Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-09-11 / 37. szám
XXllf. évfolyam Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelelik hetenként egyszer vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 8., fél évre 4., negyed évre 2 korona. Lelkészek-, tanitók-, jegyzők- éá tisztviselőknek egy évre 4 korona. HÉ 1 Ulti! Vége a vakácziónak, kezdődik a munka I Ezt a jelszót hallhatjuk szerte az országban, hogy a nyári kánikula véget ért s a tudomány csarnokai ismét feltárulnak a tanulni vágyó, tudományszomjas Ifjúság előli. Miként egy röpke pillanat úgy tűnt lova az a pihenésre szánt nyári idő, melyet azok élvezhettek, kik az egész évben eleget teltek kötelességeiknek s akik nyugodtan pihenhettek megérdemelt babéraikon. Kezdődik a munka ! Ez a jelszó. De vájjon tényleg munkához lát az ország népe a nyári pihenő után ? Vájjon tényleg megíogja-e az eke szarvát, hogy mélyebben szántson s hogy végre felvirradjon az az idő, mely nyugalmas bókét kincses gazdaságot jelent a magyarnak. Óh mert a mi népünk, nem csak a nyári pihenőből vette ki részét, hanem pihen immár évtizedek óta. Nem kelti életre őt az a tudat, Főszerkesztő: Ebner jenő. Felelős szerkesztő: Dr. GYÖRGY FERENCZ. hogy körülötte a kulturnépek mindmind a munkának szentelik életük javarészét, hogy valamennyien gyűjtenek, mint a szorgalmas méhek, hogy azután mikor a munkálfanság ideje elérkezik, legyen miből fogyasztania. A mi (tejjel mézzel folyó Kannán országunknak soha sem volt szüksége arra, hogy lakosait túlontúl megerőltessék A magyar nép eredeténél fogva is kényelemszerető és inkább pihen, mint dolgozik. Ezért is kerestek már őseink is olyan országot, ahol a megélhetés könnyű s a természettel nem kell úgy megbirkózni, mint az északi nemzeteknek. Ezért pihent hát országunk lakossága a múltban s pihenne a jelenben is, ha végre a körülötte nyüzsgő emberáradat szorgalmas munkájának zümmögése észhez nem térítené. De latja a német, az osztrák, francia, angol nemzetek erős küzdelmét s a küzdelmekben való diadalát Látja azok rohamos íejlődéHirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában, valamint az összes magyarországi hirdetési irodákban. A nyilttér közlemény dija soronkint 40 fillér. sét, térhódítását, gazdaságát, látja a hatalmas kultúráját, amely mind- mind a nagy vagyonosság következménye és lassan-lassan belátja, hogyha végképen nem akar lemaradni a nemzetek versenyéből, akkor neki is munkálkodnia kell, feli kell hagynia a százados tétlenséggel s ott keresni a boldogulás nyitját, ahol az tényleg kínálkozik a szorgalmas munkában. Vége van tehát a nagy vakácziónak, annak a nagy pihenőnek, mely immár pár száz év óta tart s a magyar nemzet belátja, hogy csakis a munka az, mely gyümölcsét okvetlenül megtermi a melyben bizonyossággal megtalálja jövendőjének biztos zálogát. Munkára fel tehát! Küzdjünk mi is az előrekaladásérf, vegyük fel a nagy nemzetközi versenyt, melyről lemaradnunk nem szabad. Mutassuk meg, hogy a magyar munka nem csak külföldön, de hazájában is tud érvényesülni. IgazoíFelsőszabolcsi Hírlap tárcája Le a kalappal! — Egy kis kultúrtörténet. — Egy uj világ van készülőbnn, uj szokásokkal, uj jelszavakkal, uj renddel. Nyűg minden, ami régi, akár nagy dolog akár csak társadalmi szokás, jelentéktelen, vagy jelentéktelennek látszó részletkérdés. A sokféle reform közölt időnként felüti fejét az, amely hadat üzen a „le a kalappal!“ jelszónak. Nemrégiben írták az újságok, hogy külföldön ismét liga alakult a kalappal való köszönés ellen. Ki tudja a köszönés ujmódjára törekvők talán férfiúi méltóságokat érzik megsértve látván, hogy téli hidegben nyári hőségben le kell venniök kalapjukat, holott a hölgyek egy kedves mosoly- lyal bájos fejbiccentéssel tesznek eleget a köszönés udvariasságának. A megokolás, mely a reformot hirdeti ezt ugyan eltagadhatja és egészségi szempontokkal vonul harcba a kalap levevé- se ellen, azt állítva például, hogy télen a kalap levevése nemcsak kényelmetlen és fárasztó, hanem káros az egészségre is. Mi kerüljön a helyére, a korzón például a kallappal való köszönés helyett, hogyan mutassa ki a gavallér hódolatát, arra nézve még nincs megállapodás Az egyik reformátor azt hirdeti, hogy elég lesz a katonás szalutálás ; a másik ezt is fölöslegesnek tartja és beéri a barátságos fejbiccentéssel is; a harmadik mindkét formát túlzott udvariasságnak véli és azt javasolja, hogy a szem- betalálkozók ha egymást üdvözölni óhajtják, valami barátságos, kedves, pajkos, szót kiabálnak egymásnak. Az emberiség történetében ennek a kérdésnek is meg van a története, különfélesége a népe>[ szerint. formái voltak a kalappal való köszönésnek. Minden urnák minden hölgy előtt le kellétt vennie a kalapját. XIV. Lajos maga minden szobalányának is előre köszönt. Ha valamely hölgynek kezet nyújtott a férfi előbb kesztyűt kellett húznia, és arra kellett ügyelnie, hogy a kézfogáskor a hölgy keze kerüljön felül. A meghajlásnak egész skálája volt. Az egyszerű fejbiccentéstő! egészen a térd mély meghajlitásig. És ha a szalonba lépett az ember, igen nagy mesterség volt a jelenlevők mindegyikét az őt megillető külön köszönéssel üdvözölni. Egyáltalán régente fontosabbnak tartották az illendő köszönést, mint ma. A középkorban igazán ez volt a jelszó : le a kalappal 1 A kalaplevevésnek akkor az a szimbolikus jelentősége volt, hogy a köszöntő elismeri a másiknak nagyobb rangját. Később ez a jelentőség elveszett és a kalap levevése pusztán udvariasság lett. De azóta is tartott es tartja magát XIV. Lajos udvarában különböző Telefon- l! szám — 63. ii Leány és fiú fehérnemüek, teljes intézeti felszerelések előírás szerint, harisnyák, zsebkendők, paplanok nagy választékban, legjutányosabban beszerezhetők: UNGÁR LIPÓT divatáruházában NYÍREGYHÁZÁN. |1 Telefonul szám II - 63- ...............—....................... .................WM—mmmwmnmu-.m', ii iunn..i»' .........—i ■■■■ ■!.................. IF Telef on szám 35. ■ EZ ’V ' >íí:í;t, .Vv: Telefon szám 35.
