Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-01-25 / 4. szám

Fehérgyarmat, III. évfolyam. 4. szám. 1914. január 25.

Társadalmi hetilap.

Előfizetési árak:

Negyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér.

Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona.

Egész évre .... 8 kor. Félévre

................4 kor.

A szerkesztésért felelős: mATyAS ADOLF.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztség és kiadóhivatal:

* KOSSUTH«-NYOMDA, PEHÉRQYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér.

Kivándorlási mizériák.

Ugylátszik, hogy ez a téma örökös vesszőparipája maradt a magyar hatóságoknak és a közvéleménynek. Olyan téma ez fájdalom, amely nem akar lekerülni a napirendről. Nem akar, mert nem tud, mert éhes emberek, rnunkát- lanok vagy potom néhány garasért nehéz munkát végző parasztok kivándorlási óhajáról van szó. Kivándorolnak, mert itt éhen pusztulnának és még sem engedik ki őket könnyű szerrel ebből az országból, mert itt is keli az ember, a nagyiparosnak munkás, a földbirtokosnak ember, aki a földet művelje és aki a föld hozadékát eltakarítsa. De az aránytalanságok és szertelenségek országában, mint amilyen a mienk, semmi sem megy a maga egyenes utján. A törvényhatósági bizottságok átiratot kaptak a belügyminisztertől, amely szól a kivándorlási rendelet szigorú betartásáról, a kivándorlás lehető meggátlásá- ról. A gömöri alispán a rendeletről a minapában a törvényhatósági bizottság ülésén súlyos kritikát mondott. Kijelentette a következőket:

„Akadémikus jellegűnek minősítem a belügyminiszter azon rendeleti intézkedését, mely feladatunkká tette, hogy a lakosságot a tengerentúli nyomott kereskedelmi viszonyokra figyelmeztessük, egyben pedig a munkanélküliek foglalkoztatásáról gondoskodjunk. Akadémikus ez a kívánság azért, mert a nép ezen figyelmeztetésünk őszinteségében nem hisz. Ami a munkaadás kérdését illeti, sájnálattal kell megállapítanom, hogy anyagi erők hiányában ezt tenni nem áll módunkban. Hiszen az elmúlt nyár folyamán a törvényhatósági útvonalokon történt árvíz pusztítása folytán előállott munkálatok végrehajtására kért 50.000 korona állami dotációt sem sikerült kereskedelmi kormányunktól megkapni, a vármegyének pedig nincs oly alapja, amelyből a munkanélkülieket a legkisebb mértékben is támogathatná“.

Tessék, ilyenek a kivándorlási viszonyok Magyarországon. Hogy mennyire nem hisz a nép a hatóságok figyelmeztetéseiben, ameirkai híreiben, arra nézve jellemző, hogy 1911-ben Abaujvárme- gye alispánja hivatalos jelentése szerint Abauj megyéből 1912-ik évben 2266

férfi vándorolt ki útlevéllel Amerikába, holott az előző esztendőben mindössze 156-an mentek az uj világba szerencsét próbálni. Szabályrendeletekkel, hatósági intézkedésekkel nem lehet korgó gyomrokat elnémítani. Kenyérre áhítozik a nép és kenyeret keres bárhol, mindenütt, ahol megtalálja. Hosszú utak veszélyének teszi ki magát családostól, nem azért, hogy kincseket szerezzen, hanem hogy elnémítsa éhes gyomra korgását.

A kivándorlási kérdés még sokáig fogja izgatni azokat a tényezőket, akiknek emberanyagra szükségük van és a kik attól tartanak, hogy a kivándorlás a nemzeti elem gyöngitését és idegen fajtának az országban való megerősödését jelenti. Egy erős közgazdasági lendület, iparunknak és kivitelünknek erősbbödése ezek tarthatják vissza a népet a kivándorlástól, ezeknek van annyi erejük, hogy ideláncoljon sok ezer embert, ide ebbe a földbe, amelyen e nép már ezer esztendeje él, de még nem jutott abba a helyzetbe, hogy viruljon is.

Amit nem tudunk eléggé hangoztatni, hogy a nép minél nagyobb tömegekben részesüljön parcellázott földbirtokban, azt most megismételhetjük. A kis- sebb parcellák, a földnek előnyös szétosztása a parasztemberek között, a parasztembernek fokozná a röghöz való szeretetét, a földmivelő ebben az esetben maga is gondoskodhat arról, hogy a föld megművelésével egyúttal öregbítse a vagyonát és az már ősi tapasztalat, hogy az önnálló foglalkozással bíró emberek takarékosabbak és józanabbak a munkásnál, aki másoknak szolgálatában tölti az idejét és idegenek hasznára pocsékolja erejét. Az illetékes tényezők jól tennék, ha egy nagy országos akciót indítanának meg ebből a célból, ha arra törekednének, hogy legalább az országnak jobb termő vidékein a parcellák jogán ott tartanák az embereket. Erre gondoljanak azok, akiknek nincsen szükségük kivándorolni, akik ebben a hazában is boldogulni tudnak, akiknek a sors jóvoltából fölös mértékben adatott az, amiért szegény emberek elhagyják ősi földjüket és családjukat.

Ipartestűlet és múMim.

A korlátlan iparszabadság elve, mely a céhrendszer eltörlését eredményezte, hamarosan azon meggyőződésre vezette az ipari köröket, hogy a szabad ipar rendszere kellő biztosítékok nélkül, rendetlenségeket, károkat okoz, minél fogva az iparszabadság is megkövetel bizonyos biztosítékokat. Az ipar fejlődésének biztosítása feltétlenül megkövetelte oly szervnek létesítését, mely a közös érdekek érvényesítésével foglalkozik, az ipar képviseletét képezi, melynek feladata az ipar haladását kellő eszközökkel biztosítani és előmozdítani, kétséget nem szenved tehát, hogy az ipar- szabadság korszakában is, az ipar testületi szervezetet igényel.

A törvény, mely az ipartestiiletek létesítéséről intézkedik és a megalakulást könnyíteni iparkodik, a kényszertagsággal pedig működésűket biztosítani igyekszik, bizonyos célok szolgálatába, nagyobb feladatok keresztülvitelére kívánta felhasználni az ipartestületeket. -Ajfeladatok, melyeket a törvény szelleme az ipartestületek működéséhez fűzött, igen fontosak. Felügyelet a tanoncviszonyokra, gondoskodás az ipariskolák létesítéséről, fenntartásáról, szakszerű felügyeletéről, az önsegély alapján saját tagjainak aggkori biztosítása, különféle ön»e- gélyző egyesületek létesítése, felolvasások rendezése, szakkönyvtárak, szaklapok létesítése stb. volnának hivatva az ipartestületek jelentőségét emelni. Az ipartestületek gondoskodásának tárgyát kell képeznie, hogy az iparosok és segédek között rendezett viszonyok álljanak fenn, hogy a tanoncok ügye nendaz- tessék, hogy az iparosok és tanoncok, vagy segédek között felmerülő súrlódások és vitás kérdések elintézésére békéltető működés biztosi- tassék, hogy az iparosok < érdekei szövetkezet alakítása által előmoz- ditassék, hogy a hatóságok az ipar- ügy tekintetében kellőleg tájékoztassanak.