Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
2 FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 1910. október 23. nehéz gondokkal teli világunkban a kegyeletnek ez a tiszta, nemes érzése nem veszett ki a szivekből és mikor lépten nyomon latjuk, hogy a tényüzés dőrébbnél-dőrébb tárgyakra tékozol ; megilletődve állunk meg a szegény ember fel- diszitett sírjánál, a ki lehet, hogy erején fölül költött sírra, a mely mellett a bánat és kegyeletes gyász igaz könnyeit öntik, de tékozlása szent és illetlen kezekkel nem rontjuk meg a fájdalmának érzelem- világát. El fog hangzani a halottak ünnepe előtt egy országos egyesületnek jaj kiáltása is. Ismerjük ezt a jajszót, megszoktuk és szeretjük. Azt kiáltják esdekelve, hogy csak egy szál virággal kössenek kevesebbet a halottaknak szánt koszorúba! És az egy szál virág árát ajánlják föl a tüdőbetegek gyógyító alapjának. Hallgassa meg ezt a vészes, ezt a megindító kiáltást mindenki és a maga egy virágszálát ajánlják oda az élő hallotaknak, a tüdőbetegeknek, a kikből minden évben közel nyolcvanezer ember hal meg és a kiknek bus csapatjában egy félmillió jár kel a tüdőbetegség csiráival. Ne beszéljünk a temetők luxusáról abban az esetben, ha erre a nemzeti sors csapásra százezrek és százezrek lefizetik a szent vámot: azt az egy virágszálat, a melyet a József Szanatórium egyesület kér az ő tüdőbetegeinek, a kiket gyógyít és a kikből még többet gyógyítani akar! Nincs elvámolni valója? Az éber rendőrség. Van-e valaki széles e hazában, aki ne tudná, hogy mi az a „lűlev“ és mi az „eszreg“ ? Ugyebár nincs? Tehát megmondjuk. Az egyik egy pálmaág, Libanon erdejéből, a másik pedig cédrusalma. Direkt Palesztinából jönnek ezek a szent növények és arra valók, hogy a zsidók sátoros ünnepén megemlékezésül szolgáljanak. Egyébként kaphatók minden jobb füszerüzletben. A múlt vasárnap délelőtt sűrűn járkáltak az utcán ilyen ágakkal fölvegy- verkezett emberek. Féltő gonddal szorongatva kezükben a szent jelvényeket, igyekeztek hazafelé. Ez eddig rendben van. Ezt mondom én, ezt mondod te és ezt mondja minden józan ember. De a rendőrségnek nem ez a véleménye a dologról. Egy zord „András“ hirtelen eléje toppau a gyanútlan hitsorsosnak : — Mi ez, amit a kezében visz? e. m. a. t. — Ez kérem szépen, eszreg, meg lülev, sátoros ünnepre való, — mondja a megszeppent atyafi. — Honnan vetta ezeket ? e. m. a. f. — Miért telszik kérdezni ? — Ne kérdezzen, hanem feleljen, e. m. a. f. — Dehát mit tartozik az a rendőr urra ? Talán szintén izraelitának tetszik lennní ? — Hallja, ne sértegessen, hanem feleljen, mert baj lesz, e. m. a. f — Hát kérem, én X. üzletében vettem. — Máskor elő ne forduljon ! M. m. r. m. 1. A polgártárs gyorsan odébb áll és töpreng, hogy ugyan mi a csudának érdeklődik a rendőrség az után, hogy ö honnan vette az „eszregeí.“ A rendőrök pedig sorba megszólit- tottak minden ilyen eszközökkel tovasiető embert és nagy fontoskodva feljegyezték a kereskedők neveit, a honnan ezek a cikkek beszereztettek. Találgatták a városban, hogy ugyan mi lehet az oka ennek a zaklatásnak. Különböző kombinációk merültek fel. Az egyik szerint kolerajárvány van a nyakunkban és talán ezek az ártatlan növények hurcolták volna be a íagályt. Egy másik verzió szerint felsőbb utasításra elkoboztatnak az összes citromok. Volt olyan vélemény is, hogy ezen cikkekre nézve az állam monopóliumot hozott be és ezután csak elvámolva és megadóztatva kaphatók a hatósági elárusító helyeken. Elég az hozzá, hogy sehogy sem tudták nyitját találni a rejtélyes ügynek. Az ünnepen pedig bizonyos szorongó érzéssel rázogatták fejük fölött a kegyeletes ágakat a szellős sátrakban. Istenem, — mit véthettek ezek a citromok a rendőrségnek. Nos, mi költséget és fáradságot nem kiméivé, kiküldtük