Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-12-20 / 20. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. felsőbányái érczb inyaterület bányageologiai viszonyai« czimen kiadott munkálat nemcsak a történeti és bányászati részét hanem a geológia leírás egy részét is szószerint e » Monographiúból * közli, habár ennek megemlítése nélkül. Ezen 1773-ban készült munkálatnak folytatását képezi tehát jelen leírás, a melynek ha egyes részei élénken emlékeztetnek a nyomtatásban már olvasott közleményekre, annak magyarázatát adja azon körülmény, hogy az alapvető 1873. évi munkálat kéziratban őriztetik s mint már emlittetett, többek áltál használtatott fel. A felsőbányái bányászatot illető legrégibb okmány I. Lajos király uralkodása idejéből maradt ránk, ebben az okmányban több kiváltság és szabadalom biztosittatik a városnak; a pallós jog adományozása mellett különösen kiemelendő, hogy a biró és esküdtek a »Comeset Urburarius« gróf és bányavámszedö által a város lakói közül választassanak, ugyanezen okmányban a lakosok polgároknak és bányászoknak neveztetnek. A második legrégibb okmányt Hunyadi János kormányzónak egy 1452. évből származó adomány levele képezi, ebben a felsőbányái bányák után fizetett vámot adományozza az itteni róm. kath. templomnak;, kárpótlásul a felsőbányái templomból Zólyomba átszállított orgonáért: ezt az adományt Korvin Mátyás király 1465-ben egy külön okmánnyal erősítette meg. ■— Az I. Lajos király adománylevelét 1455-ben Hunyadi János kormányzó. 1465~ben Hunyadi Mátyás, 1523-ban II. Lajos, 1565-ben Zápolya János, 1585-ben Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király 1601-ben pedig 11. Rudolf erősítette meg. 1508-oan a felsőbányái bányák Thurzó Jánosnak adományoztalak. 1530-ban a mohácsi ütközet után Zápolya János birtokába kerültek, 1567-ben Zápolya Zsigmond foglalta el a bányákat, 1589-ben Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel királynak tulajdonába mentek át a bányák. 1588-ban Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem Herberstein bárónak adja három évre haszonbérbe a bányákat, ezt a bérletet 1612-ben átruházták a szakértő Lissabonra, de ez csak két évig folytathatta a művelést, mert Ferdinánd osztrák herczeg közbenjárására a bányamüveket ismét Herbersteinnak adták bérbe. Tiz évvel később, azaz 1624-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a város polgáraira ruházta a bérletet, 1645. évben a linzi békekötés folytán pedig Rákóczy Györgyre szállottak a bányák, 1661-ben Szedi Achment budai pasa támadott Nagybánya és Felsőbánya városokra s ezek 10 ezer tallér váltságdíj fizetésével szabadultak csak meg az elpusztítástól. Az egész bányavidék sokat szenvedett a folytonos háborúk, de különösen az állandó belső villongások miatt. 1490-ben Albert lengyel herczeg, I. Ulászló király testvére dúlta fel a bányavidéket, Szedi Achmet pasa támadása után sokat szenvedett még e vidék 1677. évben, midőn az erdélyi felkelők vezére Wesselényi István támadta meg a bányavárosokat. Sokat szenvedett a^bányavidék 1703-ban II. Rákóczi Ferencz fölkelése alatt, továbbá az 1710-ben uralkodott pestistől, végre 1716-tól egész 1719-ig a tatár hordáktól. Ezen időtől kezdve a bányászatra már kedvezőbb idők jártak s igy annak fejlődése is lehetővé vált. Megemlithető még, hogy I. Ferdinánd 1563-ban elrendelte, hogy tekintettel a f.-bányai b, vidék terméketlenségére és a folytonos háborúskodás folytán beállott nagy méztékü szükségre, — hasonlóan az alsó magyarországi bányavárosokhoz — 1 márka ezüst 6 magyar forinttal fizettessék meg. 1680. év körül valószínűleg csak a város közönsége folytatta a bányászkodást. 