Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-05-03 / 18. szám
Fehéi^gyarmat, III. évfolyam. 18. szám 1914. május 3. FEHÉRGY ÄRHÄT V u Társadalmi hetilap. ■i *.V Hi ;• J ’t ? Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ................4 kor. Ne gyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: mÄTyÄS DOLE Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap Érdekházasság. Rossz világ van, panaszkodnak Bzerte az emberek. Nem lehet megélni, nagy a drágaság, sopánkodik mindenki. Nem lehet ezt csinálni, nem lehet azt csinálni, sőt azt mondják, hogy nem lehet házasodni. Egy illusztris helybeli társaság polemizált a múltkor a házasságról. Azt vitatták, hogy melyik házasság előnyösebb : a szerelmi vagy az érdekházasság. A szerelmi házasságnak — csudák-csudájára több a hive, mint az érdekházasságnak. Ezt különben bizonyitja a matricula is, ahol igazán elvétve fordul elő olyan házasságkötés, amelyre jó lélekkel rá lehet sütni, hogy az som a menyben köttetett. Sokan vannak aztán olyanok, kik a házasság révéhez az arany középutat választják, vagyis a szerelem mellett ott van az érdek is. Ez a legjózanabb életelv, ha mindjárt olyan is, mint azé a cigányé, aki, mikor azt kérdezték tőle, hogy „no cigány, mit szeretnél jobban, enni, vagy melegedni“, azt válaszolta, hogy legjobb volna szaionát, sütni. Ez a józan dolog. A fázó embernek nem elég az, hogy felmelegszik. Ne úgy vegyük azonban a dolgot, hogy az élet kizárólagosan az, hogy a lánynak van egy kis pénzecskéje, azután eljön a tisztességes szándékú legény és- elveszi a leányt feleségül Nem lehet elitélni azonban azt sem, akik igy fogják fel a szent frigykötést. Mert amikor az a legény elveszi azt a leányt, el is tartja holta- napjáig a maga fészkében. Ebhez a kis fészekhez kell a kis pénz. A tisztességes szándékú fiatal embernek rendesen csak két dolgos keze van, két dolgos kézzel pedig csak másnak a szolgája lehet az ember. Ha fészket akar rakni a maga háza- népének, akkor egy kis pénzre keli szert tennie, amivel „valamihez foghasson.“ És bizony csak akkor házasodik meg, ha a felesége többet hoz a házhoz két szál szoknyánál. Azt a leányt veszi el, akinek a hozományából kitelik egy kis bútorra, szerszámra, mire. Erre kell hozomány a szegény lánynak is, mert énéikül nincs férjhezmenés, a férj- heztnenés pedig a jövendő, az élet, a család, a polgári tisztesség, a megbecsülés és minden. A világ rendje az, hogy a lánynak férjhez kell menni, különben mi lohet belőle? A férjhez menéshez pedig hozomány kell. Milyen jó volna azt mondani, hogy ez nincs jól igy, hogy a házasság nemcsak az Egyház szine előtt, hanem a meleg, lüktető élet előtt is szentség, hogy amikor megszólal az emberben a szent emberi állat, akkor ünneprontás pénzie gondolni, — hogy a hozományt az ördög találta ki, tönkretenni vele 8z Isten képére teremtett embert a szaporodásában ... De mindezt még sem lehet elkiáltani, mert két ember többet eszik, mint egy ember és ha négy kéz nem tud kétszer annyit dolgozni, mit kettő, akkor a másik két kézben pénznek kell lenni. Semmi szemforgatás, se romantikus, se fajnemesitési nem használ az ellen hogy a családalapításra szövetkező emeberekíől is gazdasági a- lapot kiván a kapitálista társadalom és ha egy ember nem tud kettő helyett dolgozni, vagy nem tudja mind a keltő maga keresni meg a kenyerét, akkor az egyiknek, a gyöngébbiknek tőkét kell adni a házassághoz. ]£z primitiv igazság, csak egy kicsit kicirkalmazottabb meg- tnondása annak, hogy nehéz eltartani egy családot. De a családot mégis el kell tartani és akár milyen szörnyűre romlik a szegény ember sorsa, mindig igen soknak kell családot eltartani. Nem csak azért, mert katona kell a királynak és nyugodalmas családi erkölcs a hazának, hanem azért, mert az ember házasodni akar, hol meggondolásból, hol vakon ; ha úgy érzi, hogy házasodni kell, akkor vagy meghajlítja az ógieket, vagy megmozdítja a poklokat A poklokban erre az esetre készült a hozoniány. A menyek országában pedig : megszületett a hozomány tálán, de mégis egész feleség: a dolgos, szorgos asszony. De a hozománymuszájnak, a mely — most már megvalbatjuk — igenis csúnya betegsége ami társadalmunknak, az országát se a menyekben sem a poklokban nem találták ki. A dolgos asszony egyenként igen tiszteletreméltó és egészben véve i- gen sokszor jó megfejtése annak a meglevő, le nem tagadható problémának, hogy „mire“ házasodjon meg két egymásnak való ember. De végképpen ő se megfejtés, mert a családnak a tökéletessége az egészséges és szapora család és talán el se kell mondani azt a banalitást, hogy az asszony aki ma kenyeret keres, a legszebb, legéletrevalóbb jelenség lehet, de nem ér rá olyan a- nyának lenni, amilyet az igaz korlátlan anyaság megkíván: kitűnő, szivet-lelket gyönyörködtető flast- rom a házasság sebein, de azért azok a sebek csakúgy meg vannak mint a hozomány alatt, a mi csúnya flast- rom. A házasságot mindenféle gazdasági rendszer gazdasági iigy számba is veszi, még a primitiv népeknél is, hol a legény jobb, hol a lány. A kapi- tálizmus ezzel a gazdasági üggyel is csak azt csinálta, amit a többivel: kapitalizálta. Lassan lefaragott róla mindent, a mi a lényege volt és mindinkább tiszta pénzkérdéssé redukálta, a pénz, a kicserélhető egyén niségtelen érték az ura mindennek. A házasság borzasztóan egyéni ski- cserélhetetlen értékeket mozgalóügy azért betegsége a nivelláló, kegyetlen pénzuralom, aminek az uralkodási formája aző számára a hozomány ma, Kutyabagoson, Penyigén, Fe- bérgyarmaton és mindenütt. Május i-én Melépett úi vasúti MENETREND 50 fillérért kapható nyomdánkban.
