Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-05-03 / 18. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1914. május 3. Á rni szégyenfoltunk. Ragadjunk ki a napilapok hírrovatának cikkei közül egynéhányat, amelyek nem hatnak már az újság ingerével. Az öngyilkosságok, az apró sikkasztások és a baleset csip-csup krónikái között ott találjuk szerényen meghúzódva a leánykereskedelemről szóló híreket is. Minden nap négy-öt hirecske jön az ország minden részéről, amelyben ei van mondva, hogy Ungban vagy Ugocsában, vagy akár az ország keilős Közepeben valamelyik helységben egy leánykereskedőt fogtak ei, vag’y büntetlen vagy büntetett előéletűt, de bizonyosan olyan embert, akinek nem ez voit-az első üzlete. Azelőtt szerencséje volt és sikerült neki átcsempésznie a határon a „portékát“ . . . ismételjük, nincs nap, hogy országunknak eme szégyenéről hírek ne jönnének a lapokhoz, amelyek ezeket szárazon, de a maguk szárazságában is megszégyenitő módon tálalják fel tiszteletreméltó közérdek olvasói számára. A leánykereskedelem elleni akciót nem mi inditottuk meg, de minthogy mi voltunk benne leginkább érdekelve, a mi képviseletünk nyomott a legtöbbet a latban. A kongresszusok a leánykereskedelem leküzdésére evről-évre megújulnak, állami előkelőségek, nagy emberbarátok, kiváió hölgyek és nagy politikusok jönnek össze tanácskozni, hogy az emberiség eme rákfenéje ellen mily módon keressenek orvosságot. Leghat- hatósabban működnek ezidő szerint az e- gyes felekezetek jótékonyintézményei, amelyek bevették hatáskörükbe a meg- tévelyedett leányok visszaszerzését a társadalom számára. Németországban minden személyszállító kocsin feltűnő falragaszokon adják tudtul a közönségnek, hogy adott esetben ha észrevenné, hogy egy gyanús idegen gonosz szándékkal hálójába akar keríteni magukra hagyott fiatal cselédeket, akkor nyomban tegyen jelentést erről a legközelebbi állomáson tartózkodó rendőrközegnek, vagy ha rendőr nincs a közelben, akkor az állomásfőnöknek, A leányokat pedig arra kéri a fölhívás, hogy vigyázzanak, ha egyedül utaznak,.ne kössenek könnyen férfiismeretségeket és utasítsanak vissza a legerélyesebben minden tolakodó, erkölcstelen ajánlatot. Az egyesületek még arra is vállalkoznak, hogy ezeket a lányokat, akik védelemre szorulnak, kellő módon elhelyezze és közeli jövőjükről gon- doskodik. ' De vajon ezek a jóléti intézkedések birnak-e elég erőve! arra, hogy ezt az erős áramlatot eredménnyel leküzdjék. A hirek, amelyeket olyan sűrűn olvasunk a világsajtóban, ezek a hirek azt bizonyítják, hogy bizony igen gyönge fegyver a leánykereskedelem elleni kongresszus, valamint a jótékonyság a leánykereskedelem szégyenfoltja ellen. Mostanában szokatlanul nagy erővel tört ki megint ez a baj, amelynek szérumát mindezideig nem találták föl. Nem is operációval lehet ezeken a bajokon segíteni, hanem preventív intézkedések- I kel. Ha a nép jómódban él, akkor az ! erkölcse is erősebb és nem tántorítható í ei a bűn örvénye leié. A szegény emberben csak a nagy hit-buzgóság, feneketlen akaraterő és a rög szereteíe tudta megtartani az erkölcsöket. A gyöngébb ember könnyen meginog és acsá- oitó az ilyeneknél könnyen elérheti célját. Az élet mutatja, hogy mint lesznek tisztes családok gyermekeiből romlott nők. Az apának otthon háza és néhány hold földje van, amit ő maga és háza népe müvei meg. A termés nem sikerül, Kis jószag adoságokban úszik el, a gyérmeket már kenyérrel is alig lehet eltaitani, az apának a városba keli mennie napszámos munkára, az asszony is dolgozik, hogy legyen kenyérre a gyermekeknek és az ilyen körülmények között felnevelkedett gyermek majdnem e- gészen érzékteíenné válik a jobb erkölcsök irányában és alig van családfő, amely az ilyen viszonyok közzé került, hogy az alkohol ördögének ne hódoljon. Ezen a ponton pedig igazán megszűnt minden néven nevezendő erkölcs. Az apa elzüllik, a gyermekek pedig magukra hagyatva fiatalos fejjel könnyen beleesnek abba az erkölcsi hinárba, a- melyből menekülés alig van. Elsősorban tehát gazdaságilag kellene a népet rendbe hozni, azután az ital erkölcsbontó hatása alól kiszabadítani és csak azután lehet eredményes kilátással fölvenni a harcot a leánykereskedelem ellen. Látjuk, hogy ez a penészvirág csak ott burjánzik, ahol gazdaságilag alacsony fokon áll a nép. A rni