Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-04-12 / 15. szám

I Fehérgyarmat, 111. évfolyam. 15. szám. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. A szerkesztésért felelős: Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. TOÄTyAS ADOLF. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Feltámadás ünnepén. A keresztyén világ milliói lelkese­déssel ünnepük a hüsvét: a feltámadás magasztos ünnepét. Oda vetődnek lelki szemeink a szent sírra, hol az igaz­ságért megfeszített isteni mester Idvezitő Úrunk nyugszik, arimathiai József sir- kertjében a hét első napján hivő asz- szonyok mennek a szentsirhoz Mária, Mária, Magdaléna és Irhanna, hogy a drága kezeket, melyek annyi jót tettek a szenvedő emberiséggel, annyi áldást hintettek mindenfelé, drága olajból készült kenettel bebalzsamozzák. Az igazságot a főpapi és Pilátusi Ítélettel elbuktatták, a tökéletes embert a kereszt­fára feszítették, de a szivekben égő kiolthatatlan szeretetet, nem tudták megsemmisíteni, a szent lelkesedést nem tudták a gyengének mutatkozott emberi lelkekben zsarnokilag elfojtani. De fájdalom, nem találták meg az Idvezitő holttestét, a koporsó szájáról a nagy kő elhengerült, a sir nyitva, üresen állott. Kétségbeesetten szóliták meg a koporsó szélén álló ifjút: ha te vitted volna el a mi árunkat, mutasd meg, hogy hová tetted. A félénk Iel- keknek most is az angyal adja meg a bátorító feleletet: a názáreibeli Jézust a ki megfeszittetett volt, itt többé ne keressétek, nincsen itt, mert feldámadott, ma még előttetek megyen Gallieilbeu nincs tehát a sírban az úr, nincs el­temetve az eszme, a szent gondolat, a szivek legszentebb érzeménye a szere­tet. Ezek mind-mind a koporsóból az ég felé, a hallhatatlanság örök szent czélja felé törekszenek. Halál nem oly rémitő, enyészet hatal­ma nem oly busitó az emberi lelkekre, mert a feltámadás és halhatatlanság szent gondolata és az ebben rejlő erős hit azt bizonyítja, hogy: , Csak az lesz por, mi porból vétetett, A test, a vér, habár a sírba szállnak, A lélek él, — nem ér enyészetet, A télre jő tavasznak ujjulása, Az éjre — a hajnalnak hasadása, A tél, az éjjel: ez az elhalás, Hajnal s tavasz, te vagy a feltámadás. Élesztik-e még az ember lelkét eme magasztos gondolatok, van-e még lel­kében hit, mely az üdítő életforráshoz vezet ? ! Hisz-e még a tavasz megúju­lásában, minden természeti dolgoknak újra ébredezésében ? Bizik-e a magyar nemzet szebb jövőjében, a nemzet erő­inek feltámadásában, életre keltő szép tavaszában ?! Csak bízzék s ápolja lelkében a szent lelkesedés Veszta füzét. Szunnyodó lelkek, komor borús kedé­lyeknek nem nyílik nappal, nem reggel, nem ébredő tavasz. Halhatatlanság örök szent eszméje éltess, élessz, ébressz bennünket, hogy tudjunk hinni az igazság örök diadalá­ban, az emberiség szebb, boldogabb jövőjében, édes magyar hazánk újra s dicső ébredésében, De ez a szent eszme és gondolat csak akkor valósulhat meg, ha nem csüggedő, de ég felé emelkedő lélekkkel tekintünk ég felé s a királyi költő (Dávid) eme szavaival szólunk: „hegyek felé emelem az én tekintete­met, ahonnan jöhet vigasz, erő és se­gítség“ .... Boldog húsvéti ünnepeket! Bortnyik György. A magyar fürdők és az idegenforgalom. Mielőtt kitavaszodnék, az Orszá­gos balneologiai egyesület már fi­gyelmezteti a közvéleményt a tava- szodásra. Jön a nyár. És a nagyvá­rosok népe sietni fog a fürdőre, ha, amint remélhető, nem lesz olyan mos­toha esztendő, mint a tavalyi, amikor épen nem volt nyár. Szózatot intéz az egyesület nem­csak a közönséghez, hanem a kor­mányhoz is, egy régi halasztás, mondhatjuk, mulasztás helyrehozá­sára, a fürdőtörvény megcsinálására. Ne kicsinyeljük azt, hogy ilyen korán és a zűrzavaros politikai és társadalmi állapotok közt jut eszébe a Balneologiai egyesületnek a kö­zönség figyelmének megkisérlendő fölkeltése. Ma, amikor a politika annyira ösz- szezavarta a társadalmi érintkezés szálait, annyira meghomályositotta a szemeket, amikor a gazdasági ér­dekeink ügyét is átszövi az ellen­ségeskedés és gyülöltség sok hátrál­tató fonala : nem ártana legalább azon a téren valahogy összehozni a társadalmat, ahol egyébkent is a szigorúbb formák és személyi ellen­kezések nélkül szokott találkozni. Fürdők dolgában Magyarország­nak olyan kedvező természeti hely­zete van, mint nagyon kevés más országnak. De ezt a kincsünket eddig nagyon gyarlón értékesitettük, Nehány nagy fürdőnk már megtalálta a nagy világ , gazdag társadalmát is ; de álalában legelső fürdőink sem dicsekedhetnek olyan látogatottsággal, következés­képen nem fejthetnek ki olyan ide­genforgalmi és közgazdasági hasz­nosságot, mint aminő gazdaságot egyes vidékeknek és velük orszá­guknak az ismert külföldi fürdők szerezhetnek, olyan fürdők, amelyek ritka kivételeket leszámitva, távolról sem versenyezhetnek szépség és gyógy hatás dolgában a mi nevesebb fürdőinkkel. Az idegenforgalom emelése Ma­gyarországra nézve nagy gazdasági érdek. Ezt beismerik mindenfelé,, hangoztatják is eleget; de nagyon keveset tesenek érette. Habár nem meddő az időszakos vendégfogadás sem, ez még sem jár azállandó ide­genforgalom, tehát számításba von­ható gazdasági tényező hatásával. A Balneologiai egyesület most sem hagyja el azt a megszokott vádat, amellyel a magyar közönséget felelőssé teszi a fürdők elhanyagolt­ságáért és elkerülése miatt. Pedig csak a közönséget odaállítani fele­lősnek sem nem helyes, sem nem igazságos mindenképen. Megmagya­ráztuk már ezen a helyen, hogy a közönség egy részének külföldi fürdőbe való vándorlása nem min­dig ítélendő el, sőt az idegen földre való utazás szellemi haszonnal járhat. Csak az a baj nálunk, hogy ezt a vándorlást, amely megvan más or­szágokban is, nem ellensúlyozzuk ugyanakkora arányú idegenforga­lommal. Egyben van gazdasági veszteségünk nagysága. Bizonyos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom