Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-01-25 / 4. szám
2-ik oldal FEHÉRGYARMAT i 1914. január 25. Ipartestület ma már minden valamirevaló nagyobb helységben van. A mi iparosaink is rég belátták ennek szükségességét és még ezelőtt 3—4 évvel megindította az eziránti mozgalmat nehány jobb iparos. Tud- tunkkal a létesítendő ipartestület czóljára van is már 800 korona készpénz. Á törvény által megkívánt 70 képesített iparos aláírásával a debreczeni Kereskedelmi és Iparkamarához beadott kérvény jóváhagyva rég visszajött. Most már csupán csak a megalakulás van hátra. Mi akadálya sincs tehát az ipartestület létesítésének. A főszolgabírói hivatal — azt hisszük, — szívesen szabadulna az iparügyektől, melyek rengeteg munkát és még több kellemetlenséget okoznak. Iparoskörökből elhangzik ugyan egy-egy óhaj, de a cselekvést mindenki másra bízza. Az ipartestület megalakulásának aktuálitása abban a mozgalomban rejlik, melyet egyes helybeli iparosok nem rég megindítottak egy munkásbiztostió fiókpénztár felállítása iránt. Tagadhatatlan, hogy a nagykárolyi kerületi munkás- biztositó pénztár ellen évek óta igen sok jogos panasz merült fel. Előfordultak esetek, még pedig szép számmal, amidőn egy mesternek felszámítottak és rajta behajtottak oly tanoncz vagy segéd utáni dijakat, akit hónapokkal, sőt 1—2 évvei azelőtt elbocsátott, illetve felszabadított. A szegény iparos jóllehet idejében kijelentette a távozó pénztári tagot, ha kijelentési lapját esetleg tévedés folytán el nem könyvelték, irgalmatlanul elverik rajta a port. A legtöbb esetben nem tudja az ipa- tos igazolni a kijelentést, mert a kijelentő lap szelvénye vagy elkallódik a postán, vagy az iparos asztalfiókjából vész el. A nóta vége rendesen az, hogy a mester kétszer annyi pénztári járulékot fizet, mint amennyit kellene. A reclamációk pedig falra hányt borsó. A táppénzekhez való hozzájutás szintén valóságos kálváriajárás. A járulékok behajtásánál a iegcsekélyebb méltányosságot is figyelmen kívül hagyják, ellenben a kiutalásoknál igen mostohán bánnak a vidékiekkel. Mindezek az anomáliák egy csapásra megszűnnének, ha sikerülne egy fiókpénztárhoz jutni. Csakhogy ennek az ipartestület hiánya is' egyik akadálya. Ahol nincs any- nyi iparos, hogy egy testületet alkothassanak, oda nem hisszük, hogy az illetékes faktorok egy fiókpénz- tárt állítsanak fel. Már ebből a szempontból is eminens érdeke a helybeli iparosoknak az ipartestület mielőbbi megalakítása. Annak megtörténte után maga az ipartestület indíthatja meg a fiókpénztár iránti mozgalmat, ami remélhetőleg sikerrel is fog járni. HETI KRÓNIKA. Mi, akik nem születtünk milliorasoknak vagy legalább is egy fokkal lejebb tőkepénzeseknek, szeretjük azt hinni, hogy pályavesztett emberek vagyunk. Valahányszor belépek irodámba s leülök íróasztalomhoz, ahonnan az elintézendő akták roppant halomja vigyorog felém, j mindannyiszor arra gondolok, hogy ha úgy tehetném, mint nem, én negyvenéves koromig török szultán, negyventől hatvanig magyar miniszterelnök és azután római pápa lennék, vagy legalább is most fehérgyarmati tanító. * Valljuk meg, mi büszkék lehetünk Gyarmatra. Villany világításunk fényes, csak néha sötét Járdánk télen nem kopik, mert eléggé óvjuk, a jégburok és a hó az minden piszoktól megóvja. Ivóvizünk pompás, egy kicsit vasizü