Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-06-07 / 23. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1914. junius 7. valljuk be — már ma alig gondolunk az-Empres of Irland szomorú utasaira. Ezer ember pusztult el véletlenek, szomorú esetlegességek folytán és a világ tragédiának veszi. De ez természetes. Mert ennek az ezer embernek a halálát semmiféle olyan törekvés nem okozta, amely az embereket előbbre vinné. Az emberek sajnálkoznak, hogy hiába és céltalanul elpusztult ezer ember, ezer lélek esett áldozatul egy ostoba véletlennek és ebből a véletlenből az emberiségnek csak kára, csak vesztesége volt. Ha ez az ezer ember a repülés, az ipar, a kultúra érdekében pusztult volna el, mindenki úgy tekintette volna, mint törvényes áldozatot. Mindenki a kultúra, a tudás, az emberi haladás vértanúinak tekintette volna őket és nem egy véletlen szerencsétlenség zsákmányának. Csak egyetlenegy dolog van még, a kultúra megkövetelt zsákmányán kívül, amelynek áldozatait nem gyászolja az emberiség, és ez a háború. Ha ezrek mennek is tönkre, ezrek pusztulnak is el egy háborúban, azzal nem törődik senki. Szomorú dolog, hogy az emberiség gondolkodásában a kultúrának és a leg- kulturellenesebb dolognak, a háborúnak áldozatai ilyen egyforma értékkel bírnak, de ez ma a helyzet. És ez a helyzet csak arra mutat, hogy u kultúra ma még nincs kiforrva nálunk. Hogy a mi nemzedékünkben még küzd egymással egy atavisztikus erő és a kulíura és haladás utáni vágy ereje. Hogy ez küzd egymással, azt épp ez a hajókatasztrófa bizonyltja. Ha a haladás iránti vágy elég erős volna, akkor nemcsak hatalmas óceánhajókat építenénk, alkotnánk, hanem biztonsági berendezésekkel is gondoskodnánk arról, hogy a sülyedő hajóról'menekülni lehessen, gondoskodnánk arról, hogy a gépszij el ne kaphassa a munkást, hogy a villamos el ne gázolhassa a járókelőt, gondoskodnánk egyszóval mindenrői, a- mi a megfizethetetlenül értékes emberi erőt megvédi. Ma még erre nem értünk meg. Ma még megelégszünk azzal, ha valami nagyot vagy hatalmasat teremtettünk, de annak védelméről, biztonságáról nem gondoskodunk. Nem gondoskodunk pedig azért, mert még törekvéseink, vágyaink nem tisztultak ki. Ha majd idáig is elérkeztünk — reméljük nem sokára — akkor majd nem fogja az emberiség lelkét rövid időnként egy-egy ilyen katasztrófa megrázni. Egy jó házból való értelmes fiú TANONCNAK azonnal felvétetik lapunk nyomdájában Dr. Boromisza püspök fehérgyarmati bérmautja. Kedden délután ünnepi szint öltött Fehérgyarmat, Dr Boromisza Tibor megyés püspököt várta vendégül, a ki szokásos bérmautját tette. A?ünnepi fogadtatásra felkészült Gyarmat s/ine-java. Jékey Sándor főszolgabíró és Vanyek Ferenc kanonokkal az élén Christof Frigyes, dr. Bakó Ferenc, dr. Jármy Béla országgyűlési képviselő, Kende György földbirtokos a város határába mentek ki a magas vendeg elé, aki csukott kocsiba jött Hámon Róbert pápai kamarás, püspöki trodaigazgató kíséretében. Féihatkor harangzúgás adta tudtára a közönségnek, hogy a püspök a város határába megérkezett. A kölcsönös benső üdvözlések után megindult a hosszú kocsisor a városba, ahol feszült érdeklődéssel, kíváncsisággal várták a magasrangu vendéget. A kaího’ikus templom előtt a Hajnal-utcával szemközt hatalmas diadalkapu volt felállítva, a templom bejáratánál Horváth István vezetése alatt a helybeli tűzoltóság díszbe öltözött csapata tisztelgett a püspök előtt, aki a kapu előtt kiszállt kocsijából s a templom élőit rögtönzött oltárhoz lépett, majd a templomban ünnepélyes misét celebrált. A templom zsúfolásig