Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

\ Telefon szám 35. EZELŐTT KISVÁRDAI LAPOK. Telefon szám 35. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Előfizetés! árak: Egész évre *., fél évre 4., negyed évre 2 korona. Lelkészek-, tanítók-, jegyzők- és tisztviselőknek egy évre 4 korona. Főszerkesztő: Ebner jenő. Felelős szerkesztő: Dr. GYÖRGY FERENCZ. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában, valamint az összes magyarországi hirdetési irodákban. A nyilttér közlemény dija soronkint 40 fillér. 11 leli légzése, A közeledő halottak napja alkalmából. Elkövetkezik nemsokára ha­lottak napja és nem egy család újra súlyos gondok előtt áll, hisz a modern kor szédületes fényűzése kiterjed a kegyeletre is és ha nem akarjuk, hogy megrójanak érte, bi­zony mindnyájunknak erőnkön fe­lül kell kegyeletünket tanúsítani nem a halottunkért, hanem a világ szájáért, a mely már nemcsak a más háza, hanem a más sirhalma előtt is — seper. Csakhogy a világ száját kegyeletes érzésünk áldozat­kész felbuzdulásával nem tömjük be. Mert a mint kegyetlenül meg­rónak, ha a temetők porában nyug­vó halottunk jeltelenül marad min­den szentek estéjén, épp oly ke­gyetlenül szájára vesz a világ nyelve ha szerettünk sirján a kegyeletnek felpompázolt jelenségei mutatkoz­nak. Legyünk azzal tisztában, hogy az Aesopus meséje ide is illik, a mesebeli molnár, a gyermeke meg a szamara. Hogy akár a molnár akár a gyerek ült a szamáron ; egy­aránt megrótták őket a járókelők. Akár jeltelen marad a temetőben nyugvó halott süppedő sírja, akár pedig felgyulnak kegyeletünk pom­pázó mécseinek ezrei, az emberi megszólás és illetéktelen birálat el nem marad rólunk. Ámde panaszkodtunk-e valaha, ha az iskola uj épületén szobrokat, díszeket, drágaságokat láttunk, ha a tudomány csarnoka külsőben is impozáns, monumentális volt ? So­ha sem panaszkodtunk ezért, mert az a felfogásunk, hogy a tudomány csarnokába fen kőit' gondolatokkal kell belépni és minden eselre ue- nemesebb, ünnepibb érzés között lépünk be az esztétikailag tetszős épületbe, mint az ócska, vedlett, rozoga, piszkos hajlékba. Lehet, hogy a temető fényűzése egyesek­nek gondot okoz. De mily édes, de mily boldogító gond az I És ha wiBitmííbíí hiszünk a gondviselésben, nem kell - e szivünket ellöltenie annak az ér­zésnek, hogy lehetetlen, miszerint a gondviselet az ő kifürkészhetet­len ulja-módjaival ne gyámolitsa, ne segilse meg a szegényt, a ki garasait a halottjára költötte, sír­jára, hogy annak feldíszített sírjá­nál a ráemléke/és kegyeletének sok sok mécsvilága lángoljon föl a csillagos ég felé. Nagy ridegség, mondhatnánk gonoszság kellene ahoz, aki másnak a kegyeletvilágát tisztállan gyanúsító kezekkel érin­teni merné. A temető luxusa lehet sajtó-téma, lehet az emberek bíráló beszéde is, de egy bizonyos : hogy azt megróni, aki a halódjanak ál­doz, kegyetlen, gonosz eljárás. Szeretjük, hogy a mai önző Feläöszabolcsi Hírlap tárcája A primadonna. Irta : Brődy Miksa. (Folyt.) Ebben a stádiumban voltak az ese­mények, amikor találkoztam a Mártival. Sápadt volt és látszott arcán, hogy szen­ved. Mindent elmondott nnkem, amiből azt következtettem, hogy reménytelen a helyzet. Akkortájban és mindenfele jó — és rossz könyveket olvastam, amelyekről sokat beszélgettem ösmerőseimnek. Mint­hogy végtelenül hiú ember vagyok sze­rettem hivalkodni olvasottságomnak. A Márfi szomorú története analóg- esetet juttatott eszembe, amelyről csak nemrég olvastam egy múlt századbeli francia könyvben. A Le Couvreur Adri­enne története. A fiafal Argental őrülésig szerelmes volt belé. Az ifjú an)rja hallani sem akart a házasságról s ekkor Adri­enne nemesen lemondó levelet irt az öreg francia nőnek. Amikor ezt a Mártinak elmondtam, könnyes szeme felcsillant s máris meg­érlelődött agyában a szent lemondás terve. Alig távoztam tőle, leült kacér íróasztalához és pau d’Espagne-al meg- italott lilaszinü tevéikére a következő sorokat irta : „Méllóságos bárónő. Én csak egy szegény művésznő vagyok. Aki lelké­ben egyszerű, szivében nemes. Szere­tem a fiát, de lemondok róla. Mint ahogy egy megsebbzett szív le tud mondani. Kérem ne tegye boldogta­lanná fiát, ne száműzze a messze pusz­taságba, ahol szegény szive el fog her­vadni, mint ősszel a virág és a levél. Én megígérem, hogy többé nem fogom látni a fiát, nem eresztem magamhoz, még ha meg is szakadna a szivem. Kezeit a legnagyobb hódolattal csókolja a szerencsétlen Ezt a maghaló egyszerűséggel irt levelet igaz kényekkel áztatva küldte el a Márfi a bárónénak. Sokszor fordult benne elő a „lélek“ és a „szív“ de ez hozzá tartozik a megható egyszerűséghez és ahhoz a naivsághoz, amellyel a mű­vésznő a legvadabb férfisziveket is meg tudta hódítani.. . A báróné könnyes szemmel olvasta el a levelet. — Szegény kis lányka ! Milyen ön­feláldozó ! milyen nemes ! Most már ér­iem a fiamat, aki olyan nagyon szereli ezt a polgári leányt. Újból összeült a családi tanács. A levelet elolvasták. Volt olyan, aki mo­solygott rajta. A tábornok pedig határo­zott állást foglalt el s azzal a józanság­gal, amely a hadi taktikában jártas főbb tiszteket jellemzi és azzal az értelmes bőbeszédűséggel, melyet a hadgyakorla­tok fölött való megbeszéléseknél annyira csudálni szoktunk náluk, kijelentette : (Vége köv.) UNGÁR LIPÓT női és férfi-divat fehérnemű és szőnyeg áruháza NYÍREGYHÁZIN. Őszi kostám és pongyola kelmék, Szőnyegek, linoleum, Ruha és blous selymek, Valódi perzsa szőnyegek, Valódi angol férfiszövetek, Menyasszonyi kelengyék. Függönyök, ágyteritő készletek, M.CiliÜSll ä MH MiM $32(13$ VáiiUléilDH BfheZteH Telefon­szám 63. MÁRFI M^GDA első primadonna az „Uj vidám Színháziban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom