt mondta, hogy éhen a nagyapám se dolgozott. Hát biza mindegyiknek igaza van; de a közmondásnak is, hogy t. i. az ember nem azért él, hogy egyék, hanem azért eszik, hogy éljen. Hát biza! mi másként nézne ki a most siralomvölgynek nevezett föld; ha még tartana a paradicsombéli azon állapot, hogy a kenyér mián nem kellene sem szántani, se vetni, sem aratni, se dagasztani, sem sütni-fözni. Vagy ha Eldorádó volna e föld és a kolbászsövény sódarral volna megtámasztva stb. Hugoméknak több idejök volna a frufru és zsoppok készítésére, meg a szerelmes levelek fábrikálására. Asszony-nénémék is többet ácsoroghatnának a piaczon meg a kerítés mellett. Modern hölgyeink is nyomban megalakíthatnák az elodázhat- lannak hirdetett női kaszinót, nem kellene ugyanis bajlódni a czuczlival, a sulczok, omlettek, torták, kókok és a többik készítésévé', a terítés, elszedés és sok másra való ügyeléssel, mely prózai munkák megakadályozzák a női modern czivilizátiót. A férfiaknak is több idejök volna tarokkozásra, a korteskedésekre, a paragrafusok gyártására, a népek szabadelvű agyonboldogitására. A tudósok sem törnék fejőket azon, hogy miért hegyes a zab, és gömbölyű a borsó, mert akkor semmiféle hüvelyes és nem hüvelyes vetemények nem tenyésztetnének. A földmivelők szántás-vetés helyett legyeket fognának és politikai hírlapokat olvasnának. A conservgyárak sváb-, bolha-, patkány- és egérfogókat gyártanának. A malmok meg átváltoznának tubák-örlö malmokká, stb. De már addig, mig át nem változunk örökös succik, Tannerk és Sanyarúkká, vagy mig valami vizikos, akarom mondani: fizikus fel nem fedezi és gyakorlatba nem hozzza a köd és páraevést, vagy hogy hogyan lehet jól lakni hold- fénynyel, sóhajtással, dallal és illattal, addig bizony a fizikai eledelekért dolgozni, sütni, főzni és mosogatni is kell. Addig a Sári-bálokat is csak tehénfejés és mosogatás után lehet kezdeni. Addig tehát tiszta dolog, hogy enni és az ételért dolgozni kell; mert rég meg mondta a nagyszakálu bölcsesség : hogy ki nem dolgozik, ne egyék ; meg, hogy : a sült galamb nem repül az ember szájába.