1869-ben egy udvari kamarai küldöttség járt Nagybányán s a felsőbányái bányászatot is megtekintette. Ennek a küldöttségnek tagjai voltak: gróf. Brenner az udvari kamara alelnöke, Mednyánszky Pál udvari kamarai tanácsos, Fischer Mihály a szepesi kamara adminisztrátora és Szentiványi László a szepesi kamara titkára. A küldöttség a bányaművelés körül több rendbeli szabálytalanságot tapasztalt s azt az ajánlatot tette a város közönségének, mint bányatulajdonosnak, hogy engedjen át nehány bányarészt a kincstárnak s ez utóbbi vevén át a bányaművelés vezetését, czél- szerü berendezések létesítésével segítsen a hiányokon. [Folyt, köv.] HÍREK. Máj OS Károly Szatmár és Szilágy vár- megyei anyakönyvi kerületek felügyelője miniszteri biztosi minőségben folyó hó 16-án városunkba érkezett és megvizsgálta az anyakönyvi hivatal ügymenetét. Mint értesülve vagyunk, a látottakkal igen meg volt elégedve. Bagossy Ferencz nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatósági tisztviselő a múlt napokban több házadó leírás ügyében benyújtott folyamodványnak a helyszínén való érdemleges elintézése czéljából itt járt. Esküvő. Azt tartja vidékünk köztudomása, hogy a »bányi bor és bányi lány csak helyben jó«, hogy a jó bor és szép lány nem csak itt helyben jó, hanem másutt is jó, igazolja az a körülmény, hogy mostanában már rövid egymásutánban a második szép leányt vitték el messze távolba. Berindán László m. kir. bányafelör szép és kedves leányának Matildnak e hó 16-án esküdött örök hűséget Márton János m. kir. erdövéd Nagyilváról. A polgári egybekötést Farkas Jenő polgármester, az egyházi szertartást Papp István g. k. esperes-lelkész végizte. Az ifjú pár ezen szép frigyéhez sok szerencsét kívánunk mi is. A polgári olvasókör szokásos évi záió közgyűlését, melyet társasvacsora követ, Szilveszter este fogja megtartani. Gyászosét. Konczvald András m. kir. szertárnokot és családját e hó elején váratlan, megrendítő gyász érte jeles képzettségű, szép reményekre jogosító fiuk dr. Konczvald Vilmos elhunytával. A mélyen lesújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak a szív legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy forrón szeretett fiuk, vőlegény, testvér, sógor, nagybátya és rokon dr. Konczvald Vilmos cs. és kir. segéd-orvos, életének 26-ik évében önkéntes katonai szolgálatának harmadik havában folyó hó 5-én rövid szenvedés után jobblétre szenderült. A boldogult hült tetemei folyó hó 7-én délután 2 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a helyőrségi kórházból a katonai sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 10-én a felsőbányái róm. kath. plébánia templomban d. e. 10 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Béke lengjen porai felett! Konczvald András és neje Lichnager Anna, mint bánatos szülők. Dr. Konczvald Endre, Konczvald Matild férjezett Gábor Sándorné és leánya Ilona, Konczvald Ferencz, mint testvérek. Gábor Sándor, mint sógor. Csiky Katinka, mint menyasszonya, özv. Csiky Lázárné és Csiky Sarolta. Baleset. Haller Pál kincstári munkás a keleti bányaosztálynál csilleszekérrel érczet szállított a bányavasuton s véletlenül a váltónál más irányba haladó sínpárra tolta a szekeret. Észrevette tévedését, visszatolta a szekeret s a mint az alagútba befordult volna, egy az alagút falából kiálló kőtömegbe oly nagy erővel ütötte me g balkarját, hogy az rögtön eltört. Sérültet azonnal orvosi gyógykezelés alá vették. A regále bérletet, mely kezelés végett Stein Leib és társainak szerződés mellett kiadva volt, vállalkozók a lanyha forgalom indokából felmondván, úgy halljuk, hogy újévtől kezdődőleg a bérlő város saját maga veszi házi kezelés alá. Helyesen cselekszi; legalább alkalma lesz meggyőződést szerezni magának arról, vájjon csakugyan lanyhán megy-e az italfogyasztás vagy nem, s mi előnyösebb a város pénztárára nézve: a kezelésre adás-e, vagy a házi kezelés? A szinmükedvelők újév után Bérezik Árpád »Nézd meg az anyját« czimü 3 felvonásos vigjátékát fogják előadni. A szerepek már ki vaíP' nak osztva s jó kezekben vannak. A szerepek összeolvasása e hó 17-én este történt meg. Városi közgyűlés 1896. decz 5-én. 1. A városi képviselő-testület közgyűlése — mely e tárgyban másodízben lett összehiva, — a »Pri- kovszki«-féle teleknek 400 frt vételárban az uj vágóhíd építési helyéül leendő megvételét 1 szavazat ellenében 33 szavazattöbbséggel elhatározza s a megvételre vonatkozó adásvevési szerződést elfogadja s jóváhagyja s az e tárgyban hozott határozatot az 1886. év XXII. t.-cz. 113. §-ához képest 30 napi közsze nlére kitenni s ennek lejárta után a vonatkozó iratok kapcsán a törvényhatósághoz jóváhagyás végett beterjeszlanul a beteg ágya mellett, — várva annak pa- j rancsát, vagy óhaját, s elgondolva azt, hogy en- | nek az egész dolognak az a kis kopott, rongyos | kis könyv az oka melyet ő oly hűségesen őrzött, mint valámi szent ereklyét. Bosszankodni kezdett magára, — s lassanként abba az állapotba jutott, a mibe férjét keverte. — Elővette ismét a kis könyvet. — Elkezdett abban lapozgatni. Volt abban sok bölcs mondás. Az öreg Gyuri bácsi is irt bele és sok más öreg bácsi és néni, nagy ákom-bákom betűkkel. Mindre haragudott! — De mikor a Gábor versikéjéhez ért, mintha egy varázs vesszővel megütötték volna megszelídültek az indulatai s olyan lett mint a vaj! Miután észrevette Ilonka, hogy férje álomba merült, kiment az ebédlőbe s kézi munkát vett elő, s dolgozgatott. Kevés idő múlva kopogtak az ajtón. Az orvos jött. Alacsony, zömök barna férfiú. Hegyesre fent fekete bajusszal, hosszas sovány arczczal, mély gödrökben ülő kicsiny fekete szeme kkel, — elől a homlok felett kopaszodásnak indult szabályos fejjel, — első tekintetre nem tett kellemes benyomást az idegenre, de ha csak egy kevés ideig beszélgetett valakivel, — lehetetlen volt föl nem ismerni benne — az előzékeny, finom s maga iránt lekötelező embert. Torteli Gábor baráti viszonyban volt Méri J. doktorral, — se baráti viszony kissé szabadabb, j de egyáltalában nem udvariatlan magaviseletre I jogosította az orvost — a Gábor nejével szem- | ben a kit különben már leány korában is ösmert -— tisztelt és becsült — Alásszolgája! Mi baj? kérdé a doktor a fiatal asszonyt? — Gábor váratlanul rosszul lett szédülést érzett, lefeküdt, s elaludt. — Alszik ? — Az imént aludt . . . Megnézem! nem ébredt-e fel? A hálószobába ment, s nemsokára visszatért. — Alszik! — Megnézem. S a doktor oda ment az alvó ágyához, — s annak arczárói s lélekzet vételéről megállapította, — hogy komolyabb baj nincsen! — Bocsánat Nagysád! sietnem kell vissza, — egy szekér jött értem a szomszéd községből. — súlyos beteget kell látogatnom, Ajánlom magamat ! Másfélórai alvás megszabadította Gábort a kellemetlen vissza emlékezéstől. Úgy vette a dolgot, — amint venni kell. — Miért töprengjen ő . azon, hogy Kermanovszky Bella — öt nem szerette, — s nem ment hozzá? Elvégre is a szerel- I met erőltetni nem lehet. — Nem sokkal boldogabb igy? — Van egy őt szerető felesége, a ki mindenben azt keresi a mivel neki örömet, gyönyörűséget szerez. Nem rajong úgy érte, mint Belláért de hát az a rajongó szerelem csak a fiatal, életre meg nem érzett kebelek sajátja szokott lenni. Ilonkának szorgalma, takarékossága és rendszeretete elvitázhatatlan becsülést és tiszteletet érdemel. — O olyan ió, olyan nemes. Bizonyára ez I a mostani rosszuléte inteni fogja őt, hogy többé í ne hozza fel Bellát. így gondolkozott Gábor, a mint alvásából felébredt s megnyugodva a dolgok állapotján, felöltözködött s nyájas mosolygó arczczal átlépett az ebédlőbe. — Szervusz — édesem! s oda ment a kanapén ülő Ilonkához s megcsókolta annak kezét. — Hogy érzed magad? kérdi Ilonka. — Semmi bájom! Ideges vagyok.— Bizonyos dolgok nagyon kellemetlenül hatnak reám, s ha említeni hallom, — egy pár órára megfosztanak erőmtől, de aztán ismét magamhoz jövök s elfeledem az egész dolgot. Az én jó Ilonkám megkimél engem ugy-e az ilyen kellemetlenségektől a jövőben ? — Mitől édesem? Én távolról sem akartalak megbántani semmivel. Mi nők kiváncsiak vagyunk nagyobb mértékben mint a férfiak, de könyörületesebbek és a megbocsátásra hajlandóbbak is mint ti. Én nem haragszom reád, azért, hogy mielőtt engem szerettél volna, szeretted Kermanovszky Bellát, — szivednek joga volt, sőt joga van most is szeretni őt. De én meg vagyok győződve a felől, hogy a te szerelmed ő iránta csak fellobbanó tűz volt, — mely nem nyervén tápot a viszont szerelemből, — alszik, — s kevés idő múlva egészen kialszik! Sőt nem csak ezt hiszem hanem azt is, — s itt talán egy kissé hizelgek