saját tudósítónkat a relytély kinyomozására, aki Sherlock Holmesf megszégyenítő talentummal ki- pnhatolta a nagy titkot. Tehát azért történt a rendőri beavatkozás, mert az a gyanú merült fel, hogy — vasárnap lévén, — vájjon nem 10 óra után adták-e el a kereskedők portékájukat!? Lám, lám, milyen gondos rendőrségünk van. Ezt nem is tudtuk. Tehát már a rendőrök is arra utaznak, hogy hol tudnák kereskedőinket valami szabálytalanságon megcsipni. Nagyon szép ambíció, mondhatjuk. De úgy rémlik előttünk, mintha egyéb, fontosabb hivatása volna a rendőrségnek, mini belekötni a kereskedőkbe és zaklatni őket. amikor a piac hauyatlása és az üzleti konjunktúrák rohamos rosszabbodása miatt, úgyis azon töprengenek, hogy nem volna-e jobb becsukni a boltot, mint roskadozva a súlyos terhek alatt, — tengődni. „Evek óta használom a természetes Ferencz Jőzsef-keserüvizet úgy a klinikán, mint a magángyakorlatban, mert ez anélkül, hogy kellemetlenséget okozna, gyorsan és biztosan hashajtólag hat.“ Baccelli G. tanár, a római kir. egyetemen az orvosi klinika igazgatója. HÍREK. — A főgymnásium ügye. Kisvárda nagyközség képviselőtestülete pénteken közgyűlést tartott, melyen csaknem teljes számmal megjelentek a testületi tagok. A gyűlés napirendjén, legtöbb pontként a Kisvárdán felállítandó főgymnásium ügye szerepelt; főként ez a kérdés érdekelte az impozáns számban egybe- gyült városi kédviselőket. De az egész város is lázas kíváncsisággal várta a gyűlés eredményét, mert azt hitték, hogy az egyes képviselők politikai pártállásaik szerint fogják a főgymnásium eszméjét fogadni, mely eszme — mint emlékezünk — nemrég politikai pártkérdéssé fajult. A gyűlés eredménye e tekintetben örvendetes csalódást hozott. A képviselőtestület egyhangúan, kitörő lelkesedéssel 150.000 koronát szavazott meg a gymnásium céljaira és ezenkívül 3 hold belterületet az építkezésre. A testület azon óhajának adott kifejezést, hogy legalkalmasabb volna, ha a kath. parókia volna a gymnásium céljaira megszerezhető. De ha ez nem is sikerülne, bizunk benne, hogy az uj iskola helyét, miuden személyes indulattól s egyoldalú anyagi érdekektől eltekintve, annak csupán alkalmas és célszerű oldalát véve figyelembe, fogják kiszemelni. Nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy e helyütt rá ne mutassunk azokra a hivatásos kétségbeesőkre, akik magukat — teljesen illetéktelenül — közvéleménynek nevezvén ki, keserves jeremiádákat eregetnek a levegőbe és ok nélkül az elégületlenség magvát hintik el a közönség körében az intéző körök iránt. Nem, tisztelt „közvélemény“ urak, nem főzött le bennünket Nyírbátor és kár volt akkora vaklármát csapni, semmiért. Van a kisvárdaiakban is annyi erkölcsi erő és intelligentia, hogy fel tudjak fogni, mi a város érdeke, és van annyi okosság, hogy a kínálkozó alkalmai nem fogják elszalasztani. — Csillag utcai megállóhely kérdése,- mely a város egy részének fejlődését fellendíteni volna hivatva, úgy látszik elaludt. Már hónapok leltek el azóta, hogy a megállóhely létesítését hiriil hoztuk, de hiába várjuk az elhatározás foganatosítását. Még csak jelek sem mutatnak arra, hogy a közel jövőben remélhetnénk a megállóhely létesítését. Felhívjuk az illetékes hatóságok figyelmét ez ügyre, és azt hisszük igen sok polgár óhaját tolmácsoljuk, amikor kérjük, hogy mielőbb állítsák meg a vonatokat a Csillag uicánál. — Útlevél nélkül Szerbiába a belügyminiszter rendelete értelmében a Szerbiába utazók részére útlevelet vál- taniok nem kell. Schmidthauer-féle rlaiználata valódi áldás, gyomorbajosoknak ás székszorulásban szenvedőknek keserüviz. \z elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rétidbe hozza. Kis üveg 40 f. Nagy üveg 60 f. Kapható Kisvárda és vidékén minden gyógyszertár és jobb füszerüzletben.
