Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-05-24 / 21. szám
1 Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ................4 kor. Ne gyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: mATVAS ADOLF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Párbaj a politikában és irodalomban. Álig múlik el hét, hogy a táviró valami nagy kaliberű párbajnak bírót ne hozná. Vidéki magyar jog- akadémiák szilaj ifjainak körében nem oly népszerű a középkori istenítéletek ez elkésett maradványé, mint a mi fővárosunk dunántúli hatalmas palotájának parlamenti világában. A magyar ember még ha politikus is, mindig sokat tartott par excellence vitéz nemzet hírére és a forró vérű lovagi hősök presztízse a bágyadtabb utódot is minden legapróbb sértés fegyveres megtorlására ösztönzi. A párbajláz különben többé kevósbbé francia divat a fentebbiek dacára is. A radikális Franciaországban épen az írók leghaladottabb társadalma hódol oly buzgón a párbaj elavult intézményének. Ennek oka egyébbiránt abban a reakcióban keresendő, amely körülbelül másfél évtizede a szélső radikálisok,szociálisták, szindikaiis- ták, nemzetköziek stb. mindentéren való elhatalmasodása ellen támadt. A francia kormányok egyházellenes magatartása klerikális ellenmozgalmat ébresztett, nacionalisták, orleanisták és minden néven nevezzed haladás-ellenesek egy biokba tömörültek az istentelen köztársaság ellen és ebben a reakciona- rius renaissanceban néhány dúsgazdag arisztokrata mellett döntő szerepe jutott egy pár írónak és hírlapírónak, akik konzervatív politikai meggyőződésüket átvitték az irodalom és színpad mezejére is. A reakcionárius irodalmi gárda, amely a mai francia irodalom legfényesebb neveinek egynémelyikét is magához tartozónak vallhatja, világnézetét a gyakorlati életben is érvényesíti. A tradíciók között, amelyeknek pusztulásától a konzervatív irók a francia gloárt féltik, oft szerepel természetesen a párbaj vallásos eredetű katonai nimbuszú hagyománya is, amelynek kultiválását az uj világnézet vallói, mint középkori barbarizmust elvetik. A mil- 1 itáriszt ik us jellegű becsületfogalom ápolása és védelme épen oly attribútuma a jobbpárt érzelmű francia írónak, müjt a kongregációk buzgó látogatása, tekintet nélkül arra az ellenséges magatartásra, a- melyet az egyház a modern párbajjal szemben tanúsít. A párbaj igy lassan azt a helyet kezdi vissza foglalni a francia társadalom felső rétegeiben, amelyet a német diáktestületek és tiszti becsülettörvényszékek világában elfoglal. A párbaj azonban nem csak világnézet és politikai pártállás kifejezője, hanem egyúttal eszköz, sőt fegyver a másik tábor ellen folytatott küzdelemben. A reakcionárius francia irók között némelyik valóságos spad.issini hírnévre tett szert az idők folyamán, akik végeredményben fegyverrel a kezükben folytatják a kapacitálásí és teljesítik a megtorlást ott, ahol a toll békésebb eszköze csütörtököt mondott. Nem kell azonban gondolni, hogy a francia irópárbajok életre-halálra menő véres, elkeseredett mérkőzések volnának két oly férfi között, akik csak abban az egy pontban értenek egyet, hogy kettőjük számára szűk a világ. A segédeknek mindig gondjuk van arra, bogy a föltételeket lehetőleg könnyűre szabják. Súlyos sebesülésekre alig-alig kerül sor a páros viaskodások alkalmával és újabban odáig mennek óvatosságukban, a kartelvivók, hogy a francia egyenes kard, az épéé be lyett — amellyel tudja Isten mégis csak történhetik valami — a jó, öreg kövér pisztolyt válaszlják a párbajok fegyveréül. A párbajpisztoly pedig tudvalevőleg — ha a segédek okosak, mindenre jó, csak arra nem, hogy az ember az ellenfelében kárt tegyen vele. így aztán a becsület és a tradíció is jóllakik és a testi épség is megmarad. Bármennyire is divatozó a párbaj ma már hatalmas tábora keletkezett azoknak az embereknek, akik a párbajt elítélik. Befejezésül Perceire ezredesnek a párbajról Írott föp- iratábói citálok néhány sort minden kommentár nélkül: „Uj becsületkódexet kell alkotnunk, amely már nem az előítéleteken és bosszuáiláson, hanem a személyes, tehát valódi becsületen alapszik, amelyből a valódi lisz telet folyik. Erkölcsi jogunknak és törvényünknek az ártatlanul szorongatott számára biztos oltalmai kell adni. Úgy kell fogalmazni a törvényeket, hogy ne legyenek ellentmondók, hogy bennük bizalom, végrehajtóik iránt pedig tisz- letet lehessen és legyen. Különféle felfogás ne érvényesülhessen. A megrozsdásodott hagyományos frázist: „amiben az érzés dönt“ egyszer már értelmeszerint kell felfogni és nem szabad órzéstelenségnek tartani, mert ahol ez fellép, ott hiányzik a becsület. Elégtétel az, ahol gyakran egyidejűleg temetik el az egyik barátot halva, a másikat élve ? A gondolkodó emberiség többsége előtt már régóta világos, hogy a valódi emberi méltóság megismeréséhez és a magasabb és tökéletesebb után való törekvéshez a becsületre és az elégtételre nézve fen- álló nézetek már nem elégségesek és hogy a szociális reformok egész sorára van szükség.“ Urak a lejtőn. Egy Iesiklott diplomás urat, dr. Gimes Emilt, vallatja a budapesti államrendőrség. Borzasztó vád nehezedik reá: betört egy hivatalos helyiségbe, ahol, akár Papakoszta, kifúrta a Wertheim szekrényt és elrabolt nyolc ezer korona papirpézt. Az utóbbi időben gyakran olvashatni a lapok rendőri krónikájában, vagy a bírósági tárgyalásokról Írott tudósításokban, hogy elzüllött diplomás emberek lesznek csavargó munkakerülőkké vagy sülyednek bűnbeesésbe. Az a körülmény, hogy ilyenekről számod ad az újság talán az újság ingere mellett azt is jelenti, hogy fehér hollószámba megy és koránt sem jellegzetesség, hanem egyszerűen tünet, febukkanó jelenség.