u- gyan, de az egészséges. — Kereskedelmünk, pénzviszonyaink mesések — hiszen módos gazdáink áldoznak "érte. — Egészségi viszonyaink kedvezők, csak a gyerekek halnak, s azok is csak egy pár hónap óta. A Tisza- Szamosköz szabályozása az idegen forgalom által kereskedelmünkön, gazdasági viszonyunkon lendít. Szóval jövőnk van, vagy mint Pesten mondják, ha mással nem is, de a szabályozással Gyarmat kint lesz a vízből! * * * A járvány még mindig dühöng. Iskoláink be vannak zárva. Jobban mondva a múlt év júniusától még ki sem nyiltak. Mikolán is kiütött a járvány s bezárták ott is az iskolákat. A szülők igen méltatlankodtak. Gyarmat sem nézheti összetett kezekkel e rendkívüli állapotot — vagy jobban mondva, mert nem akar a mikoiai szülők háta megett maradni, a tantestülettel egyetemben kérni fogja az alispánt, hogy szünlesse be a járványt * * r V v asárnap volt; a harangozó hivatásának magaslatára lépett. Zúgott a nagy harang s a kis harang s pár perc alatt megtelt a kis fatornyos templom . . . Előkerültek a zsoltárok s áhítattal elővette a magáét egy tömösvári nénike is de forddva. A fe;ső hangjegyek is szárukkal emelkedtek felfelé. Egy szomszéd észrevette a kis tévedést s figyelmeztette a néniket, miszerint fordítva van a zsoltár. A nénike felháborodva súgta oda a figyelmeztetőnek: Ejnye ejnye azok a gézengusz kölykök, megfordították odahaza. Tövis. Szenzációs litis iJäplsra. Megboldogult régebbi követünk, Isaák Dezső nagyszekerest kastélyának kapuja előtt nehány nap óta kakastollas feltüzött szuronyu csendőrség czirkál. A sárközujlaki csendőrség szenzációs ügyben nyomoz Nagyszekeresen, keresi néhai Isaák Dezső kastélyának fosztogatóit, akinek a fehérre meszelt nagyszekeresi kis házikókból kell előkerülni. Néhai Isaák Dezső volt országgyűlési képviselő nagyszekeresi kastélya két év óta lakatlan. Mióta Isaák Dezsőnét kikisérték a temetőbe, a cselédek gondjaira van bízva a kastély. Isaák Dezső 1909-ben halt meg, mig felesége 1912-ben követte a halálba. Kevéssel azután egyik fia. ifjabb Isaák Dezső is meghalt. A kastély a hatalmas domíniummal együtt Isaák Dezső fiainak tulajdonába ment át, akiket azonban mindezídeig úgy lekötött ro- ' zsályi birtokuk, hogy nem értek rá szorosabban átvizsgálni apjuk vagyonát. A kastélyt gondozó cselédek felügyelet hiányában szabadon gazdálkodtak. Szívesen látták a falu népét a kastélyudvaron, sőt még végig is vezették a kiváncsi parasztokat sáros csizmájukkal a perzsa szőnyeggel borított szobákon. A parasztok el-e! nézegették a kastély értékes berendezést s ami annak darabjaiból megtetszett nekik, potom áron megvásárolták a kastély cselédekből. így történhetett meg, hogy két év alatt minden értékes holmit elcipeltek a nagyszekere- siek az Isaák-kuriából. Néhány nappal ezelőtt Dörner Géza sárközi földbirtokos feljelentést tett a sárközujlaki csendőrségen ismeretlen tettesek ellen, akik birtokáról nagyobb mennyiségű tüzelőfát elloptak. Ez ügyben a nyomozást a sárközujlaki csendőrség kezdte meg. Nyomozásközben betért egy a lopással gyanúsított gazdálkodó lakásába, kit azonban nem talált ott s helyette felesége fogadta, szül. Dobos Róza, ki ezelőtt a nagyszekeresi kastélyban szolgáik Az őrmesternek feltűnt, hogy az őt fogadó paraszt asz- í szony ujján vastag brilliáns kövesgyürü van. Megkérdezte, hogy honnan vette