Felsőszabolcsi Hírlap, 1919 (32. évfolyam, 1-14. szám)
1919-01-12 / 2. szám
XXXII. évfolyam KI* vár da, 1919, január 12. 2. szám Telefon *iáin 35. Társadalmi és közgazdasági hetilap. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. , Telefon széni 3 Előfizetési dijak : eg«tz évre 16. félévre 8 korona Postatakarékpénztári csekkszámlánk száma 37262. Főszerkesztő : Or. GYÖRGY FERENCZ. Felelő', szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ. Hirdetések f «Ivétatnok lapunk kiadóhivatalában s az Ssszas magyarorss áe hirdető irodákban. A nyílttá? dija soronklnt 1 korona. Népjólét és a munka. Szomorú tapasztalatok iratiák fel e cikk elére az ott olvasható szavakat. Majdnem öt esztendő kiros gyötrődése, rettentő vergődése állott a hátunk megett, amikor a forradalom első napjaiban a háborús jótékonyság szolgálatában megedzve kibontottuk a zászlót, amelyre ez a szó volt felírva : népjólét. Kibontottuk azért, mert éreztük, hogy ezt az utolsó kötelességet nem szabad elhanyagolnunk s tenni kell éppen akkor, mikor arra — lehet utoljára — a legnagyobb szükség van. A nagy feladatban azok lettek munkatársak, akik a háborús idők alatt mindig ott voltak, ahol dolgozni kellett s ugyanazok maradlak a jó ügy anyagi támogatói is, akik sohasem zárták be szivüket és erszényüket, amikor 'hozzájuk folyamodtunk. Célunk volt a békételen lelkeket megnyugtatni, a feltétlen nyomort enyhíteni s mindenüvé eljutni a segítség balzsamával, ahol segíteni kell. Hittük és szent meggyőződéssel reméltük, hogy mindenki látja, mindenki tudja, kik a háború nyomorultjai és 'segítő munkánkban tanáccsal, jó szándékkal, belátó támogatással oda áll mindenki, aki érezni tud, hogy ezen együttes érzés, válltvetett törekvés oda juttasson mindent, ahova annak jutnia kell. Ki gondolhatott volna arra, hogy i yen megpróbáltatásokkal terhes,hosz- szu idő után sem veszett ki az emberekből az önző érdekszolgálat és határtalan kapzsiság gonosz tulajdonsága. Ki álmodhatta volna, hogy é- pen azok értik félre e vállalkozás igazi célját, akikéit annak szolgálatába szegődtünk. Pedig igy történt. Akik a népjólét zászlaja alá sorakoztak, tisztán látták a rájifk váró teendőket, de a- kikért dolgozni akartak, ugv gondolkoztak, hogy érettük tenni kötelesség, azonban olyan értelemben, ami őket teljesen felmenti a munkától s a társadalom heréi gyanánt teljes eltartásra jogosítja. Megindult mindjárt az első napokban a bucsujárás. jelentkeztek, panaszkodtak, követeltek. Mindenkinek volt indoka, hiszen a háború alig hagyott meg valakit, akinek eme vagy ama tekintetben ne lehessen valami jogos panasza. Azt hitte mindenki, hogy most már vége a háborús nyomorúságnak, van minden bőven s erről gondoskodni a népjóléti intézmény kötelessége. A sok poíyaleső miatt meges- hetik, hátul maradtak az igazi, szemérmes szegények, de biztosan hátul maradtak azok, akik állandó munkájuk miatt nem érkeztek arra, hogy napról-napra a népjóléti iroda ajtaján kopogtassanak be, indokolt vagy sokszor indokolatlan panaszokkal, úgy, hogy szinte világos, miszerint a népjóléli bizottság a legtöbbször olyanokat támogatót, akik kiadóbb foglalkozásnak vélik a munkavégzés helyett a*segitség házának ajtaját döngetni s nem láthatott meg olyan bajokat, ahol a segítség igazán helyénvaló lett volna. Csakhogy ez nem az intézmény hibája, hanem az emberek gyarlóságának a rovására irható fel és kéz- .zelfoghatóiag igazolja, hogy a népjólét és munka nem mindig találkoznak egymással. Minthogy pedig semmiféle népjóléti intézmény nem szolgálhatja a dologtalanság ügyét és nem lehet célja munkabíró emberek munkátlanságra szoktatása, ennélfogva a viszonyok változásai folytán más irányú feladatok állhatnak a jövőben előtte. Bőször is be kell szüntetnie indokolatlan és az egyoldalú bemondás alapján történő segélyezést. Másodszor módját kell ejteni annak, hogy általa munkához jussanak azok, akik dolgozni akarnak, harmadszor oda kell hatnia, hogy kiküszöl- tessék minden olyan hiedelem, mintha a népjóléti intézmény azért létesült volna, hogy a munkás embert a dolgától elszoktassa. Népjólét és a munka el sem kép- zelhetőjegymás nélkül és segíteni csak ott kell, ahol a munkás ember munkájának a bére sem elegendő arra, hogy a nehéz életviszonyok melletti létfenntartást biztosítsa. Ez lehet a Népjóléti bizottság ezutáni feladata. Aki dolgozik és még sem boldogul, támogatást lel benne, aki csak tőle vár mindent, bár munkabíró, az hadd pusztuljon, mert a munkában ember úgysem lehet hasznos tagja a jövendő társadalmának. (y.) A polgári párt szervezkedése. A Kisvárdai Néptanács legközelebbi gyűlésén a szociáldemokrata párt és a fötdmives egyesület ama kívánságát terjesztette elő, hogy a Néptanácsban 45—45 taggal szerepelhessenek, mert annyit tett ki a néptanács első alakulása alkalmával beválasztott és politikai tekintetben még szint nem vallott tanácstagok száma. Ez a kívánság teljesítve is lett. Azóta, uj összetételében már tartott is egy gyűlést a kisvárdai Néptanács s azon lehetetlen volt nem tapasztalni, hogy a mai idők mindenkit politikai tekintetben való színvallásra is kényszerítenek és élénken parancsolják a polgári párt zászlóbontását is. Sok egyéb mellékkörülmény mellett legjobban indokolja ezt az a körülmény, hogy megteremthető legyen a tiszta kép a község lakosainak politikai állásfoglalásáról és nyílt sisakkal álihassanak egymás mellett, vagy egymássá! szemben a jövendő építésében a különböző politikai pártárnyalatok. Mert igy egyik oldalról h, a másik oldalról is hallunk megnyilatkozásokat, véleménynyilvánításokat s a harmadik pártcsoport szervezetlensége miatt nem lehet tiszta képünk arról, hogy a község lakosainak többsége milyen eszközökkel * véli a reánk váró nagy feladatokat elérhetőknek. Elérkezett a tizenkettedik óra. Szint keli vallani mindenkinek. Vagy itt, vagy amott. Meg vagyunk róla győződve, hogy igy tisztább lesz a helyzet és nemesebbé válnak azok a harci eszközök, amelyek most szinte az egyoldalú terror színét viselik magukon. Lépjenek sorompóba mindazok, akik politikával foglalkoztak valaha, alakulja
