Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-06-07 / 23. szám
i fJk-A Fehérgyarmat III. évfolyam* 23. szám Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. A szerkesztésért felelős: Félévre.................4 kor. Egyes szám 20 fillér. TTl A A 5 ADOLF. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉROYARMAT. Hirdetéseit díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Hadseregünk és a társadalom # Hadseregünk egész a legutóbbi időkig idegen test volt társadalminkban és annak belső ügyei iránt\a, magyar közönség körében vajmi kevés érdeklődés mutatkozott. Bizp- nyos pártcélok szolgálatában haderőnkkel évtizedeken át csak ellenséges indulattal foglalkoztak s ezt az irányzatot erősen táplálta a napisajtó egy része is, szívesen kiszínezvén minden olyan körülményt, arai alkalmas volt a hadsereg népszerűségének kisebbítésére. Az utóbbi években ezen a téren örvendetes javulás állott be. A legutóbbi súlyos bonyodalmak hatása alatt tudatára ébredt a nemzet an-, nak, hogy a hadsereg a nemzeti lét. egyedüli hathatós védelmi eszköze, mely mint ilyen az egész ország osztatlan támogatására kell, hogy igényt tartson és mellé az egész ország társadalmának a legteljesebb rokonszenvvel kell csatlakozni. Különösen üdvös ez az irányváltozás napjainkban, amikor igazan a lázas fegyverkezés korát éljük. Irigykedve látom a külföldön, mily szeretetteljes büszkeséggel veszi körül hadseregét minden nemzet, s mi magyarok, akik, évszázadok óta bámulatba ejtettük vitéz hadi erényeinkkel és tetteinkkel egész Európát, mi zárjuk ki hadseregünket szivünkből ? Nem szolgálják az ország igaz érdekeit azok, akik a közhagulatot ily irányban igyekeznek befolyásolni. Büszkének kell lennünk hadseregünk re. és e hadseregnek büszkének kell lenni a nemzet bizalmára, mert csak igy tudjuk lelkesedéssel hadseregünket fenntartani s viszont csak igy tud lelkesedéssel hadseregünk nehéz feladatának megfelelni. Fej kpll ébreszteni tehát a nemzet minden, rétegében a hadseregünk iránti érdeklődést, meg kell ismertetni és kedvehetni annak intézményeit, fel kell világositni a közönséget a véderőt szabályozó törvényeinkről, j az azokban foglalt valóban hunjánns és üdvös rendelkezésekről, hogy midőn a hadseregről van szó, ne csak az áldozatok és terhek lebegjenek az emberek szeme előtt, ne csak a katonai úgynevezett „copfról* és visszaélésekről hallhassanak rémmeséket, hanem tisztába jöjjenek a hadseregnek az élet minden fázisára kiható üdvös hatásáról is. Vitán felül áll, hogy hadseregünk, a mellett, hogy országunkat és vagyonúnkat biztosítják a kül- és bjl- ellenség ellen, külön kulturális feladatot is teljesít. A katonaság ott veszi fel a fonalat, hol azt a tanítók abbahagyták. A katonai kiképzés és a katonáéknál megszokott fegyelem nevelő hatását kiszolgált katonáinknál mindnyájan tapasztalhattuk Megtanulták ott a fegyelmet, rendet és pontosságot; s megtanultak úgy önmagukat, mint másokat megbecsülni, becsvágyat öntöttek beléjük, rászoktatták a tisztaság és egészségük, e megbecsülhetetlen nemzeti kincs, ápolására. Mindazon erények, amelyeknek fejlesztését derék tisztikarunk nagy buzgalommal vég?i, ékességei a polgár embereknek is és ezen erényeknek mind szélesebb körben való terjesztése gátat vet szociális állapotaink romlásának. A legnagyobb vétkek egyikének tartom, ha egy ország nem érdeklődik hadserege iránt, hanem fontosságát lekicsinyli s ezáltal a hadsereg tekintélyét csökkenti. Mindnyájunk hazafias kötelezettsége tehát véderőnk iránt, melynek kérései oly mélyen belenyúlnak a mindennapi életbe — tőlünk telhetőleg érdeklődni, azt közelebbről elfogulatlan szemmel figyelemmel kisérni; s akkor meg fogjuk látni, hogy ez a nemzetünk testéből és véréből táplált intézmény a maga évszázados tradícióival párosult modern berendezéseivel a legmelegebb szimpátiánkra érdemes. A társadalomnak fel kell ismerni a katonaság vonzó tulajdonságait, s le kell küzdenie azon előítéleteket, melyeket iránta esetleg táplált. Viszont azonban a hadseregnek is kerülni kell minden olyan momentumot, mely a hadsereg és társadalom közölt annyira kívánatos érzelmi harmóniát megrontatná, Kerülnie kell minden titokzatosságot; a hadsereg beléletében, nem szabad semmi olyasminek történni, amit a polgári társadalom meg ne tudna érteni és ne tudna méltányolni. Teljes bizodalommal vagyunk hadseregünk iránt, biztosan reméljük, hogy a régi elavult felfogások fólretótelével hathatósan előmozdítja a hadsereg és polgári társadalom közeledését, mindnyájunk által óhajtott egybeolvadását. A társadalomnak a hadsereggel szemben a közel jövőben amúgy is fontos kötelességei lesznek. A társadalomra hárul most már a feladat, hogy ezeket a kereteket arra méltó egyénekkel kitöltse, hogy hadseregünket érdemes és tehetséges tiszti sarjjal ellássa. Gondoskodni kell, hogy az arra hivatásssl bíró ifjak, minél nagyobb számban lépjenek a hadsereg tisztikarának kebelébe, hisz ezt a katonai nevelőintézetekben rendszeresített nagyszámú állami díjmentes és alapítványi helyek amúgy is megkönnyítik 1 Ha ezt elértük, ha a magyarság a tisztek körében arányosan tért foglalt, akkor az egészséges nemzeti szellemet bevittük hadseregünkbe s ifjainknak a legmagassabb pozíciókig feljutván, alkalmuk nyílik a még ki nem veszett régi magyar katonai erényeket uj életre keltetni s a magyar nemzetnek dicsőségei szerezni. Ezer ember. Egy reccsenés, egy roppanás és ezer sikoltás száll a mennybe követként, hogy utat csináljon annak az ezer léleknek, amely követni fogja. Ezer lélek szállt át nyugalmas álomban az alvilág folyóján, azután sima csobogással összefutottak, összetalálkoztak újra és ma már tovább kergetődznek, tovább hajszolják egymást mintha misem történt volna. Ezer ember pusztult el és a világ milliónyi embertengere is izgatottan hullámzott egy napig. Azután az embertenger is összecsukódott és ma már —