jobb vidékeinken és a külföld kulti- váltabb részén már ritkább eset az. A mi szégyenfoltunkat tüntessük el előzetes intézkedésekkel és akkor majd nem leszünk a leánykereskedelem elleni küzdelemben olyan szomorúan fontos tényezők. Heti krónika. Vége sorozásnak is. Úgy tudom, hogy a sorozó katonák jól érezték magukat nálunk. Kosniatálták, hogy ha a lányokat is soroznák, egy sem lett volna alkalmatlan. Különösen Kisgyormát, vagy amint ők elnevezték „Szép- gyarmat* hódított. A sorozó bizottság nem volt szigora. A kaszinó főpincére is a mérce alá állott. Az ezredorvos szigorúan rá néz s azzal felsorol egy csomó ezredet, hogy — no válasszon, hol akar szolgálni. — Itt, a kaszinóban — volt a váratlan válasz. A bizottság nevetve rajta, elengedte. * * * Egy helybeli kisgyarmati gazdálkodó fiút is beszoroztak s bevették huszárnak ; meg is mondták neki, hogy huszár lesz. — De már biz engem ne tegyenek huszárnak — mondta méltatlankodva a fiú, — eleget bajlódok én a lovakkal itthon, tegyék oda a susztereket, a szabókat, hadd tudják meg azok is, hogy mi az a ló. — A bizottság helyt adott kérésének s a fiú baka lett. * * * A múltkor egy roppant szellemes ember azt kérdezte tőlem, hogy miért nem lehet a református templom tetején hegedülni. — Hát miért, azért mert rögtön kényszerzubbonyba bujtatnák, aki oda menne hegedülni, feleltem. Azt mondja, hogy nem. — Hát miért — faggattam. — Azért, mert a templomtető nem hegedű — felelte. * * * Egy járásunkbeli község iskolát akart é- pittetni. Kihirdették az építési pályázatot s majd bekérték a terveket. Egy igen életrevaló terv elfogadásra várván, ott feküdt a község asztalán, kacérkodva a piros, kék tintás ábrákkal, apró szám ja- ivat. Mondjuk meg az igazat, az elöljáróság nem igen tudott az ábrából kimenni. De mert a jegyző, a bíró jónak látták, hát elfogadták. A kisbiró nézi- nézi a cifra papirost s látja, hogy felvan írva, hogy „Építési tervli. — Már nieg- kcvetem szólalt meg a kisbiró, — nem jól van az. A jegyző, a bíró, az esküdtek elámuiíak a kisbiró hirtelen támadt szaktudásán s várakozásteljesen kérdezték, hát mért nem jó ? — hát azért, mert nincs az i betűn pont — felelte a kisbiró, odabökve az ujjával az építési terv szóhoz. Tövis. Hirek. Kinevezés. Az igazságügyiminiszter Szö- gyéni Gyula albirót kir. járásbiróvá nevezte ki. E kinevezés kellemesen érinti a város egész társadalmát, amelynek Szögyéni agilis és igen sympatikus tagja. E helyen gratulálunk mi is a megérdemelt kinevezéshez. Kinevezés a vármegyénél. A főispán Filep István vármegyei irodatisztet irodaigazgatóvá, Zanathy István irodasegédtisztet irodatisztté kinevezte. Szomorú május. Nem az a május köszöntött be hozzánk, amelynek balzsama, illata egybeforrasztja a szerető sziveket s a fiatal és bohó lelkeket az álmok számos tündöklő ezeregyéjszaka mesés világába csalja, hanem egy komor, prózánál is prózaibb május. Fehér- gyarmaton, ahol annyi bohém lelkű ember van szinte csodaszámba megy az, hogy nyugodtan is lehetett aludni május nagy éjjelén. Éjjeli zene tálán nem is volt, májusfát pedig aranyért nem lehett látni. Hajh messzire van az erdő, no meg azután „rossz világot élünk.“ Vármegyei közkórházak ápolási dijai A belügyminsztérium most adta ki a vármegyében lévő kórházak ápolási dijainak jegyzékét az 1914 .évre. Tájékozásul közöljük olvasóinkkal e dijakat ^a fehérgyarmati kórházban 2 K, a nagykárolyi l-60 K, Szatmár városi T 78 K, erdődi vármegyei T50 K, nagybányai városi 1 90 K. dijak naponkint értendők. Aki hajat eszik. A szatmári közkórházban ápolták Kis Ida tizenhét éves leányt, aki évek óta betegeskedik és nem tud emészteni. Lükő Béla és Kölcsey Ferenc orvosok megoperálták Megnyitották a gyomrát és egy hetvenöt dekagramm súlyú csomót találtak benne, amely hajból és ételmaradékokból volt összetapadva. A leány hajevő histérika volt. Postai küldeményt sikkasztott Máriás József 26 éves, mozdonyfütő, jelenleg szilágy- somlyói lakos, aki Erdődön postai kézbesítéssel volt hivatalosan megbízva. Máriás visszaélt a beléje helyezett bizalommal, amennyiben egy ezüst órát és láncot tartalmazó postaküldeményt elsikkasztott és pedig olyképpen, hogy a szállító levélre ráhamisitotta a címzett nevét és az utánvéted összeget a feladónak elküldötte A bűnös ember ellen a szatmári kir. ügyészség megindította az eljárát.