megtelt-részben áf tatos részben kiváncsi közönséggel. A mise után baldachin alatt Vanyek Ferenc kanonok lakására ment a püspök, ahol az egyháztanács, a kir. járásbíróság, a főszolgabiróság és a községi elöljáróság tisztelgését fogad la. A következő nap délelőttjén osztotta a bérmálás szentségét, aniikoi is 70 hivő bérmáltafott meg. Délben nagyszabású bankett volt a parochián a püspök tiszteletére a helybeli előkelőségek részvételével. Délután a katholikus iskolát látogatta meg s elismerését fejezete ki t. Papp Ferenc igazgató-tanitó előtt a látottakért és hallottakért.. öt óra után Kende' György földbirtokos meghívására Czégénydá- nyádra ment, ahol Kende újonnan épült palotáját szentelte fel A következő nap vagyis csütörtök reggel bérmautját folytatva Szatmárcseké- be ment Jékey Sándor főszolgabíró kíséretében, ahol Kandó Ferencz jegyző, Lengyel József csekei róni. kath plébános fogadta a községi elöljárósággal egyetemben. Pénteken reggel N. Szabó Tibor és Vanyek Ferenc tb. kanonok kíséretében Mátészalkára utazott, ahol szintén nagyban készülődnek fogadására. Elutazása után azt az egyet konstatálhatjuk, hogy látogatása Fehérgyarmatot kellemesen érintette s ő maga is a legkellemesebb impressziókkal hagyta el városunkat. Heti krónika. Gyarmat roppant nagy lázban volt; a megyés püspököt várta vendégül. A helybeli előkelőség egész a község határába kiment elé kocsikon. Az egész város a kapuban, az utcán ült. Végre berobogtak a kocsik. — Láttad a püspököt — kérdezte egy tömösvári asz- szony a szomszédjától. — Nem lehetett azt látni, mert omnibuszon jött — felelt a kérdezett a püspök csukott kocsijára gondolva. * * T * A püspök diadalkapuja már az érkezés előtti estén tel volt állítva. Egy náb- rádi ember lóháton jött Tömösvár felől. A ló igen megijjedt a lengő zászlótól s meghorkanva ledobta lovasát a földre, úgy hogy belényékként az elv- társ. Amint feltápászkodott, legelőször is a kapu felirata tűnt a szemében: Isten hozott. — Hát hozott, hozott — mormogta az ember tapogatva testének a földdel ütközött részeit, — de jól is oda tett, az áldóját neki. * * * Egy helybeli polgárcsalád egyik tagja, aki a danántul ianitóskodik pünkösdkor tartotta lakodalmát. Fehérgyarmati hozzátartozói gratulálni akartak neki, de már a levél elkésett volna, tehát a sürgönyhöz Jolyamodtak. A családi tanács végre megfogalmazta a szöveget nagy vita után; ekkor felállott a család egy fiatal tagja s azt az indítványt tette, hogy majd ö megírja a sürgönvt, hadd lássa a bátyja, hogy neki milyen szép írása lett, Tövis. Hírek. Képessy László halála. Mint részvéttel értesülünk, Képessy László csenged főszolgabíró f. hó 14-én 45 éves korában meghalt. Nemrég súlyos betegségen ment keresztül, melyből felépült. Halálának hírére városunk intelligenciája megdöbbent, erre senki sem szá müott. Temetése f. hó 6-án, szombaton délután volt, melyen a megboldogult kiterjedt családján kivül nagy és előkelő közönség vett részt. A megboldogultban Jékey Sándor fő- szolgabirár.k sógorát gyászolja. Pályázat internátusba való felvételre. A Dmke, makói diákotthonába az 1914—15. isko- ai évre 160 gimnáziumi, esetleg elemi iskolai tanuló vétetik fel. — Az ellátási dij havi 40, beiratási, orvosi, butorhasználati dij évi 40 koron:. A felvételt kérő bélyegtelen folyamodványok iskolai születési és I. osztályú tanulóknál ujraoltási bizonyítvánnyal felszerelve 1914. év julius 10 napjáig adandók be a Dmke. makói diákotthonának felügyelő-bizottságánál. — Részletes prospektussal kívánatra készséggel szolgál a diákotthon igazgatósága Makón.