a gyűrűt, mire az aszony azt válaszolta, hogy férje a szatmári vásáról hozta. — Mutassa csak — mondta és az asszony ujjáról a gyűrűt lehúzva, vizsgálni kezdte. Mindjárt feltűnt, hogy a gyűrűben 1. D. monogram van, de ekkor már a parasztasszony is engedni kezdett és az őrmester faggatására elmondta, hogy a gyűrű bizony az Isaák nagyságos ur kastélyából való, de mindjárt kész is volt a mentséggel: — Nemcsak mi hoztunk a kastélyból holmikat — mondta — hanem az egész falu népe. Erre aztán a csendőrőrmester kikérdezte, hogy kik azok, akik még egyetmást elhurcoltak a kastélyból. Mire Dobos Róza vallomásából következők derültek ki. Ahogy az Isaák-kuria árván maradt, a nagyszekeresi földmivesek leglátogatottab kaszinója lett. Esténként nem a fosztóba, vagy a fonóba, hanem az öreg nagyságos ur kastélyába gyűltek össze pipaszó mellett mesélgetésre a jó ártatlan falusiak. A bejárók lassanként mindent elhurcoltak a kastélyból, ami elemelhető volt. Ékszerek, perzsaszőnyegek, bársony függönyök, finom ruha- és ágynemüek tűntek el a kastélyból. A csendőrök majdnem mindegyik nagyszekeresi házat átvizsgálták. Egyik helyen ágy- teritőül használt nehéz báVsonyfüggönyöket, másutt perzsa szőnyegeket, bronz nippeket, harmadik helyen csillárokat s egyébb csecsebecséket találtak. Egyik gazdálkodónál finom damasztágyhu- zatot találtak a csendőrök. — Ebből mar ki- fejetették Isaák monogrammját és a saját monogrammjukat hímezték bele, de a monogramm fölött diszolgő ötágú koronát elfeledték kifejteni, ez az ötágú korona azután árulójuk is lett. Más helyütt megtalálták Isaák Dezső nehéz aranylánczát és óráját. Az aranylánczot viselő gazdálkodót pedig a szarvasbőr tokja árulta el, amelyben egy másik nikkel órát tartott. Ezen is rajta volt az ötágú korona. Házról-házra járva igy szedték össze a csendőrök az árva kastély széthurcolt kincseit. Szekeret fogadtak és azzal vitték el Sárközre a kobzott tárgyakat, amelyeknek értéke körülbelül 20— 30 ezer koronát tesz ki, de bizonyosra veszik, hogy a még eltűnt, de elő nem került tárgyak értéke megközelíti a százezer koronát. Azok a gazdálkodók, akiknél az eltűnt kincseket megtalálták, az őket kihallgató csendőröknek azt valloták, hogy a kastélyból elhurcolt tárgyakat a cselédség tudtával hozták el, mig a cselédség ezzel szemben azt vallja, hogy semmit sem tudtak a tárgyak eltűnéséről és aki azokat kivitte, az tolvaj. Több kihallgatott nagyszekeresi gazdálkodó úgy vallott, hogy az ellopot tárgyakból egy vásári zsibárusnak sokat adtak el. Ez a vásári zsibárus — mint a nyomozás igazolja, a fővárosi büntanyák egyik közismert tagja, akit már a fővárosi rendőrség keres a sárközi csendőrség távirati megkeresése alapján. A nyomozás szálai Kassára és Pozsonyba is elnyúlnak s előreláthatólag két-három hónap eltelik, mig a nyomozást ez ügyben befejezik. fi I R E K. Vasutasok nagygyűlése Szatmáron. Hat vármegye : Szatmár,- Szabolcs,- Szilágy,- Be- reg,- Ugocsa,- Máremaros vasutassága jön össke e hó 25.-én Szatmáron, hogy a képviselőház asztalán fekvő és a vasutas pragmatika módosítását célzó törvényjavaslatra megtegye észrevételeit és ennek kapcsán ismételten állást foglaljon rég vajúdó jogos kívánalmaik,- mint a lakbér és státus kérdés rendezése mellett. Városunk társadalma is csak szimpátiával kísérheti a mozgalmat, mely ely nehéz
