Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-02-12 / 7. szám
1 Fehérgyarmat, Hí. évfolyam. 7. szám. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor. Félévre ................4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona A szerkesztésért felelős: thAtvAs $dolf. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«:-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Fehérgyarmat társadalmi élete. —sTársadalom, társadalmi élet és Fehérgyarmat, Ezt a három különböző fogalmat szeretném összeilleszteni; buzgó törekvésemben észre sem veszem, hogy akarva nem akarva, gondolatban már is a balázsfal- vi templom ismeretes freskója e- lőtt állok, a melynek festője túláradt hazaszeretetében magyar ruhába öltöztette a jámbor apostolokat, akik áhitattal nézik az attilás magyar ruhás égbeszálló csizmás Krisztust. Minő banalitás ! Csaknem ebbe esem én is, amikor Fehérgyarmat társadalmi életéről akarok beszólni. Időszrütlen, liáládatlan téma bármily hangzatos dolog, de be kell látnunk, hogy celebrum non habet, az az : veleje nincs. A XX. század eszmeinek, kultur törekvéseinek hatalmas támogatója : az együvétartozás, az összetartás fenséges eszméje nálunk még csak ösztÖD, a mi hogy mikor finomul lelki szükségletté, vagy egyáltalában azzá finomul-e valaha, az még a jövő zenéje. Ósdi kasztrendszerünk dzsentri osztálya, a lateinerek szürke hada, kerekedők, iparosok s polgárok alkotják városunk társadalmát. Á dzsentrik rátartisága, a lateinerek elzárkózottsága s a többi osztályok hideg közönyös magatartása valami igen különös szérummal töltik meg Gyarmat levegőjét, mely beleoltódik itt minden ember leikébe s önszereíővé, egoistává leszi azt. Semmit a közért, csak mindent kiki magáért. Falusiak vagyunk a végletekig. Csak éppen, hogy nem annak a kornak az iskolájából kerültünk ki, amelynek régimódi pápaszemes rektora a geographiából azt tanította, hogy csak két ország van, úgymint Magyarország és a menyor- ország, s a bibliát a magyar történettel összekapcsolva kisütötte, hogy Adám is magyar ember volt. Igényeink vajmi kevesek. Kaszinói életünk eléggé teljes egy-egy banket vacsorával s a napokénti gibiczke- déssel. Egy-egy hadvezér kritikus lépése nem adott oly hatalmas alapot. a historikusoknak a vitára, mint egy-egy megbukott ultimó, vagy százas. Érdekel bennünket minden, ami helyi érdekli, ahol esetleg másnak a rovására mulathatunk. A míg Anatole France, Maeterlinck s a többi szellem óriás müveit száműztük, mulatságosan karolunk fel egy helyi zöngeményt, mely egy megcsúszott embert búcsúztat el — a versként — pályájától. Az eleven pezsgő társadalmi élet azonban még nem jelenti azt, hogy a társadalom minden tagja zsúifiu, krakóler, vagy világfi legyen, akinek minden egyes kifejezése egy- egy Wilde Oszkár idézettel érjen fel. Amennyire nem jelent ez semmit az eleven társadalmi életre, épen annyira rnegölője annak a nyárs- polgáriasság. Az egyhangúság az emberi lelkek elfásitója. A mi társadalmi életünk meglehetősen mono- um menetű. Néha-néha egy-egy gik- - zer fülsiketítőén belé-belé süvít egyhangúságunkba. Ez azonban a látszat szerint nekünk nagyon is tetők. Úgy vagyunk vele mint az a i izonyos perzsa sah a Wágner áriakkal, akit budapesti látogatásakor az operában nem kábított el Yágner fenséges muzsikája, ellenben annál jobban tetszett neki a hangszerek hangolása. Baj azonban, hogy ama gikszerek- ről mások is tudomást vesznek. Sokáig kevesen tudták azt is, hogy létezik Fehérgyarmat, s egyszerre szenzációs újságcikkek ismertetik pátriánkat. Csalárdul bukott hitelintézet, pofonok a bankban, súlyos vádakkal vádolt járásbiró és a többi, amelyek mind arra valók voltak, hogy tudtál a adják a világnak, hogy Gyarmat életképes, mert hallatni is tud valamit magáról. A szenzációk i- gen természetes egyenként és ösz- szesen elsősorban bennünket érdekelnek, de még hogy ! Úgy halljuk, hogy mikor az említett cikkek megjelentek, kevésnek bizonyultak a Fehérgyarmatra rendelt napilapok s ma is nap-nap mellett megkérdezik az újság kihordót, hogy van e valami Gyarmati cikk. Ebben is csak Gyarmat társadalmára lehet ösmer- ni, mely kapva kap a pletykán, jöjjön bár az harmad forrásból is. Helyes vagy nem helyes a kritika, azt ki-ki magában döntse el. A- lexander Bernát korunk nagy estheti kusa a modern festészetben lábrakapott futurista irány visz- szaéléseiről értekezve azt mondja, hogy e kritikára nem méltó pamacsolást semmi sem jellemezhetné jobban egy sötét karton lapnál, a- melyre egy darab fa van ragasztva s aláírva a kép cime: részlet az erdőből; ára 1500 korona. Mégis ez volna a legtalálóbb kritikája. Ha sonlóképen Gyarmat társadalmi ó- letóről akkor mondhatunk helyes bírálatot, ha semmit sem szólunk, mert társadalmi életünk — sajnos — nincsen. A tanítók szervezkedése. Irta: Msqssr§ Géza a TaniMesiileleli SzdvelségénOK elnähe. Már végleg kialakult, leszürödött i- gazság, a szervezkedésnek fontos, sőt döntő jelentősége. Erről tehát nincs mit mondanunk, de utalnunk kell arra, hogy a tanítóság, bár ismeri a szervezkedés nagy súlyát, nem azzal a törekvéssel siet ennek előmozdítására, mely törekvés az egységességet és az abban rejlő erőt biztosíthatná. A Tanítók Országos Szövetségének eddigi szervezettsége rövid idő alatt is igazolta, hogy a magyar tanító ügyén nagyot lendített, azt előbbre vitte. Ezt a valóságot semmiféle cstírés- csavarással sem lehet letagadni. Arról azonban igenis lehet szó, hogy nem tudott még olyan eredményeket elérni, mely a tanítóknak nyugodt békés mun kálkodást biztosíthatna. Ámde ezt meg kell értenie és át kell éreznie minden tanítónak! Bizonyos, hogy kényelmesebb a várakozó álláspont, de se nem illő a tanítóhoz, se nem jogos. A tanítók Országos Szövetségében tömörül 20.000 tanítónak tisztelet és elismerés, az egymás iránti érdek- közösség fölismeréséért. T
